Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-04-28 / 1678. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. április 28. "Kutyaszorítóban" (Vi.) Minden városban és faluban van zsákutca, melyet mifelénk még helyesebben “kutyaszorítónak” nevezték. Ezt a kifejezést szokták használni azokra is, akik menekvést kizáró zsákutcába engedig magukat terelni. Most Truman és MacArthur közötti nagy vita is ilyenforma zsákutca, mivel azon vitatkoznak, hogy Ázsiában, vagy Európában iegyen-e a döntő harc. MacArthur azt állitja — és van olyan szakember mint Trumán — hogy Ázsiában kell minden erejükkel harcolni a vörösök ellen és azon harcban először is a kínaiakat kell leverni egy nyílt háborúval. Truman és társai meg azt állítják, hogy Európára kell a fő- sulyt fektetni és nem szabad embert és anyagot pazarolni Ázsiában, inkább maradjon a harc eldöntetlen ottan. 'Trumanékat sem a békevágy hajtja, hanem azon hivatalos jegyzékek, melyeket az angolok- f randák küldtek és bejelentették, hogy ők nem fognak az ázsiai háborúba belekeveredni, tehát Amerika csak a saját sza- kálára támadhat ott. Röviden megmondva; magára lesz hagyatva. A fő haditanács ezt tudva, igyekezett leinteni MacAr- thurt, miután a leintésre nem adott semmit, elcsapták. POLITIKUSOK, VEZÉRCIKKEZŐK IRÄNYTALANSÄGA Amint a kormánynál a politikusok, úgy a lapoknál a vezércikk irók volnának hivatva iránytszabni, hogy a többi munkatársak és az egész ország látgét, hogy a szocialista társadalmi rendszer teljes egészében megvalósuljon. Minden felépített elmélet között, gyakorlatilag ezideig a Népi Demokráciák formája az, amely megszüntette a tőkés termelési rendszert, amely építi az osztálynélküli társadalmat, hogy ez a folyamat, amig a mai tervgazdasági termelésükből — amelyben még bérrendszer van — mennyi ideig tart, az nem annyira a Népi Demokráciáktól, mint a tőkés országok dolgozóitól függ, hogy mennyire tudják meggátolni ezeknek az uj rendszereknek a megtámadását és főleg, hogy mikor valósul meg a kapitalista országokban is a tőkés rendszer megdöntése. A kapitalista elnevezés alatt feltétlen az egyén kizsákmányolását, hogy abból mások profitot húzzanak értik, már pedig ez a megállapítás nem helytálló a Népi Demokráciákra, mert ha bérrendszer is van, az egyéni ki- szákmányolás megszűnt és az előálló értéktöbblet a mai és a jövő társadalom jólétét szolgálja, tehát helytelen meghatározás ezeket államkapitalizmus elnevezéssel megbélyegezni. Azt hiszem, hogy ez a kérdés annyira közelről érinti az osztálytudatos dolgozókat, hogy ennek a megvitatása a Bérmunkásban közérdekű volna és nagyon szívesen vennénk jóhisze-j mü hozzászólásokat. | hatná, hogy hová akarnak menni. Azt el kell ismernünk, hogy az egész ország majdnem egyforma arányban, két részre van osztva. Egyik csoport azonnal, minden erővel akarja a háborút megkezdeni, mivel már Ázsiában vannak a harcok, ott akarják a kommunistákat, forradalmárokat leverni. A másik csoport meg azt állitja, hogy az éppen a kommunistáknak malmára hajtja a vizet, leköti Amerikát a kínai husörlő operációra, melynek vége a józan ész szerint is csak olyan sikertelen lenne, mint a mostani háború Koreában. Az amerikai lapok majdnem egyforma arányban vannak két részre oszolva. Egyik Trumant, a másik csoport MacArthurt védi és egymást vádolják árulással, a kommunistáknak való szolgálattal, megalkuvással. Ezen zavarodott tulajdonosszerkesztők közé tartozik John Knight is, aki a detroiti Free Press és sok más napilap tulajdonosa és szerkesztője, tehát ő szabja meg azoknak irányát. Kicsit leplezve, de MacArthur mellett van, de a támadásait kerülő utón teszi meg, vagyis bevallja, hogy ő nem érti meg, hogy mit akar Truman és adminisztrációja. Ezeket a következő vezércikkben Írja meg, az április 15-iki számban: MERRE? HOVÁ? Truman elnök legutóbbi beszédében három pontot ajánlott, melyre a békét lehetne alapozni keleten: 1. A harcnak meg kell szűnni. De hogyan kérdezzük mi? Béketárgyalásokon, vagy a fegyverek döntő győzelmén keresztül? Közismert dolog, hogy mostani diplomáciai korlátozás folytán, melyet a U.N. kényszeritett ránk, Koreában nem érhetünk jobbat el, mint egy eldöntetlen harcot. Ez kizárja a győzelem gondolatát amig ezen korlátozást fel nem emelik. így kerülünk a tárgyalásokhoz, azon törekedve, hogy azt a Szovjetek által vezetett kommunisták cselszövéseitől mente- sithessük. Nem-e a kommunisták mesz- szemenő érdeke az, hogy minket lekössenek Koreában, ahol lecsapolhatják erőnket és ők diktálhassák a békét? 2: Biztositó lépéseket kell tenni, hogy a harcok nem fognak kiújulni. MIFÉLE BIZTOSÍTÓ LÉPÉSEKET? Ha mi nem nyerünk döntő győzelmet, hanem tárgyalásokon keresztül intézzük el nem-e a Vörös Kínának és az észak koreaiaknak is szava kell legyen abban, hogy hogyan legyen az egész Korea megszállva és kormányozva. Visszatérünk a régi egyezményre, hogy ismét ketté osztjuk az országot és a 38-as fok lesz a határ? Ezenkívül mi lesz az eredménye annak, hogy 60.- 000 vesztességet szenvedtek csak az amerikai csapatok. Már most is Anglia azzal érvel, hogy Formosát vissza kell, adni a kínaiaknak. Ez a nyomo- . rult ajánlat lenne a gyümölcse a mi ingadozó külügyi politikánknak, hogy béke lehessen bármilyen áron? 3. Truman elnök harmadik pontja kijelenti hogy: Minden agressziónak véget kell vetni Hol? Mindenfelé? Iránban? Jugoszláviában? vagy bárhol, ahol a Szovjetek számítanak lecsapni. REMÉNYTELENSÉG A Nemzeti Kínát, a mi szövetségesünket eladták Stalinnak, Roosevelt és Churchill-ék a yal- tai konferencián. Ma Kínát a vörösök uraljak, akiket az elhunyt Joe Stilwell generális “agrár forradalmároknak nevezett”. Most milliós jólképzett csapataik vannak, a Chiang misztikus 600.000 formosai garnizonjával szembe, mely ténylegesen 350.- 000 és 400.000 között van. Ha mi háborúba keverednénk Vörös Kínával, Chiang hadserege hasznos volna, de nem döntő. Ami több, mi kötelezve volnánk fegyvereket, muníciót és embereket küldeni Chiangnak azon próbálkozásában, hogy megtámadhassa a kínai szárazföldeket. Az ilyen invázió reménytelenségét legjobban kifejezi a következő kis történet. Amikor Kina háborúban volt a japánokkal, egy amerikai megjegyezte, hogy nagyon meg van lepődve, hogy olyan sok kínait megölnek a japánok. A kínai igy válaszolt: A japánok megölnek tiz kínait minden egyes megölt japán ellenében. Nem sokára nem lesz több japán.” Eddig szól Knight vezéreik!: e, illetve csak ennyinek a kivonatára volt hely. Elég zavaros, de az egész amerikai gondolkozás, vezetés éppen ilyen zavaros. Amig MacArthurt védi Knight, ugyan akkor agyonüti annak az érvelését, hogy Kínát megtudnák hódítani Chiang részére. Csak kérdésekből áll az ilyen nagy vezér cikkező is, melyre senki Amerikában nem tudna kielégítő választ adni. BEFEJEZETLEN ÜZLET A koreai fiaskót nem akarják, jobbanmondva nem merik Trumanék befejezni béketárgyalásokon keresztül, mert akkor árulóknak bélyegzik őket éppen ezen lapok és az ellenzék. Mert a kínai kérdés Formosa, a japán béke, a kínaiak által való közös megegyezés nélkül leheteti« -n, elintézhetetlen. Azért horkantak fel az angolok ellen az amerikai lapolj és politikusok, mivel azok a lehetőséget, ezen két fontos kérdés elintézését, azáltal a béketárgyalások reménység é t helyezték kilátásba, illetve pendítették meg. De ugyan akkor nem látták tanácsosnak, hogy most kezdjenek általános támadást a kínai vörösök ellen és Chianggál szorosabb szövetségbe lépjenek vagy megkezdjék a kínai városok bimbózását, felégetését. A kínai háború megkezdésére még nem találják magukat elég erősnek, nem látnak megbízható segítő társakat. Ök tudják, nekik megmondták a franciák, meg az angolok, hogy az őrjön, gő kalandba egymagukra lesznek hagyva, még MacArthur elbizakodottsága sem volt elég biztosíték a kaland megkezdésére. így-arra törekszenek Trumanék és a haditanács, hogy ha már nem arathatnak döntő győzelmet Koreában, nem diktálhatják a békét, akkor halasztani kell a tárgyalásokat, hátha valami csoda történik. De amint bemondják, időt nyernek a nagyobb fegyverkezésre, hadierők kiépítésére s talán még az angolokat, franciákat is megtudják nyerni vagy venni. így marad a koreai háború függő ügy, befejezetlen üzlet. Ami éppen olyan tarthatatlan álláspont, mint MacArthur Kina támadása volna. Békét prédikálnak, de a háborúra készülnek. T3ékét nem köthetnek, mert akkor árulóknak bélyegeznék őket, amint Churchillt és Roose- veltet is annak bélyegzik ezen megzavarodott szerkesztők csak azért, hogy megmertek egyezni Stalinnal. Részben ez politikai harcá alakult itthon. Ha békét kötnek elvesztenék a jövő évi választásokat. Ha háborút kezdenének Kina ellen, akkor azt vesztenék el. Elpazarolnák erejüket, olyan helyeken, ahol döntő győzelemre még csak reményük sem lehetne. így került Amerika a kutyaszorítóba, melyből nem tud menekülni. Szinte nevetséges nézni a próbálkozásait. ERNEST BEVIN London — Itt az az általános vélemény, hogy az április 14-én elhunyt Ernest Bevin, volt külügyminiszter halála következtében a Labor Party balfelé fog fordulni, vagyis valamivel radikálisabb irányt vesz, ami siettetni fogja az általános választások kiírását. t Ernest Bevin 1881-ben született, 8 éves korában árva maradt s hamarosan farm-munkára került. Később villamos közúti kocsi konduktor lett és egyike volt azoknak, akik a Transport Workers Uniont megszervezték, amelynek aztán központi titkára lett. A Labor Party hatalmának emelkedésével Be- vinnek egyre nagyobb szerep jutott, munkaügyi minniszter lett, amely tisztséget még Churchill konzervatív adminisztrációjában is megtartotta. Churchill bukása után, amikór Attlee került a miniszterelnöki székbe, Bevin a külügyminiszteri tárcát kapta, amiről betegsége miatt csak pár héttel ezelőtt mondott le, amikor a helyét Herber Morrison foglalta el. Bevin halálával a jelenlegi munkaügyi miniszter, Aneurin Bevan került előtérbe. Ez annál is fontosabb, mert maga Attlee is sokat betegeskedik. A Labor Party politikáját eddig az At- tlee-Bevin-Morrison triumvirátus kontrolálta. Ezek mindany- nyian a Labor Party “jobb” szárnyához tartoztak, akik a szocializálás igen lassú menetének a hívei. Éppen azért helytelen az angol Labor Partyra a “szocialista” jelző, amit csak a felületesek, vagy a minden államosítást ellenző rosszakaratú egyének használnak.
