Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

1951, április 14,

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

“DALOLVA SZÉP AZ

ÉLET”

Felejthetetlen élményben volt része azoknak, akik résztvettek a Cleveland East Sidei Munkás- otthon szabadság ünnepélyén, amelyen Magyarország washingtoni követe jóvoltából alkalmunk volt egy olyan filmet látni, amely nagyban külömbözik Hollywood üzleti gyártmányaitól.

Egyik helyi lap kritikusa azt irta, hogy a kép, amely ugyan nagyon jó, de propaganda a Népi Demokráciák mellett. Az bizonyos, hogy ez a kritikus ezzel nem mondott semmi újat, mert mi jól tudjuk, hogy minden művészi alkotás, legyen az akár szindarab, festmény, zene, irodalmi vagy film alkotás, mindig propaganda, jobbik esetben az alkotó elgondolását juttassa kifejezésre, de legtöbb esetben az uralkodó osztály szolgálatába áll, direkt vagy indirekt. Abszolút művészet, amely felül van minden propagandán,, annyira kivétel, hogy az csak inegerősiti á fenti szabályt.

A hollywoodi művészet gyárosok gyártmányai vagy nyílt propagandát folytatnak az uralkodó osztály szolgálatába, a háborús uszító, nacionalista, a mai társadalom igazságossága és a sikeres üzletemberek kik “alul” kezdték, nyílt propagandák. A gengszter, cowboy filmek, a szerelmi nyavajgással megtömött hülyeségek, csak arra jók, hogy a tömegek figyelmét eltereljék a saját osztályuk problémáiról, agyukat elködösitsék, mert inkább váljanak gengszterekké a munkások gyermekei, mint az osztályuralmat veszélyeztető lázadókká.

Ha egy pár iró és művész megpróbálta, hogy alkotásaiba a munkásosztály igazát hirdesse, vagy csak a privát életébe merjen szabadon gondolkodni, ha az a legkiválóbb szinész, iró, vagy tudós is, annak az érvényesülése teljesen lehetetlenné van téve, még jó hogy ha nem ismerkedik meg a törvény sújtó kezével.

Azoknak, akiknek még a lélegzetük is propaganda, legkevésbé sincs joguk arról panaszkodni, hogy a proletárok is propagandát folytatnak, még pedig nem csak a vezércikkekben, szónoklatokban, hanem a művészet minden megnyilvánulása, a munkásosztály felszabadulását szolgálják.

Nagyon helyesen, de nagy művészi felkészültséggel, a népi zepén, a munkásosztály napi problémáin felépítve ezt a célt szolgálta az a film, amit az elmúlt vasárnap délután végig élveztünk az East Sidei Munkás- otthonban.

A tömeg jelenet a gyárban, a gépeknél, a munka padoknál, oly

tökéletesek és élethüek voltak, hogy azt csak a tucatnyi veterán színésszel az a nagytömegű ifjúmunkásokból és parasztokból nevelt színi gárda képes igy életre hívni.

Humora, a napi problémák megtárgyalása és megoldása sokáig gondolkodásra készteti a nézőt. A zene produkciója felejthetetlenül szép kórusa nagy élvezetet nyújtott a közönség1 nek.

“Dalolva -szép az élet” mozikép azt az érzést erősítette meg bennünk, hogy az Uj Magyar- országon ha küzdelmes is, de szép az élet és még szebb a szocialista jövő, amely felé dalolva haladnak.

A KÖVET

A Bérmunkás nem igen foglalkozik személyekkel, főleg nem üz személyi kultuszt és amikor a magyar követtel foglalkozunk, távol áll e sorok írójától, hogy ettől a jól bevált szokástól eltérjen. De lehetetlen szó nélkül hagyni azt a pimasz hadjáratot, amelyet Magyarország washingtoni követe ellen az itteni magyar lapok folytatnak és itt nin- -csen kivétel, hogy Horthyista, nyilas, vagy épen szoc. dem. liberális orgánumról van szó.

A nyilas bridgeporti újság azt irta a new vyorlp márciusi ünne- ' pélyről, hogy a követ “ordítva izgatott Amerika ellen”. A new yorki szoc. dem. hetilap egyik írója “tudatlan, kopott, rosszul öltözött alak”-nak titulálta. A clevelandi “liberális” napilap az angol lap után azt irta, hogy a követ arra. izgatott, hogy az amerikai magyarság hagyja itt Amerikát és vándoroljon vissza az óhazába.*

így lehetne folytatni a végtelenségig, de akiknek alkalma volt találkozni Hofváth Imre magyar követtel, az megállapítja, hogy mindazok amiket ezek a lapok a személyével kapcsolatban leírtak, rosszakaratú, tudatos hazugságok.

Igaz, hogy Horváth Imre neve előtt nincs semmiféle jelző, nem gróf, nem báró, még csak nemesi előneve sincs, még doktor urnák se lehet szóllitani, éppen olyan ipari munkás, mint én, te, vagy valamelyik szaktársad a, gyárban, mert lakatos munkás volt. Egész életén harcos, a mozgalom és önmaga által kinevelt szervezett munkás volt, kinek a tudása, intelligenciája messze felette van az elődeinek, kik Fe- rencz Jóskát vagy Horthyt képviselték Washingtonban.

Nem kopott, de nem is dandy, úgy öltözködik, mint bármely munkás vasárnap. Ahol a magyarság között megjelenik, nem előkelő urakat, egyleti basákat invitál meg, hanem proletárokat, kikkel nagyon jóízűen elbeszélget nem vadászatokról, hafontos szolgálatnak, amit ez a lap nyújt a munkásosztálynak s azért még a jelenlegi nehéz körülmények mellett is igen nagy áldozatok árán fentartják a lapot. A Bérmunkás kerületi értekezlete is azt a célt szolgálja, hogy a lap fentartásának, fejlesztésének módozatait megbeszélje.

talmas murikról, hanem a munkásmozgalomról.

Nem népgyülési szónok, de nagyon jó, frázisokat mellőző előadó, halkan folyékonyan beszél, állításait érvekkel támasz- sza alá. Ez történt Clevelandban is. Ismertette a magyarországi viszonyokat, az eredményeket és a nehézségeket. Egyáltalán nem “ordított” nem izgatott senkit se, hogy menjen hazá, de a hallgatóságot meggyőzte arról, hogy a magyar nép jelene és jövője szebb, jobb, mint valaha is volt és hogy halad a szocialista társadalom felé.

Hangsúlyozom, hogy minden “személyi kultusz” nélkül, mint száraz tényeket le kellett egyszer már Írni a sok utálatos rágalommal szemben, erről az emberről, kinek csak az a bűne, hogy munkás ember, ki valójában képviseli a magyar népet, amelyből származik. Ez a bűne viszont erény minden harcos dolgozó szemében akik hisznek a munkásosztály felszabaditási törekvésében, még ha nem mindenben értenek is egyet Horváth Imrével és a kormánnyal, amelyet képvisel.

“AKRONI PROLI”

Akik szerte Amerikába személyesen nem is ismerték, de megismerték és megszerették a Bérmunkáson és a Bérmunkás Naptáron keresztül Gőgös Pál munkástársunkat, ki “Akroni Proli” név alatt tartozott az Írógárdához mindaddig, amig másfél évvel ezelőtt a betegség ki nem ütötte kezéből a tollat.

Gőgös, munkástárs 63 évet élt, évtizedeken át harcos tagja volt a munkásmozgalomnak, az utolsó 7-8 évet leszámítva az SLP magyar soportjának volt áldozatkész, munkára, agitációra mindig használható tagja, kit akkor érte az első nagy csalódás, amikor a párt bürokratái azt akarták neki bebeszélni, hogy a sztrájktörés nem bűn és ha valaki sztrájktörővé válik, az még nagyon jó tagja lehet az SLP-nek. A harcos, öntudatos Gőgös Pál nem fogadta el ezt az elméletet és társaival együtt otthagyta a social árulók társaságát, mert ennél a ténynél azt is meglátta, hogy az SLP egész handa-bandázása nem más, mint sztrájktörés a munkásosztály felszabadulási küzdelme ellen.

Egy munkás, ki egész életét az osztálya felszabadításáért harcolta keresztül, nem tudott félreállni, hanem kereste és meg is találta a neki megfelelő, harcos csoportot, a Bérmunkás táborát, amelynek katonájává vált.

A magát kiképző munkástársunk cikkei a Bérmunkásban és a Naptárban igazolták a nagy olvasottságát, képességét, hogy a gondolatait úgy Írja le, hogy azt az olvasói megértsék és magukévá tegyék. A gyűléseken, értekezleteken való felszólalásai mindig nagyon értékesek voltak, szeretett és tudott vitatkozni, nem frázisokkal, hanem meggyőző érvekkel.

Másfél évvel ezelőtt szívrohamot kapott, amelyből hónapok után tért csak magához. Még sokáig élhetett volna, ha a munkás sors arra nem kényszeríti, hogy visszamenjen a robotba, mert az 50 éven keresztül folytatott munka, amelyből 32 évet az akroni Goodrich gumi gyárban töltött el, nem volt elég arra, hogy az élete hátralevő éveit nyugalomba tölthesse el, hanem tovább kellett robotolnia mindaddig, amig egy uj roham nem végzett vele.

Gőgös Pál az első, aki a Bérmunkás írógárdájából kidőlt, ha látási zavarai miatt az utóbbi időben nem is irt, de az értekezleteken, harcos társával, a feleségével mindig ott volt és felszólalásaival segítette építeni a mozgalmunkat. Nagyon észre fogjuk venni a hiányát és a kidőlt harcos emléke kell, hogy késztesse fokozott munkára, és újra munkába állásra azokat, akik az utolsó évtizede vele együtt írták a Bérmunkást.

Az “Akroni Proli” harcos tolla kettétört, beteg szive megszűnt dobogni, de az emléke és az eszme, melyért élt és harcolt, tovább él és mi, akik még itt maradtunk, öreg amerikai magyarok, tovább visszük a harcot mindaddig, amig az erőnk, vagy a halál ki nem dönt bennünket — ezzel tartozunk Gőgös Pál emlékének.

EGY IMA

Véletlenül egy kis plakáthoz jutottam, amelyen egy ima szöveg van. Ez a fohász, amely nem egészen szalonképes nyelven azt kéri az istentől, hogy addig tudja tartani csukva a száját, amig meg nem gondolja azt, hogy mit akar mondani.

Ha jobb viszonyba volnék a “hadur”-al, úgy elküldeném neki ezt a kis plakátot, mert úgy látszik, hogy az ő nem nagyon “megfontolt” és meggondolt nyilatkozatait semmiféle földi hatalom nem tudja megakadályozni, talán csak a “mindenható jó isten” lenne képes, hogy az ő hetenként megjelenő nyilatkozatait megakadályozza, mielőtt ezek a kijelentések katasztrófába döntik a világot.

A nagy nemzeti hős nem tud belenyugodni, hogy csak Koreába dúl az emberölés és pusztul el minden. A legnagyobb provokációkat követi el, hogy azt az egész Ázsiára és ennek következtében az egész világra kiterjessze.

Hiába próbálkoznák a hadügyi és külügyi államtitkárok, maga az elnök is, hiába tiltakozik India, Anglia és a többi szövetséges országok, MacArthurt semmiféle hatalom el nem tudja hallgattatni.

Egyik nap a 475 milliós kínai néppel beszél úgy, mintha a pucérjai volnának. Máskor Kínára akarja kiterjeszteni a háborút, hogy azután Chiang hordáit a mi segítségünkkel a kínai népre szabadítsa. Egy kétségtelen, hogy a helyesen “hadur”-nak nevezett tábornok “békés” és harcias nyilatkozatai mindenre alkalmasak csak arra nem, hogy békét teremtsenek.

A koreai kaland már ezideig is rengeteg amerikai életébe és még több anyagi áldozatba került ennek az országnak, amellett, hogy .nem csak Ázsiába, hanem Európába is — enyhén kifejezve — az amerikai kormányzat nagyon népszerűtlen lett.

Koreát a repülők, nagy ágyuk és a hadihajók bombái teljesen elpusztították. Nem csak az épületei dőltek romokba, de maga a termőföld is. A felépített rizsföldek úgy elpusztultak, hogy ott hosszú évekig nem lesz