Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-02-10 / 1667. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. február 10. “Tárgyilagos és részrehajlás nélküli ismertetés", igy nevezi “Heti Krónikád sunk” azt a cikk sorozatot, amely a New Yorkban megjele­nő “Daily Compass” napilapban jelent meg Kelet Európáról, de különösen Magyarországról. Ennek a cikk sorozatnak Írói Peter Fürst és June Fürst új­ságírók, akik a világszerte is­mert “Reuter” hírszolgálati vál­lalatnak voltak abban az időben alkalmazottai, az elmúlt napok­ban Clevelandion jártak és felol­vasás keretében mondták el azt, amit kelet európai tartózkodá­suk alatt láttak. A Tervgazda­ságra tért nemzetek uj életet építő törekvéseit. A rövid előa­dás és a hosszantartó kérdések­re adott válaszokból a jelenle­vők arról győződtek meg, hogy a Népi Demokráciákban éppen az ellenkezője van és történik, mint amiről az amerikai lapok — kevés kivétellel — nap-nap után beszámolnak. Peter és June Fürst előadása részrehajlás nélküli ismertetése annak, amit az ott töltött négy esztendő alatt szereztek, ezért sajnálatos, hogy csak kevés szá­mú hallgatóságuk volt. A jelen­voltak a zéró alatti időjárásnak tulajdonították ezt és arra kér­ték az előadókat, hogy ha mód­jukban van ismételjék meg ezt az előadást. Peter és June Fürst átnézve felolvasó sorozatukat ugytalál- ták, hogy nyitva van nekik a FEBRUÁR 15-iki nap, csütör­tök este, pont 8 órai kezdettel a Buckeye Roadi Munkás Otthon nagytermében, ahol megismét­lik a Kelet Európai Népi Demok­ráciák életküzdelmeinek, fejlődé­süknek ismertetését. Az előadók több mint két évet Magyarországon töltöttek, vol­tak Romániában, Csehszlovákiá­ban, Bulgáriában. A Bérmunkás olvasói ismeretüket bővítik, ha nem mulasztják el a február 15- iki felolvasáson megjelenni, amely ezúttal is teljesen ingye­nes. Hívják meg amerikai és más nemzetiségű barátaik és is­merőseiket is. ezerhez, amelyből 8 ezer halott. Pedig a jelentések még ma is a november végi veszteségekről számolnak be, hogy azóta meny­nyi a veszteség és mennyi a megbetegedések s a fagyási ese­tek száma, az még katonai ti­tok, arról nem szól a veszteségi lista. Hogy mennyi a déli, északi és a kínai veszteség, erről sincs még jelentés, de az összveszte- ség ma már niíjcs messze a fél­milliótól. Egész Korea romokban hever, a “stratégiai” bombázások min­den épületet rombadöntenek, vagy felgyújtanak, hogy az el­lenség azt ne használhassa. Ez az amerikai taktika, a koreai nép millióit tette földönfutóvá, a civil lakosság tízezrei lelték halálukat a romok alatt, vagy fagytak meg a szabad ég alatt. Európába és Ázsiába minde­nütt bemutatják az ezekről fel­vett mozi képeket, amelyek bor­zalommal töltenek el minden né­zőt és félve gondolnak arra, hogy ezt a pusztulást az egész világra kiterjesszék. A “hü szövetségesek”, ame­lyek sietve szavazták meg a Nemzetek Szövetségében a “ren­dőri akciót”, maguk nem na­gyon siettek benne résztvenni. Összesen sem adtak feleannyi támogatást sem, mint amennyi az amerikai veszteség lista. Még ezeknek a mutatóba küldött csapatoknak is Amerika kellett, hogy adjon felszerelést, élelmet és zsoldot is. Persze van az éremnek másik oldala is. Vannak, akik hatal­mas összegeket nyernek ezen a vérözönön, csak meg kell nézni az amerikai lapok pénzügyi ol­dalát, ott megtaláljuk a hadi­szer gyárosok kimutatásait, amely szerint nem egy vállalat megduplázta, sőt olyan is van, amely 1950-ben megtízszerezte az 1949-es nyereségét. A folytatódó, kiterjedő hábo­rú, mint több családot borit gyászba,'amelyeket nem vigasz­tal az, hogy a nagy korporáci­ók, a fiaik kiömlött véréből ara­nyat, nagyon sok aranyat ter­melnek ki. SZABOTÄLÄS! Kanadában összeomlott egy hid, amelyet két év előtt építet­tek több mint öt millió dollár költséggel. Az összeomlott hid magával rántott négy automo­bilt és annak utasait a mélység­be. Több halott és sebesült lett az áldozat. ) Eddig egy napi hir, de ugyan­akkor megírták a lapok azt is, hogy annak idején azzal vádol­ták meg a kanadai miniszterel­nököt, hogy a hid építésénél graftelt, nagy összegeket vágott zsebre, amiért elnézte, hogy nem megfelelő anyagot használtak a hid építésénél. Az ellenzéki poli­tikusok és újságírók vádját a parlamentbe a miniszterelnök többsége lehengerelte és meg­akadályozta, hogy vizsgálat in­duljon meg. A katasztrófa tragikusan iga­zolta a vádakat és a legtermé­szetesebb lett volna, hogy a csa­lók, akik nem csak állami va­gyont lopták el, de ezáltal em­beréletek is áldozatul estek, azonnal börtönbe kerüljenek és elvegyék a megérdemelt bünte­tést. De most nem természetes élet folyik és igy a miniszterel­nök ur felhasználta a háborús hisztériát és nagy hangon kije­lentette, hogy vörösök szabotá- lásáról van szó és elrendelte, nem saját maga és a bandája, hanem a “vörösök” ellen a vizs­gálatot. Egy csepet sem lenne megle­pő, ha a “vizsgálat” azt állapí­taná meg, hogy szabotálás tör­tént. Még az sem lenne meglepő, ha találnának egy pár agent provokátort, akik bizonyítanák valamelyik radikális munkásra, hogy ő követte el a “bűntényt” s hogy a graftelők megmentsék bőrüket, csinálnának egy uj Sacco-Vanzetti féle igazság- gyükosságot. Jó iskolájuk van a kanadai uraknak itt a szomszédba, itt elégszer megmutatták, hogy a “vörös heringgel” el lehet ta­karni mindenféle aljasságot. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért XII. A mozgalom elindítóinak nyilatkozatai, de az itt elhangzott felszólalások is, egyformán erős hangsúllyal hangsúlyozták mind az egyházhoz, mind az államhoz való hűséget. Ez teljesen helyes és helyénvaló s mi ezt nem csak megértjük, hanem természetes­nek is tartjuk. Ám a katolikus egyházon belül vannak olyanok, — mondjuk meg őszintén, \ilágosan —, akik ezt egyáltalán nem tartják sem helyesnek, sem természetesnek. Vannak olyanok, akik a népi demokrácia államához való hűség kinyilvánítását az egyház iránti hűtlenség bizonyítékaként könyvelik el. Én ugyan nem nyilatkozhatom ennek az értekezletnek a résztvevői nevében, — de úgy hiszem, hogy mindnyájan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy ez a beállítás otromba hazugság s nagyon is vilá­gos célzatú rágalom. De mert a magyar népi demokrácia kormá­nya nevében nyilatkozhatom, kijelentem, hogy mi az egyházhoz való hűséget és ragaszkodást egyáltalában nem tekintjük az ál­lam iránti hűtlenségnek. Mi azt tartjuk, hogy az állam iránti hű­ség és az egyház iránti hűség nemcsak nem ellentétesek, hanem nagyon is összeférnek. Ezért helyeseljük, hogy ez a mozgalom egyformán hangsúlyozza az államhoz és az egyházhoz való hűség érzéseit. Mi soha nem követeltük és nem is fogjuk követelni sem a katolikus egyház, sem más egyház egyetlen papjától, egyetlen hí­vétől sem, hogy legyen hűtlen egyházához, vallásos meggyőződé­séhez. Teljesen helytelen lenne, ha ilyesmit követelnénk s önma­gunkkal kerülnénk ellentétbe. A Magyar Népköztársaság Alkot­mánya hazánk minden polgára számára biztosítja a teljes lelki- ismereti szabadságot s mi a mi alkotmányunkat, népünk alkot­mányát tiszteletben tartjuk. Igen: mi azt valljuk, hogy a nép államához és az egyházhoz való hűség teljesen összeférnek. A néphez, a nép államához való hűség követelményei egyáltalában nem ellentétesek az egyház tanításával. Ellentétbe kerül-e egyháza tanításával, hittételeivel az a katolikus pap, aki bátran, félreérthetetlenül kiáll a népi de­mokrácia nagy szociális vívmányai mellett, a földreform mellett, a kulturális színvonal emelése mellett? Ellentétbe kerül-e egyháza tanításaival, hittételeivel az a pap, aki szereti a hazáját és népét s aki maga is segíteni akar népének az építésben, a haza felvirá­goztatásában, a béke és a szabadság megvédésében? Ellentétbe kefrül-e egyháza tanításával, hittételeivel az a pap, aki küzd a há­ború borzalmai ellen, aki elitéli az atombombát, az imperialista háborús uszítást, aki elitéli az amerikaiak koreai agresszióját s védtelen asszonyok, gyermekek barbár legyilkolását? Nem, — én úgy hiszem, hogy nem kerül ellentétben, sőt teljesen egyháza, vallása igaz szellemében cselekszik, ha igy cselekszik! Ennek a mozgalomnak az elindítói s résztvevői felismerték ezt s mert a szándékuk, a lelkiismeretük tiszta, ki is merték han­gosan mondani. Bizonyos vagyok benne, hogy példájukat hama­rosan követni fogja a katolikus papság nagy többsége s megszű­nik a becsületes, hazafias gondolkodású, néphez hü papság szá­mára a vagy az államhoz, vagy az egyházhoz való hűség hamis, őrlő dilemmája. Nincs vagy-vagy! Ezt a hamis dilemmát azok te­remtették meg az elmúlt évek során, akik ellenségei a népnek is és a katolikus egyháznak is — akik nem a béke és a haladás, ha­nem a gyűlölet és a rombolás hívei. Gyökeresedjék és terebélye­sedjen hát ez a mozgalom a nép és az egyház javára! A NÉPHEZ VALÓ HŰSÉG HAGYOMÁNYAI S most még csak egy gondolatot szeretnék megpendíteni. Az előkészítő bizottság meghívására nemrégiben részt vet­tem a mozgalmat kezdeményezők egy szükebbkörü értekezletén. Egyik felszólaló ott azt mondotta, hogy ennek a mozgalomnak az útja uj, töretlen és küzdelmes. Szeretném itt is elmondani azt, amit azon az értekezleten feleltem erre a felszólalásra. Valóban: ennek a mozgalomnak az útja uj még és töretlen — de ugyanak­kor mégis nagyon régi is egyben. A katolikus papság soraiból a múltban számosán járták ezt az utat. A katolikus egyház törté­nelmének vannak szép és méltó hagyományai, amelyek a néphez való hűség, a haladásért való küzdelem nagy és igaz kötelességeit idézik a mai kor számára, erősítésül, Útmutatóul. Gondoljanak csak Lőrincz papra, aki Dózsa seregében, kezé­ben a kereszttel a nép igazának győzelméért, a nép szabadságáért küzdött. Gondoljanak Telekessy István egri püspökre, aki Rá­kóczi szabadságharcának, a kurucok dicső küzdelmeinek volt — s minden vád, fenyegetés ellenére maradt is —, lelkes, bátor rész­vevője. Gondoljanak Verseghy Ferencre, Révai Miklósra, Rájnis Józsefre, akik — katolikus papokként —, a magyar kulturális ha­ladás, a magyar haladó szellem bátor, jó munkásai voltak, bár rágalom és üldöztetés volt az osztályrészük. Gondoljanak a sza­badságharc sok hős tábori lelkészére, — és gondoljanak Horváth Mihály csanádi püspökre, Kossuth kultuszminiszterére, a debre­ceni függetlenségi nyilatkozat egyik előkészítőjére . . . Az ő szellemükben, az örökségükhöz híven szolgálják ma, a mai kor követelményeinek megfelelően, a népet és egyházukat. Bár a példa egy valamiben nem találó. Ahogyan a múltban sorra elbukott népünk minden szabadságtörekvése — úgy ezeknek a népért, haladásért küzdő katolikus papoknak is gáncs, üldöztetés, sőt mártirium jutott osztályrészül. Ma már másképpen jár a tör-

Next

/
Thumbnails
Contents