Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. április 14. » Tavaszi gondolatok Irta: GERÉB JÓZSEF A tavaszi nap lágy simogatá- sára nemcsak fü-fa zöldül ki és éled újra a természet, hanem a tollforgató emberekből is kivált mindenféle gondolatokat; — rosszat, jót. értékeset és érték­telent egyaránt. Valahogy úgy vagyunk ezzel is, mint Ambrus gazda, aki a napsütéses husvét vasárnapján szóbaelegyedik Já­nos szomszédjával. — No Ambrus, — mondja János szomszéd, — jó esőnk volt a héten, most meg jönnek ezek a szép verőrényes meleg napok, hát meglátod, milyen'ha­mar kibújik minden a földből. — Attól mentsem meg az Is­ten, — fohászkodik egyet az Ambrus, — hát elfelejtetted, hogy én már két asszonyt te­mettem el?! Lehet, hogy ráillik ez a gon­dolatokra is. A szinte hihetetlen nagy mé­retű húsvéti ceremóniákat fi­gyelve, — mert figyelni kellett, akartuk vagy sem, — be kell látnom, hogy tévedtem úgy negyven évvel ezelőtt, amikor a babona kérdését tanulmányoz­va azt hittem, hogy a középkori tudatlanságra emlékeztető ba­bonás hiedelmek és gyakorlatok napjai meg vannak számlálva és azokat a tudomány gyors fejlő­dése hamarosan a történelem lomtárába raktározza el. Nem gondolhattam akkor, hogy a tu- domány-szülte eszközöket éppen a babona megerősítésére és ter­jesztésére is fel lehet majd használni. Husvét hetében a lapok, a rá­dió és a televízió tele voltak a feltámadás babonájának hirde­tésével. És husvét reggelén ezen a vidéken aki tehette elmehetett a számos kivilágított hegycsú­csok valamelyikére és onnan fi­gyelhette a napfelkeltét, amely- lyel együtt állítólag Krisztus is feltámadott. Akinek nem volt alkalma ily helyre menni, hall­gathatta a rádión, vagy figyel­hette a televízión. (Akiknek termés. A helyzet ma már az, hogy maga a south koreai nép is annyira megbízhatatlanná vált, hogy a hivatalos jelentések sze­rint az elmúlt héten 220 ezer south koreai katonát fegyverez­tek le “fegyverhiány” miatt és ezeket amerikai fiukkal kell pó­tolni. Ázsia népei előtt gyűlöletes­sé vált MacArthur taktikája, amelyeknek ilyen célkitűzései voltak: “Elpusztítani minden épületet, ahol az ellenség meg­bújhat”, azután “Megölni min­denkit, aki mozog,” végül a “killer offenziva” jelszavával el­érte azt, hogy Ázsia népei, akik előtt mozgóképeken mutatják be a fenti parancsok eredménye­it, gyűlöletessé tették nem csak MacArthur nevét, de magát Amerikát is. De Európa is tanult a koreai képekből. Nem kérnek hasonló felszabadulást. Európa népei nem csak háború ellenesek, de nem csinálnak titkot abból sem, hogy minden háborús kísérlettel szemben aktívan fognak ellent- állni. nincs rádiójuk, se televízió ké­szülékük, azok már mitsem szá­mítanak). A modern komuniká- ció ezen eszközeit azon a héten teljesen a babona szolgálatába állították, amiből tehát minden­ki megkapta a részét, akarta vagy sem. Pedig valószínű, hogy sokak­nak nem tetszett a vallási babo­na ily erőszakos terjesztése, amit sokan csak mint különle­ges látványosságot, olcsó mu­latságot figyeltek.' Ezt bizonyít­ja az, hogy amikor a vallásos Kefauver szenátor a gengszte­rek vizsgálatát abba akarta hagyni, hogy a televíziót ne fog­lalja le a “szent napokon”, a kö­zönség részéről nagyon sokan tiltakoztak. Mint a szenátor kör­nyezetéből kiszivárgott, valaki ezt telefonálta nekik: “To Hell with the religious services, we want Costello!” (A pokolba a vallásos szertartásokkal, mi Cos- tellot akarjuk!) CIRKUSZT A NÉPNEK . . . Sokakat tehát Costello, a gengszter király, jobban érde­kelt a húsvéti ceremóniánál. Mert mint a lapok is annyiszor leszögezték, a Kefauver vizsgá7 latok is nagyszerű “show”-t ' (mutatványt) nyújtottak. Nyil­vánvaló tehát, hogy ma ez kell a népnek, — show, cirkusz, szín­ház, parádé . . . Nem uj dolog ez, hiszen már a rómaiak is követelték a kenye­ret és a cirkuszt. Jelenleg a szerszámok fejlődése már lehe­tővé tette, hogy az iparilag fej- letébb országokban a néptöme­gek megszerezhetik a puszta ke­nyeret. A “show”, a cirkusz ar­ra jó, hogy ne lássák, milyen PUSZTA ez a kenyér. Mert az életszínvonal is rela­tiv fogalom. Köztudomású, hogy az amerikai munkás jelenlegi átlagos életszínvonalával na­gyon meg lennének elégedve In­dia éhező milliói, sőt még az iparilag elmaradt európai orszá­Európa kormányai ma még készséggel elfogadják a Mar­shall dollárokat, hogy ezzel biz­tosítsák az uralmukat, de abból nem csinálnak titkot, hogy a háborúra a népek ellenállása folytán képtelenek. Ma már minden gondolkodó ember szeretne minél előbb vé- getvetni a koreai háborúnak, amelybe beugratták ezt az or­szágot és a UN-t is. Az itt le­folytatott szavazások ezt igazol­ják, az amerikai nép mindkevés- bé hisz abban, hogy Amerika határait a Yalu folyónál kell vé­deni. Mind többen látják be, hogy az angol-amerikai monopol tőkések befektetéseit kell véde­ni Ázsiába és az egész világon a gyarmati és kapitalista ura- lam fentartását. Egy kis jóakarattal, igazság­érzettel be lehetne fejezni ezt a förtelmes kalgndot, mielőtt még nagyobb katasztrófa nem sza­kad a világ népeire. De ennek az előfeltétele, hogy a “hadurat” és a felelőtlen uszitókat elhall­gattassák az illetékesek. gok munkásai is, de itt, ahol a technikai fejlődés megadja a le­hetőséget a sokkal magasabb életszínvonalnak is, a baseball, a lóverseny, a fürdőruhás lá­nyok, Krisztus feltámasztása, Costello meg a többi nagyszabá­sú mutatványokkal terelik el a néptömegek figyelmét a gazda­sági kizsákmányolásukról. És amint az ily cirkuszi mu­tatványokkal el lehet terelni a néptömegek figyelmét a társa­dalmi problémákról, éppen úgy fel lehet használni bizonyos esz­me propaganda céljaira is. A Katolikus Egyház évezredek óta alkalmazza a bucsujárásokat, felvonulásokat és misztikus, ce- remóniás istentiszteleteket, — amelyek valóban a “show” fo­galma alá esnek. A cél a vallá­sos hit (babona) terjesztése és az egyház vagyonának, hatal­mának a növelése. A HŐSI KULTUSZ Modern időkben ezt a fasiz- ták kezdték meg újból és fej­lesztették nagy tökélyre Hitler Németországában. Kétségtelen, hogy az egvszerü nép kedveli az >lyen látványosságokat, ami? a magasabb kulturájuak elitélik. De ezeknek a száma elenyésző kevés. Ezért nem kell csodál­kozni az orosz kommunisták ily okoskodásán: Ha a bestiális fasizmus részére fel lehet hasz­nálni a látványosságokat^ miért ne használnánk fel a szocializ­mus építésére is? Ha az ily cir­kuszokkal el lehet terelni a nép- tömeerek figyelmét a társadalmi problémákról, akkor miért ne lehetne azokat úgy alkalmazni, hogy éppen ezen problémákat propagandizálják ? Ez az okoskodás szolgál ala­pul a mindenféle kongresszusok és felvonulások megszervezésé­re. Ez magyarázza meg a veze­tők részére csapott hősi kultuszt is, mert azt mondják, hogy az elmaradt népeknek mindig volt még eddig olyan valaki, akire mint félistenre tekintettek. Ez a félisten eddig valamelyik fő-fő kizsákmányoló volt, most tehát egyenlőre helyettesítik a szociá- lista építés vezetőivel s ha a néptömegek magasabb kultur színvonalra emelkednek, akkor arra majd nem lesz szükség, de addig miért engednék át az el­lenségnek a propaganda ezen terét ? Igaz vagy nem, azt majd csak a jövő fogja megmutatni. Mert jól emlékszem például arra, hogy amikor a “Babona” cimü értekezésemben alaposan ismer­tettem a babona minden nemét, még a szerelem babonáit is és megírtam, hogy egyes vidéke­ken milyen babonás szokásokkal igyekeznek a lányok (néha a le­gények is) megnyerni válasz- tottaik szerelmét, kaptam egy szép levelet az egyik lány olva­sónktól, hogy írjak neki részle­tesebb utasítást, szívesen meg­fizet érte, mert az eddig felso­rolt dolgokat már mind kipró­bálta, de azért a szeretője, aki hat héttel ezelőtt szakított vele, feléje se néz. Vájjon ha uj félisteneket te­remtünk, nem-e kedvelik meg a trónt, amit aztán nem akarnak többé elhagyni? Avagy maga az igy nevelt tömeg nem-e kö­veteli, hogy továbbra is a tró­non maradjanak? Olyan kérdé­sek ezek, amik felett lehet és érdemes is vitatkozni. Csak a túlságosan elfogult bigott ember' az, akit az ilyen kérdések bán­tanak. Az ilyen ember éppen oly bigott, mint az a vakbuzgó vallásos ember, aki mindjárt ne­künk akar ugrani, mihelyt látja a legkirívóbb vallási babonában is kétkedünk. Egyformák ezek, mert mindegyiknél hiányzik a logikus gondolkozás. (Folytatjuk) A HÚS IS FÉNYŰZŐ CIKK Washington — A kongresszus tagjai nagyon meglepődtek, amikor a szenátus Gazdasági Bizottságának egyik szakértője azzal az ajánlattal állt elő, hogy miután az embereknek nem ok­vetlenül szükséges a húsétel, amit a nagyszámú vegetáriánu­sok bizonyitanak, igy a hús csak fényűző cikk s arra ki kellene vetni a luxus-adót. Az ajánlatot visszautasítot­ták, mert kisült, hogy a szená­torok legtöbbje nagyon szereti a húst és mint szenátor August H. Anderson (R. Minn.) mon­dotta: “Nekem okvetlenül kell!” D. Short kongressman (R. Mo.) pedig ezt mondotta: “Éppen olyan szükséges, mint az alvás s ha ezt (a húst) megadóztat­juk, mindjárt adó alá vehetjük az alvást is.” Azonban a törvényhozók fel­háborodása dacára is igaza van azon szakértőnek abban, hogy a hús ha az ára még tovább is emelkedik, akkor rövidesen iga­zán csak fényűző cikk lesz, de nem azért, amit a vegetáriánu­sok mondanak, hanem azon egy­szerű oknál fogva, hogy csak a gazdagok vásárolhatják meg. GÖRING MÉRGE Nürenberg — Erich von Bach- Zelewski volt SS generális, akit most a denazifikáló bíróság 10 évi börtönre Ítélt, azzal dicsek­szik, hogy ő csempészte be Her­mann Göring náci bestiának a mérget, amivel az a börtönben a kivégzés előtt megölte magát. Vagy két héttel ezelőtt egy osztrák újságíró, Martin Bleib- treau, állt elő azzal az állítással, hogy ő adta Göringnek a halá­los mérget. Később kiderült, hogy Bleibtreau hazudott, azért most kutatják, hogy vájjon iga­zat mond-e az SS generális. — Érdekes, hogy most mennyien követelnek elismerést azért, hogy segítették a másvilágra küldeni a náci főbünöst akkor, amikor már úgyis kivégezték volna. MÁR VAN ELÉG ALUMINIUM Washington — A National Production Authority vissza­vonta a pár héttel előbb kiadott azon rendeletét, amellyel eltiltot­ta az aluminium használatát 200 békebeli áru készítésénél. Ha­sonló módon intézkedtek a réz használatára vonatkozólag is és valószínű, hogy a nyers gumi­ban sincs olyan hiány, mint an­nak idején jelezték. — Lassan­ként kiderül, hogy a békebeli anyagok gyártását megrövidítő rendeletekre csak a háborús hangulat és az árak emelésére volt szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents