Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

t oldal BÉRMUNKÁS 1951. április 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............... $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki , közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" ,k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A tőkés rendszer erkölcse A Faulbright és a Kefauver szenátorok által vezetett vizsgá­latok az amerikai hatóságok oly erkölcsi züllöttségéről rántották le a leplet, hogy utána a méltatlankodás morajának hullámai ön­tötték el az egész országot. De hogyisne, hiszen a Kefauver bizott­ság vizsgálatainál kitűnt, hogy a törvények őrei és végrehajtói, a rendőrök és sheriffek szerte az országban sápot húztak az alvi­lági gangszterek törvényellenes lutri, lóverseny és hasonló hazár- dirozásaiból. A Faulbright bizottság viszont azt mutatta ki, hogy magasállásu tisztviselők, politikusok, sőt még kongressmanek és szenátorok is nagy összegeket kerestek mindenféle üzletek kijá­rásánál, amelyek között a Reconstruction Finance Corporation (RFC) kölcsönei kerültek előtérbe. Nem sok értelme van ugyan az “ugy-e mi már régen meg­mondtuk” felkiáltásnak, de jelen esetben fel keU hívnunk olvasó­ink figyelmét azon számos vezércikkünkre, amelyekben rámutat­tunk, hogy Truman székfoglalása óta az amerikai hivatalos kö­rökben olyan erkölcsi felfogás lett úrrá, amelyben fehérnek mond­ják azt, amit eddik feketének neveztünk; jónak, amiről eddig úgy tartottuk, hogy rossz és igazságnak nevezik az általunk eddig legnagyobb igazságtalanságnak tartott dolgokat is. Újból meg újból megírtuk, hogy mi ezen változás okát az amerikai törvényhozó szövetségi, állami és városi testületek tel­jes erkölcsi lezüllőttségében látjuk. Ezen intézmények tagjait a nép válassza ugyan, de a pártgépezet jelöli ki őket a választásra. Viszont a két nagy politikai pártgépezetet a pártokat finanszí­rozó nagytőkések, alvilági gengszterek vagy vagyon- és hatalom­vágyé opportunisták uralják. Az ilyen jelöltekből megválasztott törvényhozó testületektől nem várhatunk el magasabb erkölcsi színvonalat. Csakis ilyen törvényhozókkal lehetett meghozatni a munkásellenes törvénye­ket, rémületbe ejteni az országot úgy, hogy elnézik a sok-sok bil­lió profitot nyújtó hadiköitség megszavazását és lehetett elné­mítani azokat, akik ezen erköcsi züllöttség ellen szót emelnek. Nagy a sopánkodás és méltatlankodás, noha eddig még csak az olyan csalásokra és üzérkedésekre mutattak rá, amelyek tör­vényellenesek, vagy mondjuk — Ízléstelenek. Mert amíg az alvi­lági gangszterek üzelmeit mindenki elitéli és még a politikusok között is akad olyan, aki fejét csóválja, amikor hallja, hogy az alvilági alakok képesek voltak befolyást gyakorolni még New York város polgármesterének megválasztására is, addig az RFC kijárásokat már nem tartják olyan nagy bűnnek, legfeljebb csak ízléstelennek mondják s szó sincs róla, hogy bárkit is megbüntes­senek a kölcsönkijárásokért. Külömben is, — mint Írják, -— ak­kor legalább is 600 képviselőt, szenátort és magasabb állami hi­vatalnokot kellene megbüntetni, akik mind felhasználták befo­lyásaikat, hogy valamely cég részére nagyobb RFC kölcsönt esz­közöljenek ki. Egyesek aztán az ilyen befolyásért a kölcsönt nyert cégektől jólfizető állásokat, mások pedig mink-bundát, vagy másféle ajándékot kaptak. És végre* senkinek sem jut eszébe, hogy megbüntetését kérje azoknak, akik a háborús erőfeszítéssel kapcsolatban milliós, vagy billiós profitokat zsarolnak. Ezeket éppen olyan vizsgálat alá kel­lene venni, mint veszik például azon céget, amelyet Joseph E. Casey volt kongressman szervezett pár befolyásos politikussal, akik az RFC-től felvett 100,000 dolláros kölcsönnel megvásárol­tak több “háborús-fölösleg” hajót és azokon 2,800,000 dollár hasznot kerestek. Ezek éppen olyan jó hazafiak és kiváló üzlet­emberek, mint azok, akik most a Charles E. Wilson vezetése alatt biztosítják a maguk profitját. Erkölcsi szempontból nézve mi nem látunk külömbséget azon módszerekben, amelyekkel a népmilliókat megzsarolják a törvény­hozók titkos vagy nyílt védelme mellett. Ezért igazat adunk a méltatlankodó Walter Lippman rovatirónak, amikor ezt mondja: “Kormányzatunk legalapvetőbb kérdése most aztán az lett, hogy M őrködjön az őrök felett? Ki ügyeljen a felügyelők felett? Ki őrizze ellen az ellenőröket? És ki zsandároskodjon a zsandárok felett?” Vájjon ezen kérdésekre választ nyujt-e Faulbright szenátor azon ajánlata, hogy most már egy olyan bizottságot kellene ki­küldeni, amely a szövetségi kormány “ethikai” felfogását állapí­taná meg. Másszóval olyan bizottságot akar, amely megmonda­ná, hogy a szenátor, a kongressman vagy más szövetsége tisztvi­selő nükor követ ei elítélendő dolgot, ha mindjárt nem is lehet törvényszegést rábizonyítani. Nem hisszük, hogy az ilyesmi útmutatóul szolgálni azon po­litikusoknak, akik éppen azért törtetnek közpályákra, hogy azok­ból annyi anyagi hasznot húzzanak, amire csak képesek. A párt- gépezetek kiépítése csupa ilyen embereknek nyit utat. Hiszen az ethikát megszabó bizottságot is ilyen emberek alkotnák. Itt még azt se mondhatjuk, hogy fejétől büdösödik a hal, no­ha tény, hogy olyan esetben, amikor puritán jellemű, tehetséges ember áll a kormány élén, a korrupció kisebb, mert az ilyen veze­tő valamennyire függetleníti magát a pártgépezet befolyása alól és itt-ott tisztább kezű és jellemű embereket helyez döntő pozíci­ókba. A fő és alapvető hiba azonban magában abban a termelő rendszerben rejlik, amelyben inig az egyik fajta zsarolást elitélik, a másik, sokkal nagyobb mérvű fosztogatást hazafias cselek­ménynek tartják, amelyet nagy hírnévvel, hatalommal és tiszte­letadással jutalmaznak. A munkás sajtó fontossága Az első világháborút követő nagy gazdasági depresszió, amelynek hullámai 1929-ben érték el az Egyesült Államokat, a tőkés termelő rendszer urait világszerte megijesztette. Amig Európa éhező népeinek lázadása a fasizta uralmat vetette felszín­re, addig Amerikában a Roosevelt “New Deal“ adminisztrációja által bevezetett gazdasági reformok csapolták le az elégedetlen­séget. Ezen reformok nagymérvű gazdasági előnyöket nyújtot­tak a munkásságnak és azért kihívták a tőkések haragját. Amikor Roosevelt 1937-ben, tehát a második megválasztása után nyomatékosan hangoztatta, hogy a reformokat továbbfej­leszti, mert mint egyik rádióbeszédében mondotta: A munkás a tulajdonnál (property) nagyobb tiszteletre jogosult. De a szellemi és kézi munkások nemcsak tisztelet­re jogosultak, hanem arra is, hogy legyen alkalmuk a mun­kára és hogy munkájukért olyan javadalmazást kapjank, amelyből tisztességesen el tudják tartani önmagukat és csa­ládjukat, sőt valamit félre is tudjanak tenni előre nem látha­tó balszerencse esetére. Vannak olyanok, akik nem látják az idők jeleit, akik tagadják, hogy a munkásoknak joguk van a kollektív egyezkedéshez, amellyel elérhetik a tisztességes életszínvonalat. Ezen szűklátókörű emberek és nem a' mun­kásság veszélyeztetik országunk jövőjét, mert ezek okozzák a gyűlöletet, a félelmet és vezetnek a diktatúrához. Az ilyen politikai és gazdasági elv által felbőszített amerikai tőkések egyik csoportja 1937-ben titkos gyűlést tartott a new yorki Waldorf Astoria hotelban. A gyűlésről azonban kiszivárgott elég információ s mint akkor a New York Times megírta, ott az “Associated Industries” név alatt szereplő iparbárók szervezete, akiket Roosevelt gúnyosan az “economic royalty” (gazdasági ki­rályi család) névvel illette, tervet dolgozott ki a New Deal meg­döntésére. Ezen célra igen nagy összeget adtak össze s csatlakozásra szóllitották az ország összes nagy korporációit, üzletembereit és bankárait. Miután ezen emberek eddig úgy tudták, hogy pénzzel mindent meg lehet vásárolni, céljukat is ezen már jól kipróbált utón vélték elérni. Az első lépésük volt tehát a sajtó és a közvé­leményt irányitő intézmények teljes uralma. A közben kitört háború s Roosevelt óriási politikai hatalma és a tömegekre gya­korolt befolyása egy darabig korlátolták a “gazdasági uralkodók” célkitűzésének teljes elérését, de Roosevelt halála után egy-kettő­re teljes lett az uralmuk. Köztudomású, hogy most Amerikában a pár munkásujságot és egy-két liberális lapot és folyóiratot leszámítva, a sajtó nem­csak teljes erejével szolgálja a munkáltatókat, 'hanem egyben ve­hemensen munkásellenes. Az iparbárók a hirdetések utján ural­ják a lapokat. A hirdetések megvonásával büntetik a nekik nem engedelmeskedő lapokat s tudjuk, hogy kereskedelmi újságot hir­detések nélkül nem lehet fentartani. E tekintetben a rádió még szolgalelkübb, mert ott a nagy hirdetők az időt vásárolják meg és az igy megfizetett időben természetesen a művészek és a kom­mentátorok csak azt mondhatják, amit a hirdetők megengednek. Mint ismeretes, a rádiókról az utóbbi években eltávolították még a csak valamennyire liberális kommentátorokat is. A “gazdasági uralkodók” mérhetetlen vagyonukkal annyira lefoglalták az amerikai sajtót, hogy* itt jelenleg a sajtószabadsá­got csak az említett kis cirkulációval rendelkező pár újság és fo­lyóirat képviseli. Büszkén említjük, hogy ezek között van a mi lapunk, a Bérmunkás is. Sőt mi több, miután a Bérmunkásnak semmiféle párt vagy szervezet sem szabja ki a követendő “hiva­talos vonalat”, annak szerkesztői és irói csak azt Írják, amit a munkásosztály iránt érzett hűségük és osztálytudatuk diktál. A társadalmi átalakulás nagy korszakát éljük, amelyben a szellemi fegyvereknek éppen olyan fontos szerepük van, mint a vagyont és embert egyaránt elpusztító eszközöknek. És miután a munkásosztály szellemi fegyvertárát most már itt annyira kor­látolták, nagyon sokat számit még a legkisebb munkás-ujság is. Az osztálytudatot hirdető, az osztálytudatot tanító munkássajtó tartja össze a haladás fáklyáját lobogtatok kis csapatát, terjesz­ti az uj társadalmi rend eszméit s akadályozza meg a babonával szövetkezett kizsákmányolok korlátlan hatalomra jutását. A Bérmunkás irói és olvasótábora tudatában van annak a

Next

/
Thumbnails
Contents