Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. április 14. OSZTÁLYELLENTÉT Az Egyesült Államok vasúti mágnásái a kilencedik viteldij emelést is elkönyvelték és pedig a keleti és déli államokban 4 százalékkal, a nyugati és északi államokban 2 százalékkal emel­hetik a szállitás árát. A vasúti mágnások nincsenek megeléged­ve az engedélyezett árakkal, ők éppen a dupláját kérték, mint amit kaptak. Az engedélyezett árak csekély 200 millió dollár tiszta hasznot hoznak a társasá­goknak. Ők azonban 400 millió dollárt akartak. Sokkal hama­rább megfogják kapni ezt az összeget, mint ä vasúti bérrab­szolgák a 40 órás munkahetet, vagy a túlórázásért járó pótlé­kot. A vasúti bérrabszolgák szak- szervezeteinek basái, szégyenle­tesen elárulták a vasúti mun­kásokat. Az elmúlt év december havában, két esztendei csepürá- gás után megállapodtak a vasú­ti mágnásokkal és a következő szerződést Írták alá: A pályaudvarok több mint 120 ezer alkalmazottja 23 cent órabérjavitásban részesüln e k, 1950 október haváig visszame­nőleg. 1951 január elsején 2 cent és 1952 januártól újabb 4 centet kapnak. Száznyolcvan ezer mozdony- vezető, fütő, kalauz, óránként 5 cent javitást kapnak, amely szintén az elmúlt év októberéig visszamenőleg szól, valamint 1951 január 1-től újabb 5 cen­tet kapnak. Megegyeztek abban is, hogy drágasági pótlékot kap­nak, amelynek összege a mun­kaügyi minisztérium kimutatá­sának alapján lesz intézve. Elv­ben, de csak elvben, elfogadták a pályaudvarok alkalmazottai részére a 40 órás munkahetet, amely 1951 január elsején lé­pett életbe. Azon esetben ha azt a munkáshiány nem akadályoz­za. Hét sarkalatos munkaelőnyt változtattak meg, a pályateste­ken alkalmazott munkások ré­szére, amely kizárólgason a va­súti mágnások érdekeit szolgál­ja. Három éves szerződést Írtak alá, amely idő alatt nem bont­hatják fel a fenti megállapodást és amely idő alatt tilos sztráj­kolni. A fenti megállapodást (még mielőtt a tagság elé vitték vol­na jóváhagyás végett) a Bro­therhood of Railway Trainmen, Locomotive Engineers, Locomo­tive Firemen és az Order of Railway Conductors basái elfo­gadták és aláirták. A tagság, amely mindig csak a formalitás kedvéért szavazott az ilyen ügyekben, most határozatilag kimondották, hogy a 40 órás munkahét azonnali bevezettését követelik, a megváltoztatott munkarend hét pontjának egy­etlen szakaszát sem hajlandók feladni, mert azokért az elmúlt öt éven keresztül súlyos áldoza­tokat hoztak és a leghatározot­tabban tiltakoztak az ellen, hogy a fenti feltételek mellett 3 esztendőre lekössék őket. A vasúti szakszervezetek ba­sái két tűz közé keveredtek, az egyik oldalon a tagság, a má­sikon pedig a vasúti másnások, akikkel egyetemben aláirták a fenti csúfos szerződést. Ezt a tüzet fokozta a vasúti munká­sok január és február havában lefolyt részleges, nyugtalanító sztrájkja. Most aztán követke­zett a cigány tánc. Az Egyesült Államok politikai gépezete az elnöktől lefelé, a legocsmányabb kifejezésekkel illették a sztráj- kolókat és azok vezettőit. A hadügyminisztérium kiadta a rendeletet, hogy 48 órán belül, minden sztrájkoló vegye fel a munkát, ellen esetben minden kárpótlás nélkül, egyszer és mindenkorra elvannak bocsájt- va. A hadügyminisztériupi ren­deletére a sztrájkoló váltóőrök, mint neveletlen tacskók, felvet­ték a munkát. Közvetlen utána a hadügyminisztérium vasúti osztálya a fizetéseket szabályozó bizottsággal egyetemben tudtá­ra adta a vasúti alkalmazottak­nak, hogy 12 és fél cent árabér javításban részesülnek. Ez fe­lett aztán nincsen mit vitatkoz­nak, ezt az állam és a hadsereg rendelték el. Nézzük csak meg, hogy kikből állanak ezek? Az állam kezelé­sében levő vasuttak intézői, az Egyesült Államok szenátusának munkásügyeket vizsgáló bizott­ságának egyik al-bizottsága, a vasúti munkások és a társasá­gok panaszait vizsgálja felül, egy levelet kapott a hadügymi­nisztérium segéd-titkárától és ebben a levélben tudtukra adja, hogy az állam kezelésében levő vasutakat egy Bridagier General aki mielőtt a mundért magára húzta, a Pennsylvania Railroad szállítási főnöke volt, vette át. Rajta kívül van 12 Colonel, 15 Lieutenant Colonel, 14 major, egy Captain, három First Lieu­tenant, egy sergeant és nyolc clerk, összesen 55-en. Megelőző­leg valamennyien a vasutak al­kalmazásában voltak. Hét leg­nagyobb vasúttársaság elnöke, ma mint Colonelek szolgálják a vasutakat. Az állam a hadse­regben betöltött rangjaik sze­rint fizeti őket, ennek tetejébe meg van engedve, hogy a vasu­taknál betöltött hivatalaik sze­rint felvehetik fizetéseiket. Te­hát dupla kulacsosok. Az Egye­sült Államok adófizetőinek zse­béből havonta 42.500 dollárt vesznek fel, a vasúttársaságok­tól pedig százezreket. De a va­súti munkások bérj avitásáról, emberségesebb megélhetéséről hallani sem akarnak. Azoknak 12 és fél cent -— két és fél esz­tendei várakozás után — elgen- dő kell, hogy legyen. Ezt ren­delték el a katonai mundérba bujtatott vasúti mágnások és azok csahosai. A munkások és azok szakszervezeteinek basái, nem akarják azt megtanulni, hogy nem apró-cseprő sztráj­kokkal kell ma a hatalmasan ki­fejlődött vasúttársaságok, vagy bámely iparvállalat ellen harcol- niok, hanem az általános sztrájk fegyverével. Nem tudják meg­tanulni, megérteni, hogy a vasú­ti mágnások együttesen intéz­kednek, együttesen határoznak, hogy saját érdekeiket fentart- hassák. Az Egyesült Államok­ban 120 külömböző vasúttársa­ság van, de csak egy szövetke­zetük, egy NAGY SZERVEZE­TÜK van, amelyben együttesen határoznak. Ennek ellenében a AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A inuniaisosztaly és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem tehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés taláUiató a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell lolynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bélrendszert. ligy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk tagy kizárás van annak valamelyik osztá- * lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét építjük a régi társadalom keretein belül munkásoknak két tucatná is több szervezetük van. A KOREAI borzalmas vérfür­dő, a szenzációt hajhászó lapok tetejéről már hetek óta letűnt s annak helyét az alvilági és a szé­delgő politikusok üzérkedései foglalták el. Úgy tüntetik fel, mintha az valami uj dolog vol­na. A csalás és sikkasztásban dőzsölő alvilági alakok, az öt és tiz százalékos politikusokkal egyetemben olyan régi, mint amilyen a társadalmi rendsze­rünk. Az egész ami uj, hogy ma a tárgyalásokat televízió utján továbbitjk, a többi az mind ré­gi nóta. Harding elnöksége alatt a re­publikánusok voltak a húsos fa­zék közelében és a kormány legmagasabb hivatalnokai része­sei voltak a Tea Pot Dome pa­namának, amelynek következté­ben Harding elnök rejtélyes kö­rülmények között halt meg. Ma a demokraták vannak a nyereg­ben, ennélfogva ők vájkálnak könyökig az adófizetők pénztár­cájában és onnan annyit és ak­kor emelnek el, amennyire al­kalmuk van. Eme vizsgálat éppen akkor érte * el tetőpontját, amikor az Egyesült Államok népe kezdte felemelni tiltakozó szavát a ko­reai és európai háborúk továb­bi intézése és előkészítése ellen. Bemutatták, hogy Chicago, Phi­ladelphia, New York, Los Ange­les, San Francisco, stb. nagy vá­rosok rendőrkapitányai milyen gyanús körülmények között gaz­dagodtak meg. A vizsgálat meg­állapította, hogy lepénzelték őket, valamelyes alvilági banda érdekeinek eltussolására, vagy elősegítésére. Egynéhány önkén­tes lemondott, a többi még máig is végzi a vizsgálat által felfe­dezett szenzációt. New York városban tartott egyik vizsgálat alkalmával az egyik szenátor urat annyira meghatotta egyik alvilági alak vallomása, hogy könnyeket hul­latott. Krokodil könnyek voltak azok szenátur ur. Ha igazán meg akarja vizsgálni a mai tár­sadalmi rendszer által előidézett nyomort, szenvedést, akkor te­kintsen be ott New Yorkban Morgan. Rockefeller, Du Pont és más inari mágnások irodájá­nak könyveibe, amelyekből meg­állapíthatja azt, hogy ezek a vállalatok mily borzalmas ha­szonra dolgoznak, akik nem csak Amerika, hanem az egész világ bérrabszolgáit zsákmá­nyolják ki. Ezek azok a helyek, amelyek tiz és száz millió bér­rabszolga munkaerejének gyü­mölcsét rabolják el. Ezek azok a helyek, ahol a világ minden részében a munkások munka­erejéből nap-nap után több és több profitot sajtolnak ki. Ezek azok a helyek, ahol előkészítik a borzalmas háborúkat, ahol megszabják az egész világ bér­rabszolgáinak életstandardját. Ezeknek a racketeereknek a megvizsgálásához coki a szená­tor urnák. Tehát csak hullajtsa krokodil könnyeit minnél sűrűb­ben, mert már a publikum arról suttog, hogy önt kellene jelölni a jövő elnökválasztásnál a de­mokrata husosfazék tovább ke­verésére. ÚJABBAN a nyakunkba zú­dították az árak befagyasztásá­nak kellemetlenségeit. Az élet- szükségletek árait befagyasztó bizottság kiadta a jelszót, hogy addig és ne tovább. A január 25- én befagyasztott árakat márci­us 29-től kezdődőleg komolyan kell venni. Ugyan azon a napon Chicagó­ban a gyümölcs és zöldség nagy- kereskedők országos értekezle­tet tartottak, amelyen jelenté­seket tettek ama “örvendetes” eseményekről, amelyek az el­múlt hónapokban történtek. Egyike volt ezeknek a fejeská­posztát kezelő nagykereskedők, akik az elmúlt év decemberében 50 font káposztáért 65 centet kaptak és ez év februárjában ugyan olyan minőségű káposzta 6.25 cent volt 50 fontonként. Ennek hallatára a nyugati álla­mok zöldség nagykereskedői in­dítványozták, hogy a paradi­csom, spenót, zöldborsó árát 10 dollárral emeljék tonnánként. A kannázott kukorica árát 35 százalékkal emelték. Az ősziba­rack árát tonnánként 60 dollár-

Next

/
Thumbnails
Contents