Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-03 / 1704. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 3. OSZTÁLYELLENTÉT Az elmúlt napokban a mi ultra becsületes honatyáink csaknem lázadásba törtek ki, amikor Truman elnök tudtukra adta ama kívánságát, hogy a szövetségi kormány minden alkalmazottá és az országgyűlési képviselők, szenátorok, kötelezők legyenek minden esztendőben vagyoni állapotukat, minden bevételeiket a nyilvánosságnak tudtára adni. Amint Truman elnök eme szerény kívánságát nyilvánosságra, illetve a honatyáinknak tudtára adta, felbőszültek, mint amikor a bika vöröset lát és mindenféle honatyákhoz nem illő jelzőkkel hurrogták le az elnök kívánságát. De, hogy is juthatott ilyen badarság az elnök fejébe. Hogyan akarja ő az ördögöt az apjánál bepanaszolni. Egy honatyának évi fizetése 15,000 dollár, amelyből 2,500 dollár után nem fizet kereseti adót. (Most van egy törvény a honatyák előtt, hogy fizetéseiket évi 25 ezer dollárra emeljék.) Kiváncsiak vagyunk, hogy mit fog ehez szólni Erick Johnston, a fizetéseket szabályozó bizottság feje, aki nem enged a bérrabszolgáknak mag a s a b b bér javítást, mint 10 százalékát annak, ami 1950 január elején volt. A mi hontyáink, akik harmonikusan összedolgoznak Erick Johnstonnal, ha munkások fizetés emeléséről van szó, akkor csak tiz százalékot engedélyeznek, de igyekeznek azt a 10 százalékot is minnél gyorsabban visszavenni, kereseti adó fejében, amit kivetnek a munkások nyomorúságos keresetére, illetve újabb 12 százalékot vonnak le a régebbi adóval egyetemben, tehát húsz százalékot a fizetéséből. Truman elnök azon kívánságát, hogy minden szövetségi alkalmazott, akik 10,000 vagy an- • nál nagyobb évi fizetésben részesülnek mint szená torok, kongressmenek, szövetségi bírák, magasrangu hivatalnokok, generálisok, admirálisok, stb. tartoznak a köznépnek minden bevételeikről elszámolni. Persze, hogy ez ellen kézzel- lábbal tiltakoznak a mi 5 és 10 percentes, hütőszekrényes, szőr- mebundás honatyáink. Elsők között volt a tiltakozás terén Wisconsin állam republikánus szenátora, a vörösfaló McCarthy, aki 1948-ban elnöke lett a kongresszus által kinevezett “lakásokat építtető és szabályozó bizottságnak”. Amig ebben a tisztségben volt, egy könyvet irt, illetve íratott a lakásügyeket tervező szakértőkkel s ezt a kéziratot a Lustrom Corporáció, (akik könnyen összeállitható házakat gyártottak) megvették, illetve 10,000 dollárt fizettek McCarthy szenátor urnák. Ezt az üzletet nem a mi honatyáink, hanem a wisconsini adóhivatal hozta nyilvánosságra McCarthy szenátor ur legnagyobb fájdalmára. Szenátor E. D. Milliken, aki a corporációk védőangyala, Taft szenátor jobbkeze, nagyon magára vette az elnök eme kívánságát és többek között kijelentette, hogy az elnök a sikkasztok, csalók társaságának szemetjeit kivánja fehérre meszel- mi. Azt mondotta, hogy “Egyike a legszentebb jog ebben az országban, a magánügy szent és sérthetetlensége.” Ha a bevételeinket nem kívánatos utón használjuk fel, akkor kivagyunk annak téve, hogy ebből a testületből kizárnak bennünket. Kivagyunk téve annak, hogy a nép amely bennünket ideküldött az újraválasztásnál leszavaznak bennünket. Ennélfogva én nem ülök itt szótlanul, hanem tiltakozók az elnök ama törekvése ellen, hogy a kongresszus tagjait ilyen ócska politikával védelmezze.” Szenátor H. Capehart, Truman propoziciója mellett foglalt állást és ezt mondotta: “Úgy érzem, hogy a viszonyok olyan súlyosak, hogy a kongresszus tagjainak pártokra való tekintet nélkül, mind a két oldalon segíteni kell az elnököt ebben a káoszban, amelyet az elnök is segített felidézni.” Sok, sok csepüt rágtak a mi honatyáink Truman elnök eme ajánlatán és mint mindent ami üdvös, amivel sarokba lehetne szorítani a százalékosokat, az ajándékokat elfogadó szövetségi úri bitangokat, napirendre tértek felette. Nem akarják ők azt, hogy a publikumnak tudomása legyen arról, hogy egyik vagy i másik honatya milyen üzérkedé- í seken keresztül tollasodik meg. ! Nagyon sok esetben, amikor a honatyáknak Washingto n b a n kellene ülni a népjóléti ügyek megtárgyalásánál őkelme Cali- j forniában, vagy valamely más j államban előadást tart az állam kereskedelmi kamarája tagjai- ! nak, amelyért egy ezres vagy | még több nyomja a markát. Mi- ; ért kellene ezt a köznépnek tudomására adni, nem szeretik ők a publicitást és éppen akkor nem, amikor az ő bevételeik kimutatásáról szólna az. Ezek az urak intézik a mi demokráciánkat. ALKOTÁS és a rombolás. El- vitázhatatlan az a tény, hogy soha ennek a nemzetnek a történetében nem volt a munkás- osztály “olyan jó módban” mint azt nekünk mondják, hogy mavan. Még akkor is, amikor már a nehéz bevételi adóját kifizette és szembeszállt azzal az inflációval, amely ma dúl, mégis ma nagyobb a munkás vásárló képessége, keresete mint bármikor ezelőtt. Azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az a prosperitás, amely ma van teljesen bizonytalan és nincsen sziklára építve, hanem homokos, csúszandó alapon nyugszik. Az a pénz, amelyet a munkásosztály bizonyos réteg élvez, kizárólagosan vértől áztatott pénz és eme természetes dolognál fova a nemzeti gazdaságnak még nagyobb vérátültetésre van szüksége, hogy azt virágzásban és életben tartsa. Az a nagy termelés, amely ma olyan feltűnő szorgalommal folyik, nagyobbá- ra a rombolást szolgálja. Csaknem minden nagyobb városban hatalmas lakáshiány uralkodik, dacára a nagy “prosperitásnak” munkaalkalomnak, amely jelenleg uralkodik, a nép soha nem nem volt ilyen szomorú lakásviszonyok között mint ma van, túlzsúfoltan, összevisszaságban laknak. Ennek megszüntetésére, egyáltalán semmi intézkedés nem történik. A tény az, hogy a Hoover depresszió közepette ' általánosságban a nép jobb lakásviszonyokban élt, mint ma. Az a dolog, ami ezt felidézi abban rejlik, hogy ahelyett, hogy több. vajat gyártanának, fegyvereket készítünk dacára annak, hogy még mindig jut egy kis adag vajra, de ez sem fog sokáig tartani. Fokozatosan, csaknem észrevétlenül kibontakozik egy sajátságos formájú amerikai fasizmus. Az egyének mindig jobban és jobban az állam rendeltetéseinek vannak alávetve és feladják szabadságukat egy fazék moslékért, amely ideig-óráig megtörni beleiket, de semmi vitamin tartalma nincsen, sem tápláló ereje. Az igazság mégis az marad, hogy ez a kapitalista társadal- ‘ mi rendszer, amely olyan erős- ; nek, hatalmasnak látszik, soha- ' sem volt gyöngébb és sohasem volt közelebb az összeomláshoz. Ma már nem áll a régi szilárd alapon mint évtizedekkel ezelőtt. A tényleges összeomlás óráról- órára jobban, szembetűnőbbé válik, hogy létezését, kénytelen ] atombombák gyártásával fen- , tartani. Mindig nagyobb és nagyobb ‘ része a termelésnek kizárólagosan a rombolás érdekében folyik, ' sokkal nagyobb mederben nint i azt a nemzet, vagy ha úgy tét- 1 szik a világ kapitalista nemzetei- . nek érdekei elbírják. Ma már 1 nem képesek magukat máskép- : pen fentartani és a kizsákmá- 1 nyoló osztály szószólói állandó 1 rettegésben élnek a béke eljö- 1 vételének félelmétől. 1 Ha a béke vagy csak a békének komoly szele fenyeget, az a 1 kapitalizmus végét jelenti. A ka- 1 pitalizmus ma dühöngve termel- 1 tét a rombolás érdekében es ez 1 a társadalmi rendszer odajutott, 1 hogy nem tud tovább épiteni, 1 természeténél fogva muszály, 1 hogy romboljon. 1 (Industrial Worker nyomán) __ < EGYENLŐ igazságszolgálta- 1 tás a hadseregben. Sherley Me- 1 Illwain ezredesnek rang jánál j fogva gentlemannek kellett volna lenni. Ezt az úriembert had- 1 bíróság elé állították, mert ami-' kor a toledoi fegyvergyár vezére volt, mindazoktól akiknek a kormánnyal valamelyes üzleti össszeköttetései voltak és az ő ] kezén ment keresztül honorári- . umot fogadott el, finom pálinkák . alakjában. Automobil vásárlásnál három esetben szokatlan j nagy árengedménybenr észesült, ( hogy mi lesz a büntetése, még < ezideig nem került nyilvánosság- , ra, de volt egy másik ilyen ur, , aki mint a detroiti táborszer- j nagy szerepelt és igen könnyel- . müen bánt az adófizetők pénzé- i vei, egyszerűen áthelyezték őt, ] állítólag Németországba. Egyik ( kutya ritkán harapja meg a má- , sikat, vagy kéz kezet mos. Az elmúlt hetekben volt egy < másik tárgyalás a washingtoni ] hadbíróság előtt. Egy 19 éves i leány, Lydia K. Schubert, aki a j hadsereg női osztályánál szol- ; gált és negyven dollárt eltulaj- t CHICAGO FIGYELEM! A Bérmunkás chicagói olvasói november 11-én vasárnap délután pontosan egy órai kezdettel TÁRSAS EBÉDET rendeznek a Lincoln Auditorium éttermében, 4219 Lincoln Ave. Ez alkalommal is, a múltban nagy sikert aratott disznótoros ebédet, hurkát-kol- bászt és finom süteményeket, valamint elsőrendű hűsítőket szolgálunk fel, mérsékelt árak mellett. Felkérjük a Bérmunkás valamennyi olvasóját, hogy a siker érdekében minél nagyobb körben agitáljanak. A Rendezőség. donitott, állitása szerint azért, hogy kidobják őt a hadseregből, mert minden áron haza akart menni, hogy beteg édesanyját ápolhassa. Hat hónapi kényszer- munkára ítélték. Nem Oroszországban, itt az Egyesült Államokban. Köhler. A “NAGY” EMBER LOS ANGELES — Lehet, hogy a történelem nem fogja a “nagy” emberek közé sorolni a 29 éves Eugene Atkins, de á Harbor General kórházban mindenki úgy említi. Atkinst még februárban kisebb baleset érte s azóta mankókra támaszkodva járt. Most azonban a csigolyáiban valami csavarodás történt, ami egyenlőre megbénította a lábait és operációra a kórházba kellett vinni. És akkor tűnt ki, hogy Atkins milyen “nagy” ember. Atkins ugyanis 682 font súlyú. Azért ambulane kocsi helyett egy mosoda truckon szállították. De a kocsira csak öt tűzoltó, egy rendőr és két mentő-segéd tudta feltenni. A kórházban két ágyat toltak egymás mellé, amin el tudták helyezni; gondozására két ápolóra és három segítőre van szükség egyszerre. Atkinst az orvosok most diétára fogták és nem engedik, hogy egy étkezésre elfogyasszon másfél font húst, egy font krumplit, egy kenyeret és még némi mellék ételt is. TÁVGYÓGYÍTÁS LOS ANGELES, CAL. — Dr. Ruth B. Drown, chiropractor, azt mondotta, hogy megoldotta a távolból-gyógyitás problémáját; feltalált egy olyan készüléket, amit rádió módjára bekapcsolnak a villany áramkörzetbe és abból láthatatlan gyógysuga- rak áramlanak, amelyek mindenféle bajt meggyógyítanak. Az élelmes asszony már el is adott egy ilyen gépet, de rajtavesztett, mert feljelentették és Harry Westower biró agyafúrt csalásnak minősítette a nagyszerű “találmányt” és a feltalálót 1000 dollár pénzbírságra Ítélte. “Csak azért ezer dollárra”, — mondotta a biró, — “mert a vádlott még csak egy ilyen gépet adott el és igy a nagyobb szabású csalásnak elejét lehetett venni.”
