Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-14 / 1689. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 14, BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Eg-y évre ..........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ...............:.............. 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" „k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE______________ Amerikai demokrácia A kongresszus felsőházának a gyűlésén az iskolák támogatására megszavazandó összeg felett vitatkoztak szenátorok. Szenátor Byrd, Virginai államból, kifogásolta a javaslat azon részét, amely elrendeli, hogy a szövetségi kormány fedezi az elemi iskolákban ingyen kiosztott déli lunch költségeinek egy részét. A gyermekek ingyenes etetése, valamint fogaik rendbentar- tása és hasonló népjóléti intézkedéseket a virginiai szenátor demokrata-ellenes intézkedésnek tart, — elveszi a szülőktől azt a jogot, hogy olyan lunchot adjanak gyermekeiknek, mint akarnak. Elképzelhetjük, hogy mennyire bánthatja a déli államok végtelenül szegény fehér és szinesbörü lakóit, hogy megvonják tőlük azt a jogot, hogy gyermekeiket éheztessék, mert nincs nekik mit adni. Amikor szenátor Byrd már igen sokat beszélt ezen népjóléti intézkedés ellen, a Vermont államba való Aiken szenátor már nem tudta tovább tűrni, ezt a kérdést adta fel a virginiai szenátornak: Newport News, Virginia állam kikötőjében a szövetségi kormány készített egy kereskedelmi hajót, amely ha elkészül, 80 millió dollárba fog kerülni. Megállapodás van arra, hogy ezt a hajót a kormány átadja egy magántársulatnak 28 millió dollárért. így ez a magántársulat 32 millió dollár ajándékot kap az Egyesült Államoktól. Ezt az egyezséget Byrd szenátor támogatta. Byrd szenátor szerint ez a demokrácia? Ugyátszik, Aiken szenátor még csak most jött rá, hogy számos kollégája szerint minden jóléti intézkedés demokrata ellenes, de a nagy korporációk részére adott müliók a demokráciát jelentik. Amerikai demokráciát! ügy látszik, hogy ön megtagadta mindazt, amiben eddig hitt azért az plásért, amit kapott. Én azonban már csak megmaradok régi divatának ős továbbra is azt tartom, hogy Amerika addig marad a szabadság országa, amig olyan rendszere van, amely mindenkinek nyújt eshetőséget (?), amit egykor ön is hirdetett. Hová lett az a kérges indiviá- lista, akit eddig önben ismertünk? A NAM tagjai az árszabályozást éppen olyan vehemensen ellenzik most, mint ellenezték a háború alatt. Ki is erőszakolták annak megszüntetését hámarosan a háború befejezte után. Még mindenki emlékezhetik, hogy akkor az árszabályozást okolták a drágaságért és azt hirdették, hogy az árszabályozás megszüntetését követő nagyfokú termelés annyi árucikket dob majd a piacra, hogy a nagy kínálat leszorítja az árakat. És arra is emlékezhetik még mindenki, hogy a nagy kínálatból nem lett semmi s az árak még magasabbra emelkedtek. Ma egészen hasonló a helyzet és a NAM dacára a történteknek, újból véget akar vetni az árszabályozásnak, mert úgy vélik, hogy anélkül nagyobb profitot tudnának elzsebelni. Ezért most árulónak nevezik Erick Johnstont, aki dacára annak, hogy nagy üzleti érdekeltségei vannak, mégis vállalta a gazdasági stabilizáció direktori tisztségét. A dolog humoros oldala abban mutatkozik, hogy Johnston sértve érzi magát és 900 szóból álló levélben válaszolt Kennedy cikkére. Elismeri ebben a levélben, hogy még most is nagy üzleti érdekeltségei vannak, amelyeket személyesen vezetett egészen a jelenlegi politikai tisztségének elfoglalásáig, de — és itt jön ki a nagy ágyúval, — micsoda hazafiatlan dolog azt állítani, hogy Amerikában a polgárok két külömböző osztályhoz tartoznak? Hát hol vagyunk, — talán valamelyik elmaradt európai országban, ahol mondhatnak ilyesmit, de itt, Amerikában azt mondani, hogy az üzletemberek •elsőosztályu —, a nem üzletemberek pedig másodosztályú polgárok? Hát nem szörnyűség ez?! Itt nincsenek osztályok, — jelenti ki Johnston diadalmasan. Nem kell félteni Eric Johnstont, nem áridója ő az osztályának. Sőt még azt sem hisszük, hogy ebben a kérdésben olyan tudatlan volna, mint igen sok munkás, akik minden bizonyíték dacára sem akarják elismerni az osztály tagozódást. Nem, Johnston nem ilyen tudatlan. Sőt valószínű, hogy többet tud a NAM tulkapzsi tagjainál is. Tudja azt, hogy az amerikai tőkések jelenleg az árszabályozás dacura is elég szép profitot keresnek. Johnston csak ezt a profit-lehetőséget akarja biztosítani és kinyújtani. OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás a 2-ik oldalról) Az áruló A munkásmozgalomban, — úgy itt, mint a külföldön, — elég gyakran hangoztatják az ÁRULÓ megpecsételést. A napi események hatása alatt a hevülékenyebbek nagyon könnyen ráfogják az árulás vádját azokra, akik valamilyen politikai vagy gazdasági kérdésben ellenkező véleményt nyilvánítanak. Ez a kiilömbség gyakran annyira jelentéktelen, hogy a vádat nevetségessé teszi és csak azt bizonyítja, hogy ezzel a súlyos váddal igen sokan meggondolatlan könnyűséggel dobálódznak. Munkásmozgalmi szempontból nézve árulás alatt azt a cselekményt kell értenünk, amikor olyasvalaki, aki eddig tudatosan a munkásosztály szolgálatában állt, de akár meggyőződéstől hajtva, akár pedig személyes érdekét szolgálva átmegy az ellenfél, vagyis a munkáltató osztály szolgálatába. Hogy valaki áruló legyen, annak tehát első feltétele, hogy az illető előzőleg már OSZ- TÄLYTUDATOS volt. Nem lehet osztályárulóvá az, aki nem is tudta, hogy az emberiség osztályokra tagozódik. Éppen azért humoros, de egyben tanulságos eset került most napfényre, amelynél az árulás bélyegét Eric A. Johnston, gazdasági stabilizáló direktorra akarják rákenni. Nehogy félreértse az olvasó, sietünk kijelenteni, hogy Johnstonra nem azt mondották, hogy a munkásosztály árulója, hanem éppen ellenkezőleg, — árulója saját osztályának, a tőkés osztálynak. Bevalljuk, hogy az ilyen váddal szerfelett ritkán találkozunk. Valószínűleg azért, mert a tőkések sokkal nagyobb mértékben osztálytudatosak, mint a munkások s igy csak elvétve akad közöttük olyan, aki az árulás gyanújába eshetik. De érdekes a vád azért is, mert a vádat feltevők, akiknek élén W. F. Kennedy west- virginiai gyáros áll, aki igen tevékeny szerepet játszik a National Association of Manufacturers (NAM) nevű kutyaszövetségben, elismerik az amerikai nép osztály tagozottságát. Eric Johnston, aki maga is nagy üzletek tulajdonosa és éveken át elnöke volt az Amerikai Kereskedelmi Kamarának, nyilvánosságra hozta azt a levelezést, amit Kennedyvel váltott, miután ez utóbbi a “NAM News” folyóiratban közzétett cikkében nyütan árulónak bélyegezte az ár-stabilizáló direktort. Kennedy többek között ezt irta: osztály halált nem félemlő elszántsággal küzd, hogy győzelemre juthasson. A kizsákmányoló osztály is békét, akar, olyan békét, amelyet mint a múltban, ő diktál. Ha ezt nem viheti keresztül, akkor szóratja az atombombákat, gyilkol, pusztít, embert, vagyont egyaránt. A keresztény Amerika, a “Szabad ipar és kereskedelem" rendületlen hívei voltak azok, akik legelőször használták a borzalmak borzalmát, az atombombát, amellyel több mint 300.000 férfit, nőt és ártatlan gyermeket csonkitot, és gyilkolt meg. A mesebeli pokollá változtatták Hiroshima városát. Ma ugyanezt tervezik a béke, a civilizáció és a szabad ipar és kereskedelem szent nevében. A kapitalista osztály szentháromsága a profit, profit, még több profit. Ez az ő istenük, ez az ő vallásuk. A kizsákmányoló osztály haláltusájának utolsó óráiban, megszólaltatja az áruló szak- szervezetek basáit, a szószátyár politikusait és Ígérnek füt-fát, mennyországot, hogy csak a munkásosztály hátán maradhassanak. Reformokkal, társadalmi biztosításokkal, nyugdijakkal, születésétől haláláig orvosi, kórházi kezelései ámítják, hogy továbbra is rabolhassák a bérrabszolgák munkájának gyümölcsét. Egy igazi és tartós BEKE a mai társadalmi rendszerben, teljesen lehetetlen. Békét, igazságos békét csak a munkásosztály képes teremteni. Ennek elérésére szükséges, hogy a világ munkássága mint osztály szervezkedjen és kiépítse az Egy Nagy Szervezetet, amely kimondja, hogy “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszkö- ket és megszüntetik a bérrendszert.” A világ mészárlásának a megszüntetését, az igazi békét nein lehet reformokkal keresztülvinni. A kizsákmányoló osztály nem adja meg magát, nem látja azt be, hogy az ő rendszere elavult, káros az emberiségre. Mielőtt ezt megtenné, szívesebben látnák a világ azon felének népességét kiirtani, amely a népi demokrácia rendszerére tért át, hogy folytathassák a világ másik felében élő bérrabszolgák további kizsákmányolását. Köhler. Minden uj olvaso, a forradalom regrutaja. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
