Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-05-05 / 1679. szám
1951. május 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal GONDOLATOK A MacArthur generális elcsapását követő hihetetlen méretű politikai vita, valamint az állásából elmozdított hadvezér di- adalutja az ország legnagyobb városaiban több olyan gondolatot vet felszinre, amiket érdemes tárgyalás alá venni. Mert minden elfogultság nélkül meg kell állapitanunk, hogy az ország lakosságának ha nem túlnyomó, de mindenesetre nagyon jelentékeny része MacArthur mellett foglalt állást, noha jól tudják, hogy ez a büszke hadvezér az igazi nagy háború, — a harmadik világháború megindítását akarja. És csak a túlságosan elfogult emberek mondhatják azt. amit az Independent Progressive Party Végrehajtó Bizottsága határozatában állít, hogy MacArthurt “the American people forced out by their insistent demand for end the war and the return of our men to their homes”. (MacArthurt az amerikai nép emelte ki állásából azon állhatatos követelésével, hogy vessünk véget a háborúnak és hozzuk haza (Koreából) a katonáinkat). Bár igy történt volna, de sajnos, a tények azt mutatják, hogy ennek az állításnak semmi alapja sincs, mert a nép, — az isten adta nép, — jelen esetben a háború elmélyítését követelő MacArthur mögött van. De ha a nép MacArthur mögött van, — az az kívánja a nagy háború megindítását, akkor miért nem engedelmeskedik ennek az elnök? Miért nem hajtja végre a nép akaratát? — merül fel az első kérdés. VITÁS KÉRDÉSEK Minden üyen kérdés természetesen kontróverziális, ami felett vitázni lehet, vagyis amire nem lehet ellentmondást nem tűrő válaszok, ha azokat a megfelelő szabályok alapján kapjuk, így például háromszor négy az tizenkettő. Aki nem hiszi, rakjon maga elé négy egységet. — bármiből is, — háromszor egymásután s amikor megolvassa, meglátja, hogy 12 egységet kapott. Vitás kérdésekben nem lehet ilyen rögzített választ adni. Csak a nagyon tudatlan emberek adnak mindenre ilyen egészen biztos, csalhatatlanságot mutató választ és azok, akik szégyenük bevallani, hogy akadhat olyan kérdés is, amiben nem járatosak.' És közismert dolog hogy elég sokan vannak ilyenek. A feltett és a még következő kérdésekre én tehát csak a SAJÁT véleményemet adom, amelyekre a rendelkezésemre álló adatok elemzése alapján jutottam. Szerintem az elnök nem mélyítette el eddig a háborút először is azért, mert hiszen még csak most lett nyilvánvaló ez a többségi akarat; másodszor a világháború megindítása ellen vannak az összes szövetséges országok és harmadszor Oroszország olyan, mint “zsákba a macska”, amelynek nem tudják a színét, a kinézését; itt persze ez a hadierőre vonatkozik. Az arra hivatott emberek tartanak attól, hogy ha megindítják az oroszok elleni háborút, az visszafelé is vághat. De a főkérdés, amiről beszélni akarok az, hogyan lett a háborút már megunó, békét kereső amerikai nép többségéből ilyen rövid pár év alatt a háborúért ujjongó, a vérontást követelő hisztériás tömeg? Tudom én nagyon jól, hogy ezen ország iparbárói és egyéb kiváltságosai sok-sok millió dollárt költenek évenként a háborús hangulat élesztésére, de még igy is csodálkoznunk kell, hogy pár év alatt ilyen óriási tömegeket tudtak elhódítani. Hiszen az amerikai nép a világ legmagasabb kultúrájával dicsekszik, igy azt várhatnánk, hogy az ilyen magas kultúrájú embereken nem fog olyan könnyen a durva háborús propaganda. NEMZETI DICSŐSÉG De bármit is vártunk, a tény az, hogy fogott rajtuk. Miért? Ezt megint azzal tudom megmagyarázni, hogy az utolsó kétszáz évben a tőkés termelő rendszerrel párhuzamosan a nemzeti sovinizmus, a nemzeti dicsőség, a nemzeti határok kiterjesztésének a vágya is emelkedett. Ott él ez a népesség szivének legmélyebb rétegeiben s ettől csak igen kevesen tudták magukat megszabadítani. Az a felfogás, hogy minél nagyobb az ország, nagyobb a hatalma s akkor ez bizonyos méretű boldogságot is nyújt minden alattvaló részére, — még a kizsákmányoltaknál is, — nagyon általános lett. Olyan általános lett, hogy a nemzeti hatalom kiterjesztését más népekre csaknem mindenki örömmel veszi, nem gondolnak arra, hogy minden ilyen nemzeti hatalom kiterjesztésénél más országok népét nyomják el. Még azok is, akik a saját népük elnyomása miatt panaszkodtak, helyénvalónak tartották a más népek leigázását, annyira általánossá lett a nemzeti nagyság utáni vágy. Eklatáns példát mutat erre maga Petőfi Sándor, a világszabadság szószólója, aki ugyancsak kemény jelzőkkel illette a magyarok fölött uralmat követelő idegeneket, de ugyanakkor busán dalolta: Hej, nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma s birtoka, Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet és Dél hullócsillaga. Hol vannak azon magyar tengerek? A Balti tenger, a Fekete tenger és az Adria ? — amelyekre célzott, — soha sem voltak magyar birtokok. Nagy Lajos alatt csak a personal-union következtében kerültek egy uralkodó alá, ami még nem tette azokat “magyar birtokká”, ha tette, akkor azon tenger-környéki népek magyar uralom alá kerültek, amiről persze Petőfi megfeledkezett. Németországban előbb kinevették Hitlert, de később, amikor már újabb területeket vett uralma alá, a német nép igen nagy többsége csatlakozott hozzá. Bármilyen embertelen, borzalmas is volt a náci eszme és rettenetes a módszerük, mégis a háború vége felé már a német nép 90 százaléka lelkes nácivá lett — mint jelentette igen sok szavahihető tanú. Magyarországon is láttuk, hogy miként csatlakoztak le Horthy hóhérjaihoz a magyarság nagy tömegei, mihelyt az első darab földet visszakapták. Az sem titok, hogy a magyarságnak is legalább három-negyed része lelkesen követte a fasizmus dögvészes pestisét. Mindezt észrevették Amerika urai még mielőtt mi rájöttünk volna. Ezért itt is a nemzeti dicsőség legyezgetésével, a nemzeti határok kiterjesztésével fogták meg ily sikeresen a nagy tömegeket. Mert azt már mindenki látja és tudja, hogy a katonai bázisok elhelyezése a nemzeti határvonalak kiterjesztésével azonos. a hódítás utján Amerika a világ vezető állama; — harsogják állandóan. A vezető államnak persze kötelességei vannak, — a rendtartás. Olyan rendet akarnak természetesen, amelyben az amerikai tőkének szabad mozgást, szabad profitharácsolást engednek. És ahol ellenállnak, ott erőszakkal kell utat törni. MacArthur egy ilyen úttörő, akiben a nemzeti sovinizmustól elvakitott nép nem a más népek leigázóját, hanem csak az amerikai terjeszkedés kifejezőjét látja. Ezért kapja azt a határtalan nagy lelkes ünneplést. Az itt elmondottakból arra lehet következtetni, hovv a tőkés termelő rendszerrel egyeNapjainkban újságok, rádiók kürtölik 24 órán keresztül a főmészáros MacArthur leintését. Legnagyobb ovációba részesítik a nép tömegei, felvonulásokat rendeznek. Ezek a népek gyorsan felejtenek. Csak rövid ideje, hogy az urnák 1932-ik évében a Legion vezérei felvezették a veteránokat Washingtonba, de a Fehér Ház lakói helyett MacArthur generális fogadta őket. Még nagyon sokunknak de főleg, a felvonuló veteránoknak élénk emlékezetébe él a rettenetes örömrivalgás. De a rivalgás rövid ideig tartott, keserű csalódás lett a vége. Ez a koronázatlan generális MacArthur volt az, aki a veteránokat kiebrudal- ta Washingtonból, sátraikat fel- gyujtatta, Washington területéről kitakaritatta, ennél tovább mentek, a katonai mundérba bujtatott, megvadult emberi állatok. Virginia állam területén sem volt szabad sátrat letenni a veteránoknak, ez a kapitalista nagylelkűség. Itt aztán beszélhetnek jogról, szabadságról, boldogulásról, de kinek? Nem azoknak a szegény munkásembereknek, akik harcoltak és harcolnak a tőkések érdekébe. Napjainkban is szemtanúi vagyunk a koreai harctéren, kezeik, lábaik elfagytak a fiuknak és ezek majd újra felvonulhatnak Washingtonba, avagy árulhatnak almát, cipőfűzőt az utcasarkokon. A koreai munkásságnak lehullott már a hályog a szemeiről, látják mi történt az európai temben az oly sok emberáldozatot követelő túlzó nemzeti sovinizmus is végetér majd. Valószínű, habár nem azonnal. Sőt, amint látjuk, a nemzeti sovinizmus bizonyos részét átvették és élesztgetik a népi köztársaságokban is. Ebből azonban már hiányzik a más nemzetek elnyomására irányuló törekvés s csak a saját nemzeti nagyságát, gazdagságát és boldogságát hirdeti. Nem csak Magyarországon, hanem Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyel- országban és a többi népi köztársaságokban is a politikai és gazdasági szabadságban, kulturális haladásban, az alkotásokban és a termelt javak bőségében látják a nemzeti büszkeséget és nem abban, hogy a környező népek bármelyike fölött is uralmat szerezzenek. Sőt éppen ellenkezőleg, a több nemzetiséggel biró országok azzal dicsekszenek, hogy az összes nemzetiségeiknek egyen jogosultságot biztosítanak. Az Egyesült Államok azonban valójában még csak most lépett az igazi terjeszkedés, a hódítás útjára, miután legnagyobb vetélytársa, Anglia összeomlóban van. A terjeszkedés, a hódítás mézes álma fogja el az amerikaiakat s azért nem tartják soknak a koreai áldozatot, sem azt a sok billiót, amivel a mozgósítási program jár. A MacArthur diadalutjáról szóló jelentéseket hallva, nekem ezen gondolatok jutottak eszembe. Geréb József nemzeteknél. Az első háború után, amikor Horthy, Hitler és Mussolini vették a kezükbe a diktátorságot, nem volt elég fa akasztófának és lámpavas, a Duna vize tele volt emberi hullával. Ebből a tőkés atyai gondoskodásból nem kérnek, inkább mind elpusztulnak a harctéren, de nem dugják vissza a nyakukat még egyszer a tőkések jármába. Ezen nem is ütköznek meg a jobb és tisztábban látó, haladó emberiség. Csak a tőkéseknek nem tetszik, azért rázzák folyton a vörös heringet. Mindenfelé amerre néznek, vöröset lát- nají, azért van az a nagy kapkodás, mindenfelé veszítik a talajt a talpuk alól. Nem ismerik, vagy nem akarják látni a természet folyamatát, hogy csak ideig-óráig lehet visszatartani de annál mérgesebben tört ki az ár, amely elfogja söpörni a kapitalizmust örökre a föld színéről, ha utat nem enged a haladásnak és fejlődésnek. Ha ezt tisztán látnák a termelők nagy rétegei, úgy meggyorsíthatnák és hamarább elérnék céljaikat és a pokolból teremthetnének egy mennyországot, hol élhetnének mint emberek, a földnek koronája. Erre neveli az Ipari Szervezet a dolgozók széles rétegeit az utóbbi 45 évben. G. Bakos. Somogy megyében december óta 27.934 hold legelőt hoztak rendbe. A legelőkre 20.000 facsemetét is ültettek. Ahol még hódit a tisztiruha
