Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-10 / 1667. szám
1951. február 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal Német munkás-győzelem abban, »hogy az egész európai kontinenst el ne foglalja még abban az esetben sem, ha az atomtámadást előzőleg kapná. “Az atombomba”, — mondotta Lillienthal, — “csak eddig birt ilyen nagy horderővel. A Koreában szerzett tapasztalataink megcáfolják azon hiedelmet, hogy az atombomba garantálja a gyors és végleges győzelmet.” Lillienthal figyelmeztette a hallgatóit, hogy ne bizakodjanak annyira a hidrogénbombában sem. Először is még nincs hidrogénbomba *s még az is a jövő kérdése, hogy lesz-e egyáltalán. “Noha a kommunizmus ellen nagyon sok fronton harcolunk”, — mondotta, — “mégis helytelen az a felfogás, hogy az oroszok elpusztítanak bennünket, ha el nem pusztítjuk őket, mert ez a nézet okvetlenül a háborúhoz vezet. Akik igy gondolkodnak nem veszik figyelembe a politikai, katonai és erkölcsi következményeket, de azonkívül arról is megfeledkeznek, hogy akkor a béke lehetetlen, holott mi a békét szeretnénk megteremteni.” MILLIÓ HŐSI HALOTT New York — Az American Association of Casualty and Surety Companies számitása szerint a közeljövőben el fog esni az amerikai milliomodik hős, aki tehát a milliomodik hősi halott lesz. Ezen Surety egyesületnek feljegyzése szerint Amerika összes háborúiban az elesett katonák száma ez év január elsején elérte a 994,000-t. így ha a koreai harctéren a veszteség lista a jelenlegi arányban halad, akkor CHICAGO FIGYELEM! ! Most Vasárnap ! Chicago és környékbeli Bérmunkás olvasók a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. alatt február 11-én vasárnap délután pontosan 1 órai kezdettel DISZNÓTOROS EBÉDET rendeznek a BÉRMUNKÁS javára. A rendezó'ség gondoskodik arról, hogy a megszokottnál is izletesebb hurka, kolbász stb. legyen a megjelentek legnagyobb megelégedésére, családiasán felszolgálva. Ebéd jegy személyenként $2.00. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, a munkásmozgalom pártfogóit, hogy ezen összejövetel sikere érdekében hozzák magukkal ismerőseiket is. A RENDEZŐSÉG február hónapban elérnek a milliomodik számhoz. Ugyancsak ezen intézmény adatai szerint 1900 óta az Egyesült Államokban a forgalmi szerencsétlenségek áldozatai n a k száma elérte a 996.000-t, tehát itt is készülhetnek a milliomodik forgalmi halott “kitüntetésére”. Frankfurt — A United States High Commisioner rendeletére bezárták a Lange,r-George Muller kiadó cég üzletét. A háború után ezen cég vezetése Dr. Alfons Templerre lett bízva, aki segítőjének felfogadta Gustave Petzold hírhedt náci kiadót, aki számos neó-fasizta könyvet és egyébb irodalmat hozott forgalomba. Lélekmérgezés, a művészet leple alatt (Vi.) Minden gondolkozó munkás érdeklődéssel figyelte a németországi vasiparban dolgozó szervezett munkások követeléseit. A legfontosabb az volt, hogy az igazgatásban a szervezet által megválasztott tanács 50 százalékban vegyen részt. Ezt megnyerték, igy érthető, hogy ezen győzelemről nem igen szívesen írtak áz amerikai lapok. Félnek az amerikai tőkések, hogy még ezen minta demokrata amerikai szakszervezetek is olyasmire gondoljanak, beleszólást követeljenek az iparok, üzemek igazgatásába. Az ilyen híreket nem csak hogy nem szabad lehozni a lapokba, hanem nagyon is tanácsos azt elhallgatni. Igaz, hogy munkabér javítást is követeltek és kaptak is, de minden más nyereség eltörpül azon követelés és győzelem mellett, hogy ezekután résztvesz- nek az igazgatóságban, nem tudják nekik letagadni, hogy a gyár mennyi hasznot csinál, kinek szállít. Ámbár fenáll az a veszély, hogy egy-két munkásképviselőt is megtudnak vesztegetni, amig a másik 50 százalékát az igazgatóságnak a tőkések, tulajdonosok uralják és igy a mérleg az ő oldalukra fog billenni. De képzeljük csak el, milyen nagy felháborodást váltana ki, ha az amerikai acélipari munkások is hasonló követelésekkel állnának elő? IPARI DEMOKRÁCIA Ez már közeledés volna az Ipari Demoráciához és sokkal jobban az az európai országokban mint itt Amerikában volna. Ugyanis legtöbb európai országban a munkásságnak van osztálynevelése, öntudata (még a német munkásoknak is? — szedő) magasabb céljaik, mint egy párcentes bérjavitás. Ámbár mi úgy tudjuk, állítjuk, hogy az iparokat teljesen ki kell venni a tőkések kezeiből és az ilyen munkásszervezetek által megválasztott tanácsok kezeibe, tenni. Mert csakis akkor lehet lesz mentes a megvesztegetésektől. A tőkés érdekeket a munkások érdekei fölé helyező törekvésektől, az osztályharctól, mely az 50 százalékos megoszlással valamivel javult, de még mindég nagy mértékben meg lesz a jövőben is mindaddig, amig a tőkések remélhetik, hogy a munkásvezéreket, tanácsosokat megvesztegethetik, saját oldalukra. Ha itt is, legalább ennyire kifejlődött volna a munkásmozgalom, hogy ilyen beleszólást, az igazgatóságba való bevonást merne a szervezet követelni, az itt mindjárt kommunista cselekedetnek, Kremlin diktálásának lenne megbélyegezve. Ezzel azt is megláthatjuk, hogy mennyire el van maradva az amerikai munkásmozgalom. Hol van itten az a hires demokrácia, melyről olyan sokat beszélnek? Mégis az amerikai adófizetők pénzén ilyen elmaradott munkásvezéreket küldenek az öreg európába, hogy megmagyarázza, kioktassa azokat, hogy kell demokrata munkásmozgalmakat j építeni. így szeretnék az egész! világ munkásmozgalmát, még a szocialista irányú, útmutató munkásmozgalmat is visszafejleszteni a nagyon is alacsony színvonalon álló amerikai munkásmozgalom vonalára. A HÁBORÚS ÜGYEKBEN A német acélipari munkások ezen győzelme nagyfontosságu a háborús készülődésben. Mert azt éppen azok tudnák megállítani, mivel az ipar a munkásság nélkül megállni és ipar nélkül pedig nem tudnának háborúskodni. Valamint azt is tudjuk, hogy más iparokban is kifogják harcolni ezen eredményt, hogy legalább 50 százalékban részt- vehetnek a munkások megválasztott tagjai az igazgatásban. De ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy öntudatra ébrednek, a háborús veszedelmet felismerve az ellen sikeresebben tudnak harcolni. Mert éppen a munkásság szenvedett legtöbbet az elmúlt háborúban és még sokkal többet szenvedne, ha Németország ismét háború színterévé válna. Azt már fájdalmasan beismerik az amerikai tőkések szócsövei, vezérei, ezek között Drew Pearson is, hogy még Eisenhower sem látja lehetőnek, vagy tanácsosnak a németeket felfegyverezni. Legalább is azt hiszi, hogy ezt fogja gazdáinak jelenteni, persze titkosan. Ugyanis attól rettegnek az amerikai vezérek, hogy ha felfegyverzik a német munkásságot, akkor még a másik 50 százalékot is kiragadják a tőkések kezeiből. Mi többször megírtuk, hogy csakis a német munkásság akaratán, szervezettségén, ellenállásán törhet meg az amerikai tőkések háborús törekvése. A német munkásság nélkül, vagy azok ellenére, nem lehetne Európát újból lángokba lobbantani, országaikat újból háborús színtérré változtatni. A jelek azt mutatják, hogy a másik két nagy ország, Francia és Olaszország munkásai még nagyobb mértékben készek a békéért harcolni. Ezek nyomatékosan kijelentették, hogy nem akarnak háborút, rombolást és azok nélkül nem lehet háborút indítani. Mert ha akaratuk ellenére felfegyvereznék ezen országok munkásait, modern fegyverekkel ellátnák, mennyivel inkább úgy tennének mint a kínai munkások. Sokkal szervezettebbek és még jobban ismerik a háború szörnyűségeit. Most újabban megismerték, hogy mi történik Koreában és ők nem akarnak Korea szomorú sorsára jutni. TÚLBECSÜLTÉK AZ A-BOMBÄT New York — David E. Lillienthal, az Atom Energia Bizottság volt elnöke azt a kijelentést tette, hogy az atombombát eddig minden igazi alap nélkül túlbecsülték. Lillienthal azt mondotta, hogy az ő véleménye szerint Oroszországot nem lehetne legyőzni csupán csak atombombával. Elismeri ugyan, hogy az atombomba súlyos sebeket ejte- j ne ugyan Szovjet Oroszorszá- ! gon, de nem akadályozná meg Már régebben esedékes, hogy foglalkozzunk avval a “művészetnek” csúfolt kalózkodással, ami a magyarlakta helyeken, különösen NewYork, New Jerseyben most már rendszeresen folyik. Vártunk, abban a hiszemben, hogy tán önönmaguk ráébrednek a romlottságuk horderejére és önként megváltoznak. Láttunk már javíthatatlannak hitt bűnözőket, akik önként jó útra tértek. Ami megtérés előfordul a kriminálisoknál, ez kevésbé várható ott, ahol kenyérkeresetté tették a színészetet. Őszintén kifejezve, undor fogja el az embert, amikor az egyén, ilyennemü le- aljasodásával kell foglalkozni. Sok, sok különféle névre hallgatnak ezek az alacsony “rangra” sülyedt “művészek”, de — méltatlanok a névvel való megjelölésre. Nevezzük a kimagasló példányt, Piri, Piriké, Pirikém- nek. Ez a bakfisnak dekorált, vén banya (tisztelet az érdemes öregeknek), valahol mozikban, vagy a szent egyletekben szórja a gyalázat magvát. Művészet hiányában, az üzleti érzéke inspirálja a divatos, más emberek, nemzetek gyalá- zására. Kifogyhatatlan az “ötletekben”, látszik, hogy leckét vesz belőle. Szörnyen boldog, hogy a bégetők és a röfögök, hangosan honorálják “ötletes” művészetét. Nem veszi észre a boldogtalan, hogy az ujjongó közönség, Piriké művészetével olcsóbban jön ki, mintha Chicagóba utazna hasonló művészetet hallgatni a vágóhídon. Le kell szögezni, hogy a közönség is kezdi megelégelni ezt a művészetnek nevezett gyalázatot. A férfiak végleg elveszettnek tekinthetők. Élemedett asz- szonyok hányták a szót egymás között a Pirikék ronda nyelvéről. Érzik azt a meggyalázást, amiből részük volt az óhazai úri hitványáságból. Az istentől rendelt lelki atyák és egyéb vezérek, maró gyűlölettel preparálták a lelkeket. Szemmel tartva figyelik és lelki, sőt fizikai kényszer alatt tartják a megfélemlített embereket és emiatt félnek véleményt mondani. Állítsuk meg ezt a művészetnek csúfolt, lelki lealjasodást. Van-e piszkosabb pénzkereset, mint a gyülöletszitást pénzé váltani ? A Pirikék nem tudnak arra az erkölcsi magaslatra emelkedni, hogy ezt megértsék. Záróul még azokhoz intézünk néhány szót, akik teret adnak a Pirikéknek. A hatmillió gazul elpusztitt zsidóság legszentebb emlékét gyalázzák meg, amikor a Pirikéknek statisztálnak. Vagy már elfelejtették, hogy ami néked fáj, az nékem is fáj? V. K.
