Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-17 / 1706. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 17. ÉRDEKES TÖRTÉNET AMERIKA 1951-BENI ELMÉLETI POLGÁRHÁBORÚJA Fordította: GOLD LAJOS A Hot Springs-ben megjelenő Sentme-Record” 1951 ok- tober 28-íki számában a vezér- cikk fogíalkozik egy igen érdek- feszito jelentessél, amit teljes egeszeben itt lefordítok. Az angol cikk címe, mint editorial comment “Mental Civil War”Sás1“1 meg' A következ6' "Valami történik ebben az országban, amire egyetlen ameri- ne^ uezh,et aggodalom nél- • Emberek sok járatosságban nem mernek szabadon gondolkozni. Ez nem vad-riadolom de a szomorú valóság. Itt van egy ország, mely az egekig volt alkalmatos a szabadságra, azonban a levegő sok részében terhes a gyanakvás felhőivel borús igen nyers a félelmetességtől.’ Elnyomja az iskola-tanitót, az írót, az allami hivatalnokot és a legfőbb tervkészítőket. “Emberek reszketnek, ha eltérő véleményeiknek hangot kivannak adni. Sorvadnak ha nézeteiknek némi erősebb kifejezést kell adjanak, úgy érzik hogy az események valamelyik fordulatánál ne bizonyuljanak nepszerutlenné avagy helytelenné valamelyik jövendő időszakban. A kritizálás kezd társadalmilag egyre veszélyesebb lenni A kongresszus nem létesített törvényt, mely semmisnek mon- egyéni jogokat (Bill of Rights) vagy annak gerezdes stratégiai és politikai szabadságait. Papíron ugyan, teljes egészeben vannak. Rendőrök sem hatolnak be vagy bontanak fel oly helyeket, ahol emberek ősz* szegyülnek tanácskozás vagv egyéb értekezlet végett. “És mégis, a kommunizmus ellem harc nevében és annak az amerikanizmusnak a nevében mely nagy kiáltással beszél szabadságról, ezek áthidalják az egyéni jogokat (Bill of Rights) figyelmen kívül maradnak __ megfélemlítéssel — oly biztosan eltüntetik azt, amint csak egy elnyomó önkényes uralkodó azt megteszi. “Ezért tehát, emberek sok he- lyen tartózkodnak az eredetiség1* tői és alternatívák ajánlásaitól. A mindenre igennel felelet útját választják és konformisták lesznek, legtöbbje csak azért, hogy az ügyek védett és biztos oldalán alljanak, tudva jól, hogy a véleményeltérés ára társadalmi folt, gazdasági tönkretétel vagy karakter gyilkossággal végződhet. Ebben nem kell sekinek más szavát vennie igazolásként. Olvassa aki akarja, csak óvatosan az elmúlt 10 hónapi kongresszusi jegyzeteket és az abban rejlő kihallgatásokat, melyek a fő-iránytervezetekre utaln a k. De, olvassa el azt a. bevezetett állításokat is emberektől, akik nagyon jól tudták, hogy milyen) igazságosan gondolkoznak a közhivatalokban máma. Kérdezze az iskola-tanitót és az írókat. Félrevezetett hazafiak ragaszkodnak, hogy árulással egyenlő bűn az olyan gondolat kifejezése, mint amilyent vallott avagy szóvátett valaki az 1935 és 45-ös évek között, máma az ilyesmit nem csak népszerűtlennek, de nem tanácsosnak is minősítenek. Figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy azok és akkori elgondolások nagyon is népszerűek voltak, sőt óriási tömegek széles rétegekben elfogadták azt abban a más időkben. Ha ezek a vádak nem volnának ilyen tragikusak következményeikben, talán nevetsé- ’ gesnek minősíthetnénk azokat. De fegyházaink parányi csekélynek bizonyulna azok befogadására, akik, mint ügyvédek, üzletemberek, professzorok, stb. sajnálatosan alábecsülik a múlt eseményeit. “Amerika sok lelkes védelmezője előtt nincs külömbség aközött, hogy reális hűtlenség, vagy az ártatlan azonositása-e az emberek nézetének őszinte egybe- hangzásában a kommunista párt vonalával. Ez nincs messze attól, hogy valamelyik napon kinyilatkoztatjuk mint tény e fer- deséget, hogy a jó amerikainak muszáj állást foglaljon a rákbetegség mellett már csak azért is, mert Oroszország és a Kremlin ellene foglalt állást. Az ilyen tetőzet alatt, melynek külsejének teljes súlya az igenlők vagy- | is konformisták terhétől recseg- í ropog, minden vélemény árnyalata, minden fokozatú szimpátiával egy ügy iránt, mind elvész I egy vastag ködben. Csak a fehér vagy fekete látható az ! egészből úgy, hogy aki nincs ve- 1 lünk, az ellenünk, ez tűnik fel | jelszónak. Ezek után, amint egy- ! ik éleslátó mondja, hogy valósággal benne vagyunk nagy “elméleti polgárháborúban”. Ez egy harc kezdeményezve olyan emberektől, akik nem látnak helyet igazi véleménykülömbség kifej ezhetőségében, eltávolodás a folyó népszerű nézettől, tévedésekért — kisebb vagy nagyobb — ha őszinte ártatlanságban is kötelesség végzése közepette is. ők mást nem látnak csakis árulást, hűtlenséget vagy erkölcsi bűnözést. “Képzeljük tehát azt a dile- mát,z melyben az 1952-iki amerikai belejutott, próbálva egy ut lefektetésének észszerű folyamatot teremteni az ideák valóságának világában. Ebben a | komplex korszakban, csapássze- rüen, tele számtalan problémával, melyek szuggerálnak sokféle és még többoldalú megoldásokat, mit is tudhat egy ember biztosat ajánlani? Mit is sürgethet ő máma olyat, ami biztosra jót hozhat holnap ? Bármilyen okosnak is tűnnek a tanácsai, de mégis hűtlennek bi- ráható marad az eljövendő percekben. Ez az a fájdalmas kilátás ami szemébe néz. “De az előbbi tények, a mai küátások és a tovább fejlődő ellentmondások azok, amik egész alapjában a legkomolyabb veszélybe sodorták a demokrár ciát. Mivel a demokrácia olyan talajba eresztett gyökeret, mely az egyéni jogok forgácsolását a legcsekélyebben is csak a de- mokráci törzsfájának a tönkretételét eredményezheti akkor, amikor megfélemlítések mellett jogfosztottnak véli az egyén azt is, hogy intelligens erkölcsei válogassa meg bizonyos alternatívák ajánlását életbevágó kérdésekben. És pedig a bátortala- nitása vagy kedvfosztása az alternatívák prezentálásában rejlik az, ami veszélyezteti a szabadságot. Ezen a vészvonalon nyugszik és száguld a mai emberiség a végzetes veszélyben. ‘Az egyéni jogok egyik sarkalatos kitétele az a jog, hogy véleményt a saját meglátása szerint formálhat mindenki még akkor is, ha minden pozitívumra negativ állást foglal valaki. Ebben nem a cél annak a vizs- gálása, hogyan jutott a gondolat és szólásszabadság a mai veszélybe, az sem, hogy bizonyos egyének vagy körülményekre hárítani a felelőséget. Az egy külön tételt képez. Itt inkább rávilágítunk arra, hogy nem elégséges a nagybani eldicsek- vés az amerikai életmóddal és az úgynevezett szabadságaink magasztalásával, ha elnyomjuk a velünk nem egyezőket. Ezzel hava tolódtunk el azon elődjeinktől, akik a legőszintébben hitték és gyakorolták e szavakat mondván, hogy “habár nem egyezek meg egy szavaddal sem, de életemmel megvédem elmond- hatásodnak a jogát”. “A szabadság melyet mi féltve őrzünk, az egy amalgamiz- musa a különleges jogoknak, ezek között az érdeklődés és szólásszabadság, gyüleke zés, szabad sajtó, sőt szabad politikai elkövetés és kisebbségi csoportok védelme. Amint egy ösz- szeg sem létesíthető tételek nél- kül, épugy nem létezhet egy nagy alkotás vészietek nélkül s ezek Amerika alkotásának szerves részletei, amelyeknek bármelyikét megsemmisíteni lehetetlen anélkül, hogy az egész alapzatot ne gyengítsük, mely- lyel az összeomlást elősegítsük. Túlsók az olyan Amerikában, akik tunya közömbösséggel nézik a sérelmeket az alkotmányban. Némelyek önelégülten lusták, némelyek tudatlanok, mások úgy érzik nem róluk van szó es csak hagyják a más szabadsagát forgácsolni addig, mig az övét biztosra veszi es nem szenved, aztán azok, kik szélütötten félnek attól, amit le muszáj küzdeniük. “A polgárság védtelen hagyta a szabadság várát. így hát, annak védelmét egy kis elenyésző kevés végzi és azt is az ő szűk látóköre szerint. Ezek az ál-hazafiak kényszerítenek ártatlan embereket lehasalni oly áramlatok előtt, mely hallásmondás, vad pletyka, féligazságok, erőszakkal kipréselt bizonyítékok messze-számyaló beavatkozásokkal kaparintják maguknak a hatalmat és táplálják azt a fasizmust, amit előbb levertünk és most bocsánat kérőén meghatalmazunk. Azonban, a legjobb az volna mindannyiunknak, ha e vétkes vádaskodókat lefognák és törvény elé állítanák őket. Vagyis megértetni ezekkel, hogy szabályok terhesen követelik a konkrét bizonyíték felmutatását mielőtt a bűnös lepedőt ráhúzzák bárkire. Nem lehet innuendo, huladék-bizonyitékok, idők és helyekről kiszakított emlékek, véletlen és körülményes hár- tyácskák, ezek egyike sem hatna mérvadóan és igy nem állnák ki az igazságszolgáltatás próbáinak egyikét sem. De, most ez még nincs igy, a vádlottnak nincsenek ilyen védőérzetei. Az ő tagadása s vékedezése alig tart lépést a dramatizált vádakkal. A legtöbb kongresszusi bizottsági szabályok a vádlónak kedveznek. Sok iskolákban és állami hivatalokban egy egyén azt sem tudja mik az ellene emelt vádak, vagy hogy ki az illető a vád mögött. Az egészből a fentiekből, csak az óriási sérelem van, aminek végzetes a hatása, a humán önérzetre. A szabadság nem lesz ismét tökéletes Amerikában csak akkor, amikor a “nem egyező” és “nem konformista” a maga gazdája lehet és visszaállítjuk a respek- tust azokkal szemben, akiknek van elég bátorságuk nézeteikben külömbözni akár helyesen vagy sem. Ne csak mutogassuk más szemében a szálkát és a magunkéban nem látjuk a gerendát, ez egy társadalmi fonákság, melyet semmilyen gyártmányú és mennyiségű hazugság nem valósíthat meg.” TILTAKOZNAK A KOREAI HALASZTÁSOK ELLEN (Vi.) Négyszáztizenhét hírneves amerikai vezető levélben kérdezte Truman elnököt, hogy “Vájjon a mi kormányunk megteszi amit tenni lehet, hogy megegyezésre jussanak Koreában?” A nyilvánosságra hozott levélben az is benne volt, hogy “Mi reméljük, hogy ön teljes hivatalos erejével azon lesz, hogy a koreai harcokat abbahagyják és megegyezzenek a fegyverszünetben, amely visszaállítja a békét.” A levelet közreadta Rév. John L. Lathrop, a “Mi Megváltónk” templomának papja, Brooklyn, N. Y.-ban, aki kezdeményezője volt ezen mozgalomnak. Azt is mondják, hogy “őket csüggedés fogja el, a koreai viszonyok ilyen elmérgesedésén.” IZRAEL A csak pár évvel ezelőtt életre keltett uj államról, IZRÄEL- ről még mindig igen keveset tudunk. Ennek oka leginkább az, hogy a riportok az elfogult Zi- onistáktól, vagy pedig az ugyancsak elfogult ellenfeleiktől származnak s legtöbbnyire csak a politikai kérdéseket tárgyalják. Izráel államban tett. hosszabb látogatásából a napokban hazatért Robert T. Harman, amerikai újságíró igen jó és pártatlan mefigyelőnek látszik, aki cikksorozatában nagyon sok oly érdekes adatot tár olvasói elé, amit itt még nem ismertek. Azért leközöljük a Bérmunkásban Hartman adatait anélkül, hogy kontroverzális kérdésekben nyújtott konklúzióit magunkévá tennék. A cikksorozat közlését jövő számunkban kezdjük meg.
