Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-21 / 1677. szám

1951, április 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Újabb békeremények (Vi.) Mint a békét ábrázoló galamb, úgy repkednek a béke remények. Legújabban MacAr- thur elcsapásával kapcsolatban, megint itt repked a szemeink előtt a békegalamb. Mac Arthur már kétszer megakadályozta a béketárgyalások megkezdését, először november 23-ikán és másodszor a múlt héten, amikor Truman titkosan tudatta, hogy reményeik vannak, hogy a vö­rös kinaiakkal béketárgyaláso­kat kezdhetnek. Akkor MacAr- thur nagy pökhendiséggel kije­lentette, hogy “Hajlandó va­gyok leülni hozzám hasonló vö­rös generálissal békéről tárgyal­ni”, de ugyan akkor hozzátette, hogy máskülönben kiterjesztik a háborút a kinai területekre is. Ezt sürgette hivatalosan is. Azt követelte és nem nagyon tit­kosan, hogy Chiang Kai-shek csapatait amerikai segitséggel szállítsák vissza kinai területre, hogy ott második frontot kezd­jenek. Ez már még a legbutább politikus szerint is a harmadik világháború megkezdését jelen­tette volna. A franciák, angolok, sőt még más nemzetek is, na­gyon megijedtek és akik az Egyesült Nemzeteken keresztül eddig támogatták Amerikát a koreai invázióban, azonnal hi­vatalosan tiltakoztak Washing­tonban és a hírek szerint köve­telték Mac Arthur (Mikádo) el­csapását. Csak az atombomba haszná­latának bejelentése után lett oly nagy ijedelem, mint most a má­sodik front felállításának köve­telése folytán. Mindenki az UN kötelékébe agyon volt ijedve és a szétesés veszélye fenyegette a UN-t. Meglátták, hogy mire akarják őket felhasználni az amerikai háborús uszitók. Lát­ták, hogy amig a politikusok bé­kéről beszélnek, azt Ígérgetik nekik, háborút terveznek sőt második frontokat, melyeket több, harmadik, negyedik front felállításának folyamata követ­né. Mert ha egyszer a vérlavina megindul, azt nem lehet megál­lítani. KÖSZÖNET AZ ANGOLOK­NAK ÉS FRANCIÁKNAK Most is, mint amikor Truman az atombomba használatát em­legette, az agyonijedt angol­francia kormány mentette meg a békét. Kényszeritette Trumant hogy visszakozzon. Nagyon gyors, ámbár titkos jegyzéket küldtek az amerikai kormány­hoz. Valószínű, hogy a jegyzék­ben bejelentették, hogy ők nem vehetnek részt a második és az azt követő többi frontok felállí­tásában. Azt is tudták, sőt meg is mondták az amerikai háborús uszitóknak, hogy a Vörös Kínát nem tudnák leverni, valamint az azonnal megindítaná a benszü- löttek forradalmi megmozdulá­sát, szervezett és állandóan nö­vekedő forradalmi harcait az összes ázsiai országokban. De még Rayburn, az alsóház elnöke is bejelentette, illetve véletlen- ségből kiköpte, hogy a kinai vö­rös hadseregen kivül, más vörös hadseregek is készen állnak Ázsiában, sőt Mandzsúriában is. Ők azt is tudják, hogy az oro­szok sem maradhatnak tétlenül, amikor már az egész Ázsiát lángbaboritanák az amerikaiak. REMÉNYTELEN HÁBORÚ Amint General Mathew B. Ridgway hivatalosan kijelentet­te: “Ezek elszánták magukat, hogy bennünket megsemmisítse­nek, nem lényeges mennyi időt venne az igénybe. Ez nem átme­neti állapot melyben most va­gyunk, már ami a kommuniz­mus elleni harcot illeti. A kom­munista vezetőknek ez élet-halál harc.” Ez a megállapítás kellett, hogy jobb belátásra bírja őket és a harc gyors, vagy későbbi megnyerésének még a reménye is széjjelfoszlott. Ezt akarta MacArthur takarni a második front megkezdésével. Azt tud­ják a kommunista vezérek, sőt még a tőkés rendszer vezérei is, hogy ez nekik élet-halál harc. Mert ha a MacArthuréknak si­kerülne őket leverni, Chiangot, Rheet meg a többi reakciót visz- szatenni a hatalomra, akkor ha­lomra gyilkolnák őket, amint minden más országban tették, ahol a forradalmat sikerült le­verni. Amig az ösSzes amerikai poli­tikusok, hadvezérek úgy hitték, hogy könnyen, gyorsan sikerül a koreai forradalmat is leverni, mint ahogy sikerült a görögö­ket is. Azonban ezt már a va­kok is belátják, hogy nem ment olyan könnyen, még kevésbé si­kerülne, ha nagyobb területekre kiterjesztenék a háborút, a har­cokat, igy Ridgway és a többi kevésbé megzavarodott hadve­zér — köztük Marshall hadügy­miniszter is — “politikai elinté­zést”, vagyis béketárgyalások megkezdését tanácsolják, áhe- lyett, hogy MacArthur második frontját felállítanák. Marshall és Bradley, a főha­ditanács emberei, kitűnő hadve­zérek, valamint az angol-francia kormánnyal szoros összekötte­téseik révén tudják, hogy a ko­reai háborút nem nyerhetik meg. Tudják, hogy magukra maradnának, ha azt sokáig akarják folytatni, de főleg ha kiterjesztik Kinára is. MacArthur azonban nagy szolgálatot tett azzal, hogy nyíl­tan és nagyon is hangosan kiki­abálta, hogy mi a szándéka nem csak neki, hanem azoknak is, akik szerették volna azt elhall­gatni, titokban tartani, hogy az angolok-franciák se tudják, az­által könnyebben igába fogha­tók lettek volna. Most már az angolok és fran­ciák követelik, hogy Vörös Ki- nának is adjanak helyet a japá­nokkal kötendő béketárgyalá­sokban, valamint Formosát ad­ják oda az igazi Kínának. Ezek elől már nem tudnak Trumanék kibújni. Másképpen nem lehet béke nem csak a japá­nokkal, hanem egyetlen ázsiai országgal sem. ÖRÖKÖLTE A VÉRREL Bécs — Innsbrusk városban a biróság elé vitt 63 éves Franz Devizini, aki most már harmad­szor került lopással vádolva a biró elé, azzal védekezett, hogy az utóbbi időben akarata ellené­re lop, mert a vérébe került va­lami, ami hajtja erre a bűnre. Amikor bővebb magyarázatot kértek tőle, azt mondotta, hogy nem régiben megoperálták, vér­átömlesztést kapott s bizonyára valami nagy gazember, tolvaj véréből adtak neki s azóta “vé­rében van a lopás utáni vágy”. VÉDIK A PROFITOT Washington — A szenátusi pénzügyi bizottság a szövetségi kormány által kért 3 billió dol­lár helyett csak másfél billiót ajánl kiadni a hadi iparokban dolgozó munkások lakásainak kölcsöneire. A kormány ala­csony kamatú kölcsönökkel (mortgage) akarja elősegíteni az ilyen lakásépítkezést, de a szenátorok úgy tartják, hogy ez elvenné a bankoktól a versenyt, márpedig a “bankoknak is kell üzletet csinálni”, azért az elő­irányzott összegnek a felét is elegendőnek tartják oly esetek­re, amikor a bankok nem adná­nak ily kölcsönöket. POSTÁS-SORS Dallas, Tex. — E. A. Robin­son levélhordó csak a múlt hé­ten panaszkodott, hogy az egyik háznál megharapta a kutyá és most már megint mutogatta az egyik lábát a kollegáinak, ame­lyen fogak helyei látszottak. — Hát miért nem rúgtál be­le? — mondták a kollegák. — Nem lehetett, — sajnálko­zott Robinson, — most az egy­szer nem kutya volt, hanem egy négy éves gyerek. Amig a levél- szekrénybe raktam a leveleket, hátam mögé sompolygott, bele­harapott a lábamba s aztán el­szaladt. Utánozta a kutyájukat. ÁRULJÁK A MUNKAALKAL­MAKAT Jackson, Miss. — A szenátusi vizsgáló bizottság előtt tanús­kodó Sidney Ayres és E. G. Mo- orehead azt vallották, hogy ezer-ezer dollárt kellett fizet­niük a Truman-Missisippi De­mocratic Committee pénztárába a levélhordói állás elnyeréséért. Miután csak ilyen állás volt üre­sedésben, Ayres visszakapta a pénzét. Luther Green postames­ter azt vallotta, hogy neki is 350 dollárt kellett fizetni a hi­vatalért. ERNEST BEVIN MEGHALT London — Anglia külügymi­nisztere Ernest Bevin, aki hosz- szabb idő óta betegeskedett, az elmúlt héten 70 éves korában meghalt. Bevin, mint rakodó munkás került az angol munkás pártba, ahol hosszú esztendőkön a párt élén működött. A kormányban éppen úgy szolgálta ki “őfelsé­ge a királyt”, mint az angol uralkodó osztályt. Halálát job­ban fájlalják Churchilltől felfelé mint a bérért dolgozók lefelé a rakparti munkásokig. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASőI A naptárt annak idején meg­kaptam, nagy figyelemmel végig olvastam. Dicsérni nem kell, mi­után úgy mint a multbaniak, az idei naptár minden egyes cikkei magukról szólnak és a legna­gyobb elismerést érdemlik. Kü­lönösen a mifajta munkásoktól, akik a tőkés rendszer torz tük­re által már korai gyermekéve­inktől fogva a meghamisitott té­nyekkel kápráztattak el. Mig ellenben a Bérmunkás lap és naptár a megcáfolhatatlan, szín­tiszta igazsággal tükrözi vissza a jelen elavult társadalmi rend­szer fogyatékosságait és egyben mutatja az igazi emberi jólét és a boldogsához vezető utat. Elismerésem megismétlésével kívánok a Bérmunkás Írógárdá­nak tartós egészséget a további küzdelemre. Alex Miklós, Chicago Mi, a haladás katonái itt kül­dünk három dollárt az 1951. évi Bérmunkás Naptárért. Az osz­tályharc ismertetésében nagy része van a Bérmunkásnak. Hisszük, hogy mindig többen fogják ezt felismerni és hozzá­járulnák a lap fentartásához. J. Szakasits, L. Bauer, Newark Azok az előfizetők akiket újabban szereztem, mind szere­tik a Bérmunkást. A régi olva­sókról nem kell írni, mert azok állandó fentartói lapunknak, te­hát meg vannak elégedve. A naptárra vonatkozólag az aláb­biakat írhatom. A munkástár­sak, akiknek a naptárt megren­deltem, valamint én is, a naptár tartalmával teljesen megva­gyunk elégedve, bár hiányzik több ismert munkástárs cikke, mindamellett Geréb munkástárs újból nagyon jó munkát végzett. Mellékelve egyes lapokért és naptárokért 7 dollár. E. Szigety, Chicago, 111. Sajnálom, hogy csak most rendezem tartozásom. De jó is az a közmondás, hogy jobb ké­sőn, mint soha. Az öt dollár fe­dezi az előfizetést, a naptárt és két dollár felülfizetés. Theresa Greenwald, Clearwater Itt küldök egy évi előfizetést a lapra és egy dollárt a kalen­dáriumért. Frank Lipus, Downey ■ __ A naptárt megkaptam, össze­állítása fölötte áll az összes munkásnaptároknak. Mint min­den évben, úgy most is fölülmúl­ta a várakozást. Köszönet a cik­kek íróinak, de különösen Geréb munkástársnak a fáradtságot nem ismerő nemes munkájáért. Mrs. Margaret Fay, Akron

Next

/
Thumbnails
Contents