Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-05-05 / 1679. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. május 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year .................. $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonor Jt a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ««^>42 Ima a háborúért MacArthur generális new yorki diadalutját bemutató képek közül a lapok és a televízió nagyon prominens helyet adtak annak a képnek, amely mutatja, hogy Spellman kardinális miként üdvözölte a temploma előtt elhaladó hadvezért, aki jelenleg egyben a világháború megindítását követelők vezére is. A széles mosoly s a szinte ölelésre tárt kezek tisztán mutatják, hogy ez a találkozás milyen nagy boldogságot nyújtott ennek a vérszomjas “szent embernek”, akiről köztudomású, hogy minden befolyását a háború elmélyítésére használja fel. De nem csak a katolikus főpapok, hanem a protestánsok, sőt még zsidó rabbik is sietnek MacArthur üdvözlésére, holott' nyilvánvaló, hogy az ily üdvözlés jelen esetben nem a “nagy” embernek kijáró tiszteletet, hanem a harmadik világháború megindítása utáni vágy kifejezését jelenti. A háborús uszítok, a háborút követelők annyira egyöntetűen sorakoznak fel MacArthur mögött, hogy a kakadu madár büszkeségét utánzó hadvezért ettől a kérdéstől nem lehet külön választani. Ezért nem meglepő az a mozgalom, amit egy csomó protestáns pap indított, hogy most az ország minden templomában imádkozzanak MacArthur támogatására. Amint a First Congregational Church egyik vezetőjének, Dr. James W. Fifieldnek felhívásából kivesszük, valóságos ima-versenyt akarnak. Ugylát- szik, mintha utánozni szeretnék a népiköztársaságokban meghonosított munkaversenyeket, amelyeknél egyik ipartelep versenyre szóllitja a másikat, hogy melyik tud többet termelni; itt is Dr. Fifield versenyre szóllitja a többi templomokat, hogy melyik tud többet imádkozni. Az ima-verseny megokolására ezt hozzák fel: Ebben a kérdésben protestánsok, katolikusok, zsidók, — szóval mindenki, alti hisz istenben — és látja országunk és a civilizációnkat fenyegető nagy veszélyt, csatlakozhatik és velünk tarthat. Mert aki hisz istenben, az hisz az ima hatalmában is. Ezért megfogadjuk, hogy naponként imádkozunk, hogy isten segítse MacArthurt, sőt felhasználjuk befolyásunkat, hogy mások is igy imádkozzanak. MacArthur generális kiemeli korunk párt-politikai, gazdasági és társadalmi zavarodottságát és az ihletett szellemi ideál magaslatára helyezi. Ezért további “isteni útmutatásra” van szüksége. Ez a pártpolitika, gazdasági és társadalmi “zavarodottság” természetesen a háború kérdése fölött keletkezett nagy vita és MacArthur “szellemi ideál magaslata” a harmadik világháború azonnali megindítása. Ezért imádkozzon naponként minden istenben hivő ember, aki úgy hiszi, hogy az imának hatalma van, vagyis a sok ima majd döntésre kényszeríti az istent, aki még mindig habozik s nem akarja elmélyíteni a koreai háborút az egész világot átfogo borzalmas embermészárlásra. Az könnyen érthető, hogy Spellman kardinális, a főpapok és általában az egyházak miért sorakoznak fel a harmadik világháború szimbólumává nőtt MacArthur mögött. A nagy vagyonokra szerttett egyházak gazdasági érdekei szorosan összeforrtak a tőkés termelő rendszerrel; a kollektiv termelő rendszerekben megfosztják őket nagy birtokaiktól és kizsákmányoló kiváltságaiktól. De azonkívül az uj rendszerben nagyobb súlyt nyernek a tudományos világnézetek és a babonás felfogás egyre gyorsabb ütemben veszíti híveit. Nyilvánvaló, hogy ez az egyházakra végeredményben halálos veszedelmet jelent s azért előljárnak a háborús uszításban, remélve, hogy ahol az ima nem segít, ott jó szolgálatot tesznek majd az ágyuk, a tankok és A-bombákat dobáló repülőgépek. Ami nehezebben érthető az, hogy máskülönben elég magas intelligenciával biró emberek millióit félre lehet vezetni az imádkozás durva propagandájával. Nehéz megérteni, hogy vannak intelligens emberek, akik komolyan veszik, hogy valamely természetfeletti lényt imával rá lehet venni arra, hogy az emberiséget! saját maga kiirtására kényszerítse. 1 A nagy vita Nem csodálkozunk azon, hogy a MacArthur elmozdítását követő vita, amelyet most már nem csak Amerika népe, hanem az egész világ is nagy figyelemmel kisér, egyre jobban elmérgesedik, mert most már mindenki tudja, — aki tudni akarja, — hogy itt nem csupán a dicsőségre vágyó fővezér és a hatalmát féltő elnök közötti versenyről van szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államok meginditsa-e a harmadik világháborút most, azonnal, vagy pedig várni kell még a tökéletesebb felfegyverzésre, másrészről pedig arra, hogy hátha mégis csak valami kiegyezéssel is véget lehetne vetni a mai nagy külpolitikai feszültségnek. Ha a sok cifra s szépenhangzó frázisoktól megszabadítjuk a vitát, akkor ez a lényeg marad: Truman-Acheson, — vagyis az adminisztráció — nem zárkóznak ugyan el a háború lehetőségétől, de azt tartják, hogy még nem vagyaink eléggé felfegyverkezve; hogy a szövetségesek közül több állam nem követné Amerikát az azonnali nagy háborúba és végre egyenlőre még nem akarják elszakítani a békéhez vezető vékonyka reményfonalat sem, mert jól tudják, hogy a nagy háborúból még akkor is igen sok veszteséggel kerülünk ki, ha történetesen mellénk áll Mars isten és felénk tereli a győzelmet. Ezzel szemben MacArthur azt állítja, — méghozzá a legnagyobb határozottsággal, — hogy7 ha Kínát bombáznák és egyben blokád alá vennék, továbbá ha Chiang Kai-Shek csapatait felfegyverezve átsegítenék a kínai kontinensre, akkor egy-kettőre győzelmesen véget lehetne vetni a háborúnak. MacArthur biztosra veszi, hogy a Szovjet NEM MERNE BEAVATKOZNI a háborúba. MacArthur álláspontját Walter Lippman neves újságíró analizálja legértelmesebben. Hiszen eddig még mindig azt csináltuk, amit MacArthur javasolt, — írja Walter Lippman. — MacArthur tanácsára adtunk légi támogatást a múlt év junius 25-én a hátráló dél-koreai csapatoknak. MacArthur akkor azt állította, hogy a légierő támogatás teljesen elegendő lesz az észak-koreaiak visszaszorítására, Mint kitűnt, a nagy hadvezér tévedett. Miután a légi-fedezet nem volt elegendő, a fővezér gyalogság segítség küldését sürgette. Biztosra vette, hogy mihelyt az észak- koreaiak meglátják az amerikai egyenruhát, észnélkül rohannak vissza. Ez -sem igy vált be. Miután már ennyire belemerültünk a háborúba, olyan nagy hadsereget követelt, aminővel az ország akkor nem is rendelkezett, — de ami volt, mind odarendelték. Ezzel a nagy erővel aztán vissza is foglalta Délkoreát. Ezzel azonban nem elégedett meg, hanem akkor azt javasolta, hogy elfoglalja az északi részt is, mert már alig van ellenállás s karácsonyra már haza is küldi a katonákat. Ez a feltevése is teljesen alaptalan volt s amikor nagy veszteséggel visszaszorították, még neki állt feljebb, hogy “ez már egy egészen uj háború”, — akinai támadást nem vette számításba. Hát miért nem vette? Ha minden feltevése ilyen hamis volt, miért higyjük el, hogy a jelenlegi feltevései már jobbak, helytállóbbak? Micsoda bizonyítékai vannak arra, hogy Kínát a blokáddal és városainak bombázásával egy-kettőre megadásra lehet kényszeríteni? Hiszen a ki- nai-japán háború éppen az ellenkezőt látszik bizonyítani. És miért olyan biztos abban, hogy a Chiang csapatai, ha partra szállítják őket, nem-e pártolnak át a népi köztársaságokhoz, mint tették azon kínai csapatok, amelyeknek alkalmuk akadt erre? És végre kérdezhetjük, miért olyan biztos abban, hogy a Szovjet Union nem fog Kina támogatására menni, noha arra szövetségük van? Talán csak nem magától Stalintól kapta ezt az információt? — Szóval MacArthur egy csomó olyan feltevésre állapítja a háború megindítását, amely feltevésekre semmi alapja sincsen, már csak azért sem, mert minden eddigi feltevései hamisaknak bizonyultak és ha nem állnának mögötte az összes háborús uszítok és a hatalom-őrült republikánus politikusok, akkor az elmozdítását még a hazafiak is csak helyeselhetnék és diadalut helyett a jól kiérdemelt megvetésben részesítenék. Akik elfogulatlanul, józan ésszel figyelik ezt a nagy vitát, csak erre a konklúzióra juthatnak. VOGELERT KIENGEDTÉK Budapestről jövő hírek szerint a magyar kormány nyilatkozatot adott ki, hogy a kémkedés vádjában bűnösnek talált s azért 15 évi fegyházra Ítélt Robert A. Vogeler amerikai polgárt szabadon engedik, miután az Egyesült Államok kormánya ellenérték gyanánt bizonyos n- gedményeket nyújt. Miután a nyiltkozat nem ismerteti ezen engedményeket, az újságok találgatásba kezdtek s azt mondják, hogy Amerika visszaadja a jelenlegi amerikai kézben levő magyar koronát, mengengedi a clevelandi és new yorki magyar konzulátusok újbóli megnyitását és nem gördit akadályokat az amerikai polgárok magyar- országi útja elé. Ezen hírek legérdekesebb része az, amit ugyan nem mondanak, de elismernek, hogy ez a Robert A. Vogeler, akit mint az International Telephone és Telegraph alkalmazottját küldték a budapesti telepük vezetésére, valójában katonai kém volt s a műszaki állásával csak kémszolgálatot álcázott. Vogeler ezt a tárgyaláson beismerte, de az amerikai lapok vehemensen ta- tagdták s azt állították, hogy bizonyára valamilyen kínzással, vagy bóditó szerrel vették rá a vallomásra'. — Most már természetesnek tartják, hogy Vogeler részese volt az egész világra kiterjedő nagy amerikai kémszolgálatnak.
