Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-10 / 1705. szám
2 olda] BÉRMUNKÁS 1951. november 10. OSZTÁLYELLENTÉT Az American Federation of Labor, nemzeti és állami konvenciói előterjesztették csupasz tervezeteiket, amelyek szokás szerint kongtak az ürességtől. Egyáltalán nem ad reményt a munkásosztály felszabadítására a bérrabszolgaság alól, most vagy az elképzelhető jövendőben. Lényegében és alapjában véve nem különbözik a National Association of Manufacturers, az Egyesült Államok Chamber of Commerce-étől, vagy a Truman adminisztrációtól. Egy csoportba foglalva őket, valamennyien a háborús gazdálkodásnak hívei. Együttvéve védelmezik a kapitalista társadalmi rendszert. Együttesen örvendeznek a háború által okozott vérfürdőn, amelyet saját érdekeikbe használnak ki. Elsőrendű vörösfalók és készek a vörösök vagy progresszivek torkát szegni, ha abból egy dime juthat zsebeikbe. Mindannyian megegyeznek abban, hogy Oroszországot szét kell rombolni az atombombákkal. Mindany- nyian a saját javukra kívánják azt gyümölcsöztetni, csak azon nem tudnak megegyezni, hogy ki kapja a nagyobbik részt. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez a szervezet, vagy ikertestvére a CIO azon dolgoznak, hogy a munkásosztályt felszabadítsák, azok nagyon, de nagyon tévednek. A tény az, hogy az ily szervezetek egyenesen hátrá- j nyára vannak, hogy a bérrab-1 szolgaságból az ipari szabadság-! ba menjünk át. Félrevezetik a •munkásokat, hogy egy hathatós ipari szervezetbe tömörülje-j nek, amely szervezetben saját j érdekeiket védelmezzék. Hirde-' tik a munka és a tőke közösségét, kinyilatkoztatják, hogy a| munkás és a munkáltató testvé-; ries egyetértésben haladhat együtt, egyszer és mindenkorra, ha a megfelelő szervezeti bizottságokat alkal mázzák, megfelelő fizetéssel. Legkevésbé sem vétkes ama téves kinyilatkoztatásában is, hogy a kapitalista osztályt meg lehet javítani, módosítani a saját szerkezetén belül, egyes szervezetek mint a kommunista párt és más hasonló úgynevezett munkásszervezetek, tanítják és szorgalmazzák a belülről való fúrás szükségességét, hogy a már meglévő szakszervezeteket forradalmi szervezetekké formálják át. Ők azt tartják, hogy ezek a szervezetek ténvle- gesen képviselik az amerikai munkásosztályt, ennélfogva az a helyes, ha közéjük megyünk és belülről reformáljuk meg őket. Eltekintve azon tényéktől, hogy ezek a szakszervezetek mindenkor a kapitalista osztály szekértolói voltak, amelyet nyíltan is hirdetnek és ezen kívül tekintetbe kell vennünk, hogy a szervezet tisztviselői annyira befészkelték magukat, hogy teljes ellenőrzést gyakorolnak a tagság hatalma felett és badarság azt hinni, hogy ezeket állásaikból ki lehet szavaztatni. A tény az, hogy az IWW azért jött létre, hogy egy uj, egy valódi munkásszervezetet létesítsen az amerikai bérrabszolgák számára. Ez a szükséglet, letagadhatatlanul ma is fenn áll. Hogy mégis miért tömörülnek a szakszervezetekben, az teljesen érthetetlen, minden gondolkodó egyén előtt. Ezek a szervezetek egyáltalán semmit sem adnak és napról-napra, év- ről-évre mindinkább hatástalanok lesznek a munkásosztály jövőjét illetőleg. A szakszervezetek tagságának öntudatos része tudatában van, hogy részére egy káros hatású szervezethez tartozik, mégsem törekszik arra, hogy egy igazi osztálytudatos szervezethez csatlakozzon, amely felajánlja helyzetének megváltoztatását. Részére van egy ilyen szervezet, amely megalakult, mert szükségét érezték annak, hogy egy olyan szervezet vegye át a munkásosztály felszabadítását, amely nem a reformokra és reményekre vjpi alapítva, hanem a munkásosztály közvetlen cselekvésére. Az idő rövid és elérkezett az ideje annak, hogy közénk sorakozzanak fel mindazok, akik a munkásosztály felszabadításának nagy ügyéért kívánnak harcolni. Industrial Worker EBBEN a tej jel-mézzel folyó Kánaánban, ahol azt mondják, hogy “mindenkinek alkalma van, hogy dolgozhasson, hogy boldogulhasson”. Ebben a nagy, határtalan prosperitásban, amelyet a gyilkoló eszközök eszeveszett gyártása tesz lehetővé, még olyanok is vannak, akik munkanélkül csavarognak és pe- dik amint azt a “U.S. News & World Report” egy minden izében kapitalista magazine, októberi számában azt Írja, hogy ma alig két millió a munkanélküliek száma. Az autóiparban egyedül Detroit városában, több mint 87 ezer a munkanélküliek száma, amely állandóan emelkedni fog, amig a jövő év elejére eléri a 130 ezret vagy még annál is magasabbat. A munkaügyi minisztérium jelenti, hogy számos szénbánya teljesen le van zárva, meglehetős nagyszámú munkanélküli van a szövőiparban is, a közép-déli államokban, ahová a védelmi felkészülés szükségleteinek gyártása még nem ért el. Nagy számban vannak munkanélküliek az élelmezési iparban, a bútorgyártás, a szűcs valamint az erdei és fü- részmalmi iparokban, akikhez a nyár elmúltával a mezőgazda- sági munkások százezrei csatlakoznak és a jóslat szerint a fellendülés csak 1952 végére vagy 1953 elejére várható. Ennek a nagymérvű munkanélküliségnek a mai “prosperitás” közepette, a rossz tervgazdászat az oka. Hónapokkal, sőt évekkel előbb ötven-hatvan százalékkal leszállították az éleszükségletek gyártását, hogy anyagot takarítsanak meg még mielőtt üzembe hoznák a rombolásra szánt áruk gyártását. Detroit- ban a Ford Motor Company tízezreket bocsájtott el munkából, mert leszállították a személyszállító autók közhasználatra való gyártását és ez a társaság még csak most vásárolta össze azon telkeket, ahová egy hatalmas telepet fognak építeni, a hadsereg részére való tankok gyártására, amelyeknek tömeges üzembehelyezését 1953 ban vagy 1954-ben fogják csak érvényesíteni az eddigi tervek alapján. Ki törődik azzal, hogy a bérrabszolgák és azok családjai miből fognak tengődni. Ha ehez az elismert két millió munkanélkülihez hozzáadjuk azt a három millió fiatalembert, .akik ma a hadseregben vannak, akiket kivontak a termelésből, akkor öt millió a munkanélküliek száma, ebben a nagy garral hirdetett prosperitásban. Egyes nagy városokban bizonyos szakmunkások között munkáshiány van, de az ország túlnyomó részében, ahol nincsenek háborús kellékek gyártására felszerelve, ott tulmagas a munkanélküliek száma. Ehez az öt millió munkanélkülihez, ebben az “óriási nagy prosperitásban” hozzá kell adnunk azon több mint másik öt millió egyént, akik könyör- adományon, aggkori segélyen tengődnek. Ezek az egyének évente a Munkaügyi Minisztérium jelentése szerint két billió 300 millió dollárt vesznek feli Miért van az, hogy üyen borzalmas nagy összegeket fizetnek ki segélyzés fejében ma, amikor még az Amerika Hangján kívül is Amerikában mindenki tejbe- mézbe fürdik, legalább ezt állítják a polgári sajtók kivétel nélkül. Az 1929-es összeroppanás után, milliók és milliók voltak és éltek a könyöradományon, milliók és milliók voltak, akiknek nem jutott ki az a szerencse, hogy a könyöradományi lajstromra felvegyék. Abban az időben a szövetségi kormány nem járult hozzá polgárainak támogatásához, ma ötven százalékát fizeti. Ezideig nem volt szabad nyilvánosságra hozni azok neveit, akik állami segélyben részesültek. A mi honatyáink, akik kézzel-lábbal tiltakoztak Truman elnök ama javaslata ellen, hogy minden szövetségi alkalmazott, aki évi tízezer dollártól feljebb húz évi fizetés gyanánt, köteles minden bevételét a nyilvánosság előtt, minden évben bevallani. Erről az ügyről már egy előbbi számban irtunk, hogy milyen véleménynyel voltak a mi honatyáink, Truman ajánlatáról. Bizony nem jutott eszükbe amikor a segélyre szorultak neveinek nyilvánítására hozták a törvényt. Ja a szegény ember az más. Arra vigyázni kell, mert még libacombot is képes vásárolni a kormány által kiutalt segélyből. Ezzel a törvénnyel,, amint azt honatyáink mondták, a sok visszaéléseket kívánják megakadályozni. De arra nem hoznak törvényeket, hogy azokat a visszaéléseket akadály ózzák meg, amelyeket ott a kongresz- szusban és mindenfajta minisztériumokban követnek el, ahol tiz és százezreket csinálnak az egyes nagynevű és befolyásos politikusok. Ezek amint őkéimé k mondják “régi időktől visz- szamardt szokások”. Ma amikor az Egyesült Államok kormánya és annak minisztériumai hallatlan nagy összegeket kezelnek, hallatlan nagy csalásokról is számolnak be az ellenfe- ek. A demokraták a republikáCHICAGO FIGYELEM! ! Most Vasárnap ! A Bérmunkás chicagói olvasói november 11-én vasárnap délután pontosan egy órai kezdettel TÁRSAS EBÉDET rendeznek a Lincoln Auditorium éttermében, 4219 Lincoln Ave. Ez alkalommal is, a múltban nagy sikert aratott disznótoros ebédet, hurkát-kol- bászt és finom süteményeket, valamint elsőrendű hűsítőket szolgálunk fel, mérsékelt árak mellett. Felkérjük a Bérmunkás valamennyi olvasóját, hogy a siker érdekében minél nagyobb körben agitáljanak. A Rendezőség. nusokat, a republikánusok a demokratákat leplezik le. A pártok elnökeitől le egészen a kifutó gyerekig, mindenki könyököl, vájkál az adófizető polgárok pénzében. A közjóiét nevében összegyűjtött pénzek, egyéni érdekekké válnak. Erre csak abban a veszedelmes népi demokráciákban vannak törvények, ahol ha rajtacsipik, nagyon rövid időn belül a szél veri a szélhámos bokáját. Itt kitüntetésben, előléptetésben részesül. A mi kormányunk kimutatása szerint, az Egyesült Államokban azon egyének száma, akik betöltötték a 65-ik életévüket és nyugdijat húznak, 2 millió 732 ezer 549. Ezek között évente, vagyis az 1950-ik esztendőben szétosztottak egy billió 431 millió 600 ezer dollárt. A tizennyolc éven aluli 1 árvagyermekek segélyzésére, akik a kimutatás szerint 1 millió 582 ezer 215-öt tesznek ki, évente 402 millió dollárt emésztenek fel. Ezenkívül segélyben részesülnek olyan gyermekek is, akik szüleikkel laknak, de szükségletben szenvednek és ezek 138 millió dollárt emésztenek fel. Munkaképtelen egyének, akik valamelyes' testi fogyatkozásban szenvednek, ezek száma 108,907 és évi 60 millió dollár segélyben részesülnek. A vakok száma 97,235, ezeknek támogatására 54 millió dollárt utalnak ki. Azok száma, akik városi vagy állami segélyben részesülnek 648 ezer és ellátásuk 174 millió dollárba kerül évente, illetve az elmúlt esztendőben. Összesen 5,715,514 egyén van könyöradományra utalva, 1951- ben, a prosperitás leghatalmasabb évében. Az Amerika Hangja ezt is elemezhetné, amikor a népi demokráciáknak mutatja be, hogy hogyan élnek a bur- zsoák, a paraziták, a kiváltságosak itt az Egyesült Államokban, csak a fenti nevek helyet a munkás jelzést használják. Ma ilyen a helyzet az Egye- sültl Államokban. A városi nép, illetve a szakképzett munkás, akinek munkaerejére szüksége van a kizsákmányoló osztálynak, hogy a rombolásra, gyilkolásra szánt eszközöket minél gyorsabban állítsák elő és ezek részére túlórázást engedélyez, ezek még valamennyire versenyt tudnak tartani a rohamosan emelkedő drágasággal, ezek még valamennyire képzelődnek
