Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-02-17 / 1668. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. február 17. Formosa legyen a formosaiaké A Formosa szigettel kapcsolatos problémát alaposan megvi­lágító alábbi cikket a “Reporter” cimü folyóiratban találtuk. A szerkesztő a cikk Írójától ezen adatokat nyújtja: George H. Kerr a második világháborút megelőzőleg Japánban és Formosában tanult s a háború alatt mint a formosai ügyek speciálistája szol­gált a Navy Departmentben; 1945-ben assistant naval attaché volt Formosaban s így tanúja' volt a japán fegyverletételnek és a kínai nacionalista (Chiang- Kai-shek) kormány uralomra jutásának. Mr. Kerr egészen 1947-ig maradt Formosában, mint United States konzul-he­lyettes. — A rendkívül érdekes, de egyben igen terjedelmes cik­ket némi összevonással hozzuk. — Szerk. Formosa lakosságát ma két népcsoport alkotja: az egyik a hat és fél milliót kitevő eredeti formosai benszülött, akik csak­nem mindannyian kínai eredetű­ek; a többi, valami másfél mü- lió, az utóbbi években menekült oda a kontinensről. Ezen utóbbi csoportnak több mint a fele a Chiang Kai-shek hadseregéhez, titkos rendőrségéhez vagy ár­nyék-kormányához tartozik. A többiek gazdag kereskedők, technikusok, hivatalnokok, kol­dusok vagy koolik, akiket ma­gával ragadott az ár, amikor Chiangékat kiverték a száraz­földről. Ezek állandóan civakod­nak a formosaiakkal, akiket ki­túrnak munkahelyeikről. Formosa 1895-től 1945-ig, vagyis 50 éven át japán uralom alatt volt. A japánok nem titkol­ták, hogy Formosát gyarmat­nak tekintik s akként is kezel­ték. Hogy minél több jövedelmet nyerjenek onnan, bányákat nyi­tottak, gyárakat építettek, ül­tetvényeket létesítettek, amelye­ket szigorúan, de egyben elég hatásosan kezeltek. Természe­tesen minden magasabb állást a japánok töltöttek be, akik hogy nagyobb profitot tudjanak ki­zsákmányolni belőle, a sziget földművelését és iparát sokkal magasabb fokra fejlesztették, mint Kínában azon időszakban található volt. A háborút meg­előző években csak rizsből és cu­korból évi 250 millió dollár árut exportált, ami busásan fedezte az összes importjukat. MAGASABB ÉLETSZÍNVONAL Dacára annak, hogy a formo- saiak a japán uralom alatt csak másodfokú polgárok voltak, mégis a japán hajsza következ­tében az életszínvonaluk a leg­magasabb fokot érle el az egész Keleten. A legtöbb faluba be­vezették a villanyvilágítást, no­ha sok esetben egyetlen villany- körte jutott csak egy-egy ott­hon részére. Sok formosainak szakmunkát, kellett tanulni, sőt igen sokan még az irás-olvasást is megtanulták. De higenikus szempontból nézve is annyira' haladtak, hogy az ázsiai száraz­földön oly gyakori járványoktól is mentesítetnék magukat. _ De azért a formosaiak nem kedvelték a japán uralmat és mindig várták, hogy felszaba­duljanak. Amikor ez elérkezett 1945-ben, a formosaiak remél­ték, hogy önkormányzatot nyer­nek és Kínával kooperálva felé­pitik országukat. Ebbe az or­szágba küldte kormányzónak 1945-ben Chiang egyik generá­lisát, Chen Yi, volt fukieni kor­mányzót, akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy mennyit rabolhat a kormányzása alá he­lyezett területen. Hogy minél hatásosabban ra­bolhasson, kinevezte önmagát a pénzügy, az ipar, a bányászat és a közlekedés teljhatalmú biz- tossává. Lefoglalta az összes volt japán iparokat és vagyono­kat, más iparokra mindenféle korlátozásokat és adókat vetett ki. Mindezeket a Chiang Nemze­ti Pártja égisze alatt csinálta. Ilyen zsaroló igazgatás alatt Formosa gazdasága hamarosan összeomlott, egy év múltán már a munkanélküliek száma igen magas lett, a jövevények össze­raboltak mindent, amire kezei­ket rátehették. Chiang katonái ellopták a bicikliket, amelyeket a hátukon cipeltek, mert nem tudtak biciklizni. És Chen Yi után egyre többen jöttek a szá­razföldről; először a rokonok, majd a barátok és végre a bü­rokraták, akik mindenféle hiva­talokra vadásztak. A NAGY TÖMEGMÉSZÁRLÁS A formosaiak hamarosan rá­jöttek, hogy a kínai uralom sok­kal rosszabb mint a japán zsar­nokság volt. Most minden “kom- misszárus” külön rendőrséggel rendelkezett, amelyek folyton zaklatták a koreaiakat, akik csak vesztegetések révén mene­külhettek. “A kutyák elmentek, de disznók jöttek helyükre”, — mondották a koreaiak. A koreai nép természetesen nem szívesen tűrte a sanyarga­tást, noha nagy kockázattal járt még a panaszkodás is. Végre már az öregebbek és konzerva­tívabbak is megsokalták a zak­latásokat és a Politikai Népta­nács utján kritizálták a Chen Yi kormányzatot. Erre Chen Yi és hadnagyai még ellenségesebb módon kezdtek viselkedni, mert nem tudták megérteni, hogy mi­ért merészelnek a formosaiak nyíltabban beszélni, mint a szá­razföldi írástudatlan, elnyomott parasztok és koolik. Chen Yi rendőrei 1947 febru­árjában pisztollyal főbevertek egy cigaretta áruló asszonyt. Az ilyesmi elég gyakori eset volt akkoriban Formosában^ de ez az egy ugylátszik kicsurrantotta a telitett poharat. A formosaiak erélyesen követelték Chen Yitől a rendőrök megbüntetését és bizonyos reformok hozását. Chen Yi szorultságában meg is ígérte, de ugyanakkor kínai csa­patokat rendelt a fővárosba, Taipei-be s amikor azok megér­keztek, egyszerre gépfegyver- tüz alá vették az utcák tömege­it. De ugyanakkor minden na­gyobb városban hasonló véron­tást rendeztek Chen Yi katonái. A rettenetes vérengzés után egy kis csapat formosai vezető polgár, akik mindig Chiang Kai­shek hívei voltak, panaszra men­tek hozzá és könyörögtek neki, hogy mozdítsa el állásából Chen Yit és adjon választójogot meg önkormányzatot a szigetnek. Amikor Chen Yi értesült a do­logról, még egy vérfürdőt, — az előbbinél is sokkal nagyobbat rendezett Taipen városban. A formosaiak állítása szerint ezen tömegmészárlásban tízezren fe­lüli embert öltek meg Chen Yi poroszlói. CHIANG NEM ENGED A mészárlásban először is a Politikai Néptanács tagjait vé­gezték ki, mert “megszégyení­tették” Chen Yit; utánuk az ügyvédeket, technikusokat, diá­kokat, szóval azokat, akik veze­tésre hivatottak lettek volna. Az egész szigeten általános volt a bajonettezés, a rablás, női erő­szakolása és mindenféle kínzás. A formosaiak hiába esdekel- tek Chiang Kai-shekhez, ez se­gítés helyett még dicsérte is Chen Yit. És hiába forduljak a formosaiak segítségért Ameri­kához, vagy az Egyesült Nem­zetekhez is, mindkét helyről azt a választ kapták, hogy Formo­sa ügyét már elintézték és igy nem avatkozhatnak bele Kina belügyeibe. A felzúdulás végre is olyan erős lett, hogy Chi'ang kénytelen volt Chen Yit elmoz­dítani, de csak 1949 decemberé­ben nevezte ki utódját, a felvilá­gosult K. C. Wut. De Formosa * • többé nem tudott kigyógyulni az 1947-ben kapott sebekből. Az 1947-es tömegyilkosságok gyökeresen kiirtották a Chiang Kai-shek iránti lojalitást. És az Egyesült Nemzetek elé vitte, igy tehát ez az ügy még sincs eldöntve. President Truman 1950 junius 27-én Formosa sem­legesítésére kirendelte a Hete­dik Flottát, holott Formosa elég jól fel van szerelve arra, hogy tudná önmagát védeni. A japá­nok otthagytak 52 repülőteret, több tengeri kikötő bázist, dry- dockokat és nagy tengeri bázist a közeli Pescadores szigeten. Ezeket jó katonai utak és tele- kommunicátiós felszerelések kö­tik össze, amelyek mind a védel­met szolgálják. Chiangnak állítólag félmillió embert számláló “antikommu- nista” hadserege van Formosá­ban. Chiang propagandája sze­rint ez a hadsereg ég a vágytól, hogy összemérje erejét a kom­munistákkal, de a privát forrá­sokból eredő információk éppen az ellenkezőjét mondják. Nem csak, hogy a formosaiakból kényszer sorozással bevett ka­tonák nem lelkesednek Chiang- ért, de még a szárazföldről me­nekültek sem, akik csak arra várnak, hogy a szárazföldre lép­ve minél hamarább visszajussa­nak azon tartományokba, ahon­nan japán-, majd pedig a pol- gáháboru elsodorta őket. George H. Kerr MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Itt küldök öt dollárt. Kettőt a lapra, 75 cent a naptárért és a többit fordítsák a lapalapra. A naptárral megvagyok eléged­ve. Szeretném ha minden mun­kás elolvasná, pláne a templom járók, legalább megtudnák, hogy kinek imádkoznak. John Toronyi, Newark, Ezen levélhez csatoltan kül­dök $2.00, azaz két dollárt, az egyik a naptárért, a másik egy fél éves előfizetés. A naptár na­gyon jó, megéri a dollárt. • A. Godó, New York Köszönet a naptárért, elisme­rés az Írógárdának és mindazok­nak, akik fáradoztak a naptár előállításán, mert szép munka és tanulságos a tartalmában. Anton Gross, Trenton Tudatom, hogy a naptárt meg­kaptam. Átnézése után igen ér­dekesnek találom, mert sokat lehet belőle tanulni. Kívánatos lenne, hogy minden magyarul olvasó munkás megszerezze. Mellékelve két dollár a naptár­ért és drágasági pótlékra. Joseph Veleczky, Brooklyn Itt küldök öt dollárt az előfi­zetésem megújítására, úgyszin­tén a naptárért, ami felmarad azt tegyék drágasági pótlékra. Joseph Ágoston, Toledo Itt küldök a lapra előfizetés megújítást és a naptárért össze­sen három dollárt. A naptár na­gyon jó. Szemes István, Essington Mellékelve két dollár az én és Helen Vizer naptáráért. A nap­tár nagyon jó, de azért igyekez­zünk még jobbat alkotni. B. Gellen, Highland Park A naptárt megkaptam, mely­nek az árát mellékelve küldöm. A. Varjú, Calgary Itt küldöm a kalendáriumért az egy dollárt és a lap előfizeté­se meghosszabbítására 2 dollárt. László Varga, Fieldsboro Itt küldök öt dollárt. Egy évi meghosszabbítás és a naptárra. S. G. Deák, Passaic Nálam rendezték a lapjuk meghosszabbítását, úgyszintén a naptárukat Szita és Nick mun­kástársak, úgyszintén az én elő­fizetésem és a kapott naptárok­ért, valamint a csomagos lapok­ért küldök összesen 16 dollárt. A legnagyobb elismeréssel va­gyok az iró munkástársaknak, úgyszintén Geréb munkástárs­nak a naptár összeállításáért. J. Dolgos, So. Bend

Next

/
Thumbnails
Contents