Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-10 / 1667. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. február 10. “Tárgyilagos és részrehajlás nélküli ismertetés", igy nevezi “Heti Krónikád sunk” azt a cikk sorozatot, amely a New Yorkban megjelenő “Daily Compass” napilapban jelent meg Kelet Európáról, de különösen Magyarországról. Ennek a cikk sorozatnak Írói Peter Fürst és June Fürst újságírók, akik a világszerte ismert “Reuter” hírszolgálati vállalatnak voltak abban az időben alkalmazottai, az elmúlt napokban Clevelandion jártak és felolvasás keretében mondták el azt, amit kelet európai tartózkodásuk alatt láttak. A Tervgazdaságra tért nemzetek uj életet építő törekvéseit. A rövid előadás és a hosszantartó kérdésekre adott válaszokból a jelenlevők arról győződtek meg, hogy a Népi Demokráciákban éppen az ellenkezője van és történik, mint amiről az amerikai lapok — kevés kivétellel — nap-nap után beszámolnak. Peter és June Fürst előadása részrehajlás nélküli ismertetése annak, amit az ott töltött négy esztendő alatt szereztek, ezért sajnálatos, hogy csak kevés számú hallgatóságuk volt. A jelenvoltak a zéró alatti időjárásnak tulajdonították ezt és arra kérték az előadókat, hogy ha módjukban van ismételjék meg ezt az előadást. Peter és June Fürst átnézve felolvasó sorozatukat ugytalál- ták, hogy nyitva van nekik a FEBRUÁR 15-iki nap, csütörtök este, pont 8 órai kezdettel a Buckeye Roadi Munkás Otthon nagytermében, ahol megismétlik a Kelet Európai Népi Demokráciák életküzdelmeinek, fejlődésüknek ismertetését. Az előadók több mint két évet Magyarországon töltöttek, voltak Romániában, Csehszlovákiában, Bulgáriában. A Bérmunkás olvasói ismeretüket bővítik, ha nem mulasztják el a február 15- iki felolvasáson megjelenni, amely ezúttal is teljesen ingyenes. Hívják meg amerikai és más nemzetiségű barátaik és ismerőseiket is. ezerhez, amelyből 8 ezer halott. Pedig a jelentések még ma is a november végi veszteségekről számolnak be, hogy azóta menynyi a veszteség és mennyi a megbetegedések s a fagyási esetek száma, az még katonai titok, arról nem szól a veszteségi lista. Hogy mennyi a déli, északi és a kínai veszteség, erről sincs még jelentés, de az összveszte- ség ma már niíjcs messze a félmilliótól. Egész Korea romokban hever, a “stratégiai” bombázások minden épületet rombadöntenek, vagy felgyújtanak, hogy az ellenség azt ne használhassa. Ez az amerikai taktika, a koreai nép millióit tette földönfutóvá, a civil lakosság tízezrei lelték halálukat a romok alatt, vagy fagytak meg a szabad ég alatt. Európába és Ázsiába mindenütt bemutatják az ezekről felvett mozi képeket, amelyek borzalommal töltenek el minden nézőt és félve gondolnak arra, hogy ezt a pusztulást az egész világra kiterjesszék. A “hü szövetségesek”, amelyek sietve szavazták meg a Nemzetek Szövetségében a “rendőri akciót”, maguk nem nagyon siettek benne résztvenni. Összesen sem adtak feleannyi támogatást sem, mint amennyi az amerikai veszteség lista. Még ezeknek a mutatóba küldött csapatoknak is Amerika kellett, hogy adjon felszerelést, élelmet és zsoldot is. Persze van az éremnek másik oldala is. Vannak, akik hatalmas összegeket nyernek ezen a vérözönön, csak meg kell nézni az amerikai lapok pénzügyi oldalát, ott megtaláljuk a hadiszer gyárosok kimutatásait, amely szerint nem egy vállalat megduplázta, sőt olyan is van, amely 1950-ben megtízszerezte az 1949-es nyereségét. A folytatódó, kiterjedő háború, mint több családot borit gyászba,'amelyeket nem vigasztal az, hogy a nagy korporációk, a fiaik kiömlött véréből aranyat, nagyon sok aranyat termelnek ki. SZABOTÄLÄS! Kanadában összeomlott egy hid, amelyet két év előtt építettek több mint öt millió dollár költséggel. Az összeomlott hid magával rántott négy automobilt és annak utasait a mélységbe. Több halott és sebesült lett az áldozat. ) Eddig egy napi hir, de ugyanakkor megírták a lapok azt is, hogy annak idején azzal vádolták meg a kanadai miniszterelnököt, hogy a hid építésénél graftelt, nagy összegeket vágott zsebre, amiért elnézte, hogy nem megfelelő anyagot használtak a hid építésénél. Az ellenzéki politikusok és újságírók vádját a parlamentbe a miniszterelnök többsége lehengerelte és megakadályozta, hogy vizsgálat induljon meg. A katasztrófa tragikusan igazolta a vádakat és a legtermészetesebb lett volna, hogy a csalók, akik nem csak állami vagyont lopták el, de ezáltal emberéletek is áldozatul estek, azonnal börtönbe kerüljenek és elvegyék a megérdemelt büntetést. De most nem természetes élet folyik és igy a miniszterelnök ur felhasználta a háborús hisztériát és nagy hangon kijelentette, hogy vörösök szabotá- lásáról van szó és elrendelte, nem saját maga és a bandája, hanem a “vörösök” ellen a vizsgálatot. Egy csepet sem lenne meglepő, ha a “vizsgálat” azt állapítaná meg, hogy szabotálás történt. Még az sem lenne meglepő, ha találnának egy pár agent provokátort, akik bizonyítanák valamelyik radikális munkásra, hogy ő követte el a “bűntényt” s hogy a graftelők megmentsék bőrüket, csinálnának egy uj Sacco-Vanzetti féle igazság- gyükosságot. Jó iskolájuk van a kanadai uraknak itt a szomszédba, itt elégszer megmutatták, hogy a “vörös heringgel” el lehet takarni mindenféle aljasságot. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért XII. A mozgalom elindítóinak nyilatkozatai, de az itt elhangzott felszólalások is, egyformán erős hangsúllyal hangsúlyozták mind az egyházhoz, mind az államhoz való hűséget. Ez teljesen helyes és helyénvaló s mi ezt nem csak megértjük, hanem természetesnek is tartjuk. Ám a katolikus egyházon belül vannak olyanok, — mondjuk meg őszintén, \ilágosan —, akik ezt egyáltalán nem tartják sem helyesnek, sem természetesnek. Vannak olyanok, akik a népi demokrácia államához való hűség kinyilvánítását az egyház iránti hűtlenség bizonyítékaként könyvelik el. Én ugyan nem nyilatkozhatom ennek az értekezletnek a résztvevői nevében, — de úgy hiszem, hogy mindnyájan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy ez a beállítás otromba hazugság s nagyon is világos célzatú rágalom. De mert a magyar népi demokrácia kormánya nevében nyilatkozhatom, kijelentem, hogy mi az egyházhoz való hűséget és ragaszkodást egyáltalában nem tekintjük az állam iránti hűtlenségnek. Mi azt tartjuk, hogy az állam iránti hűség és az egyház iránti hűség nemcsak nem ellentétesek, hanem nagyon is összeférnek. Ezért helyeseljük, hogy ez a mozgalom egyformán hangsúlyozza az államhoz és az egyházhoz való hűség érzéseit. Mi soha nem követeltük és nem is fogjuk követelni sem a katolikus egyház, sem más egyház egyetlen papjától, egyetlen hívétől sem, hogy legyen hűtlen egyházához, vallásos meggyőződéséhez. Teljesen helytelen lenne, ha ilyesmit követelnénk s önmagunkkal kerülnénk ellentétbe. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya hazánk minden polgára számára biztosítja a teljes lelki- ismereti szabadságot s mi a mi alkotmányunkat, népünk alkotmányát tiszteletben tartjuk. Igen: mi azt valljuk, hogy a nép államához és az egyházhoz való hűség teljesen összeférnek. A néphez, a nép államához való hűség követelményei egyáltalában nem ellentétesek az egyház tanításával. Ellentétbe kerül-e egyháza tanításával, hittételeivel az a katolikus pap, aki bátran, félreérthetetlenül kiáll a népi demokrácia nagy szociális vívmányai mellett, a földreform mellett, a kulturális színvonal emelése mellett? Ellentétbe kerül-e egyháza tanításaival, hittételeivel az a pap, aki szereti a hazáját és népét s aki maga is segíteni akar népének az építésben, a haza felvirágoztatásában, a béke és a szabadság megvédésében? Ellentétbe kefrül-e egyháza tanításával, hittételeivel az a pap, aki küzd a háború borzalmai ellen, aki elitéli az atombombát, az imperialista háborús uszítást, aki elitéli az amerikaiak koreai agresszióját s védtelen asszonyok, gyermekek barbár legyilkolását? Nem, — én úgy hiszem, hogy nem kerül ellentétben, sőt teljesen egyháza, vallása igaz szellemében cselekszik, ha igy cselekszik! Ennek a mozgalomnak az elindítói s résztvevői felismerték ezt s mert a szándékuk, a lelkiismeretük tiszta, ki is merték hangosan mondani. Bizonyos vagyok benne, hogy példájukat hamarosan követni fogja a katolikus papság nagy többsége s megszűnik a becsületes, hazafias gondolkodású, néphez hü papság számára a vagy az államhoz, vagy az egyházhoz való hűség hamis, őrlő dilemmája. Nincs vagy-vagy! Ezt a hamis dilemmát azok teremtették meg az elmúlt évek során, akik ellenségei a népnek is és a katolikus egyháznak is — akik nem a béke és a haladás, hanem a gyűlölet és a rombolás hívei. Gyökeresedjék és terebélyesedjen hát ez a mozgalom a nép és az egyház javára! A NÉPHEZ VALÓ HŰSÉG HAGYOMÁNYAI S most még csak egy gondolatot szeretnék megpendíteni. Az előkészítő bizottság meghívására nemrégiben részt vettem a mozgalmat kezdeményezők egy szükebbkörü értekezletén. Egyik felszólaló ott azt mondotta, hogy ennek a mozgalomnak az útja uj, töretlen és küzdelmes. Szeretném itt is elmondani azt, amit azon az értekezleten feleltem erre a felszólalásra. Valóban: ennek a mozgalomnak az útja uj még és töretlen — de ugyanakkor mégis nagyon régi is egyben. A katolikus papság soraiból a múltban számosán járták ezt az utat. A katolikus egyház történelmének vannak szép és méltó hagyományai, amelyek a néphez való hűség, a haladásért való küzdelem nagy és igaz kötelességeit idézik a mai kor számára, erősítésül, Útmutatóul. Gondoljanak csak Lőrincz papra, aki Dózsa seregében, kezében a kereszttel a nép igazának győzelméért, a nép szabadságáért küzdött. Gondoljanak Telekessy István egri püspökre, aki Rákóczi szabadságharcának, a kurucok dicső küzdelmeinek volt — s minden vád, fenyegetés ellenére maradt is —, lelkes, bátor részvevője. Gondoljanak Verseghy Ferencre, Révai Miklósra, Rájnis Józsefre, akik — katolikus papokként —, a magyar kulturális haladás, a magyar haladó szellem bátor, jó munkásai voltak, bár rágalom és üldöztetés volt az osztályrészük. Gondoljanak a szabadságharc sok hős tábori lelkészére, — és gondoljanak Horváth Mihály csanádi püspökre, Kossuth kultuszminiszterére, a debreceni függetlenségi nyilatkozat egyik előkészítőjére . . . Az ő szellemükben, az örökségükhöz híven szolgálják ma, a mai kor követelményeinek megfelelően, a népet és egyházukat. Bár a példa egy valamiben nem találó. Ahogyan a múltban sorra elbukott népünk minden szabadságtörekvése — úgy ezeknek a népért, haladásért küzdő katolikus papoknak is gáncs, üldöztetés, sőt mártirium jutott osztályrészül. Ma már másképpen jár a tör-