Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-14 / 1676. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. április 14.

OSZTÁLYELLENTÉT

Az Egyesült Államok vasúti mágnásái a kilencedik viteldij emelést is elkönyvelték és pedig a keleti és déli államokban 4 százalékkal, a nyugati és északi államokban 2 százalékkal emelhetik a szállitás árát. A vasúti mágnások nincsenek megelégedve az engedélyezett árakkal, ők éppen a dupláját kérték, mint amit kaptak. Az engedélyezett árak csekély 200 millió dollár tiszta hasznot hoznak a társaságoknak. Ők azonban 400 millió dollárt akartak. Sokkal hamarább megfogják kapni ezt az összeget, mint ä vasúti bérrabszolgák a 40 órás munkahetet, vagy a túlórázásért járó pótlékot.

A vasúti bérrabszolgák szak- szervezeteinek basái, szégyenletesen elárulták a vasúti munkásokat. Az elmúlt év december havában, két esztendei csepürá- gás után megállapodtak a vasúti mágnásokkal és a következő szerződést Írták alá:

A pályaudvarok több mint 120 ezer alkalmazottja 23 cent órabérjavitásban részesüln e k,

1950 október haváig visszamenőleg. 1951 január elsején 2 cent és 1952 januártól újabb 4 centet kapnak.

Száznyolcvan ezer mozdony- vezető, fütő, kalauz, óránként 5 cent javitást kapnak, amely szintén az elmúlt év októberéig visszamenőleg szól, valamint

1951 január 1-től újabb 5 centet kapnak. Megegyeztek abban is, hogy drágasági pótlékot kapnak, amelynek összege a munkaügyi minisztérium kimutatásának alapján lesz intézve. Elvben, de csak elvben, elfogadták a pályaudvarok alkalmazottai részére a 40 órás munkahetet, amely 1951 január elsején lépett életbe. Azon esetben ha azt a munkáshiány nem akadályozza. Hét sarkalatos munkaelőnyt változtattak meg, a pályatesteken alkalmazott munkások részére, amely kizárólgason a vasúti mágnások érdekeit szolgálja. Három éves szerződést Írtak alá, amely idő alatt nem bonthatják fel a fenti megállapodást és amely idő alatt tilos sztrájkolni.

A fenti megállapodást (még mielőtt a tagság elé vitték volna jóváhagyás végett) a Brotherhood of Railway Trainmen, Locomotive Engineers, Locomotive Firemen és az Order of Railway Conductors basái elfogadták és aláirták. A tagság, amely mindig csak a formalitás kedvéért szavazott az ilyen ügyekben, most határozatilag kimondották, hogy a 40 órás munkahét azonnali bevezettését követelik, a megváltoztatott munkarend hét pontjának egyetlen szakaszát sem hajlandók feladni, mert azokért az elmúlt öt éven keresztül súlyos áldozatokat hoztak és a leghatározottabban tiltakoztak az ellen, hogy a fenti feltételek mellett 3 esztendőre lekössék őket.

A vasúti szakszervezetek basái két tűz közé keveredtek, az egyik oldalon a tagság, a másikon pedig a vasúti másnások, akikkel egyetemben aláirták a fenti csúfos szerződést. Ezt a tüzet fokozta a vasúti munkások január és február havában lefolyt részleges, nyugtalanító sztrájkja. Most aztán következett a cigány tánc. Az Egyesült Államok politikai gépezete az elnöktől lefelé, a legocsmányabb kifejezésekkel illették a sztráj- kolókat és azok vezettőit. A hadügyminisztérium kiadta a rendeletet, hogy 48 órán belül, minden sztrájkoló vegye fel a munkát, ellen esetben minden kárpótlás nélkül, egyszer és mindenkorra elvannak bocsájt- va. A hadügyminisztériupi rendeletére a sztrájkoló váltóőrök, mint neveletlen tacskók, felvették a munkát. Közvetlen utána a hadügyminisztérium vasúti osztálya a fizetéseket szabályozó bizottsággal egyetemben tudtára adta a vasúti alkalmazottaknak, hogy 12 és fél cent árabér javításban részesülnek. Ez felett aztán nincsen mit vitatkoznak, ezt az állam és a hadsereg rendelték el.

Nézzük csak meg, hogy kikből állanak ezek? Az állam kezelésében levő vasuttak intézői, az Egyesült Államok szenátusának munkásügyeket vizsgáló bizottságának egyik al-bizottsága, a vasúti munkások és a társaságok panaszait vizsgálja felül, egy levelet kapott a hadügyminisztérium segéd-titkárától és ebben a levélben tudtukra adja, hogy az állam kezelésében levő vasutakat egy Bridagier General aki mielőtt a mundért magára húzta, a Pennsylvania Railroad szállítási főnöke volt, vette át. Rajta kívül van 12 Colonel, 15 Lieutenant Colonel, 14 major, egy Captain, három First Lieutenant, egy sergeant és nyolc clerk, összesen 55-en. Megelőzőleg valamennyien a vasutak alkalmazásában voltak. Hét legnagyobb vasúttársaság elnöke, ma mint Colonelek szolgálják a vasutakat. Az állam a hadseregben betöltött rangjaik szerint fizeti őket, ennek tetejébe meg van engedve, hogy a vasutaknál betöltött hivatalaik szerint felvehetik fizetéseiket. Tehát dupla kulacsosok. Az Egyesült Államok adófizetőinek zsebéből havonta 42.500 dollárt vesznek fel, a vasúttársaságoktól pedig százezreket. De a vasúti munkások bérj avitásáról, emberségesebb megélhetéséről hallani sem akarnak. Azoknak 12 és fél cent -— két és fél esztendei várakozás után — elgen- dő kell, hogy legyen. Ezt rendelték el a katonai mundérba bujtatott vasúti mágnások és azok csahosai. A munkások és azok szakszervezeteinek basái, nem akarják azt megtanulni, hogy nem apró-cseprő sztrájkokkal kell ma a hatalmasan kifejlődött vasúttársaságok, vagy bámely iparvállalat ellen harcol- niok, hanem az általános sztrájk fegyverével. Nem tudják megtanulni, megérteni, hogy a vasúti mágnások együttesen intézkednek, együttesen határoznak, hogy saját érdekeiket fentart- hassák. Az Egyesült Államokban 120 külömböző vasúttársaság van, de csak egy szövetkezetük, egy NAGY SZERVEZETÜK van, amelyben együttesen határoznak. Ennek ellenében a

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVINYILATKOZATA

A inuniaisosztaly és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem tehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés taláUiató a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU.

E két osztály között küzdelemnek kell lolynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bélrendszert.

ligy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk tagy kizárás van annak valamelyik osztá- * lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét építjük a régi társadalom keretein belül

munkásoknak két tucatná is több szervezetük van.

A KOREAI borzalmas vérfürdő, a szenzációt hajhászó lapok tetejéről már hetek óta letűnt s annak helyét az alvilági és a szédelgő politikusok üzérkedései foglalták el. Úgy tüntetik fel, mintha az valami uj dolog volna. A csalás és sikkasztásban dőzsölő alvilági alakok, az öt és tiz százalékos politikusokkal egyetemben olyan régi, mint amilyen a társadalmi rendszerünk. Az egész ami uj, hogy ma a tárgyalásokat televízió utján továbbitjk, a többi az mind régi nóta.

Harding elnöksége alatt a republikánusok voltak a húsos fazék közelében és a kormány legmagasabb hivatalnokai részesei voltak a Tea Pot Dome panamának, amelynek következtében Harding elnök rejtélyes körülmények között halt meg. Ma a demokraták vannak a nyeregben, ennélfogva ők vájkálnak könyökig az adófizetők pénztárcájában és onnan annyit és akkor emelnek el, amennyire alkalmuk van.

Eme vizsgálat éppen akkor érte * el tetőpontját, amikor az Egyesült Államok népe kezdte felemelni tiltakozó szavát a koreai és európai háborúk további intézése és előkészítése ellen. Bemutatták, hogy Chicago, Philadelphia, New York, Los Angeles, San Francisco, stb. nagy városok rendőrkapitányai milyen gyanús körülmények között gazdagodtak meg. A vizsgálat megállapította, hogy lepénzelték őket, valamelyes alvilági banda érdekeinek eltussolására, vagy elősegítésére. Egynéhány önkéntes lemondott, a többi még máig is végzi a vizsgálat által felfedezett szenzációt.

New York városban tartott egyik vizsgálat alkalmával az egyik szenátor urat annyira meghatotta egyik alvilági alak vallomása, hogy könnyeket hullatott. Krokodil könnyek voltak azok szenátur ur. Ha igazán meg akarja vizsgálni a mai társadalmi rendszer által előidézett nyomort, szenvedést, akkor tekintsen be ott New Yorkban Morgan. Rockefeller, Du Pont és más inari mágnások irodájának könyveibe, amelyekből megállapíthatja azt, hogy ezek a vállalatok mily borzalmas haszonra dolgoznak, akik nem csak Amerika, hanem az egész világ bérrabszolgáit zsákmányolják ki. Ezek azok a helyek, amelyek tiz és száz millió bérrabszolga munkaerejének gyümölcsét rabolják el. Ezek azok a helyek, ahol a világ minden részében a munkások munkaerejéből nap-nap után több és több profitot sajtolnak ki. Ezek azok a helyek, ahol előkészítik a borzalmas háborúkat, ahol megszabják az egész világ bérrabszolgáinak életstandardját. Ezeknek a racketeereknek a megvizsgálásához coki a szenátor urnák. Tehát csak hullajtsa krokodil könnyeit minnél sűrűbben, mert már a publikum arról suttog, hogy önt kellene jelölni a jövő elnökválasztásnál a demokrata husosfazék tovább keverésére.

ÚJABBAN a nyakunkba zúdították az árak befagyasztásának kellemetlenségeit. Az élet- szükségletek árait befagyasztó bizottság kiadta a jelszót, hogy addig és ne tovább. A január 25- én befagyasztott árakat március 29-től kezdődőleg komolyan kell venni.

Ugyan azon a napon Chicagóban a gyümölcs és zöldség nagy- kereskedők országos értekezletet tartottak, amelyen jelentéseket tettek ama “örvendetes” eseményekről, amelyek az elmúlt hónapokban történtek. Egyike volt ezeknek a fejeskáposztát kezelő nagykereskedők, akik az elmúlt év decemberében 50 font káposztáért 65 centet kaptak és ez év februárjában ugyan olyan minőségű káposzta 6.25 cent volt 50 fontonként. Ennek hallatára a nyugati államok zöldség nagykereskedői indítványozták, hogy a paradicsom, spenót, zöldborsó árát 10 dollárral emeljék tonnánként. A kannázott kukorica árát 35 százalékkal emelték. Az őszibarack árát tonnánként 60 dollár-