Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-14 / 1689. szám

1951. julius 14, BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI SZEMELVÉNYEK A múlt héten leközöltük azt a vádiratot, amelyet a magyar ügyészség adott ki a kalocsai érsek és társai ellen. A magyar tételes törvények alapján a vádlottakat bűnösnek találták és elitélték, mert beiga­zolódott, hogy kémkedtek, sza­botáltak, ellenkormányt alakí­tottak és fegyveres csoportokat szerveztek a mai rendszer meg­döntésére. Ez történt Magyarországon, itt Amerikába elitéltek 11 em­bert és eljárás folyik másik 20 ellen és előkészítve van még ez­rek ellen, azon vád alapján, hogy olyan eszmében hisznek, anfely a kormányzat erőszakos megdöntését tűzte ki célul. A vád nem állította, hogy ez a 11 felkészült, vagy kísérletet tett egy erőszakos fegyveres lépés­re, azt sem bizonyította, hogy ezt hirdették, csak, hogy Marx. Lenin tanaiban hisznek és ezért a hivésért kaptak 15 évi börtönt és ezen az alapon esetleg ezreket fognak börtönbe juttatni. Az itteni lapok szerint akiket odaát Ítéltek el, hősök és mártí­rok, azonban az itt elitéltek al­jas hazaárulók. Itt szabadság és demokrácia van, ott szolgaság és diktatúra. Persze nagyon nehéz volna nekik megmagyarázni azt, hogy miért demokrácia az ha valakit elitéinek mint az itteni 11-et a gondolatukért és miért diktatú­ra az, ha ott ténylegesen elkö­vetett bűnökért ítélnek el embe­reket. Csak egy magyarázat van, ott papokat és urakat, itt munkásokat tettek börtönbe és mi nem szégyeljük bevallani, hogy szerintünk az igazság is­tenasszonyának nem ott, hanem itt van bekötve a szeme. De nem ezen akarunk mi fi­lozofálni, hanem egy pár sze­melvényt akarunk idézni az oda­át elitéit ’’mártírok” vallomásá­ból, amely még jobban kidombo­rítja a külömbséget a “hazaáru­lók” és a mártírok között. ORGOVÄNYT! Dr. Hévey László vádlott: “Mészáros Iván volt csendőr-ez­redest bíztuk meg a karhatalom megszervezésével.” Mészáros Iván volt a 20-as évek hírhedt Ostenburgh külö­nítmény egyik vezetője. Kegyet­len gyilkosságairól volt hírhedt. Örömmel vállalta a terror ak­ciók kidolgozását. A hatalom át­vétele után Mészáros Iván által vezetett csendőrség, mint 1919-' ben vonta volna felelősségre a munkásokat és parasztokat. Ez a Mészáros Iván és a kü­lönítménye, százával gyilkolta, kínozta, herélte 1919-20-ban a munkásokat és parasztokat, a kegyes kalocsai érsek ur ezt a hírhedt banditát bízta meg, hogy ha hatalomra kerülnek “rendet” csináljon, amúgy 1919- es recept szerint. A CISTERCI REND Endrédy Vendel, a cisterci rend főnöke vallomásából kitű­nik, hogy őket nagyon fájdalma­san érintetté, hogy a rend 46 ezer hold földjét a parasztok között felosztották, a rend va­gyonát a felszabadulás előtt 40 millió arany pengőre becsülték. Ezen a hatalmas birtokon 3200 főnyi cselédség volt, ame­lyekkel a szent atyák emberte­lenül bántak. A cselédséget kemény fegye­lem alatt tartották, télen a nap­számbér 1 pengő volt, nyáron 1.80. A cselédek a 19-ik század­ban épült vályog épületekben laktak, minden két családnak volt egy szobája, kamrája és 4 családnak egy közös konyhája. Egy-egy család nem ritkán 8 tagból állott, igy a férfiak ki­szorultak az istálóba. A munka­idő nyáron reggel 3 órától este 9-10-ig is tartott. Hogy a béres gyerekek ne fürödhessenek a papok halasta­vába, a jószág kormányzó tö­rött vasvillákkal szóratta azt be és az egyik béres család 12 éves gyermekét fglnyársalta a vasvilla, a gyerek sérülésébe belehalt. PÁLOS REND Csellár István a pálos rend tartományi főnöke is a vádlot­tak között ül, a vallomásából egy-két részlet: “A felszabadu­lás előtt gyűjtést indítottunk a Norma-fánál építendő kápolná­ra, a begyült pénzből bőrüzlete­ket bonyolítottunk le.” "... a rend Havas utcai kocsmáját elődöm Zomboruszky Mihály az egyik barátnőjének Zács Erzsébetnek ajándékozta szerelme viszonzásául.” — Zom­boruszky most a Vatikánba van magas beosztásban. “ . . . én előzőleg Pécsen vol­tam, de az egyik nagyon feltűnő szerelmi botrányom miatt he­lyeztek el mint helyettes főnö­köt a szikla kolostorba, a viszo­nyomat továbbra is fentartot- tam a nővel és a kápolna perse­lyeiből havonta 3600 pengő se­gélyt adtam neki. A rend társa­im tudtak erről, de nem kifogá­solták, mert ők is ilyen életmó­dot folytattak . . .” EGY KEGYES SZERZETES Vezér-Vizer Ferenc pálos-ren­di szerzetes bevallja, hogy 1944- ben egy terror csapatot szer­vezett, amely körülbelül 30 szovjet katonát ölt meg. Egy szovjet katonát saját kezűleg öltem meg.” Elmondja, hogy a felebbvalói tudtak a gyilkosságról, nem csak feloldották a gyikosság bű­ne alól, hanem meg is dicsérték, mikor szorult a hurok a nyaka körül, hamis papírokkal, mint papot, máshol, más néven he­lyezték el. “1950-ben a pápa ©szentségé­től a tevékenységemért külön pápai áldást kaptam, ami na­gyon nagy kitüntetés ...” “Egyházi személyeken kívül a szeretőim is rejtegettek a ha­tóságok elől.” “Bevallom, hogy én mint szerzetes-pap nagyon bűnös és erkölcstelen életet éltem, de a rend-társai sem éltek külömb életet.” Csak egy pár szemelvény az elhangzott vallomásokból, mely azt igazolja, hogy ezek a vád­lottak nem csak kémek, össze­esküvők és terroristák, gyilko­sok voltak, de mint emberek, mint papok is, aljasak, erkölcs­telenek és szívtelenek voltak. A magyar kormány nagyon helyesen az egész tárgyalást rádión közvetítette és igy a ma­gyar nép közvetlen a vádlottak szájából hallotta meg, hogy mi­ként akarták visszaállítani a ré­gi rendszert, hogy miként kém­kedtek külföldi hatalmak javá­ra, miként akarták magukat megbosszulni a magyar népen. De meghallották a szent éle­tű páterek szájából azt is, hogy milyen erkölcstelen életet éltek, hogy a persely pénzből fizették a szeretőiket. Ezen leleplezések eredménye az, hogy a magyar nép, még az erősen vallásos is, helyesli a kormány eljárását és hogy több mint 2.000 katolikus pap szervezetbe tömörült a bé­ke és az uj rendszer védelmére. KILAKOLTATÁSOK Először az angol lapok hoz­ták a hirt, hogy Budapesten a kormány utasítására pár ezer embert kiutasítottak Budapest­ről s arra kényszeritették, hogy vidéken meghatározott közsé­gekben lakjanak. Az angol lapok pontos statisz­tikát is hoztak arról, kiket súj­tott ez a kormány intézkedés, mely statisztikát a Bérmunkás ez elmúlt héten ismertetett. A statisztika szerint 6 herceg, 52 gróf, 41 báró, 10 volt miniszter, 12 államtitkár, 85 tábornok, 324 törzstiszt, 67 csendőr és rendőr tiszt, 30 volt gyáros%46 bankár, 53 gyáros, 93 nagykereskedő, 105 nagybirtokos lett kiusatot- va Budapestről. A felsorolt fog­lalkozásokhoz persze Tiozzá, kell tenni, hogy “volt”, igy vagy ezer családot sorol fel a statisz­tika, mely a családtagokkal 5-6 ezer lélekre tehető. % Az angol lapok után termé­szetesen az itteni kitartott ma­gyar lapok őrült üvöltözésbe kezdtek, valóságos rém-regénye­ket írtak össze, arról a “borzal­mas kegyetlenségről” amellyel a kilakolttaást intézték. Pártállá­suk szerint emelték a küakolta- tottak számát. A szoc. dem. “Ember” 17, a bridgeporti sze­mét már 50 ezer kilakoltatottról beszél. Az első egységfrontra hiv, minden magyart, azokat is, akik mikor Magyarországon 600 ezer zsidót nem csak kilakoltat­tak, de meg is öltek, egyszóval se tiltakoztak, sőt ezek az urak, papok, szerkesztők helyeselték, csak azt sajnálták, hogy nem minden zsidó és baloldali mun­kást öltek meg a Horthy-nyilas banditák. A Magyar Szövetség titkára Balogh István felhívásába azt írja, hogy “ . . . erőszak és há­ború nélkül Moszkva lakájait meg nem állítja a haláltanácuk- ban a világ. Egyedül az Ur Isten lesz nekik irgalmas, amikor a le­számolás órája elérkezik.” Háborút és újra fehér terrort. I Orgoványt akarnak zúdítani a magyar népre. Miért a nagy felháborodás? Számtalan helyet tudnánk felso­rolni, ahol a “nyugati demokra­tikus hatalmak” egész országré­szeket távolítottak el. Itt Ame- kában is törvényesen elő van készítve az, hogy “szükség” ese­tén minden bírói eljárás nélkül .ezreket lehessen deportálni, kon­centrációs táborba zárni. Ez a müfelháborodás az egyik része a reakció részéről, hogy a koreai béketárgyalás sikerét megakadályozzák, hogy a hideg háborút a harmadik világhábo­rúvá alakítsák át. Hazugság az, hogy a depor­táltak száma 20-50 ezer, hazug­ság az, hogy munkásokat, orvo­sokat, tanárokat deportáltak. Akiknek el kellett hagyniok Bu­dapestet, azok mint a fenti sta­tisztika mutatja a régi rendszer urai voltak, kik ma hat éve az uralmuk letűnése után is, úgy éltek, mint annak előtte, mun­ka nélkül, parazita módon. Most azonban nem a földjük, gyáruk, bankjaik jövedelméből, hanem eldugott értékeikből, ékszereik­ből, arany és külföldi pénzekből, amelyeket a fekete piacon ad­tak el és még mindig módjuk volt arra, hogy az élelmiszerek tömegeit vásárolják fel. Villáikba, palotáikba laktak, egész nap a kávéházakat helyet­tesítő Expressiokba lebzseltek, ott terjesztették a rémhíreket, főzték a terveket a mai rend­szer ellen. Ezekből kerültek ki a szabo­tálok, az összeesküvők, a ma­gyar kormány csak védekezett a szabotálás ellen, az élelmisze­rek felvásárlása és elpusztítása ellen, amikor ezeket az urakat a központból vidékre költöztet­te, nem csukta őket táborokba, nem tette börtönbe, csak meg­jelölte azt a községet, ahol lak- niok kell és miután elzárta az utat az összeesküvéstől, a feke­te piactól, egy része arra lesz kényszerítve, hogy ha élni akar, először az életébe dolgozzon. A hatalmas ipari fejlődés, a falvakból uj tömegeket visz az ipari városokba, főleg Budapest­re és az igy felszabadult lakáso­kat ezrek foglalják el, mig a falvakba megürült lakásokba a gróf és gyáros urak, katonatisz­tek kerülnek. Elismerem, hogy a fentieknek ez a csere hátrá­nyos, kellemetlen, de egy tár­sadalmi változás mindig és min­denhol fájdalmas a bukott rend­szer urainak. Ha ezek az urak, akik ma a szájukat tépik, tiltakoztak volna annak idején Hitler gyilkosságai ellen, ha ma felemelnék a szavu­kat a görög, spanyol deportál­tak és bebörtönzöttek tízezrei­nek érdekében, ha tiltakoznának a vitenami, malayi, fülöp-szige- teki terror és gyilkosságok ellen, akkor szólitgathatnának min­denkit egységfrontra, de nekik csak a volt hercegek, grófok, bárók, gyárosok, gyilkos tábor­nokok, tisztek sorsa fáj, csak a munkanélküli, parazita életmó­dot védik, amelynek a védelmé­be mi még a kisujunkat sem va­gyunk hajlandók megmozdítani. A nyugati hatalmak, élén az j izraeli követtel is tiltakoztak a I kilakoltatások ellen. Ez is azt | mutatja, hogy itt csak a hideg háború fokozására találták al­kalmasnak azt, hogy pár ezer magyar parazitának el kellett hagyni Budapestet. Pedig Izráel kormánya is eltá-

Next

/
Thumbnails
Contents