Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-10-06 / 1700. szám

1951. október 6.

BÉR MUN KAS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

“A SZABADSÁG LOVAGJAI”

Az elmúlt vasárnap nem lehetett kinyitni a televisiont, mert egész nap nem hallott mást az ember, mint Amerika népe sürgősen adjon össze pár millió dollárt, hogy a “Free Europa” rádió és a ballonokon elküldött röpiratokon .keresztül ezek a “szabadság lovagok” továbbra is harcolhassanak a Szovjet és a népi demokráciák népeinek a felszabaditásáért.

Ez a rádiózás már évek óta folyik és ez az első eset, hogy a közönséghez fordulnak adományért. Amerika népétől kérnek 3 és fél millió dollárt annak a folytatására.

Elhiheti mindenki, hogy ez a 3 és fél millió csak peanuts-ra elég ennek a társaságnak, amely az ügynökök, tisztviselők, szónokok százait alkalmazza, nem is beszélve a technikai kiadásokról, úgy hogy a legenyhébb számítás szerint is legalább tízszeresét költötték eddig is és tekintve a balon játékot, még többet költenek ezután, számításon hagyva azokat a kiebrudalt európai politikusokat, akiket tucatszámra tartanáét a fizetési listán. Számításon kívül hagyták az ellenkormányosdit játszó Nemzeti Bizottmányokat, amelyeknek a költségvetését szintén abból a kasszából fedezik.

Ilyen fajta társulásnak el kellene törvény szerint számolnia a bevételeiről, kiadásairól. Nagyon érdekes dolog volna megtudni, hogy kik azok az urak, akik ezreket, sőt milliókat adnak ösz- sze és kik azok, akik ott a fizetési listán vannak.

Ha pontosan nem is ismerjük a patrónusokat, de sejtjük azt, hogy ha megnézzük a vezetőségi listát, amelyen ott szerepel egy csomó nyugalmazott tábornok, még több aktiv reakciós politikus és egy csomó nagy kapitalista, mindegyike hírhedt

unió ellenes, szélső reakciós.

Nincs ebben a társaságban egy sem, aki ott ne szerepelne, amikor Amerika népének a jogait nyirbálják meg, aki nem pénzelte volna az amerikai fasiszta alakulatokat, de nem egy akad közöttük, akik szoros üzleti összeköttetésbe voltak Hitlerrel, Mussolinivel és majd mindegyiknek komoly befektetései vannak Európában és Ázsiában és ezeket akarják megmenteni a “felszabadító” mozgalmukkal.

Hogy ezek az urak most a közönséghez fordulnak, az nem azért van, mert tényleg szükségük van arra a pénzre, amit igy ösz- szegyüjtenek, amelyet nem a munkásoknak adnak oda, koránt sem, ez egyik fajtája a háborús hisztéria, a gyűlölet keltésnek.

Azok az amerikaiak, akik a “Vasfüggöny” mögött voltak, egyöntetűen állítsák, hogy a középeurópai nép nevet ezeknek az uraknak az erőlködésén. Egyáltalán nem óhajtja, hogy “felszabadítsák” őket. Ezt a kis munkát nagyon alaposan elvégezték ők maguk, amikor útilaput kötöttek a tőkések, politikusok, tábornokok és minden rendü-ran- gu kizsákmányolóik, élősdiek

talpára.

A rádiózásukon, balon erege- téseiken nevetnek, de ha amit Ígérgetnek, hogy fegyveresen végzik el a felszabadítást, úgy tapasztalni fogják, hogy ezek a népek az életük árán is visszautasítják azt, hogy amerikai tőkések avatkozzanak bele az életükbe.

Hogy milyen irányú volna az a szabadság, amelyet a Népi Demokráciáknak, a Szovjet és a kínai népnek Ígérnek ezek az urak, az kitűnik abból, hogy a nagy cécó főszónoka, a nagy ágyú, Hoover volt elnök, Amerika legreakciósabb és legtehetetlenebb politikusa volt.

Hoover-féle “felszabadítást” í már nem csak Amerika, de Európa népei is tapasztalták és ahogy nem kér belőle az egyik, úgy nem óhajtja azt a másik sem.

A=mint tudjuk, a katonai és politikai vezetők között nagy vita .folyt arról, hogy melyik hadszíntér a fontosabb, Európa vagy Ázsia. A Crusardok, hogy mind a két csoportot kielégítsék, most megalapították az ázsiai osztályokat is és ott is megkezdték a rádió leadásaikat, a Fülöp szigeteken felállított leadó állomáson keresztül, hogy Ázsiába is megállítsák a forradalom terjedését.

A PROPAGANDA HATÁSA

Azt már több Ízben megállapították, hogy a sok száz millióba kerülő propaganda nem érte meg az árát, mert egyetlen országban sem érte el a kitűzött célt. Sehol se következett be a forradalmi megmozdulás, visszaesés, sőt legtöbb helyen annak erősödését észlelhessük.

Az egyik cél, hogy Amerikát és annak külpolitikáját népszerűsítsék, teljesen csődöt mondott, dacára a Marshall terv billióinak. Azokban az országokban, amelyekben az amerikai befolyás a legerősebben nyilvánul meg, a Marshall terv ugyan segített a nagytőkén, de a dolgozó nép életnívója állandóan sü- lyed, a munkanélküliek tábora ijesztően nagy és az ország teljesen Amerika irányítása alá került, nem csak külpolitikailag, hanem a belső ügyeiben is sokszor nagyon durván érezhető az amerikai nyomás.

A nagy fegyverkezési verseny, az amúgy is magas adókat még jobban emelte és még nehezebbé tette a dolgozók és a kispolgárok életét. Ezek az országok, amelyek átmentek a háború borzalmain, megdöbbenve látják, hogy egy uj világháborút készítenek elő, amely a borzalmasságában messze túlhaladja az emberi képzeletet és ezért a békemozgalommal együtt mindenütt, mind szélesebb rétegek haladnak és mind népszerűbbé válik a jelszó, hogy: “Az amerikaiak menjenek haza”.

A koreai háború egyáltalán nem emelte Amerika népszerűségét és egyetlen ország sem akarja, hogy koreai módra szabadítsák fel. Elborzadnak attól a gondolattól, hogy Európa országai évezredes kultúrájukkal Korea sorsára jussanak. A koreai harctér eseményei ugyan nem cáfolták meg Amerika gazdasági és technikai fölényéről szóló propagandát, de hogy 16 hónap után, még távolról se érte el a beharangozott győzelmet, kétségessé tette azt, hogy a gazdasági és technikai fölény elegendő-e arra, hogy egy nép elfogadja a nem kért “felszabadulást”.

A HAZUGSÁG NEM

FIZETÖDIK KI

Á propaganda másik része az, amely az illető országokkal meg akarja ismertetni, hogy milyen a helyzet a “vasfüggöny” mögött.

A Voice of America , a Free Európa rádiói itt azután teljesen lejárták magukat, mert itt azokat a képtelenül ostoba, hazugságokat bömbölik a leadókon keresztül, amelyeket a különböző országok kiebrudalt politikusai kitalálnak. Már nagyon régen csak nevetnek ezeken a zagyvaságokon azok, akik még vesznek maguknak fáradtságot arra, hogy meghallgassák ezeket a leadásokat.

Minden szökevény, náci-nyilas, fasiszta alaknak a legnyilvánvalóbb hazugságait is, mint friss hirt közlik le, éppen úgy a megjelenő lapok badarságait is.

Legutóbb napokon keresztül rádióztak Magyarország felé, hogy a kormány 6-10 éves korban levő gyerekeket elvette a szülőktől, azoknak születési adatait megsemmisítette, hogy soha ne tudhassák, hogy kik voltak a szüleik és testvéreik. Ezeket a gyermekeket táborokba gyűjtik és ott uj neveket kapnak és kommunista janicsárokat nevelnek belőlük.

Ezt elhitethetik a bridgeporti papszakácsnékkal, de olyan futóbolond nem akad Magyarországon, aki hitelt adjon ezeknek a hülyeségeknek. Mert se a saját se az ismerőseik gyermekeit nem vitték el táborokba, hanem a gyermekek százezrei nyaraltak a Balatonon és más üdülő helyeken és most friss erővel, jókedvvel tódulnak a megnyitott iskolákba.

Hasonló “hírek” százait lehetne felsorolni, amelyek mind nagyon alkalmasak, hogy az itteni- tudatlan tömegekben a gyűlöletet hinsték el, de Európában, vagy Ázsiában, ahol a tényeket ismerik, mert a hivatalos és nem hivatalos látogatók tízezrei járják a “vasfüggöny” mögötti országokat, csak nevetség tárgyai, mert a munkás tömegek a “vasfüggöny” mögött felszabadultnak érzik magukat, de a “vasfüggöny inneni dolgozók milliói viszont kemény harcot vívnak, hogy ők is a tőkés termelési rendszertől megszabadulva, oly “elnyomottak” legyenek, mint a “vasfüggöny” mögötti társaik.

ELLEN PROPAGANDA

Ezt még az amerikai lapok is kénytelenek elismerni, hogy sokkal eredményesebb, mint az amerikai, ha nem is rendelkezik olyan anyagi eszközökkel mint az amerikai, mert egyrészt a tényeken alapszik, másrészt millió és millió önkéntes propagandista ismertette meg a dolgozókkal ezeket a tényeket.

Csak egy pár ilyen sikeres ellenpropagandát ismertetünk itt, amely bizony nagyon alkalmas volt arra, hogy Amerikát mint a világ legnagyobb és legkegyetlenebb agresszorát mutassa be.

Mi itt még ma sem ismerjük azokat a dokumentumokat, ame-. lyekkel a North Koreai Népköz- társaság azt igazolta, hogy a north koreai púpét kormány volt az, amely a támadást megkezdte Koreában éppen amerikai parancsra.

De Európa és főleg Ázsia népei jól tudják azt, de még jobban ismerik azt a harci módszert, amelyet amerikai parancsnokok ott alkalmaznak. Amerikát kivéve, az egész vüágon ismerik azokat a dokumentumokat, filmeket, amelyek bemutatják, hogy miként bombázták szét, miként égették fel egész Koreát a repülőgépek, hogy egy- egy békés faluval hogyan pusztultak el a lakosaik is, gyermeAZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVINYILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség Ilin csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a d<fl gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik bői a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein belül.