Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-03-17 / 1672. szám

1951. március 17.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

MAGYARORSZÁG

ELLENSÉGEI

Sohasem hittem volna, hogy a Bérmunkást és annak Íróit, valaki Magyarország ellenségeinek nevezze. Ez a vád annyira komolytalan, ha azt nem egy jóhiszemű, a Bérmunkás évtizedes olvasója irta volna, nem tartottam volna érdemesnek, hogy ezt a “vádat“ cáfoljam, hisz a Bérmunkás minden sora hétről-hét- re cáfolja ezt az állítást.

Az elmúlt 10 évben a Bérmunkás olvasótábora állandóan szaporodott olyan munkásokkal, akik a kommunista mozgalomban aktivak, ezek a munkástársak túlnyomó többsége, amint a leveleikből és a megnyitott előfizetésekből, stb. látjuk megvannak elégedve a Bérmunkással és nem óhajtják azt, hogy a Bérmunkás egyszerű lemásoló- ja legyen a Magyar Jövőnek, hisz ha ez lett volna az óhajuk, úgy nem lett volna szükségük egy más lapra, de ők miként a Bérmunkás olvasók, egy olyan lapot óhajtanak, amely függetlenül, minden párt vagy szervezeti és egyébb cenzúráktól mentesen, megalkuvás nélkül hirdeti a munkásosztály igazát, olyan formában, amely magyar nyelvű sajtó termékekben egyedülálló.

A BÉRMUNKÁS IRÁNYA

A Bérmunkás irányvonalát, maga az olvasótábor szabja meg, az évről-évre összejövő Országos Értekezleten. Nyugodtan rábízhassuk ezt a vonal kijelölést az olvasóinkra, mert azok 90 százaléka a munkásmozgalom aktiv harcosai, dolgozó proletárok, kik ott élnek a dolgozó tömegek között és igy természetszerűleg az osztálytudatos vonalon tartják a lap irányvonalát.

Nem kis erőfeszítésbe került az, hogy a Bérmunkás felszabadította önmagát a merev, szek- táriánus irányítás alól és az adott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelő rugalmas álláspontot foglaljon el.

A Bérmunkás irányát nem az szabja meg, hogy évtizedekkel ezelőtt, milyen harci taktikát fektettek le az alapítók, nincsen mögötte vagy felette semmiféle Dártvonal, amely irányt szab neki, nem arra hivatkozik, hogy “mint mondá Daniel De Leon 1905-ben”, hanem, hogy a munkásosztály érdekei mit kívánnak meg, hogy a kapitalizmus elleni harc milyen taktikát igényel.

Egyszóval kifejezve a Bérmunkás egy független radikális, osztálytudatos munkáslap, amelyet munkások Írnak, munkásoknak, amely munkások döntően szólnak bele és csak is ők

szólnak bele a lap irányításába, de ez nem szükségszerüleg jelenti azt, hogy a lap íróinak minden egyes cikke feltétlen az összes irók, vagy a lap véleményét fejezi ki.

A lapunk hivatalos nézeteit a vezércikkek körvonalazzák, mig a többi aláirt vagy jelzett cikkek az írójának a véleményét fejezik ki.

Ebből természetszerűleg következik az, ha egy olvasó nem ért egyet a lap egyik, vagy másik cikkével, mint ahogy ez elég gyakran előfordul, mindenféle irányba, de ez nem jelenti azt hogy az illető szemében a lap egész iránya helytelen, pláne nem jogosít fel senkit sem arra, hogy ha egyik iró nem ért egyet a magyar avagy orosz irányvonallal, azért rögtön rásüssük a lapra, hoey az szovjet, vagy népköztársaság ellenes, annál is inkább, mert minden olvasónak meg van ahoz a joga,' hogy elmondja a lapon keresztül a kifogásait a neki nem tetsző írásról. Természetesen ezt nem szabad furkósbottal csinálni, hanem intelligens érvekkel.

A KRITIKA JOGA

Minden mozgalomnak, minden lapnak az éltető eleme a jóakarata, építő kritika. Ahol ez a kitika nincs meg, ott a tévedések tömege jelentkezik, ott egy bürokratikus uralom alakul ki. Csak a közelmúltban olvashattuk Rákosi Mátyás egy beszédét, amelyben szigorúan elitéli, hogy a párt és a szakszervezetekben, a gyári gyűléseken elnyomják a kritika jogát, amely mint fentebb mondottuk a szakszervezetek elbürokratizálásához vezetett, amelynek a sürgős megszüntetését követelte.

Ennek a beszédnek meg is volt az eredménye. A kritika joga érvényesült, amely egy sokkal egészségesebb mozgalmi életet fejlesztett ki Magyarországon. A dolgozó tömegeknek az aktívabb részvételét, a szak és a párt mozgalomban és' ezzel egyidejűleg az ország, a szocializmus építésében is.

Ha Rákosi Mátyás nem csak helyesli, hanem követeli is a jóakarata, építő kritikát, akkor, érthetetlen, hogy egyes feltétlenül jóhiszemű olvasónk annyira érzékeny, ha valaki egyetlen szóval kritikát mer mondani az óhazai életről. Érzékenységükben észre sem veszik, hogy ugyanaz az iró, aki egy pár sorban, jogos vagy jogtalan kritikát gyakorolt, a cikkek tucatjait irta meg, az uj Magyarország védelmébe. A cikkek tucatjaiban a legélesebben támadta a kapitalista uralom alól felszabadult országok ellenségeit, amelyhez esetleg nagyobb bátorság

örömmel újságolják az olasz kommunista pártban beállt szakadást és hogy ott is megalakult a NEMZETI kommunista mozgalom.

Éppen az a tény, hogy a NEMZETI KOMMUNIZMUST a nemzetközi nagytőke segíti és terjedése a kizsákmányolok és bérenceik körében okoz olyan nagy örömet, eléggé mutatja, hogy az olyan méreg, amitől minden munkásnak tartózkodni kell.

kell, mint a hivatalos árral való úszáshoz.

“AZ ELLENSÉG”

Azok a munkástársak, akik a Bérmünkás körül keresik az uj Magyarország ellenségeit, nagyon rossz helyen kutatnak, azt ott nem találják meg és a nagy szőrszálhasogatásukban a tényleges ellenséget észre se veszik.

A Bérmunkás maradéktalanul ott áll a Magyar Népi Demokrácia mellett. A legélesebb harcot folytatja a magyar nép ellenségei ellen. A lap teljes egészében küzd a háborús uszítok ellen, leleplezi azt a dolgozó tömegek előtt. Nem tömjénezi a vezéreket, de állandóan ismerteti az olvasóival a magyar földön elért nagy eredményeket.

Ahogy meg volt a bátorsága a Bérmunkás Íróinak, hogy annak idején a “hivatalos” IWW állásponttal szemben, a legélesebb harc szükségességét hirdesse a náci-fasiszta uralom ellen, éppen úgy meg van a bátorsága ahoz, hogy ennek a megnyilvánulása ellen harcoljon, amikor itt az a kormányzati iránnyá vált.

A Bérmunkásnak meg van egy elképzelése arra, hogy a technikailag fejlett Amerikába, hogy kell bekövetkezzen a feltétlen szükséges társadalmi átalakulás, de ez az elképzelés nem tesz minket sem irigyekké, sem szektáriánusokká. Egy pillanatig sem hittük azt, hogy ahogy a népi demokráciákba a társadalmi változások megtörténtek, azok nem “gilt”-ek, mert nem a mi elképzelésünk szerint történt meg.

Nem voltunk irigyek ezekre a testvéreinkre, sőt teljes szívből üdvözöltük azt és szeretettel álltunk melléjük. Nagyon szeretném, ha a Bérmunkáson kívül még egy nem párt lapot mutathatnának, amely ennyire fel tud emelkedni, a saját elképzeléséből és csak az egyetemes munkás érdekeket vegye figyelembe.

Mi biztosak vagyunk abban, hogy a Bérmunkás maradéktalanul teljesiti a kötelességét a munkásosztállyal szemben, de a kommunista barátaink, ne akarjanak a Bérmunkásból pártlapot csinálni, nem csak azért, mert ezt úgy sem lehet elérniök, de főleg azért sem, mert ez ha megtörténhetne, elvesztené a Bérmunkás azt a jellegét, amely egyedüli a magyar nyelvű lapok között, amely értékessé teszi azt az általános munkásmozgalmi szempontból.

Mi minden olvasót fontosnak tartunk, sajnálunk minden elveszett olvasót, de a lapunk függetlensége, még az egyes olvasónál is fontosabb és ezt a függetlenséget megőrizzük minden körülmények között. Megalkuvásra nem vagyunk kaphatók, ha erőszakos nyomás lehetetlenné tenné a Bérmunkás független, megalkuvás nélküli megjelenését, akkor inkább eldobnánk a tollat, nem Írnánk, hagynánk megszűnni a szivünkhöz nőt lapunkat, de megalkuvásra kaphatók soha sem leszünk. Ezt minden meghatalmazás nélkül jelentem ki nem csak a Bérmunkás írói, de az olvasói nevében is.

A Bérmunkás amig megjelenik, csak mint harcos, megalkuvást nem ismerő, a proletár nemzetközi szolidaritást teljesítő munkáslap fog megjelenni. Ezt vegyék tudomásul a barátaink éppen úgy, mint az ellenségeink, valamint azok is, akik jóhiszeműen dezertálnak a sorainkból, mert azt hiszik, hogy mi nem teljesítsük a proletár kötelességeinket.

DEMOKRÁCIA

GYAKORLATBAN

Sok-sok millióba kerülő apparátus, a nap 24 óráján keresztül kürtöli szerte a vüágba, hogy itt, ebben az országban tökéletes demokrácia van, amelyben az történik, amit a nép többsége akar.

Hirdetik, hogy itt tökéletes egyenlőség van, senkire sem hátránylik megkülönböztetés, faji, vagy vallási hovatartozás miatt.

A nagyon sok pénzbe kerülő Amerika Hangja, propaganda szerve a kormányzatnak, még egy csamó, hasonlóan kiemelkedő vonását hirdeti a levegő hullámain keresztül a “vasfüggöny mögött szenvedő népeknek”.

A lapjaink és politikusaink nagyon csodálkoznak, hogy a sok bizonyításnak, a mi demokratikus berendezésünknek, nincs nagy hatása a “rab népek” előtt és ezért a mi ténylegesen nem nagyon leleményes külügyi hivatalunkat okolják, ez esetben nagyon ártatlanul, mert hiába kibaláják ki a tüdejüket ezek a külföldről ide importált, otthon levitézlett politikusok, nem csak azért mert Peyer Károlyokat a kutya se veszi komolyan, de főleg mert a gyakorlati élet rácáfol erre a propagandára.

Európa és Ázsia népei kivétel nélkül jól vannak informálva az itteni faji és vallási, nem kevésbé politikai megkülönböztetésekről. Tudják, hogy legutóbb egy tébolydát járt nőnek a vádja alapján hét embert végeztek ki. A vád szerint mert erőszakot követtek el ezen a nőn, persze azt is tudják, hogy a hét ember bőre sötétszinü volt, de jól tudják azt is, hogy itt még soha fehér embert nem végeztek ki hasonló vádak alapján.

Jól vannak informálva a lin- cselésekről is és arról is, hogy iskolák, egyetemek, gyárak, nem vesznek fel zsidó vagy katolikus vállásut.

Azután itt van ez a kis háború Koreában. A veszteség lista, amit hivatalosan adnak ki, már erősen felülhaladta az 50 ezres létszámot, amely Drew Pearson szerint legalább 50 százalékkal nagyobb a valóságban, nem beleszámítva a fagyási eseteket, amely szintén 10 ezer körül van és nem adnak ki jelentést a betegek és a betegség következtében elhaltak számáról. Pedig igy együttesen nem lehet messze a 100 ezres számtól. Ezt a háborút az elnök indította el, soha a kongresszus jóváhagyását nem kérte és most folyik a vita afelett, hogy az elnöknek joga van-e csapatokat küldeni Európába, ahol egy uj és sokkal veszedelmesebb Korea várhat a fiainkra.

A nép, amelynek “az akarata a döntő”, vájjon hozzájárult-e ehez a háborúhoz. Azt bizony elfelejtették megkérdezni. Igaz, hogy a lapok és a Gallup intézmény végzett próbaszavazásokat, amelyek bizony nagyon le- sujtóak a kormány politikájára, mert a megkérdezettek több