Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-10-27 / 1703. szám

1951. október 27.

BÉÉ MUN KÄS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG JELENTŐSÉGE

A modem munkásmozgalom, már a kialakulása kezdetén felismerte, hogy eltekintve a nemzeti, faji, vagy felekezeti különbségektől, a világ dolgozóinak a kizsákmányolás elleni harcában, a kapitalista rendszer alól való felszabadulásért való küzdelemben, közösek az érdekeik.

A proletáriátus nemzetközi egysége egyik legfontosabb feltétele, hogy eredményes küzdelmet folytasson a felszabadulásáért.

Ezt az elméletet a munkás- mozgalom hangsúlyozta és hirdette, hogy a magyar munkásnak sokkal nagyobb érdekközössége van a más országok dolgozóival, mint a saját kizsákmá- nyolóival. Ezt hirdette' minden ország munkásmozgalma, de ennek adott esetben való gyakorlati megvalósulására nem volt programja, ilyen irányú törekvéseit az orosz és német balszárnyi szocialista mozgalmaknak, a nemzetközi, párt és szak- szervezeti kongresszusokon lehengerelte a vezérek jobboldali többsége.

Hogy a nemzetközi proletár szolidaritás nem volt több, mint egy szép elmélet a munkásmozgalomban, azt megmutatta az első vüágháboru próbatétele, amikor is a tiszta imperialista ellentétekben a nagy szocialista pártok feltétel nélkül, a saját burzsoáziájuk mellé sorakoztak fel, csak Carl Liebknecht és Roza Luxemburg, Lenin csoportjai tartották magasan a proletár nemzetköziség fáklyáját és tagadták meg a burzsoáziájukkal a közösséget.

Az első, de különösen a második világháború után, a helyzet óriási változáson ment át. A szovjet, később a Népi Demokráciák és a kinai proletáriátus

győzelme, amely országokban megdöntötték a kapitalista termelési rendszert, a gyarmati országok felszabadulási harcai, amelyek nem csak nemzetiek, de a kizsákmányolás elleni harcok is egyúttal. Ezen harcok döntően veszélyeztetik a kapitalista termelési rendszer további létét, amely arra késztette a tőkés termelési rendszer alatt élő országok urait, hogy félretéve az egymás közötti ellentéteket, szoros szövetséget alkossanak, nem csak a magát túlélt rendszerük védelmére, de a már közös termelési rendszerben élő népeknek újra a tőkés igába való hajtására, a gyarmati népek szabadság- harcának leverésére.

A “szabad”, értsd kapitalista országok, Amerikával az élen, egy olyan szövetséget alkottak, amely nem elmélettel, hanem a történelem legnagyobb nemzetközi hadseregével, a legmodernebb gyilkoló eszközökkel készíti elő a harmadik világháborút, amely borzalmasságával felülmúlna minden emberi képzeletet. Amely háború, nem a hadseregek egymás elleni mérkőzése lenne csak, de egyszersmint a városok teljes elpusztítása, a civü lakosság kiirtása is, amelyről szemléltető képet ad Korea, amely országot már teljesen elpusztították a modem fegyverek. A civü lakosság kiirtva vagy földönfutóvá téve hull el, pedig ott még nem használták az atom fegyvereket.

A kapitalista országok felkészülése a nagy leszámolásra, nem csak a szocializmus útjára tért országokat és a felszabadulásukért harcoló gyarmati népeket veszélyezteti, de beláthatat- lanul nagy veszélyt jelent az egész emberi civilizációra és minden ország munkásmozgalmára. Mert ha a kapitalista szent szövetség terve sikerülne, ebben nem csak a megtámadott országok népe pusztulna, de veAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVINYILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dől gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik bői a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét építjük a régi társadalom keretein belül

lük dőlnének romokba a világ nagy ipari városai, maguk alá temetve a civil 'lakosságot és a harctéren pusztulna el a támadó hadsereg fiatalsága is. Azért, hogy a kizsákmányolási rendszer fenmaradását biztosítsák, hogy utána a legnagyobb terrorral akadályozzák meg a dolgozók minden megmozdulását.

HARC A BÉKÉÉRT

A nagytőke eme szörnyű terve felrázta a vüág dolgozóit és soha el nem képzelt méretekben nyilvánul meg az egységes, nemzetközi küzdelem a békéért, amely harc kiterjed az egész világra.

A világbéke biztosítását 800 millió felnőtt ember irta alá, a földön élő 18 éven felüli emberek túlnyomó többsége ismételten leszögezte magát , arra az álláspontra, hogy ellenzi az imperialista hatalmak háborús terveit.

A háború előre kijelölt áldozatai az ifjúság is, állandó küzdelmet folytat a háborús törekvések ellen.

Berlinban pár hónappal ezelőtt lezajlott Világ Ifjúsági Találkozón, 104 ország képviseltette magát. Száznégy ország ifjúságának a képviselői tettek fogadalmat, hogy nem fognak az imperializmus áldozatai lenni.

Európa országaiból, különösen Francia, Olasz, Nyugat-Német és Angolországból ezres küldöttségek mentek Berlinbe minden terror dacára. A nagy felvonuláson közel 2 millió ifjú fiú és leány vonult fel.

Jellemző az ifjúság vüágszo- lidajritására, hogy az európai és amerikai fiatalság fedezte az ázsiai és afrikai gyarmatok küldötteinek a költségeit.

A francia, olasz, német ifjúság nem csinál titkot abból, hogy háború esetén megtagad minden katonai szolgálatot. A szervezett munkásság is ugyanígy kinyilvánította, hogy általános sztrájkkal felel a kormányaik háborús lépésére.

A megálmodott nemzetközi szolidaritás, mind nagyobb mértékben nyilvánul meg, elvi, faji, nemzeti szempontok nem gátolják a vüág dolgozóinak a béke akaratát, amely végeredményben nem egyszerű pacifista megmozdulás, hanem küzdelem a háború okozója a kapitalista termelési rendszer ellen, egységesen, vüágméretekben.

Az amerikai hadianyagok kirakását megtagadó francia kikötő munkások hősies küzdelmét az egész világ dolgozói támogatták erkölcsileg és anyagilag is.

Ebben a küzdelemben az elhelyezkedés öntudatos munkások előtt nem lehet kétséges, mert a helyük ott van a vüág dolgozóinak a nagy táborában. Nincs középút, nincs semlegesség ebben a küzdelemben. A középutasokat összemorzsolja a nágy összecsapás, a semlegesek tudatosan vagy tudatlanul az imperializmus táborát erőősitik.

A Világ Ipari Munkásainak az IWW elvinyilatkozata leszögezte a nemzetközi szolidaritást a tőkés termelési rendszer elleni küzdelem szükségességt, a hősies múltja a háború elleni harcban, lehetetlenné teszi azt, hogy a középutas, vagy semleges jelszó alatt bújjon ki a küzdelem alól.

Lehetséges, hogy “Ez a harc lesz a végső” és ott minden öntudatos munkásnak, a vüág dolgozóinak a frontján van a helye.

MR. LINCOLN LEVELEI

Nem Abraham Lincolnról, a martir elnök, hanem J. F. Lincoln clevelandi gyárosról van szó, aki abban az egyben hasonlít a nagy névrokonához, hogy a véleményét akkor is meg meri mondani, ha az ellenkezik az uralkodó osztály, a kormányzat hivatalos véleményével.

Mr. Lincoln, aki valószinüleg kiváló szakember, mert a találmányai gyártása révén lett többszörös milliomos, nem ért egyet a kormányzat háborús politikájával, sem az azt támogató lapok szerkesztőivel és ebbeli véleményét a lapokhoz irt levelekben mondja el, olyan bátorsággal, amelyet csak a különleges helyzete és az igazságtudata engedhet meg.

Ezekben a levelekben ismételten leszögezte, hogy Amerika kormánya az, amely agresszív háborús politikát folytat. Helytelenítette Chiang támogatását, a kinai néppel szemben. Követelte a kinai népköztársaság elismerését, elitélte a koreai polgárháborúba való beavatkozást, az őrült fegyverkezést, szóval az egész hivatalos háborús politikát.

Ezért a leveléért megtámadta a Cleveland Press rovatirója Mr. Sterbenz, egyik legnagyobb háborús uszitó.

A támadásra válaszolva, újból leszögezte az álláspontját és azt négy pontba foglalta össze.

1. A háborút idejét múltnak tartja, mert az egyetlen problémát sem old meg.

2. Megállapítja, hogy ha a Szovjetek azt csinálnák mive* lünk, amit mi csinálunk a Szovjetekkel szemben, már régen háborút indítottunk volna ellene, a Monroe Doctrina elve alapján.

3. Szégyenletesnek tartja azt, hogy felfegyverezzük a hat év előtti ellenségeinket azok ellen, kikkel levertük az ellenségünket.

4. Azt írja, hogy törvény szabályozza a fegyver viselési jogot és mégis olyanoknak, kiknek a törvény még azt sem engedné meg, hogy egy revolvert hordjon, jogot adunk nekik, hogy az egész fegyveres erőnket, támadó háborúba vigye anélkül, hogy erre a kongresz- szus az alkotmány értelmében feljogosítaná.

Nyilvánvaló — fejezi be Mr. Lincoln a levelét — hogy ezek a tiszta igazságok és az igazságot nem lehet meghamisítani azzal,, hogy rámondja Mr. Sterbenz^ hogy az nem igaz, akármüyen erélyesen is mondja azt.

Persze Mr. Lincolnt legalább még egyenlőre nem látogatta meg az FBI ettől megkiméü a gyáros és milliomos mivolta, de minden esetre érdekes, hogy az igazságot ő is meglátja és van annyi bátorsága és tisztessége, hogy ezt ki is nyilvántja és ezzel olyanokhoz is eljut az igazság, akikhez az igazság hirdetői nem férnek hozzá.

A DZSUNGELBÓL

A pittsburghi magyarságot egy volt D.P. Horthy legény