Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-04-14 / 1676. szám
1951, április 14. BÉR MUNKÁS 7 oldal Gompers uj kiadásban “Gompers szelleme jól érezhette magát a UAW-CIO clevelandi konvencióján, ha ott volt, mivel Walter Reuther beszéde teljesen az ő eszméjét fejezte ki. De még jobban örvendhetett, mikor Reuther kijelentette: “Mi megmondjuk a politikusoknak, hogy senki nem tarthat bennünket tulajdonának. Mi nem tartozunk senkihez. Mi nem leszünk egyetlen politikai pártnak sem szekértolói.’ “Ezek voltak Gompers alapeszméi. Union az összes munkások részére, hogy saját helyzetükön javítsanak, de mindég az alaptörvények keretein belül. Visszautasítva minden politikai párttal való kapcsolatot, vagy azt a próbálkozást, hogy saját pártját — munkáspártot — alakítson.” 9 Ezen általunk lesújtó bizonyítványt Reutherről egyik tisztelője, a Detroit News fő-kommentátora W. K. Kelsey irta. Amig a tőkés lapok kedvencei szerint ezt mint erényt állítja be Kelsey is, mi, akik évtizedeken keresztül éreztük, tanultuk és harcoltunk a gomperizmus ellen, a legnagyobb árulásnak a bizonyítványa képen könyveljük el. De ha mi mondtuk volna, hogy Reuther, Gompersnek a nyomdokain halad, elfogultságnak tekintették volna, de igy barátai állapítják azt meg. Mi nem tudjuk, hogy Reuth- erék büszkék lesznek-e ezen bizonyítványra, vagy próbálják letagadni, de a munkásságnak nagyon is sokat kell ezzel foglalkozni, kimutatni, hogy az amerikai munkásmozga Imát visszaviszik az ötven év előtti posványba, pork chops unioniz- musba. Mert amint Kelsey is mondja, pillanatnyi javításokért való Megnyitják a német fegyvergyárakat (Folytatás az 1-ső oldalról) acél, mert az acélgyártás egyenlőre csak évi 11,100,000 tonna marad, noha számításba van véve, hogy legalább 2 millió tonnával emelik majd. Ugyancsak értesítette a High Commission Adenauer kancellárt, hogy most már a vegyiipart is kibővithetik s egy-két vegyiszer kivételével mindent gyárthatnak. A gyártási tilalmak eltörlését azzal indokolják, hogy a német ipari termékekre szükség van a nyugati hatalmak biztonsága szempontjából. Adenauer kancellár április közepe táján számítja aláírni a Schuman Terv név alatt ismert 50 éves gazdasági egyezséget, amely szerint hat ország szén és acéliparát hozzák egységes vezetés alá, noha az ily iparok megmaradnak magántulajdonban, vagy legalább is a részvényesek megkapják az osztalékot. — Nagy a valószínűség, hogy azért megy most minden olyan simán és gyorsan, mert ezen iparok részvényeinek jelentős része amerikai tőkések kezeibe került. harcra és bármelyik párttal való alkudozásra, adás-vételi szerződések kötésére akarják csak a munkásmozgalmat felhasználni, mely most Trumanban, általuk olyan nagyra tartott és segített politikusban való keserű csalódásukban tornyosul ki. AZ OSZTÁLYHARC KÉRDÉSE Még csak fel sem tehető a Gompers, Reuther, Green féle szervezeteknél az osztályharc kérdése. Dacára, hogy a unio- nok, minden tagadás, árulás ellenére is, mint osztályszervezetek állnak és kellene, hogy működjenek, a Gompersizmus szerint, azt nem szabad elismerni, még kevésbé annak megszüntetésére törekedni, az osztályok megszüntetése folytán. Ők tudják, hogy az osztályharc végleges győzelme esetén az ilyen áruló vezéreknek is vége lenne. Ők csakis addig uralkodhatnak, amig a tőkés rendszert megtudják védeni. így éppen úgy mint Gompers, felépitik a gépezeteiket, családi birtokba veszik a hatalmas uniókat. Lebunkozzák mindazokat, akik az osztályharcot felismerik, hirdetik, vagy bármilyen formában ellenzéket képeznek, mely esetleg veszélyeztethetné uralmukat a tagság fölött. Erős gépezetek és dollár milliók feletti rendelkezés folytán, lehengerelnek minden ellenzéket, melyeknek a megerősödése minden évben kevesebb lehetőséggel rendelkezik. Csakis szakadások láncolata folytán tudnának ezen befészkelt vezérek elleni harcban valamilyen eredményt elérni, amely viszont még jobban szétforgácsolja a munkások erejét. Pedig mi tudjuk és minden gondolkodó munkás megláthatja, hogy egy pár centes bér javítás az egyetlen célja az ilyen tőkések oldalán harcoló, rendszerüket védő unionoknak mely nem hoz semmi maradandó javítást, mert az áremelkedést soha nem éri utói. Amig ezen áruló vezérek büszkén hivatkoznak arra, hogy a sztrájkjogot megvédik, elhallgatják, hogy itt életkérdés a sztrájk, mert csakis akkor lehet az áremelkedések nyomába kullogni, ha sztrájkkal, sokszor hosszantartó sztrájkokkal kibírunk csikarni pár cent órabérjavitást. De ez nem oldja meg a főkérdést, az osztályuralmat, elnyomatás, nagy haszonért való hajhászást, a vagyon mind kevesebb kezekbe való központosítását. Nem szünteti meg a korrupciót, gengszterek felbérlését, az union vezérek árulási láncolatát, csaló politikusok hatalomra juttatását union pénzzel. Nem ad még reményt sem arra, hogy valaha kikerülünk a posványból, melybe Gompersék lökték és tartották a munkásságot. MEGOLDÁS Amig a CIÖ is azért sikerülhetett, mert a Gompersizmus ellen a munkásság már lázadott, igy van remény, hogy az utánzóit sem fogják sokáig megtűrni, mert ötven évvel ezelőtt még i az osztályharcot könnyen letudták tagadni az amerikai munkásság előtt, de ma már sokkal nehezebb. Már a világ más részein megoldást nyert és az amerikai munkásságot is mindjobban kényszeríteni fogja az ilyen megoldás keresésére. Mentői nagyobb területet vészit el a nemzetközi kapitalizmus, annál nagyobb terheket rak az amerikai munkásság vál- laira. Ezt már is nagyon tisztán láthatjuk, de még nagyobb mértékben fogják érezni, öt* tiz év múltán, vagyis minden évben nagyobbak lesznek a terhek, a kizsákmányolás. Legszükségesebb itt Amerikában az, hogy az öntudatos munkásság, akik már felismerték az osztályharc szükségességét, annak sikeres győzelmét akarják elősegíteni, igyekezzenek megegyezni, szervezkedni olyan formában, hogy ezen megismerésnek mentői több megértőt neveljenek. Ne azon vitatkozzanak, hogy belülről kell a hatalmat megszerezni az unio- nok fölött, vagy szét kell szakítani darabokra, hanem arra kell törekedni, hogy mentői többekkel megismertessük az osztályharcot, annak sikeres befejezésének lehetőségeit, a leghelyesebb megoldást — az iparok átvételét, az Ipari Demokráciát. AKINEK TUDNI KELL Washington — Walter Bedell Smith generális, volt amerikai orosz nagykövet, jelenleg pedig az amerikai kémszolgálat vezetője, előszót irt a napokban megjelent “Journey for our Time“ cimü könyvhöz, amit az újságírók állítólag félremagyaráztak. Smith generális tehát nyilatkozatot adott ki, hogy a szóbanforgó előszóba, amikor azt mondja, hogy a jelenlegi orosz rendszer már önmagában hordja azon csirákat, amelyek szét fogják rombolni, nem kell úgy érteni, hogy az a szétrom- bolás már holnap bekövetkezik. A római birodalom is még 600 évig élt azután, hogy a szétmálása már kezdetét vette, — mondotta a generális, — azért nem kell azt hinni, hogy a kommunisták elleni forradalom már holnap kezdetét veszi, mert ott a rendőr-állam hatalma még igen erős s amig Sztálin él, addig nem várható, hogy az elnyomott orosz tömegek fellázadjanak, sőt a mi életünkben erre egyáltalán nincs remény. — Bedell Smith ezzel megcáfolta azt a propaganda ’ hirt, hogy az orosz nép készen áll a lázadásra. És a kémszolgálat vezetője legnagyobb szaktekintély az ilyen kérdésekben. New Delhi — K. M. Munshi, India élelmiszer minisztere jelenti, hogy a Kínai Népköztársaság nagymennyiségű élelmi szert ajánlott fel az éhező indiaiak tápplálására. A baj azonban az, — mondja Munshi, — hogy a felajánlott élelmiszerek jó része idegen és szokatlan az indiai népnél és azért azokat nem is fogadják el. ALBERT MALTZ SZABADON Mill Point, W. Va. — Albert Maltz, aki egyike azon 10 hollywoodi íróknak, akiket egy évi börtönre és 1000 dollár pénzbírságra ítéltek azért, mert megtagadták a választ az Unameri- can Committee azon kérdésére, hogy kommunisták-e, most, miután kitöltötte büntetését, kiszabadult a börtönből. Albert Maltz egyike Amerika legkiválóbb film- és tárcaíróinak. A Bérmunkás olvasói ez évi naptárunkban bizonyára élvezettel olvasták “A boldog ember” cimü kitűnő elbeszélését. Gaylord, Minn. — Nagy havazás idején Gaylord High School azon vidéki tanulói, akik a nagy hó miatt nem tudnak hazamenni, a megyei börtönben hálnak. — Ez a legolcsóbb “in- ternátus”. Vé tétlenségből------------------ I (Vi.) Olvasgatva a napilapokat, egy oldalon két hirt találok Damascus, Syria fővárosából. Az egyik az, hogy a kormány és a lakosság készül a sáskahad elleni háborúra. Ugyanis ezen előázsiai országokat, nagyon sokszor megtámadják a sáskák és mindent felfalnak. De van másik sáskahad is, amely ellen szintén harcba szálltak nem csak a syriaiak, hanem a perzsiaiak és sok más ázsiai országok is. Ugyanezen lapban, ezen az oldalon azt is jelentették Damascusból, hogy az amerikai nagykövetnek a lakását felrobbantották. Ez a robbanás olyan erős volt, hogy a közelében lakó syriai elnöknek az otthonát is nagyon megrongálta. Megjegyzik, hogy szerencsés az amerikai nagykövet és felesége, hogy nem voltak otthon a robbanás idején, hanem elvoltak valahol, ünnepelni. Ugyancsak a napokban arról is írnak, de nagyon elbizakodva, hogy az iraqi kormány, illetve a képviselőház, most tárgyalja az ottani olajmezők államosítását. De előre bejelentik, hogy az angol-amerikai barátok még ott olyan erősek, hogy nem félnek az államosítás keresztülvitelétől. A sáskahad elleni háború általános egész Ázsiában. Amint Iránban, igy a szomszédos országokban is, elintézhetik az ilyen kitartó amerikai barátokat, akik hazájuk legnagyobb kincsét, az olajat, potom áron eladják az idegen kizsákmányo- lóknak csak azért, hogy sok-sok ajándékot kaphassanak azoktól. Az iramai lázadás az amerikai-angol kizsákmányolok és azok barátai ellen nem éppen újkeletű. Most még a hatalmas India elnöke Nehru is tiltakozott az ellen, hogy az ázsiai népek sorsát a harcmezőkről egy pökhendi amerikai generális intézze. Ez MacAthurra szól, aki bejelentette, hogy ha a kínaiak nem fogadják el a békfeltételeit, akkor a kínai partvidékeket is megtámadja. ígérik, hogy az ázsiai népek sikeresen fognak harcolni a sáskahad minden fajtája ellen.
