Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-17 / 1672. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. március 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....... $2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára --------- 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki ím közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon^ .K a Bérmunkás hivatalos felfogásával. * Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A nagy kérdés A szezon legfontosabb kérdését most nem a dijakat osztogató rádió “Quiz”-programok vezetői vetették fel, hanem egy józan gondolkodású egyszerű fiatalember, a 24 éves John B. Mou- lette tengerészkatona káplár, aki bizonyára nem számított arra, hogy kérdése milyen országos méretű publicitást nyer majd. Nem számított ilyen nagy publicitásra, mert azt a kérdést csupán csak a Camden, N. J. városban lakó apjához irt levelében tette fel, de maga ez a kérdés olyan természetű, hogy az Egyesült Államok minden polgárát, sőt nem nagyítunk, ha azt mondjuk, hogy jelenleg az összemberiséget úgy individuálisan, mint össze- ségükben rendkívül közelről érinti. Pedig ez a kérdés rendkívül egyszerű valami, mert ez a fiatal katona csupán ezt kérdezte az apjától: “MIÉRT KELL MOST NEKÜNK, AMERIKAI FIUKNAK KOREÁBAN HARCOLNI ÉS ESETLEG ELVÉREZNI?” Ennyi az egész és nem több. És mégis, amikor az idősebb Moulette megkapta ezt a levelet, rájött, hogy nem tudja megadni a választ erre az egyszerű kérdésre. De egyben arra is gondolt, hogy nem csak az ő fia, hanem bizonyára a katonák közül igen sokan felvetik ezt a kérdést. De nem csak a katonák, hanem a civilek közül is igen sokan kérdezik. Az idősebb Moulette' beismerte, hogy már az ő agyában is felvetődött ez a kérdés, de a feleletet nem tudja rá. És most, midőn ez a kérdés ilyen publicitást nyert, bevallják, hogy millió és millió amerikai polgár gondolt már erre a kérdésre. Mi keresnivalójuk van az amerikai katonáknak Koreában? — kérdeztük már mi is nem is egyszer. Végre is a koreai háború már nem nevezhető egyszerű kalandnak, hiszen ott legalább is negyedmillió amerikai katona harcol s a'veszteséglista már mesz- sze elhaladta az 50,000-t. Mint mondottuk, a katona apja felismerte a kérdés rendkívüli fontosságát és miután arra nem tudta megadni a választ, úgy gondolta, hogy továbbítja a levelet a legavatottabb emberhez, akinek tudnia kell a választ, hiszen ő irányítja azt a külpolitikát, amely a koreai háborúhoz vezetett. Elküldte tehát a levelet Dean Acheson amerikai külügyminiszterhez. Dean Acheson szintén felismerte a kérdés fontosságát, sőt azt is, hogy ez, vagy az ehez hasonló kérdés nem csak a tengerész káplár, hanem millió és millió amerikai agyában felvetődhetett már. Éppen azért, mint a válaszában mondta, két hétig gondolkozott a megfelelő válaszon. És kétheti erős gondolkodás után végre 1000 szót kitevő választ adott. Már maga az a tény, hogy egy üyen egyszerű kérdésben több mint ezer szót tartalmazó választ kell adni, gyanússá teszi ezt a választ. Hiszen eddig úgy hallottuk, hogy Koreában megtámadtak bennünket, ha ez igaz, akkor ez a háromszavas válasz teljesen kielégítő lenne. De ugylátszik, hogy Koreában nem támadták meg az Egyesült Államokat és Amerika védőhatárai sem fekszenek a Yalu folyó mentén, amit amerikai katonáknak kellene őrizni, azért kellett olyan körülményesen válaszolni, hogy az amerikai külpolitika ezen botlását valami módon ki, illetőleg elmagyarázni lehessen. És hiába olvassuk végig Acheson 1000 szavas válaszát, abból se Moulette káplár, se mi nem tudunk többet, mint eddig s igy a nagy kérdés még mindig feleletre vár. Mert azt a választ, hogy mi itt az istennek kedvére való tisztességes és igazságos életet élünk, de a Kremlinben lakik egy tucat gonosz ember, akik le akarnak gyilkolni bennünket. Az isten azonban megsegített, jó fegyvereink vannak, most nagy hadsereget építünk fel s igy majd mi gyilkoljuk le őket. A fő az, hogy a fiatalság higyjen abban az eszmékben, amikre elődeink ezt az országot építették. Ez a lényege a hosszú válasznak. Hivatkozik a babonára és a túlzó soviniszta hazafiságra. Egész bizonyos, hogy káplár Moulette tudta ezeket régóta és ha ezek megadnák a választ, akkor nem kellett volna neki megírni azt a levelet. És ismeri ezen banális frázisokat az a sok millió amerikai, akik Moulette káplárral egyetemben választ várnak a valóban nagyon de nagyon fontos kérdésre. És ha Acheson külügyminiszter nem fog értelmesebb és tényeken meg adatokon nyugvó választ adni, akkor az a sok-sok millió kérdező ugyanazt a választ adja majd, mint adott Moulette káplár is, aki az apjához irt levelében ezen sorokat is irta: “Nem gondolod, hogy a mi külpolitikánk hamis útra futott? A velünk azonos színvonalon élő népek mind a békét akarják, de a vezetők (beleértve Trumant is) attól tartanak, hogy csorba esik a tekintélyükön (lose face), ha beismerik, hogy hibáztak. Azért pocsékolják most Koreában mindkét oldalról az emberéletet oly szégyenteljesen.” Amerikai módszer A nagy hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint a költség- vetés egyes részleteit tárgyaló szenátusi bizottság előtt megjelent a titkosrendőrség vezetője, J. Edgar Hoover s hosszasan magyarázta, hogy a kommunisták miként furakodnak be a háborús iparokba, kétségtelenül csak azért, hogy szabotáljanak. A bizottság feje, a kommunista-faló PatMcCarran (D. Név.) szenátor szimpatetikus kérdéseire elmondotta az FBI főnök, hogy a titkosrendőrség a kommunisták ezen újabb csalfa támadásával szemben csaknem tehetetlen, mert nincs elég emberük, sem elég pénzük a besúgók és egyéb segítők fizetésére. Ezért arra kérte a bizottságot, hogy szavazzon meg a titkosrendőrség felemelésére újabb 26 millió dollárt, hogy abból 614 ügynököt állítsanak szolgálatba és fedezzék a kommunista szabotálások megakadályozásának költségeit. Talán nem kell mondanunk, hogy a bizottság azonnal teljesítette a fő FBI kérését. Hoover nagyon jól tudja, hogy a költségek megszavaztatásának egészen biztos amerikai módszere A VÖRÖS HERING MUTOGAT ISA. Nemzeti kommunizmus Az első világháborút megelőzőleg az volt az általános felfogás, hogy a tudományos szocializmus elvei alapján felépített nemzetközi szociaista mozgalom, — amelyet a Második Internacionálé egyesitett, — a munkásosztály felszabadításához fog vezetni. Történtek ugyan bizonyos méretű kísérletek a nemzetközi mozgalom egységének megbontására, különösen az egyházak részéről, amelyek látrehozták a “keresztény szocialista” pártokat, de ezek 1914-t megelőzőleg nem jutottak jelentősebb szerephez és a szocialista pártok Európában egyre nagyobb hatalomra tettek szert. A hatalmat természetesen a párttagok számainak emelkedé- dése hozta magával. Az 1914-ben kitört első világháború azonban kimutatta, hogy a gyorsan felduzzadt politikai pártokban nem vert elég mély gyökeret az OSZTÁLYTUDAT s a nemzeti sovinizmus hullámai az első nagy próbatételnél szétszaggatták a Második Internacionálét; munkások éppen olyan “lelkesedéssel” harcoltak egymás ellen a nemzeti zászlók alatt, mint .hajdan, a szocialista mozgalmak kialakulása előtt. Azt a ténjt;, hogy a munkások nemzetközi egységét meg lehet törni nemzeti jelszavakkal, jól megjegyezték a kizsákmányolok és bérenceik. Ezeknek erkölcsi és financiális támogatása segítette nyeregbe Horthyt, Mussolinit, Hitlert és velük együtt a NEMZETI (NAZI) SZOCIALIZMUST, amely, mint tudjuk, az emberi agy által elképzelhető legnagyobb gonoszságok és bestiális akciók kifejezője lett. A szocializmus a népek politikai és gazdasági szabadságának létrehozását célozza, tehát valójában még erkölcsileg is a legma- gasabbrendü ideált jelenti s ime az egyetlen NEMZETI jelszó hozzáadásával az emberiségei eddig ért legborzalmasabb pestist csináltak belőle azok, akiknek érdekeit szolgálta. A jelek azt mutatják, hogy ezen történelmi folyamat megismétlődésével állunk szemben. Az utóbbi hetekben egyre többször halljuk a NEMZETI KOMMUNIZMUS dicséretét. Hogy honnan jön ez a dicséret? Természetesen a tőkés osztály bérenceitől. Mert most is, mint Hitler idejében, a kizsákmányoló osztály segíti úgy pénzzel, mint propagandával a NEMZETI eszmét, amellyel egymás ellen uszíthatják a munkásságot. Amig Hitler idejében eleinte csak titokban támogatták a NEMZETI BESTIÁKAT, most nem csak nyíltan teszik, hanem még el is dicsekednek vele. Napról-napra olvassuk a lapokban és halljuk a rádión a dicsekedést, hogy az amerikai támogatás következtében milyen mértékben terjed a TITOIZMUS, ami a nemzeti kommunizmus másik neve. Az a felfogás, hogy pénzzel minden megvásárolható, érvényesül a titoizmus terjedésében is. Hogy ez eddig sikeres volt, maga Truman elnök ismerte be a kongresz- szushoz küldött azon üzenetéljen, amelyben 97,500,000 dollárt kér a “vasfüggöny mögötti propaganda további kibővítésére”. Tito és követői verik a melleiket, hogy ők kommunisták, de nem hajlandók magukat alávetni az állítólagos orosz diktálás- nak; ők a saját NEMZETI KÖVETELMÉNYEIKNEK megfelelőig értelmezik a kommunizmust. így kezdte Hitler is. Ki tudná megmondani, hogy hová fog majd fejlődni a Tito nemzeti komu- nizmusa az amerikai tőke befolyása alatt? Mert ez a befolyás egyre női. Tito ma már valóságos agent- provokatőr módon viselkedik; már nem elégszik meg Jugoszlávia függetlenségének hangoztatásával, hanem fenyegetőig rázza ökleit a környező népi köztársaságok, sőt a Szovjet Union felé is. A nemzeti kommunizmus élesztése annyira fontos az amerikai State Departmentben, hogy arra egész uj osztályt szerveztek Charles E. Bohlen “szakértő” vezetése alatt. Ezek máris azzal dicsekszenek, hogy sikerült nekik letörni a nyugat-európai országok kommunista mozgalmait legalább is 30 százalékkal. De különös nagy
