Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-02-03 / 1666. szám

1951. február 3.

BÉÉ MUN KAS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

ŐRÜLET

szállta meg a mai rendszer vezetőit, hogy olyan erőfeszítést tesznek arra, hogy a koreai háborút kiterjesszék Kínára és ennek folyamán az egész világra.

E sorok írásakor még nem tudni, hogy milyen eredménye lesz a Nemzetek Szövetségében folyó vitának. Emberileg képtelenség feladni azt a reményt, hogy beszüntetik és nem kiterjesztik a háborút.

Az amerikai kormány folyton hangsúlyozta a béke akaratát és amikor erre mód van, hogy ezt tényekkel is beigazolja, akkor szembe a világ legnagyobb államaival, — India, Szovjet, Anglia, Canada, Kina, a 12 ázsiaiarab és a skandináv államokkal, akik béketervvel álltak elő, az amerikai delegátusok támogatva a kis dél-amerikai és pár benszülötteket elnyomó gyarmati kormányokkal, először, háborús támadónak akarja kimondatni a 475 milliós Kínát, rendszabályokat akar vele szemben megszavaztatni, jól tudva, hogy Kina ezt a megbélyegzést, pláne amikor előre fenyegetik, hogy Formosát nem adják vissza, hogy a UN-be nem fogadják be, hogy ős-ellenségét Japánt minden megegyezés dacára ismét felf egy vérzik, el nem fogja fogadni és a vér tovább fog folyni mindaddig, amig az egész világ lángba nem borul.

Ez egy őrület, hogy a tekintélyét megmentse Amerika, megreszkirozza azt, hogy egy világháború minden terhét magára vegye, mert akár Kínára fog csak szorítkozni az uj háború, akár kiterjed az egész világra, ennek terhét ember és anyag áldozatban Amerika fogja viselni.

A Marshall dollárokkal lehetett ideiglenes barátokat venni, még arra is rálehet ezek egy részét kényszeríteni, hogy Amerika javaslatát fogadják el, de a végrehajtást, azt rábízzák Amerikára, rpert Európa népeit nem lehet vágóhidra vinni, mert előttük áll Korea példája és rettegnek attól a gondolattól, hogy őket is “felszabadítsák”. Koreát atombomba nélkül is a földdel egyenlővé tették a repülőgépek bombái. Korea népe földönfutó lett, már akiket nem pusztítottak el a lehulló bombák.

Őrület vagy vakság kell ahoz, hogy ne lássák be az illetékesek, hogy egy ilyen háborúba a fiaink milliói pusztulnának el, hogy szükségszerüleg az egész vüág- gal i kerülnénk szembe, hogy anyagilag ez a gazdag ország csődbe kerülne.

Valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ez megtörténhessen, hogy amikor Amerika látja, hogy a “barátai” egyedül hagyták, ne ragadja meg az alkalmat arra, hogy kimásszon abból a helyzetből, amelybe a két balkezes imperialista politika taszította. Talán nem fogja megkapni az amerikai javaslat a két-harmad többséget és kénytelen, kelletlen a béke útjára lép.

Ez talán kijózanítja az intéző köröket az egész világon és majd nem fegyverrel, hanem nemes versennyel a népek jólétéért való versengéssel, döntik el, hogy melyik gazdasági rendszer jobb, nem egy kis csoportnak, hanem az egész emberiségnek.

ELZA KOCH

Annak idején nagyon sokat írtak erről a szörnyetegről a világ összes lapjai. A történelem nem emlékszik meg arról, hogy a női nem tagjai között akadt volna egy is, amelyik csak megközelítette volna ennek a förtelemnek az állati kegyetlenségeit.

Ez í/olt az, aki az egyik hírhedt náci koncentrációs táborban, « emberbőrből preparált “dísztárgyakat” lámpaernyőt, kézitáskákat, erszényeket, stb. készíttetett.

Nem közönséges emberbőrből, hanem csak olyanokból, amelyek szépen tetoválva voltak, hogy ezekhez hozzájusson, egyszerűen megölette a szerencsétlen bőr tulajdonosokat. Ha jó

tik a materialista eszméket, mint a rendőr-államokban. Mr. Truman tehát biztos, hogy

Abban a harcban, amely a szabad világ és az anyagiakat hajhászó rendőr-államok között folyik, a szabad világ fog győzedelmeskedni.

Noha Truman nem említett neveket, mindenki tudta, hogy a rendőrállamok alatt a Szovjet Uniont és a népi demokráciákat értette, amig a “szabad világot” az Egyesült Államok és az általa segített országok képezik. így Mr. Truman beszédéből arra lehet következtetni, hogy például a görög kormány tagjai csupa idealizmusból fogadták el a sok száz millió dollárt és graftelték el, az az használták fel a saját céljaikra. Hát Chiang-Kai Shek miért kapott olyan nagy összegeket s kér még mindig többet és többet és miért vándoroltak ezen milliók is Chiang és társainak a zsebeibe, ha annyira idealisták? És igy tovább, folytatni lehetne Törökországgal, Iránnal, meg az összes úgynevezett Marshall-terv országokkal.

Nem mi mondjuk, hanem ma már közismert tény, hogy Amerika a világ legkorruptabb kormányait tartja uralmon a Marshall- terv országokban. Olyan embereket segít Truman, akik a legszégyenletesebb módon árulják barátságukat, akiket saját népeik gyűlölnek s akiket az amerikai támogatás nélkül saját népeik aggatnának lámpavasakra,

A “free world” ezen képviselőire mondotta talán Truman elnök, hogy győzni fognak, mert “ideálisták” s nem hajtja őket a haszonlesés, a pénzvágy, — a materialista felfogás?

kedvében volt, ezt a gyilkosságot maga is elkövette. Ezen kívül szadista kegyetlenséggel kínozta a tábor lakóit.

Bíróság elé került, a tanuk tömege vonult fel a nemzetközi bíróság elé és bebizonyították szörnyű bűneit.

Az elkövetett számtalan gyilkosság, elevenen való bőrlenyu- zás és más kegyetlenségekért, csak azért nem kapott halálos ítéletet, mert a börtönben ez-a szajha másállapotba került, hogy akadt olyan amerikai, a börtön felügyelői között, aki nem undorodott ettől a förte- lemtől, megmentette az akasztófától és csak életfogytiglani börtönt kapott.

Hogy ennek a nősténynek a börtönbe szerzett gyermekének nem közönséges katona volt az apja, az kitűnt abból, hogy az ítélet után két évre, az amerikai főparancsnok megkegyelmezett sőt valósággal rehabilitálta ezt a tömeggyilkost.

A “kegyelem” folytán olyan felzúdulás támadt az egész világon, hogy a német polgári bíróság kénytelen volt újra pörbe fogni és a hetekig tartó tárgyalás után újra életfogytiglani börtönre Ítélni az amerikai fő- parancsnok kedvencét.

A főparancsnok ur azóta nyugdíjba vonult és most azzal szórakozik, hogy “Európa elnyomott népeit” akarja felszabadítani. Hogy a generális milyen szabadságot óhajt adni Ke- let-Európa népeinek, azt Elsa Koch esete igazolja.- Az összes náci-fasizta-nyilas gyilkosokat szabaditar á rá az európai népre, de szerencsére ezek a népek nem kémek ebből a felszabadtásból.

JANCSI BANKÓ

Már sokszor irtunk Amerika legújabb rákfenéjéről a D.P.-ről. Megírtuk, hogy nagyjából két csoportra osztható az a majd félmillió “hontalan”, akiket ebbe az országba beengedtek.

Az első kategóriába tartoznak — amely sajnos a túlnyomó többségét teszi ki — a volt uralkodó osztály tagjai, kiket az urhatnámság elvesztése, elkövetett háborús bűnök, gyilkosságok, rablások, a munkától való félelem, kergetett ki a hontalanságba.

A másik csoportba oszthatók azok a kis emberek, kiket a visszavonuló nácik hajtottak ki maguk előtt, kik a háborús hisztéria hatása alatt maguk sem tudják miért szaladtak el. A hadsereg volt tagjai, vagy akik a náci hadseregbe állcttak be. Végül akik egy másik csoport tagjai voltak, mint a szerb cset- nikek-, kik az amerikai zónába menekültek át.

A .második csoport tagjainak túlnyomó nagy része visszament a hazájába, csak azok maradtak a D.P. campekben ezek közül, kiket vagy a prcpaganda szédített meg, vagy ezúton óhajtottak eljutni az “ígéret földjére”, Amerikába.

'Amig az első csoport tagjainak túlnyomó többsége; parazitája lett a kezesének, a régen I itt élő honfitársainak, magának | az országnak, addig a második csoport tagjait viszont kapzsi farmerok, éhes gyárosok hasz- , nálták ki a végsőkig. Ezek a

D.P.-k képezték azt a régen nélkülözött, angolul nem tudó, minden munkára felhasználható, becsapható tömeget, amelyet azelőtt a zöld bevándorló jelentett.

A Cleveland Press leplezett le egy ilyen gyalázatos kirablását ezeknek a szerencsétlen, tudatlan D.P.-nek. A “munkát szerző honfitárs”, a kapzsi gyáros, a velük összejátszó burdos gazda, elevenedik meg előttünk.

A Ferro Machine and Foundry Co., Joseph Kovic ügynök és Frank Certes egy flap hotel tulajdonos játszottak össze vagy 250 szerb származású D.P. kihasználására. Kovic ügynök és a gyár garantálta ezeket a D.P.- ket, kötelezték magukat, hogy munkával és lakással látják el őket.

Az ügynök a költségen kívül 5 dollárt kapott minden D.P. után, amelynek legalább 3 hónapos szerződést kellett aláírni, hogy a gyár által szerzett lakásban fog maradni és ott fog étkezni és az ezért járó összeget a gyár levonja a fizetéséből és ő adja át a hitel tulajdonosnak.

A “lakás” 7 dollár volt hetenként és 10 ember lakott egy szobában. Étkezni egy restaurantba jártak, az utcán kellett a hideg időben felsorakozniuk és tizes turnusokba engedték be őket az étterembe úgy, hogy a hideg időben egy-két órát is várni kellett mig étkezéshez jutottak. A volt D.P.-k kijelentették az újságírónak, hogy a munka, lakás és étkezés egyáltalán nem külömb a náci koncentrációs táborok viszonyainál.

Hogy a gyár által történt levonások milyenek voltak, azt mutatja az egyik fényképpel közölt fizetési check, amely szerint a szerencsétlen D.P. az egész heti munkája után 18 centet, az az tizennyolc centet kapott kézhez.

Ha valaki nem bírta a rettenetes lakásviszonyokat és a moslékszerü ételt és valamikép módja volt más burdot kapni, még akkor is 90 nap leteltéig levonták tőle a lakás és koszt árát. De még ezen kívül is mindegyik tartozik a gyárnak, zsebpénz, munkaruha és egyéb címen.

Az újságíró 24 fizetési checket vizsgált meg, amely szerint a

D.P.-nek járó összeg 18 centtől 2.73-ig terjedt. Szerintük a többi D.P. fizetése checkje is hasonló.

Pénzt nem kaptak a kezeikhez, csak “Jancsi bankókat” amelyet csak a szállodába lehetett beváltani.

A botrányos leleplezés után, sokan otthagyták a “burdot” és tiltakoztak a levonások folytatása ellen, amelyet a gyár tudomásul vett, de a hotel tulajdonos minden egyes D.P.-t porolni fog, a szerződés tartama alatti összegekért.

. Eddig szól a leleplezés, az újságíró azon sopánkodik, hogy az igy kihasznált D.P.-k rossz benyomást szereznek ezáltal az amerikai viszonyokról.

Annyi bizonyos, hogy ezek a

D.P.-k nagyon hamar rájöttek arra, hogy az a nagyon hires amerikai szabadság főleg a korlátlan kizsákmányolás szabadságban nyüvánul meg itt is, mint minden profitra termelő gazdasági rendszerben.