Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-21 / 1677. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. április 21. OSZTÁLYELLENTÉT A gengszterek és panamázó politikusokat vizsgáló bizottság rádió és televiziós bemutatásá­nak szenzációja még el sem mú­lott, máris újabb szenzációt hoz­tak a lapok, a rádiók. Tudomá­sunkra adták, hogy az Egyesült Államok elnöke eltávolitot.ta ál­lásából az Egyesült Nemzetek fő mészárosát MacArthur fő­hadvezért. Az elbocsájtásának oka, hogy a gőgös hadvezér nem ismert el feljebbvalót, nem teljesítette feljebbvalóinak pa­rancsát. MacArthur az elmúlt évtizedben, de legkiváltképpen Japán elfoglalása óta, csak osz­togatta a parancsokat, de nem fogadott el ilyesmit a maga ré­szére. Útilaput kötöttek a talpára, mert amint a kormánykörökben hangoztatják, az egész világot egy borzalmas mészárszékké kí­vánta átalakítani. Nem elégedett meg, hogy Koreában az elmúlt kilenc hónap alatt több ameri­kai katona esett el, mint a má­sodik világháború első 12 hónap­jában. A másodig világmészár­lásnál az amerikai hadsereg há­rom fronton vérzett. Afrikában olasz és német földön, ennek da­cára az első év elesettéinek szá­ma jóval alacsonyabb volt a ko­reai kilenc hónappal összehason­lítva. MacArthur volt hadtest pa­rancsnok, minden körülmények között háborút akart kierősza­kolni Kina és Oroszországgal. A koreai háború kezdetén Formo- sába röpült, hogy Chiang Kai- shek és mészáros legényeivel előkészítse Kina más oldalról való megtámadását. Erre aztán a kinái vörös hadsereg, a Man­churia határain álló, támadásra kész Egyesült Nemzetek serege­it megtámadta. Ekkor követke­zett be az a végzetes visszavo­nulás, amelyben az Egyesült Nemzetek seregeinek harcosai tízezrével estek el. Az amerikai külügy- és had­ügyminisztérium tudatában van annak, hogy Kina megtámadá­sa esetén Oroszországot is bele- kényszeritik a háborúba (Mac­Arthur ezen fáradozott.) Az amerikai előrelátó politikusok és magas katonai körök, tuda­tában vannak annak, hogy Kina és Oroszország, valamint a népi demokráciák elleni háború MA egy szörnyű katasztrófa lenne. Az Egyesült Nemzetek egyetlen országa sincsen hadászatilag felszerelve, azokat előbb fel kell szerelni. Ehhez fogott hozzá az amerikai kormány. Az angol, a német, a francia, az olasz és Európa minden más nemzeteinek népe visszaemlék­szik az elmúlt két világháború borzalmaira, ennélfogva nem akarnak háborút. Ezeknek a né­peknek gondolatvilágát kell át­változtatni. Ezt csinálja Ameri­ka a Marshall dollárokkal. Éhez idő kell. Néhány évi folytonos propagandával felejtetik a világ népével a borzalmakat. Reményt és bátorságot tukmálnak belé­jük. Amikor ezt elérték, megin­dítják a háborút. Kétséges az hogy az Egyesült Nemzetek le­verik Kínát, Oroszországot és általában a népi demokráciákat. De ha leverik, akkor az újabb kérdés, hogy mit fognak velük csinálni. Nagyobb dió ez, mint j a háború elindítása. MacArthur I gőgössége nem engedi meg, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzon, ő csak gyilkolni és gyilkoltatni akart. Amikor menesztették MacAr- thurt, ezekkel kellett, hogy szá­moljon a hadügyminisztérium és az Egyesült Nemzetek kato­nai körei és az orruknál tovább látó politikusai. MacArthur nem teljesítette feljebbvalóinak parancsát, ha­nem egyenesen ellenszegült azoknak. Háború esetén halál- büntetés jár az ilyen ellenszegü­lésért, még az amerikai hadse­regben is. Az elmúlt halálos visszavonu­lás alkalmával, egy feketebőrü amerikai katonatiszt parancsot kapott az előnyomulásra. A tiszt látva, hogy halálba vezé­nyelné legénységét, nem teljesí­tette a parancsot, visszavonul­tatta legénységét. A hadbíróság halálra Ítélte őt és MacArthur helybenhagyta a halálos Ítéle­tet. Az Egyesült Államok elnö­ke néhány héttel ezelőtt, tizen­öt évi börtönbüntetésre változ­tatta az ítéletet. MacArthur hadvezért a fölöt- tesei parancsának megszegésé­ért elmozdították állásából és nyugdíjba helyezték, évi 18.761 dollár fizetéssel és 5.000 dollárt* különleges kiadások fejében fog évente élvezni élete utolsó nap­jáig. Ez a mi törvény előtti egyenlőségünk, ez a mi demok­ráciánk. A GYILKOLÓ eszközök fejlő­dése hatalmas. Évszázadokkal ezelőtt, amikor a háborúkban lándzsa volt a legmodernebb fegyver, egy lándzsával, egy­szerre csak egy ember életét ol­tották ki. Későbbi évszázadok­ban feltalálták az ágyút, az már egy lövésre átlagosan nyolc em­ber életét semmisítette meg. Az első világháborúban a Big Ber­tha minden lövege átlagosan 88 embert pusztított el. A második világháborúban a V-2 löveg, már 182 halottat hagyott maga után, a hiroshimai atombomba 185 ezer ember életét pusztítot­ta el. Ezt nevezik civilizációnak, ezt nevezik haladásnak. A VASUTASOK szakszerve­zeteinek basái, újból vakargat- ják a tarkójukat. A 12 és fél centes órabér javítás tetejére, most a kormány tényeket vizs­gáló bizottsága, drágasági pót­lék fejében, a vasutak összes munkásainak 6 cent óránkénti béremelést rendelt el. A vasúti bérrabszolgák örö­me nagyon rövid életű volt, mert alig hogy hírül adták az újságok a 6 centes drágasági pótlékot, Eric Johnston azonnal megtiltotta annak érvénybe jut­tatását, mert az felülhaladja az általa megszabott 10 százalékos bér javítást. Eric Johnston, az Egyesült Államok kutyaszövet­ségének volt az elnöke és igy éber figyelemmel kiséri gazdái­nak érdekeit. Tiltóparancsát nyomon követte a vasutasok ka­tonai parancsnokságának uká- za. Tudtára adták a vasutak bérrabszolgáinak és a drágasági pótlékot megszavazó bizottság- nek, hogy nekik is, mint a vasutak állami intézőinek van AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELV1NYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke ftiindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te- szl, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- ' szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpuszt.üt. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer keretét épitiük a régi társadalom keretein belül. valami beleszólások és a meg­szabott 6 centből 1 és fél centet engedélyeznek. Már többször megírtuk, hogy a vasutak állami kezelését a szakszervezeti basák sürgették az . eelmult év szeptemberében, amikor a • vasúti munkálok, a munka teljes beszüntetésére vol­tak felkészülve. Lefújták a sztrájkot, de előbb államosítot­ták a vasutakat. Féltek, hogy égy sztrájk következtében a szakszervezetek pénztárai meg­ürülnek. Azzal mit sem törőd­nek, hogy az elodázással mülió és millió dollárokat emeltek ki a vasutas bérrabszolgák zsebé­ből. A vasúti munkások az elmúlt két és fél vagy három esztendő­ben 14 cent órabér javításban részesültek. Nagyon sok eset­ben a mühelymunkások, a pá­lyatestek munkásai hetenként 56 órát dolgoznak, minden túl­órázás vagy pótlék nélkül. Az életszükségleteink roha­mos emelkedését sem Johnston, sem Truman kormányának egy­etlen tagja sem veszi komolyan, azért van aztán az, hogy ami­kor a kormány valamely “war- monger”-ra lecsap, mint ahogy lecsapott MarArthur tábornok­ra, nem keresi, hogy igazságo­san járt-e el az elnök, nem ke­resik, hogy azon intézkedés, esetleg meghosszabbítja Ameri­ka fiatalságának életét. Azt né­zik, hogy honnan jött az intéz­kedés, ki rendelte azt el, mivel hozzávannak szokva, hogy a Truman adminisztrációtól csak káros dolgok látnak napvilágot. Ezért van a kormány határoza­ta elleni felzúdulás, ezért van MacArthur melletti tüntetés. ANGOLORSZÁG “munkás” kormánya tiltakozik, fenyege­tőzik, mert Irániában a parla­ment egyhangúlag megszavazta, hogy Irania olajkutait állami kezelésbe veszik át. Iramában az olajtermékeket az angol tőke több mint 500 müliós befektetés­sel irányítja. Az úgynevezett angol szocialista kormány An­golországban államosítja az alapvető iparokat. Iramának az alapvető ipara az olaj és annak államosítását határozták el. De amit szabad Péternek, miért nem szabad Pálnak is. Irania egy végtelenül elma­radt ország. Lakosságának 1 százaléka ellenőrzi, tulajdonul bírja az ország vagyonának 90 százalékát. Népességének 80 százaléka földhöz kötött nincs­telen paraszt, akik a földesurak hatalmas birtokain, a régi Ma­gyarországra emlékeztető “vir- radattql-vakulásik” dolgoznak. Az ország sorsának intézői éppen olyan züllött, mint itt ne­künk az ^ Egyesült Államokban. Sikkasztás, csalás, korrupció fo­lyik az egész országban és az el­nyomatás, kizsákmányolás ha­tártalan. Az Irania olajforrások álla­mosítása, könnyen egy harma­dik háborúba keverheti az em­beriséget. Angliának több mint 50Ó mil­liós befektetése és annak pro­fitja van veszélyeztetve. Ameri­ka olajtársulatai 25 millió dol­lárig vannak érdekelve. Irania a világ leghatalmasabb olajfor­rásaival rendelkezik. Kelet-Eu- rópát és annak iparát, csaknem teljesen az iraniai olaj tartja mozgásban. Oroszország fejlő­dő ipara napról-napra több és több olajat fogyaszt. Kénytelen uj olajtermékek után nézni. Amerika és Anglia sanda szem­mel nézik Oroszország Iramával való házasságát. Eme házasság könnyen lángbaborithatja az egész világot. A SIKKASZTÁSOKAT, csalá­sokat, hazárdjátékosokat vizs­gáló bizottságok, sokkal jobban tették volna, ha először saját konyhájukban söpörtek volna. Miért nem kezdték a vizsgála­tot az öt és tiz percentes hon­atyáinkon. Miért nem kezdték a Recontsruction Finance Corpo- rationon. Miért nem kedzték a baseball, a lóverseny és minden más hazárdjátékokon. Mindeze­ket a “sport”, névvel jelölik és ennélfogva szabad a vásár. Mi­ért nem tisztították meg a ke­leti államokat a Tammany Hall gengsztereitől. Miért nem tisztí­tották meg a közép-nyugati ál­lamokat a Capone-Guzik alvilá­gi alakoktól. Miért nem leplez- (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents