Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-24 / 1669. szám
1951. február 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KÁR ABBAHAGYNI A new yorki liberális-szocialista hetilapban, Faragó György nevű iró, megdöbbentő adatokat sorol föl arról, hogy Nyugat- Németországban, Hitler és a hitlerizmus pusztulása után 6 évre a náczimus teljes egészében kivirágzott. Megdöbbentőek ezek a tények, de egyáltalán nem újak. Minden valamennyire is igazat iró újságírók tömege irta meg már számtalan esetben, azokat a tényeket, amelyek azt igazolják, hogy a nácizmus nem feltámadt, hanem egyáltalán nem is halt meg, csak egy ideig meghúzódott, figyelte az eseményeket és nemsokára rájött, hogy semmi ok sincs arra, hogy sunyin megbújjon, legfeljébb egy ideig a demokrácia álarcába feszit, de ma már ilyen alárcra sincs szükség, sőt az “illetékesek” előtt a legjobb ajánlólevél a náci múlt, főleg ha azt nem fertőzte meg holmi demokratikus elgondolás. Mr. Faragó, amikor felsorolja a tényeket, amelyel azt igazolja — amit igazolni ma már felesleges, mert ma már mindenki tudtja, hogy a hivatalos Nyugat-Németország teljesen náci irányítás alatt van — azzal fejezi be, hogy jobb volna abbahagyni az Írást, mert az olvasó “nem fogja álomra hunyni a szemét” és megállapítja, hogy nem hiszi, hogy “valaha is sikerülne kioperálni a német lélekből a náci fekélyt”. Mi sohasem hittünk abba, hogy a náci gonoszságokért, az egész német nép felelős. Meggyőződésünk ma is és a múltban is az volt, hogy a nácizmus nem egy különleges hitleri találmány, hanem a haldokló kapitalizmus egyik legdurvább megnyilvánulása, amely Hitler pusztulása után is, újra jelentkezni fog, ha a magát túlélt kapitalista társadalmi rendszer csak ezzel a durva formával véli a hatalmát megtartani. Ezért, amikor a náci megnyilvánulásokat leírjuk, nem abbahagyni kell az írást, hanem okokat kell kutatni, meg kell találni, hogy mi az oka annak, hogy a náci-ellenes háború után 6 évre, nem csak Nyugat-Németor- szágban, de az egész kapitalista világon mind világosabban nyilvánul meg a náci irányzat. ÁTNEVELNI A háború után a győztes hatalmak úgy határoztak, hogy mindaddig, amig az a veszély fennáll, hogy a német imperializmus támadni képes, Németországot felügyelet alatt tartsák. Hadnparát leszerelik, nem engedik meg, hogy uj hadsereget építsen és az egész német népet átnevelik, jó demokratikus polgárokká, hogy beilleszkedhessen a békés népek nagy családjába és példaadóan megbüntetik mindazokat, akik Hitler segítségére voltak a háború megindításában és az elkövetett gazságokban. Megfelelő hivatalok alakultak a fenti tervek végrehajtására. Nemzetközi bíróságok működtek és megérdemelt szigorral büntették az elkövetett gazságokat. Közgazdasági szakértők dolgoztak a német ipar katonai potenciájának a megszüntetésére. Tanárok, tanítók és nevelési szakértők tömegei mentek át, hogy a német nép demokratikus átnevelését elvégezzék. Katonai és közigazgatási szakértők dolgoztak, hogy a polgári és ipari hivatalokból eltávoltsák a náci gondolkozásu egyéneket. Az amerikai népnek nehéz billióiba került ennek a programnak a végrehajtása és itt nem elhallgatni kell, hanem mérleget kell csinálni, vájjon mi valósult meg.ebből a programból? Hogy a demokratikus átalakulás mennyire valósult meg Amerika 6 éves megszállása idején, arról maga a cikk tanúskodik. A hadiipar leszerelése megkezdődött ugyan, de csak azért, hogy most, amikor a német gyárakban az amerikai nagytőke érdekeltséget vállalt azaz a részvények jó része amerikai kézben van, újraépítsék a német ipart, sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor a múltban. A nácitalanitás úgy történt meg, hogy ma azok nem kerülhetnek állami hivatalokba, akik náci-ellenesek voltak. Az összes fő posztokon náci fő emberek ülnek. A náci főbünösök egy része rosszul járt, mert azon melegében fölakasztották őket. Viszont akik később kerültek a bíróság elé, ha szörnyű bűneikért ki is mondták rájuk a halált, vagy más súlyos büntetést, az utóbbi időkben még azok is kegyelmet nyertek, akik amerikai foglyokat gyilkoltak halomra. Az amerikai főmegbizott tüntetőleg osztogatja a kegyeimet a leggyalázatosabb gyilkosoknak is, igy került szabadlábra a Krup gyárak tulajdonosa és egy csomó náci tábornok. Ma Amerika az, amely újjá akarja építeni a hírhedt náci hadigépezetet. Ma náci tábornokokkal dolgozzák ki a haditerveket, elfelejtve, hogy már egyszer felépítették a náci hadsereget, amely az ő lábikrájukba harapott bele. Ez egy tagadhatatlan tény, amelyet nem lehet hallgatással elintézni, se álmatlan éjszakákkal. A liberál-szociáloknak jó lenne arra is gondolni, hogy ha ma olyan pimasz, antiszemita tüntetések vannak náci földön, akkor mi lesz ha ezek a fenevadak újra fegyvert kapnak a kezükbe. Nem hallgatni kell, hanem megmondani, hogy a nácizmust az amerikai hivatalos politika bátorítsa és építi, nem lehet egyrészt ezért simi, másrészt ezt a politikát tűzön-vizen támogatni. AMERIKÁBA Itt is mindig erősebb jelei mutatkoznak annak, hogy a nácizmus, “amerikai formában” 1 kezd hivatal képes lenni. Egy csomó törvény töri össze az amerikai alkotmány adta jogokat, a titkosrendőrség hatalma mind nagyobb lesz, a fasizta, antiszemita - szervezetek gombamódra nőnek, minden volt fasizta, náci, nyilas, vasgárdista és más Európából kiebrudalt gyilkos bandita talál itt meleg, hivatalos fogadtatásra. Maga a hetilap is ismételten elsírta magát, hogy mennyi nyilas bitang került ebbe az országba és jutott hivatalos állásba. Újságokat adnak ki, rádió programokat vezetnek és ma már nyomtatásban is vígan “Moricoz”- nak. Mit gondolnak a szerkesztő és iró urak, hogy kerültek ezek az undok nyilasok ebbe az országba? Nem másként mint a demokratikus kormányzatunk készséges segítségével. MAGYAR MÚLT ÉS JÖVŐ Már egyszer volt az úgy, hogy a szociál-liberálisok nagyon bíztak abban, hogy a nyugati nagy “demokráciák” majd a magyar demokratákat segítik hatalomra, de keserveden tapasztalták, hogy a hatalomra jutás csak pünkösdi királyság volt, csak szállást csináltak Horthynak, hogy a “nagy demokráciák” segítése mellett öljék, gyilkolják, börtönözzék be a magyar dolgozók tízezreit. A liberális lap egy másik cikkírója, szintén dühöng, hogy ide mennyi nyilas gyilkos került be, de vigasztalja magát, hogy ha majd eljön a “nagy háború és a felszabadulás, akkor a felszabadító Amerika őket, a szo- ciál-liberálisokat ülteti a bársonyszékekbe. Ugyan mire alapítja ezt a feltevését? Kit támogat Amerika kormánya szerte a világon, a szélső reakciót, indok a kommunista ellenesség, jó, jó, én is tudom, hogy a szociál-liberálisok is kommunista ellenesek, illetve a vezér urak, de maguk a tömegek, amelyek ha jobboldaliak is a munkásmozgalomban, de arra nem kaphatók, hogy imperialista érdekekért vágóhidra menjenek, ezért támogatja Nyu- gat-Németországban is nem a szocdemeket, hanem a klerikális-náci csoportokat, azért neveli, tűri, segíti a nácizmus újraépítését, ezt teszi Olaszországban és Franciaországban is. Az a csoport a kedvence, amely a fasizmus felé törtet. Magyarországot illetőleg előreveti a tervek mivoltát az, hogy ide is a volt nyilas, Horthy gyilkosokat engedik be és nem a szocdem vezéreket. Ezek kerülnek bizalmi állásokba itt is és a megszállt területeken is. Ha elkövetkezne az, amit a liberális urak úgy óhajtanak, csak 1919 ismétlődne meg, sokkal borzalmasabb formában mint az annak idején volt. Itt csak az az egy vigasztaló, hogy a liberálisok, szocdemek, nyilas és Horthy reakciósok álma, csak álom marad, mert a magyar nép soha többé önként fel nem adja a kivívott felszabadulását, az csak a nép és az ország pusztulása után történhetne meg, akkor meg nem volna kin uralkodni, kit kizsákmányolni. Eggyel legyenek tisztában a liberális és szocdem urak. Ma már odaát nincs középút, vagy a Népi Demokráciák, vagy a Szálasi-Horthy koalíció nyilas uralma között lehet választani, mert az imperializmus hatalmának és befektetéseinek a biztosítására az utóbbiakat tartja alkalmasnak és igy a mai liberá- lis-szocdem emigránsok jövője a legreménytelenebb a világ történelmében. AZ AGRESSZOROK “Az agresszorok” az okai ennek a helyzetnek, szavalják a remény tvesztett urak, együtt a szélső reakcióval. A szovjet imperializmus, a kommunista előretörése idézi fel a háború rémét zúgja a szavaló kórus. Koreába, Indo-Kinába, Malay szigeteken, Burmába, kell fegyveresen védekezni, védeni ezeknek az országoknak a “szabadságát”. A világért se írnák le, hogy itt a gyarmati népek szabadságharca folyik, az idegen, imperialista elnyomók ellen. A munkásosztály felszabadulási törekvése egy természetes társadalmi folyamat, amelyet minden egyes ország népe maga vív meg, amelyet nem lehet külső, fegyveres erővel megvalósítani. A demokratikus világnézet, az amerikai tradíció azt követeli, hogy ezekbe a harcokba senki ne avatkozzon be, senki sem állítja, hogy Indokmába az oroszok szállítanának repülőgépeket, tankokat, hisz a jelentések szerint ilyen harcieszközök nem is állnak a felkelők rendelkezésére, ellenben napról-napra olvassuk lapjainkba, hogy Amerika hadihajóinak a fedezete alatt innen szállítsuk a francia elnyomók részére a gyükoló eszközö- •ket. Amerika fegyverzi fel az egész világ elnyomóit, szövetségeket hoz létre a “szovjet imperializmus“ ellen, hatalmas légi bázisokat épit az egész világon. Fokozott mértékben gyártsa az atombombát, az egész amerikai ipart átállították' háborús termelésre. Nekünk nincsen semmi összeköttetésünk a Szovjetekkel, még a szövetségeseikkel sem. Hivatalos szovjet jelentéseket nem kapunk, de az amerikai és európai újságokból soha sem olvastuk azt, hogy a Szovjet hasonló intézkedéseket tett volna. Azt viszont ezekből a jelentésekből, leriásokból tudjuk, hogy a Szovjetekbe és a szövetségeseinél is, a világtörténelem legnagyobb béke építkezése folyik. Hatalmas csatorna építkezésekkel óriási pusztaságokat változtatnak át termő földekké, hogy az orosz városokba, amelyek pedig bevannak jelölve az amerikai haditérképekbe, elképzelhetetlenül nagy építkezés folyik, felhőkarcolók tucatja, modern lakóházak milliói épülnek nem csak a szovjetekben, de a szövetségeseinél isT Budapest földalatti vasutat épit, uj gyárvárosokat hoz létre és ez történik a többi Népi Demokráciákban is. Az én felfogásom szerint, ha a szovjet tényleg támadásra készülne, akkor a háborús célokra annyira fontos acélt, nem építené be felhőkarcolókba, építési gépekbe, hiszen a sokszorosan fejlettebb iparú Amerika is felfüggesztette az ilyen építkezéseket. Ha a szovjetek háborúra készülnének, úgy nem emelőru- dakat, uj gyárakat, lakóházakat építene, hanem az összes stratégiailag fontos anyagot haditermelésre tartalékolná. E sorok írója úgy látja, hogy a szovje-
