Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-04-21 / 1677. szám
1951. április 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Tavaszi gondolatok Irta: GERÉB JÓZSEF n. ANNA NÉNI Fiatal diák koromban volt nekem egy Feri nevű barátom, akinek volt egy gazdag özvegyasz- szony nagynénje. Ez az Anna néni elég csúnya kinézésű és talán éppen olyan csúnya lelkű, 45-50 év körüli asszony volt, aki uzsoráskodással gyarapitotta a vagyonát. Nem is igen szerette senki s bizony elég gyakran hallottuk, amikor szidták. A Feri barátom azonban rájött, hogy egy kis hizelkedéssel ki lehet csikarni a rosszmájú, hiú asszonyból egykét hatost. Ha elfogyott a pénzünk, — ami nagyon, de nagyon gyakran megtörtént — és kellett pár krajcár cigarettára, vagy színházi jegyre, a Feri csak intett: “Gyerünk az Anna nénihez!” — De hogy milyen ragyogó szépen néz ki maga máma, Anna néni! — kezdte Feri mindjárt az ostromot. A vége az lett, hogy előkerült a pár krajcár és ha történetesen még ért is bizonyítottam, hogy az Anna néni milyen fölségesen szép, akkor még egy korona is lett belőle. — Tudom én jól, hogy gazemberek vagytok s csak pénzt akartok, — vallotta be Anna néni, — de más nekem úgy se mond ilyen szépeket igy nekem megéri ezt a pénzt. Gondolom, hogy Anna néni ilyenkor több kamatot számított a következő kölcsönzőnek, mert még ezt a csúnya emberi jellemvonását is, hogy kívánta a hízelgést, másokkal fizetette meg. Most, amikor olvasom, hogy az amerikai egyházak taglétszáma az elmúlt negyedszázad alatt 30 százalékkal szaporodott és amikor napról-napra hallom, hogy imádkozzunk a békéért, imádkozzunk a győzelemért meg imákozzunk vagyonért, egészségért, hírnévért, meg ki tudja még mi mindenért, nekem mindig csak az Anna néni jut eszembe. A HIÚ ISTEN Hát lehetséges az, hogy az Istennek is éppen olyan csúnya, hiú természete van, mint áz Anna néninek, akinek hizelgett a dicséret, ha mindjárt tudta is, hogy csak a várható jutalomért hazudjuk neki? Hát lehetséges az, hogy az Isten is várja azt, hogy imádkozzunk, hogy dicsérjük és aztán azért várjuk a jutalmat ? Én bizony megmondom, hogy ha volna ilyen hiú isten, nekem bizony nem kellene. Talán nem is kell magyaráznom, hogy az emberek önmaguk képére alkották az Uyen Isten fogalmát. És mert a legtöbbjük Anna néni módjára szereti, ha hízelegnek neki, hát úgy képzelték, hogy az Isten is ilyen. Gyarló emberi elképzelés és csak azt mutatja, hogy mennyire felületesen gondolkoznak az emberek. A vallás csak azért terjedhet és tarthatja fenn magát még ma is, mert az emberek igen nagy többsége ilyen felületesen, következtetés nélkül, logikátlanul gondolkozik. Hiszen a vallásnak éppen az szolgál alapul, hogy a hívőknek nem szabad kérdezni, nem szabad kutatni, következtetni, hanem csak HINNI, HINNI KELL! Ebből viszont az következik, hogy az észszerütlen gondolkozás HITTÉ avatja még a nem vallási téren mozgó eszméket is. Évekkel ezelőtt például igen nevetségesnek tartottam a polgári részről jövő ama kijelentést, hogy a szocializmus, majd a kommunizmus s az IWW izmus, is VALLÁS. Micsoda rosszakaratú buta állítás, — szoktam mondani, — hiszen ezek mentesek a természetfeletti erők hitétől, tehát nem lehetnek vallások. A BIGOTTSÁG VALLÁSA És ha csak ily- szempontból nézzük, akkor nem is vallások. Viszont, amikor látom, hogy egyesek a tudatlanság mily rémitő bigottságával ragaszkodnak egyes eszmékhez és mily éles türelmetlenséggel robbannak ki a legcsekélyebb kritikára is, akkor be kell ismernem, hogy ezen eszmék az ily bigott embereknél éppen olyan vallássá lettek, mint a természetfeletti lénybeni hit a másik csoportnál. , Különösen a hősi kultusz megsértése vált ki heves indulatot az ily emberekből; egyik oldalon a pápák, a szentek és a főpapok bírálata, a másik oldalon a Marxra, Leninre, DeLeonra, Sztálinra, Debsre, Haywoodra, Rákosira, stb. vonatkozó megjegyzések váltják ki a nagy haragot. Ezen soroknak semmi szin alatt sem célja, hogy az említett egyéneket “üssük”, vagy “bíráljuk”, de nem látok semmi rosszat abban, ha megfelelő okok alapján bárkiről is olyasmit írunk, ami legjobb tudásunk szerint megfelel az igazságnak. Azért a logikátlan gondolkozás hiányának tudom be, amikor hallom, hogy akármelyik olvasó is “felmondja a lapját”, mert abban ,egy-két olyan mondatot talált, amely sérti a “hitét”, vagyis azon felfogását, amit logikátlan gondolkozással alkotott meg magának. Az ilyen olvasók gondoljanak a Feri barátom Anna nénijére. Geréb József munkástárs levele a clevelandi értekezlethez Tisztelt Munkástársak:— A napi eseményeket figyelve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tőkés termelőrendszer urai elérkezettnek látják az időt az általuk eddig már elvesztett területek visszaszerzésére. Ezt a “terület” szót itt most nem csak geográfiai értelemben kell vennünk, tehát nem csak azon országokat értjük, amelyekben a kollektív termelő rendszer már megvetette a lábát, hanem értjük a szellemi területet is. A geográfia országok, — vagyis a kollektiv termelésre áttért országokat a kiépítés alá vett militarista erejével igyekszik visszaszerezni, bízván az atombombában elért fölényben. A szellemi területet viszont a DOLLÁR fölénnyel igyekszik uralni A dollár gazdagságával megvásárolta a közönséget informáló és a közvéleményt irányitó összes jelentékeny intézményeket és eszközöket. Mint tudjuk, az Egyesült Államokban minden nagyobb cirkulációval rendelkező újság, hetilap és folyóirat hasábjainak jelentékeny részét a tőkés termelés éktelen dicsőítésével és a kollektiv termelésre* szórt rágalmakkal és gyalázkodással töltik meg. Ugyanezt halljuk a rádión a nap mind a 24 óráján át; de ezt látjuk a filmszínházakban is; ez fertőzi meg a templomok szószékeit és ilyen propagandát tanítanak az iskolák tanszékeiről is. Mint a medréből kilépett folyó felduzzadt vize, úgy hömpölyög korlátlanul a hazugság ezen piszkos árja, elöntve az ország szellemi területét. Ebből az árból csak itt-ott látszik ki egy kis oázis, egy kis szikla, amelyekben megkapaszkodhatnak azok, akik nem akarnak úszni a piszkos árral. Ilyen oázisok, ilyen sziklák a MUNKÁSLAPOK és a liberális folyóiratok, amelyeknek száma igen kicsiny. A Bérmunkás egyike az ilyen oázisoknak. A Bérmunkás, mint független munkáslap, valóban ilyen támposztot nyújt olvasótáborának, mert az íróit nem kényszeríti semmiféle pártoktól, kormányoktól vagy bármiféle más hatóságoktól megszabott “irányvonal” követésére. A Bérmunkás íróinak csak a munkás- osztály iránt érzett lojalitásuk szabja ki az irányt. Éppen az ért ezen független helyzetből nyert meglátásaink és a napi eseményekre vonatkozó analizálásaink valóban várva-várt szellemi táplálékot szolgáltatnak az olvasóknak és számottevő tanító munkát végeznek. Az egyre élesbedő háborús feszültség s egyre fogyó számunk azonban mind nehezebbé teszi ezen munka folytatását. Pedig a mai valóban nagy történelmi átalakulás korában erre nagyobb szükség van, mint volt valaha is. Ezen végzetes napok- ben minden osztálytudatos munkáslapra nagy szükség van, — legyen bármilyen kis cirkulációja is és a kimúlása az osztályharc nagy veszteségét jelentené éppen azért, mert a számuk már amúgy is nagyon de nagyon kevés itt, Amerikában. A Bérmunkás megjelentetése egyre nagyobb terheket ró néhány munkástársunkra. A kerületi értekezletnek tehát arra kell törekedni, hogy ezen terheket szélesebb körbe ossza meg, amivel a lapunk életét nyújtja meg, A Bérmunkás elvi irányával az országos értekezlet foglalko- j zik, az szabta meg, amit a lap j szorosan követ és reméljük, a' kerületi értekezlet teljes megelégedésére. Remélve, hogy az értekezlet sikeres munkás végez, lapunk érdekében, maradtam Munkástársi üdvözlettel, Geréb József szerkesztő VIZET PRÉDIKÁL . Los Angeles — A józanságot hirdető “Living Without Liquor” cimü könyv szerzőjét, Dr. Vermon Bronson Twitchellt a részegség vádja alapján 25 dollár pénzbírságra Ítélte D. Clifford Higgins biró. A józanság apostola kitűnő müvének egy autografált példányával jutalmazta a rendőrt, aki a biró elé vitte és a vádat emelte ellene. SZTÁLIN BÉKEDIJAK London — Az itt felfogott orosz rádió leadás szerint az 1949-ben alapított Sztálin békedijak (kör. 25.000 dollár) nyertesei között van a francia Frederick Joliot-Curie, atomfizikus, a francia Atom Energia Bizottság volt elnöke, tovább Madame Sun Yet-sen, Ching Kai-shek feleségének a nővére, aki a leány nevén (Soong Chingling) említenek s aki megmaradt az apja tanítása mellett: Dr. Hew- let Johnson, angol főpap, akit a “Red Dean” néven említenek a tőkés országokban. Madame Eugene Cotton,' a francia békemozgalom egyik nő vezére és Rév. Arthur Moulton, Episcopal püspök Salt Lake City, Utah, városban. Moulton a stockholmi békemozgalomban vett részt. Amikor Moultonnal tudatták, hogy a Sztálin békedij nyertesek között van, ezt a nyüatko- zatot tette: “Kitüntetésnek veszem, hogy megdicsértek azért, mert a béke mellett szólaltam fel, akármely oldalról jön is az. Pénz jutalmat azonban azért nem fogadhatok el, akár jobbról, vagy balról jönne is az.” Militarista pazarlás (Folytatás az 1-ső oldalról) REPÜLNEK A MILLIÓK Thompson elmondotta még, hogy ezt a lehetetlen helyzetet és pazarlást február 19-én személyesen jelentette Truman elnöknek, aki utasítást adott Don Dason elnöki asszistensnek az ügy elintézésére, de mivel egész mostanáig semmi intézkedés nem történt, most lemond állásáról, mert “nem akarok az amerikai adófizetők parazitája lenni”, — mondotta. De mindezek eltörpülnek azon pazarlás mellett, amiket a védelmi iparokban találunk. Ez egy másik kongresszusi bizottság előtt derült ki. Ezen bizottság rájött, hogy a túlzottan nagy profitot most úgy tartják meg a nagy korporációk, hogy nagy beruházásokat eszközölnek, amelyeket levonhatnak az adóból. A texasi Lone Star Steel Corp. például 73 millió dollárt zsebelt el igy. Számos más cég nyert 20-30 millió dollárt. A mozgósítással kapcsolatos pazarlás már szinte tobzódássá fajult, amely mellett a kijárások és az alvilági gangszterek szenzációs jövedelme eltörpülnek.
