Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-10 / 1667. szám
1951. február 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KOREA HÉT HÓNAPJA Hogy mi történt junius 7-én a 38-as vonalon, amely elválasztja Dél és Észak Koreát, azt csak egyoldalú megvilágításban ismerjük. A Nemzetek Szövetségének az északiakkal egy csepet sem szimpatizáló bizottsága azt jelentette, hogy az északi hadsereg támadást intézett a déli határvonal ellen és benyomult Dél- Koreába. Jóval később a külföldi lapokból az északi hadsereg főparancsnokságának azt a jelentését olvashatjuk, hogy a dél-kó- reai hadsereg az egész volnalon támadást intézett az észak-koreai Népköztársaság ellen és a főparancsnokság ellentámadásra adott parancsot és nem csak kiverte a déli hadsereget a területéről, de folytatta a támadást a dél-koreai területen is. A jelentés szerint a pár nap előtt Dél-Koreába tartózkodó és a határvonalon is megjelenő Du- les, az amerikai külügyi hivatal megbízottja adta meg az utasítást az amerikai védnökség alatt levő dél-koreai kormánynak. Akármelyik jelentést fogadjuk el tény gyanánt, egy kétségtelen, hogy a 38-as szélességi foknál mesterségesen szétválasztott Koreába polgárháború tört ki, amelynek a célja Korea egyesítése volt. A háború kitörése előtti hónapokban az északiak erős kampányt kezdtek az országuk egyesítésére. A Dél- Koreában ugyan akkor lefolyó választások is az egyesítés jegyében folytak le és a választások megbuktatták az egyesítést ellenző dél-koreai kormány pártot és nagyon valószínű, hogy az újonnan összeülő parlament elrendelte volna az egyesítési tárgyalásokat, amelyet az északiak kértek és nagyon valószínű, hogy ezek a tárgyalások eredménnyel is jártak volna, ha a polgárháború ki nem tör. Az amerikai és a koreai polgárháború okai azonosnak mondhatók. Amerikában a polgárháborút az robbantotta ki, hogy az iparosodó termelési rendszert meg akarták szüntetni, mert az gátolta a kapitalista termelési rendszer fejlődését, mig a dél feudális urai mezőgazdasági termelésének még mindig megfelelő és kifizető volt a rabszolgákkal való termelési rendszer, hogy ennek a megszüntetését megakadályozzák, robbantották ki a polgárháborút, amely a fejlődési törvények következtében csakis a haladó északi országrésznek győzelmével végződhetett. Dél-Korea még mindig a félfeudális termelési rendszer alapján működött. Hatalmas földbirtokokon valósággal jobbágyi rendszer alapján éltek a dolgozók. A déli fejletlen ipar munkásai is éhbérekért dolgoztak és a kormány a legnagyobb terrorral tört le minden olyan kísérletet, amely az életnívó, a munkaviszonyók javítását célozta. Északon, amelyet a háború után a szovjetek tartottak egy ideig megszálva, az uj tervgazdasági rendszer alapján rendezték be az országrészt. A nagybirtokokat felosztották, a nagy ipari és bánya üzemeket államoSenkinek semmivel se tartozzatak, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek. (Pál 13-8) Az amerikai papok — katolikusok, protestánsok egyaránt, sőt még jó néhány zsidó rabbi is — egyre merészebben uszítanak a háborúra. A fent idézett hirdetés mutatja türelmetlenségüket s hogy mennyire szeretnék már, ha az Egyesült Államok megkezdené az atombomba dobálást. Pedig a zsidó-keresztény vallási erkölcs alapját a gyilkolást tiltó Tízparancsolat képezi. Azért valami módon a kiábrándulókat meg kell nyugtatni. Erre vállalkozott Dr. Ligon, aki ily módon okoskodik: Valóban igaz, hogy a Tízparancsolat tiltja az emberölést és az emberszeretetet parancsolja. De az is igaz, hogy a Bib- üa elsősorban is az isten szeretetét parancsolja meg. Mi tehát nem mondjuk, hogy gyűlöld az ellenségedet, hanem azt kérdezzük, hogy melyiket szereted jobban: az istent, vagy az istentelen kommunistákat? A hívőknek a két szeretet között választani kell. A további okoskodás aztán már könnyen megy s elvezet a fenti idézett gyűlöletet hirdető, gyilkosságot követelő hirdetéshez. Aki elfogadja ezt a hamis okoskodást, gyilkolhat lelkiismeret furdalás nélkül. Ugy-e, papi furfanggal milyen könnyen le lehet vakarni a “Ne ölj” tilalmat még a Mózes kőtábláiról is?! Most aztán elképzelhetjük, hogy miként imádkoznak majd február 9-én. Ha igaz a vallások azon állítása, hogy a földön minden az isten akaratából történik, akkor az isten akarata nyilvánul meg abban is, hogy a kommunisták már a földnek a felét meghódították, — mint az idézett hirdetés mondja. Hogyan képzelik el tehát ezen emberek, hogy az a természetfeletti lény, akihöz imádkoznak, ezen imák hatása alatt majd megváltoztatja eddigi akaratát, s atombombával vagy valami más utón gyorsan elpusztítja azokat, akiket eddig segített? Az isten fogalmának háborús célokra való felhasználása any- nyira gyerekes és együgyü, hogy minden vallásos embert ki kellene józanitania. A kora ifjúságuktól beléjük nevelt babonás felfogás alól azonban csak kevesen tudnak menekülni. A kétkedőket pedig a fenti furfangos okoskodással igyekszenek továbbra is a hívők jászoljánál tartani. sitották és az egész állami apparátust a dolgozók vették át, mig a volt államinvatalnokok, föld- birtokosok, gyárosod délre menekültek az amerikai védelem alatti kormányrendszertől várták a segítséget, a hatalmukat, gazdasági és politikai vonalon való visszaállítására. Tehát Koreában is két gazdasági rendszer ütközött össze. Ezek között folyt a polgárháború és ha úgy mint az amerikai polgárháború idején, itt sem történt volna beavatkozás, ezt a kérdést elintézték volna a koreaiak, aránytalanul kevesebb áldozattal, anélkül, hogy az országot teljesen lerombolják, hogy a lakosságot leöljék, vagy világgá kergessék, hogy veszélyeztessék a világbékét. BEAVATKOZÁS A polgárháború kitörésének a pillanatába változott meg a két polgárháború közötti egyformaság. Mert Truman elnök elfelejti az amerikai múltat, sőt amint Taft szenátor és társai állítják, megfeledkezett az amerikai al- kormányról is, éppen úgy mint az Egyesült Nemzetek szabályairól. Beleavatkozott Korea bel- ügyeibe, amikor elrendelte, hogy az amerikai haderők siessenek a dél-koreai kormány támogatására és csak utólag kérte a Nemzetek Szövetségének jóváhagyását, mig az amerikai kongresszustól máig sem kapott erre felhatalmazást. Súlyosbította ezt a beavatkozást az a tény, hogy ugyan akkor az elnök elrendelte, hogy a hadihajóink vegyék körül Formosa szigetét, akadályozzák meg azt, hogy ezt a történelmi és nagyhatalmi megállapodás alapján visszacsatolják az anyaországhoz. Ugyan akkor elrendelte azt is, hogy az Indo-Kina népe ellen harcoló francia zsoldosokat hadianyaggal lássák el Amerikából. Ez kimutatta azt, hogy Amerika kormánya nem a legbarátságosabb módon viselkedik Kínával szemben. Kina alatt mindég a 475 milliós Kínai Népköz- társaságot értjük, nem pedig a Formosa szigetére menekült, egy millió főnyi Chiang társaságot. Nagy meglepetést okozott a hadi stratégáknak az, hogy az észak-koreai hadsereg, nem csak a déli hadsereget törte össze, hanem az ország csücskébe szorította vissza az amerikai csapatokat is, amelyek nagyszámú modern felszereléssel voltak ellátva. Rövidesen kitűnt, hogy itt nem holmi “rendőri akcióról” van szó, hanem egy teljesen szabályos háborút kell megvívni. Az előnyomult északi csapatok hátába több mint száz hadihajó és ezer repülőgép támogatásával partra szállást hajtottak végre az újonnan érkezett amerikai hadosztályokkal, hogy igy elvágják a visszavonulás útját és megsemmisítsék az északi hadsereget. A partraszállás sikerült, de az elvágás nem, mert az északiak képesek voltak visz- szavonulni anélkül, hogy nagyobb veszteségeik lettek volna foglyokban. Valósággal eltűntek az előrenyomuló amerikai hadsereg elől, hogy azután a nekik megfelelő helyen, újra megálljának. Akik, mint az angol, kanadai, i indiai kormánykörök felismerték azt, hogy a koreai hadsereg nincs megverve, akik tudták, hogy Kina nem tűrheti és nem is fogja tűrni, hogy a nagyon barátságtalan amerikai, dél-koreai hadsereg a határához jöjjön, minden elkövettek, hogy ezt a hadsereget megállítsák a 38-ik szélességi foknál, de a diadalmámorba úszó főparancsnok, kinevette ezeket az ijedezőket, feltételnélküli megadást követelt, amelyet az északiak még válaszra sem méltattak. Erre újabb offenziva következett mindaddig, amig az “eltűnt” északi hadsereget meg nem találták, amelyek a kínai önkéntesekkel megerősödve ellentámadásba mentek át és puszta kézi fegyverekkel, tankok, ágyuk és repülőgépek nélkül, napok alatt 120 mérföldre kergették vissza az amerikai-koreai hadosztályokat. Soha még amerikai hadsereget ilyen vereség nem ért, ezt a fő- parancsnok a nagy túlerővel magyarázta, hogy tízszeres túlerő verte meg a hadseregét. Később kitűnt, hogy legjobb esetben is egyenlő erők mérkőztek, csak az tette súlyosabbá a helyzetet, hogy az amerikai hadsereg hátába ott voltak mindenütt a partizán csapatok, amelyek megnehezítették a visszavonulást. Az elmúlt héten megint az amerikai csapatok nyomultak előre, a koreai-kinai csapatok újra “eltűntek”. E sorok Írásakor már ismét megtalálták őket, hogy ennek a “megtalálásnak” milyen következményei lesznek, azt a közeli napok mutatják meg. NINCS BÉKE Hetek reménykedései összeomlottak. Az amerikai nyomás leszerelte Anglia, Kanada, Franciaország és az északi államok ellenkezését. Végül is megszerezte a többséget az a javaslat, amely Kínát aggresszorsnak jelentette ki. Miként azt Rau, India delegátusa, aki hősies harcot folytatott, hogy a békés lehetőséget megtalálja, kijelentette, ezzel a határozattal becsapták a békés megoldás lehetőségének ajtaját. Azzal mindenki tisztában van, hogy a 475 milliós Kínát nem lehet úgy megalázni, hogy az meghallgatás és hozzászólás nélkül bűnösnek legyen kimondható és nem fogja magát alávetni a hozandó határozatnak. Hogy Amerikának mik lesznek a javaslatai Kina ellen és abból mennyit tud keresztülvinni az rövidesen eldől. Egy bizonyos, hogy mennél keményebbek lesznek ezek a határozatok, annál elkeseredetettebb harcok következnek. Kétségtelen ma már az is, hogy Kina bombázása, az atombomba használata, vagy a kínai vizek blokádja, alkalmas arra, hogy a harmadik világháborút kirobbantsa. Éppen olyan kétségtelen, hogy egy felujuló és elkeseredett harcnak, ha az csak Kínára terjed is ki, minden terhét és áldozatát Amerika népe fogja megfizetni. Sok, sok ezer amerikai fiú vérébe fog még kerülni ez a keresztülhajtott határozat. HÉT HÓNAP “EREDMÉNYEI” Az amerikai veszteség lista veszedelmesen közeledik az 50
