Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-10 / 1667. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. február 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................52.00 One Year .................. 52.00 Félévre .............................. 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. 52.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azono- „k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A koreai háború kitörése óta lapunk ezen vezetőhelyén már többször állítottuk, hogy a hidegháborúnak meleggé változtatásáért elsősorban is a háborúból óriási profitot harácsoló nagy korporációk a felelősek. De azt is mondottuk, hogy ezen kétes értékű dicsőségért az elismerés babérjainak egy része a republikánus párt vezető politikusainak jár. Az amerikai két-párti rendszerben 1860 óta a Republikánus Párt volt a domináló, a kormányzó párt. A demokraták csupán Grover Cleveland két adminisztrációja és Woodrow Wilson 8 éves elnöksége alatt kerültek hatalomra. De ime, most már 18 éve csak “szagolják a húsos fazekat”, holott a történelmi folyamat szerint nekik járnának a koncok is. Ez végtelenül dühösiti őket. Legalább is igy tartják a republikánus politikusok és a szó szoros értelmében eszeveszett dühvei törnek a hatalomjarutásért. Láttuk ezt az utolsó elnökválasztásnál és láthatjuk, mily ádáz dühvei kritizálják a Truman adminisztráció mindenféle intézkedését. Nem célunk a demokrata adminisztráció védelme, de akaratlanul is észre kell vennünk, hogy a republikánusok milyen erőszakos módon kergetik a Truman kormányt kedvezőtlen pozíciókba. Megírtuk pár héttel ezelőtt, hogy a republikánus politikusok két csoportra oszlottak. Az egyik fenyegetésekkel kényszeríti Trumanékat a háború elmélyítésére. Ezeknek nyomására rendelte el az elnök a koreai beavatkozást, ezek forszírozták ki a 38-as parallel vonal átlépését és ezek akarják kierőszakolni az atombom- bákdobálását is. Ezzel szemben a Taft-Hoover csoport már túlságosan sokalja az adminisztráció eddigi háborús aktivitását. A cél nyilvánvaló: Ha sikerül a háborús lépés, akkor a republikánusok maguknak követelik az érdemet, mert ők kényszeritették az adminisztrációt a háborús lépésre; ha veszítenek, akkor is jól járnak, mert előáll a Taft-Hoover csoport az “ugy-e megmondottuk” kiáltással. Ezen állításunkat, illetőleg meglátásunkat most teljesen igazolta a republikánusok Washingtonban tartott azon gyűlése, amelyen az uj képviselőiket és szenátoraikat üdvözölték. Ezen a gyűlésen a republikánus honatyák gondosan mérlegelték a háborús eshetőségeket s megállapodtak abban, hogy akár jobbra, akár rosszabbra is fordulnak azok, a republikánus párt győzni fog 1952-ben, mert minden érdem nekik jár s minden hibáért a demokraták a felelősek. A hatalmi vágytól már szinte félőrült James H. Duff (R. Pa.) szenátor elorditotta magát: “Give them hell and we will have the whole works in 1952”. (Csak szidjátok őket és az egész (kormány) gépezet a miénk lesz 1952-ben.) A hatalom utáni őrült vágy viszi őket arra, hogy eleve megakadályoznak minden békés törekvést. Ezen a gyűlésen is fogjtd- koztak, hogy a kongresszusban ellenezni fognak minden “appeasement” törekvést, amivel el akarják zárni a békés megegyezés minden útját. Semmi kétség tehát, hogy a koreai háború kirobbanásáért és az általános nagy háborús feszültségért a háborús profithará- csolókkal szövetkezett republikánus politikusok a felelősek, akiket a hatalomvágy már annyira elfogott, hogy azért készek láng- baboritani az egész világot. Mindegyik igazat mondott Nagy sugás-bugás folyik Washingtonban amióta a katonai titkos'szolgálat feje, Bedell Smith generális visszajött Koreából, ahol állítólag azt vizsgálta meg, hogy miért volt olyan hihetetlenül rossz kémszolgálata MacArthur generálisnak. Mi ugyan a polgári titkosrendőrség működéséről sem tudunk valami sokat, még kevesebbet a katonai kémszolgálatról, amelynek hivatalos neve “Intelligence Service”, de maga MacArthur ismerte be, hogy ez a kémszolgálat nem volt valami intelligens, mert mitsem tudott arról, hogy a Yalu folyó mentén nagy kínai hadsereg várta a United Nation csapatait. MacArthur ennek a hibás kémszolgálatnak tulajdonítja a nagy kudarcát. Igaz vagy nem igaz, — bizony mi nem tudjuk. És azt sem tudjuk, hogy vájjon Bedell Smith generális azt ment-e oda kikutatni, hogy az Intelligence Service miért nem tudott többet a kínai csapatokról, avagy miért jelentették, hogy naponként ennyi- meg-ennyi ezer ellenséget ölek meg? Mert akik számontartották az amerikaiak által jelentett leölt ellenség számát, azok úgy találták, hogy tulajdonképpen már alig maradt észak-koreai meg kínai katona és ime, egyszerre mégis olyan erővel törtek előre, hogy az amerikai seregnek vissza kellett vonulni. Miután a kémszolgálat minden más titkos dolognál is sokkal titkosabb, csak súgva, találgatva lehet beszélni még a hibáiról is. így a washingtoni újságírók szerint Bedell Smith generális rájött arra a titokra, hogy a jelentésekben miért öltek meg az amerikaiak olyan nagyon sok ellenséget. Miután ezt az elméleti emberpusz- titást a légierő végezte, a túlzó jelentésnek az volt a célja, hogy a jelenlegi 70-80 légi flottacsoporthoz még vagy húszat erőszakoljanak ki a kongresszustól. A légierő természetesen pusztít eleget; különösen épületeket, hidakat és egyéb értékeket. És ilyenkor öl is elég sok embert, — civileket, asszonyokat és gyerekeket. A jelentés azonban mindig csak arról szólt, hogy milyen sok ellenséges katonát öltek meg, hiszen az asszonyok, a gyerekek, a tehetetlen öregek mitsem számítanak, azoknak elpusztításáért nem kapnak dicséretet és nem kapnának újabb flottacsoportokat. Miután Bedell Smith eml»erei átvizsgálták a leölt ellenség katonáiról adott számokat, azokat nagyban redukálni kellett. Akkor meg állítólag az sült ki, hogy az amerikai hadsereg nem dolgozik elég hatásosan. Egyrészről egy-egy ellenség-katona leölése nagyon sokba kerül, másrészről pedig nagyon sok ember munkáját is igényli. Néhány kongressmen oda is mondotta a több katonát kérő Anna Rosenberg, helyettes honvédelmi miniszternek, hogy miért nem használják hatásosabban a katonákat? Ezen képviselők adatai szerint az amerikai hadseregben minden százezer katona közül csak 22,000 jut aktuális frontszolgálatra, a többi csak hátvédsegitő munkát végez. Ezzel szemben a kínaiaknál 80,000 ember van frontszolgálatban és csak 20,000 ember végzi az irodai és egyéb frontmögötti munkát. — Ha ezen adatok megfelelnek a tényeknek, akkor érthetővé lesz a MacArthur és a koreai haditudósítók jelentése közötti ellentét. A haditudósítók ugyanis kijöttek azzal, hogy a kinai- koreai hadsereg nem igen haladta meg a MacArthur parancsnoksága alá helyezett United Nations sereget. MacArthur viszont azt jelentette, hogy a kínaiak legalább is négyszeres fölényben vannak. MacArthur persze csak a frontharcosokat értette. Ilyen kölcsönös kimagyarázás után most már szent a béke, — mindenkinek igaza volt, — folyhat tovább a háború! Vallásos háborús uszítok A protestáns egyházakból alakult “National Council of Churches of Christ” február 9-ikét az imádkozás napjának jelölte ki. Ezen a napon állítólag 17,000 templomban fogják elmondani a “Ments meg uram a gonosztól“ cimü imát. Nem vagyunk járatosak az imakönyvekben s azért nem tudjuk, hogy vájjon a “First Congregational Church of Los Angeles” ezt az imát idézi-e a lapokban közzétett teljes oldalas hirdetésében, amely szintén a “Ments meg uram a gonosztól” címet viseli és igy kezdődik: Amerika utat vesztett. Fiaink Koreában pusztulnak, népünk pedig itthon kiábrándult, csalódott, vezető nélkül téve- lyeg. Csak a kommunisták tudják, hogy mit csinálnak. Haladnak menetrendjük szerint a világ legyőzése utján s már a föld felét meghódították és még mindig terjeszkednek. A kommunizmus haladását az tette lehetővé, hogy azok, akiknek ellenezni kellett volna, ki akarták elégíteni (appease). Ezen kibékitők szavakban ugyan elitélik a kommunizmust, de nem tettekben, márpedig tettek mutatják az embert. A kommunizmus pogány, istenellenes, romboló eszme, amellyel szemben a földön csak egyetlen nagy erő áll, a kereszténység. A kereszténységnek el kell fogadni a kommunista kihívást . . . A hirdetés további részéből megtudjuk, hogy a nagy veszély elkerülésére napról-napra imádkoznunk kell, még hozzá nem is ot- honunkban, hanme a templomokban és akkor Isten majd megsegít; ád nagy hadsereget, sok ágyút, repülőgépeket és atombombát, amelyekkel aztán “tettekkel” lehet elérni a kommunizmus feletti győzelmet. Nem tudjuk, hogy hány ember fog bcdülni ezen fonák okoskodásnak, hányán hiszik el, hogy lehet olyan isten, aki hajlandó segíteni egyik embercsoportot a másik csoport kiirtásában csak azért, mert az a csoport hajlandó bizonyos egyházak és templomok támogatására. Inkább elhisszük, hogy most igen sok vallásos ember megrettenve kérdezi, hogy vájjon a vallásos felfogás összeegyeztethető-e a háborúval, amely alapjában véve gyilkolás. Ezt nem mi találtuk ki, hanem Dr. Ernest M. Ligon theológiai tanár mondja, akit most körútra küldtek Schenectady, N. Y.' városból, hogy sok keresztény embert megzavar az a tény, hogy a Tízparancsolat egyik pontja igy szól: “Ne ölj!” És ha ez nem elegendő, akkor van még a Bibliában igen sok hely, amely az emberszeretetet és nem az embergyilkolást ajánlja. Ilyen sorok a következők: Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon. (Mózes H. 21-22) Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szeretlek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (János 13-34) A hatalomra vágyok
