Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-02-17 / 1668. szám

1951. február 17.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

L ÁT H AT Ó

írja: GOLD LAJOS

Katolikus papok a békeért és a szocializmusért

(Befejező közlemény)

India miniszterelnöke Mr. Nehru-nak jó lenne, ha hozzánk jönne megtanulni a torz-gondolat művészetét és bevezető leckeként okuljon a következőkből, amint azt vesszük napilapok szerkesztő mesterek hasábjaiból . . . Kommentárt fűzhet aki akar, saját meglátása szerint.

“Tartós béke” az emberiség legszebb álma és leghőbb vágya. Háborúban és azon kívül e célt sohasem veszíthetjük szem elől. A szent és áldott béke iránti nobilis tapasztalatok szülték meg a Nemzetek Ligáját (nyugodjon békében) és a mostani Egyesült Nemzeteket. Ez eléggé kell bizonyítsa, hogy mi nagyon is békeszeretők vagyunk és ne törődjön senki azzal, ha itt-ott leadunk egy-egy orrbavágást, utóvégre is miért ne adhatnánk egy kis (punch in the nose-t) némelyeknek anélkül, hogy ' olyan nagy hü-hót csinálnának belőle, azzal mi nem zavarjuk a békét! Az Egyesült Nemzetek nem látnak semmi különöset ebben, tetteinkbe beleegyeznek és Áment mondanak javaslatainkra.

“Mikor a háború veszélye fenyeget, mi a bűvös “béke” szót beoltjuk speciális szorgalommal mindenhova, ahol érdekeink azt legjobban megkívánják. Érthe- tőleg — midőn csak a legdiaboli- kusabb emberek tehetik, hogy tudatosan taszítják e földgömböt a háború pusztító poklába .. Nem mink, a mi makulátlan hófehér kacsóinkhoz vér nem tapad .... No sir, Koreában is csak egy kis hajókirándulás vezetett minket picknikelési szándékkal, egy kis zavarosban való halászás után, úgy véltük, hogy vadászat sem megvetendő sport, aztán tehetünk mi arról, hogy a koreaiak önként vállalkoztak a kellő-vadak szerepének a betöltésére? Csak az oroszok, bolshik meg a rendbontó kommunisták azok, akik ezt is háborúnak nevezik. Pedig ott csak Gook-ok találhatók s nem emberek . . . No hát akkor, van-e aki jobb és erősebb hive a békének mint mi vagyunk?”

legnagyobb gonoszság ... A báránynak nem szabad lázadni a farkas ellen. No sir, Mr. Nehru.”

“Mr. Nehru, a mi. felfogásunk összeférhetetlenül tiltja bármilyen más szabadság létét, mert a szabadság érvényesülés joga kizárólag minket kapitalistákat illet, részünkről, senki sem tárgyal vagy alkuszik gyilokkal, éppúgy nem hajt meghunyászkodó térdet a meztelen támadás előtt. A mi szabadságunk magában foglalja a megsemmisítését azoknak, akik megtagadják a meghunyászkodó térdhajtást . . Amig ezt teszik, addig békéről is beszélhetünk, de aki másfajta békéről álmodozik az gonosz . . Ennélfogva, az olyan beke, mely táperőt nyújt gonosz erőknek (értve a munkásságot) nem lehet az emberiség igazi céljának nevezni s igy nem az amit óhajt. Tudván azt, hogy a háború egy kimondhatatlanul rettentő szökevény, de mégis jobb, mint az a béke, mely a gonoszt (munkást) koronázza győztessé . . . A mi számunkra, a mi békénknek speciális minőségei vannak.

“Ha a békét a mi alapzatunkra épitnék, melyet teltszáju magyarázat mellett és amit államfiaink elfelejtnek magyarázólag emlitgetni az egy tartós és érdemes béke volna, egy uj korszakot alkotnánk, melyben visz- szaidézhetnénk az emberi nemben a múlt méltóságait. . Tehát ez az a béke, melyért a kisebbség szabadjainak valóban harcolni kell, akkor is, ha ez akár- mily kontradiktálónak hangzik is. Mert nem csupán egy fegyver-csendes és ettől mentes világ az amiért mi sóvárgunk, hanem egy tényleges állapot, melyben a csoportos fegyverdőrgést egy nem kívánatos helyzetté formálná át.“ ,

A fentiek különféle kivonatok és csak a kimagasló pontjai a mai sajtó mikénti magyarázatainak, némelyütt kiegészítést is kellett eszközölni, hogy jobb reflektust kapjunk a nyakate- kert elgondolásból, amivel a népet traktálják.

A KATLIKUS PAPOK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉNEK HATÁROZATA

Az értekezleten résztvett és az ország valamennyi egyházmegyéjében tartozó katolikus papok és szerzetesek kijelentik, hogy hűséges papjai a római katolikus Anyaszentegyháznak és annak fejének, hü állampolgárai a népi demokratikus magyar államnak. Papi és állampolgári kötelességüknek tekintik lelkipásztori hivatásuk teljesítését, a dolgozó magyar nép nagy or- szágépitő munkájának támogatását és a tartós béke biztosításáért indított harcban való tevékeny részvételt. Ezért elhatározták:

1. Akarják az egyház és az állam közötti sürgős és teljes megegyezést, az egyház és az állam törvényeinek kölcsönös tisz- teletbentartásával. Ezért örömmel üdvözlik a püspöki kar és a népi kormány képviselői között megindult tárgyalásokat és a maguk részéről egész erejükkel elősegíteni kívánják ezeket.

2. A papság és a dolgozó nép közötti bizalom helyreállítása érdekében kifejezik hűségűket a népi demokrácia állama, a Magyar Népköztársaság iránt. Ezt annál is inkább igaz hazafias kötelességüknek tekintik, mert a magyar nép szociális felszabadítását, emberi rangra emelését tekinti a népi demokrácia a maga legfontosabb céljának és azt hirdeti, amit a papság is vall, keresztény hite szerint: “Legfőbb érték az ember”. Kijelentik, hogy áz ötéves népgazdasági terv megvalósításáért mindent megtesznek, hogy szintén hozzájárulhassanak a magyar nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelkedéséhez. Szembeszállnak minden olyan külső és belső reakciós törekvéssel, természetesen elsősorban a soraikon belül jelentkező reakcióval, mely az ötéves terv megvalósítását, a szocializmus építését, hátráltatni, szabotálni igyekszik. Nem akarják, hogy a katolikus Anyaszentegyházat a reakció a maga céljaira felhasználhassa. Nem siratják vissza a múlt szociális igazságtalanságait. Előre akarnak haladni a néppel hazafiasságban, szeretetben, munkában összeforrva.

3 Fenntartás nélkül támogatják a magyar nép békeharcát és ebből tevékenyen ki akarják venni a maguk részét, szem előtt tartva Krisztus Urunk hegyi beszédének e mondatát: “Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hivatnak.” Ezért egyhangúlag csatlakoznak a stockholmi békefelhiváshoz és felszólítják, mindazon paptestvéreiket, akik e felhívást még alá nem Írták, tekintsék az aláírást sürgős katolikus kötelességüknek.

4. Mivel a tartós béke megvédése egyaránt érdeke az egyháznak és az államnak, a papságnak és a dolgozó népnek, elitélik az imperialisták háborús uszítását, a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcának elnyomását célzó imperialista háborús beavatkozásokat. Az igazi keresztény humanizmus nevében tiltakoznak az atombombának propagálása és használata ellen. Megbélyegzik azokat, akik a koreai háborúval kapcsolatban az atombomba hsználatát követelik. Tiltakoznak a koreai lakosság, a védtelep városok és falvak elleni bombatámadások ellen.

5. Az állam és az egyház megbékélése, a dolgozó nép és a papság együttmükö.dése érdekében kívánatosnak tartják, hogy a néphez hü papságot és szerzeteseket az államhatalom teljes erejével támogassa hivatásának teljesítésében, az ország újjáépítéséért* a tartós békéért kifejtett munkájában.

(Aláírva az értekezleten résztvevő 273 plébános, szerzetes, lelkész, hitoktató, prelátus által.)

MIT VESZTETT AMERIKA ÁZSIÁBAN?

“És mégis akadnak, akik e roppant feszült napokban, amint jobban közeledünk vesztünk mélysége felé, valahogyan úgy éreznek, hogy különlegesen csak is ők ruháztattak fel a hatalommal és'bízattak meg, hogy a BÉKE speciális őrzői legyenek. Azt hiszik, hogy ők jobban becsülik és kívánják azt, mint legtöbben mások teszik . . . Pedig a BÉKE nem az, amikor csupán csak a lövöldözés hiánya létezik . . . ez üres vörös propaganda! És pedig az sem BÉKE, ahol az erőszakot megszüntetjük, no, nem igaz, mert nem az olyan békén alapult a világ legszebb ideálja és nem azon látta világ legszebb szabadságának beteljesedését — a kapitalizmus ideál és szabadságát értve, minden ami a szabad kizsákmányolás eszméjével és haszonhajtás szabadságával ellenkezik, szerintük ez a

(Vi.) Fergusson, michigani szenátorra nem lehetne mondani, hogy “társutazó” vagy kommunista barát. Valamint mindenki tudja, hogy nagyon is hűségesen szolgálja gazdáit, akik között legjobban fizető talán a General Motors. Azonban Ferguson is meglátta, hogy nem úgy kell barátokat szerezni Ázsiában, amint azt az amerikai vezetők, generálisok próbálják. Pedig még amikor a szenátor ur ott járt és látta, hogy mennyire elvesztettük az amerikaiak részére ottan a talajt, nem is voltak a koreai falvak, otthonok, városok, iskolák annyira széjjelrombolva, felégetve.

Ferguson szenátor ur decemberben járt az ázsiai országokban, résztvett Canberrában tartott világ konferencián, valamint több európai országot is meglátogatott. Az ázsiai fejleményekre vonatkozólag a következőket mondja:

“Legtöbb jóérzés az amerikaiak iránt, melyet élvezhettünk Ázsiában, széjjelesett. Az az öreg gondolat, hogy a fehér embert ki kell zavarni Ázsiából — Ázsia az Ázsiaiaké — megint felvirágzott. Ez először is minket foglal magában.”

“Inda visszautasítja a fegyveres védekezést a kommunizmus ellen és hajlandó mindent megtenni a megegyezésre a béke érdekében.

“Pakisztán, most is leszavazta, hogy Kínát támadónak nyilvánítsák. Ez egy nagy rázkódtatás az amerikai diplomácia ve- zérségének.

“Thailand (Siam) robbanó helyzetben van, bármi történhet ott.

“Irán, Syria, Lebanon, az arab világrész nyüvánvalóan közönyös az amerikai vezérség iránt.”

Mindezt már a szenátor ur is meglátta, még pedig nem tört ki a háború — nagyban. Nem kérték az indiaiakat, az arabokat, hogy csapatokat adjanak az amerikai vezérségnek, hogy megvédjék az amerikai befektetéseket ezen ázsiai országokban. Sőt még eddig csak pénzelték ezeket az arab és más ázsiai országokat, melyért nem kellett nekik vért adni, ágyutölteléket szállítani.