Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-13 / 1663. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki : közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" ,it a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Republikánus kelepce Herbert Hoover volt elnök azon ajánlata fölött, hogy Amerika vonja vissza csapatait Koreából és Európából is, egyre nagyobb méreteket öltő vita folyik. Hiába válaszolt arra Dean Ache- son külügyminiszter, sőt maga Truman elnök is, a Hoover álláspontját, amit a sajtó “izolációs politikának” nevezett el, egyre több szenátor teszi magáévá. De emelkedett az izolácionisták száma még Dewey kormányzó ellenzése dacára is, aki pedig a republikánus pártnak a névleges feje az utóbbi évtizedben. A háborús politikának két végletét jelenleg a Republikánus Párt ezen két vezére képviselik. Hoover a rövidebb, csak a két nagy óceánra és számos szigetre szorítkozó védelmi vonalat sürgeti, Dewey ellenben azt akarja, hogy az oroszokat és szövetségeseiket söpörjük le a föld szüléről. És amig Hoover azt tartja, hogy a rövidebb harcvonalat az Egyesült Államok egyedül is meg tudja védeni, addig Dewey a totális háborújához szövetkezni akar Francóval, Titóval, a Pápával és akár magával az ördöggel is, csak segítsen a kommunisták ellen. Úgy Hoover, mint Dewey KÖVETELIK a kormánytól, hogy a tanácsaik szerint járjon el. De nem csak ez a két republikánus vezér, hanem a háborús uszítok legtöbbje az AMERIKAI NÉP NEVÉBEN követelődzik, rendelkezik. A rovatirók, a rádió kommentátorok, sőt még a legjelentéktelenebb lapok vezércikkírói is mind UTASÍTÁSOKAT ADNAK a háború elmélyítésére, az atombombázás megkezdésére. Ezeknek a sürgetésére ugrott be a Truman adminisztráció a koreai kalandba, amelyből most nem tud menekülni. így annak az érdekes jelenségnek vagyunk tanúi, hogy az ellenzéket képező republikánusok egyik csoportja egyre ostorozta, kergette a Truman adminisztrációt a fegyveres beavatkozásra, de most, amikor az kudarccal végződött, a másik csoport republikánus támadja érte a kormányt. Ha a koreai hadjárat olyan győzelemmel végződött volna, mint Mac Arthur generális számította, akkor az elismerést maguknak követelték volna a repubü- kánusok azon az alapon, hogy ők kényszeritették Trumant a koreai fegyveres beavatkozásra. Nyilvánvaló, hogy a republikánusok által felállított kelepcébe szépen belesétált a Truman adminisztráció. Végtelenül fájdalmas dolog, hogy ezen republikánus és demokrata pártpolitikai versengésnek sok-sok ezer amerikai ifjú s még több koreai és kínai ember, nő és gyermek esett áldozatul. Amerika izolálása . A Herbert Hoover által hirdetett “izolációs” álláspont tulajdonképpen nem tőle származik. Mint Walter Lippman neves rovatiró kifejti, már elkéstünk azzal, hogy Hoover ajánlata szerint MI IZOLÁLJUK MAGUNKAT, amennyiben ugylátszik, hogy a koreai balsikerek óta az európaiak máris izoláltak bennünket. Lippman rámutat arra, hogy az európai nép nagyon fél a háborútól, a szó szoros értelmében elfásult és nincs akarata a háború viseléshez. Ennek tudható be, hogy a koreai hadjáratnak nem csak összes költségeit fedezi Amerika, de leszámítva a délkoreai hadsereget, a haderő 90 százalékát az Egyesült Államok adta és a veszteség listának is 90 százalékát az amerikai fiuk szolgáltatják, noha ez a háború állítólag nem az Egyesült Államok, hanem az Egyesült Nemzetek ügye. Ugylátszik, hogy dollárokkal lehet ugyan szövetségeket vásárolni, de nem lehet barátokat szerezni, mert a veszély óráiban a dollár-szövetségesek félreállnak, üyenkor csak a barátok tartanak ki. Addig, amig semmi veszéllyel sem járt a dollárok elfogadása a “szövetségesek” kijárói állandóan nyitva tartották feneketlen zsákjaikat Washingtonban, de most, amikor látják, hogy az amerikai haderőt is meg lehet állítani, sőt vissza is lehet szorítani, egyszerre alább hagytak a kiabálással és a kardcsörtetéssel. De felmerült az a kérdés is, hogy vájjon a Török-, Görög-, Francia-, Olasz- és más hasonló országok további felfegyverzése nem-e veszélyes Amerikára? Ezen országokban igen nagy a kommunisták száma és a balratolódást csak az amerikai financiális és fegyveres támogatás tartóztatta fel. Ezen országok kormányait csak az amerikai segítség és a néptömegeknek az amerikai hatalomtól, az atombombától való félelme tartja uralmon. Most azonban végtelen nagy csorba esett Amerika tekintélyén s ezzel arányosan esik az amerikai fegyveres erőtől való félelem is. Kérdés tehát, hogy az ilyen felfegyverzett nép meddig engedelmeskedik az Amerika szupremációját elismerő kormányainak? Ezt nagyon jól tudják az európai kormányok is, azért nem mertek nagyobb haderőt küldeni Koreába. Ezért mondja Lippman és mások is, hogy az Északatlanti Szövetség nemhogy barátokat szerzett volna, hanem a szó szoros értelmében Amerika kiküszöböléséhez, elszigeteléséhez vezetett. Hoover és tanácsadói ezt látták meg s ennek a ténynek a felismerése eredményezte a Hoover izolációs álláspontját. Dewey meg a többi háború őrültek azonban ezt nem akarják elhinni s az atombomba fölényben bizakodva a nagy világégés megindítását sürgetik. Tökéletlen gépek Washingtonból jövő hírek szerint az amerikai haderő több olyan gépet használ, amit a technikai irodalom “mechanikai ész” néven említ. Az első ilyen gépet Norbert Weiner egyetemi tanár szerkesztette, de most már jóval tökéletesebbeket is csinálnak. Ez a gép nagyszámú elektronik tubusból és óriási halmaz dróthálózatból áll, amelyek összejátéka révén egy-két másodperc alatt olyan számításokat tud elvégezni, amiket egy csapat tudós heteken át dolgozhatna ki. • A washingtoni hir szerint a Pentagon (a hadügyi központ épülete) az utóbbi hónapokban négy ilyen “mechanikai agyvelőt” rendelt, de a légierőnek már előzőleg is volt ilyen “mechanikai esze”. Dr. Weiner állítása szerint ezen gépeket nagyon gyorsan tökéletesítik s állandóan több és több dolog kiszámítására, tervek elkészítésére használják. Ezen gépek olyan hatásosan dolgoznak, — mondja a tudós doktor, — hogy öt év múltán 7 és fél millió hivatalnokot fognak helyettesíteni. Nem sokat értünk az ilyen gépekhez és még kevesebbet a haditervek készítéséhez, de azért azt hisszük, hogy a koreai haditerv elkészítését bizonyára ezen “mechanikai agyvelők” végezték. Erre a következtetésre jutottunk akkor, amidőn a Tokyoból jövő azon jelentést olvastuk, hogy az észak-koreai és kínai haderők ellentámadását, amivel az Egyesült Nemzetek hadait visszavetették, Grigori K. Zhukov orosz generális készítette és irányította Mukden városba helyezett főhadiszállásáról. Igaz, hogy a második világháború alatt voltak némi katonai sikerei ennek az orosz generálisnak, mert mint vezérkari főnök ő tervezte ki a Leningrad, majd pedig Stalingrad védelmét, később pedig átvette a központi hadsereg vezetését és meg sem .állt Berlin bevételéig, de azért még sem képzelhető el, hogy egy orosz generális tultegyen, sőt meg is verjen egy olyan nagyhírű amerikai hadvezért, mint MacArthur. Hiszen MacArthur már 1931-ben nagyszerű katonai győzelmet aratott Washingtonban, amikor a bonuszt követelő veteránokat szétverte. Később pedig győzelmesen vonult be Tokyoba s az észak-koreaiakat is felkergette egészen a Yalu f oly óig. így ha valóban Zhukov és MacArthur mérkőztek meg Koreában, Síkor az amerikai vezér meghátrálását csak az okozhatta, hogy túlságosan a “mechanikai agyvelőre” bízta magát. Az amerikaiak általában nagyon szeretik a gépeket használni és ahol gépet lehet alkalmazni, ott bizony nem erőltetik meg magukat. Áz oroszok azonban még annyira el vannak maradva, hogy nincsenek ilyen agyvelőt helyettesitő gépeik és igy Zhukov kénytelen volt a saját eszét használni. Szóval ugyanaz az eset állt be a tervezésnél és irányításnál, mint az ütközeteknél, ahol a talajviszonyok és a rossz időjárás következtében alig lehetett használni a nagyszerű repülőgépeket, tankokat és truckkokat, ellenben a kínaiak, akiknek nincsenek ilyen nagyszerű gépeik, a hátukon cipelnek mindent és igy sárban, hóban, sötétben egyaránt tudnak haladni. És miután még a legtökéletesebb gépben is eshetik valami hiba, igy csak a rosszmájuak állíthatják azt, hogy egy orosz generális megverte Amerika nagy nemzeti hősét, a világhírű MacArthur fővezért, holott a kínai-északkoreai haderő előre nyomulását mindössze a MacArthur által használt “mechanikai agyvelőben” esett hiba tette lehetővé. Törvénytipró törvényhozók Usher L. Burdick (R. N.D.) kongressman törvényjavaslatot tervez, amely ha keresztülmegy, akkor minden képviselőnek és szenátornak tisztsége elfoglalásánál fel kell esküdni arra, hogy az irodai segítő alkalmazottak részére kiutalt fizetésekből nem zsarol magának. Az ilyen zsarolást az amerikaiak a “kickbacks” szóval jelölik. Noha a “kickbacks” gyakorlását törvény tiltja, mégis igen sok törvényhozó alkalmazza. Ezért került börtönbe például a nagy szájhős, Parnell Thomas new jersei képviselő is. De hasonló vádakat emeltek már több képviselő és szenátor ellen is. Jellemző az amerikai törvényhozókra, hogy külön esküvel kell figyelmeztetni őket a legközönségesebb törvényszegésre, arra, hogy ily zsarolást ne kövessenek el. Az állam megzsarolását az állam meglopását igen sok törvényhozó nem tartja bűnnek. Ugyan ilyen gyakori törvényszegés az, hogy a közalkalmazottakat rákényszerítik választási adományokra. Máskor viszont a nagy korporációktól vagy gazdag mágnásoktól fogadnak el nagy adományokat, amiket természetesen meg kell szolgálni. Azért itt volna már az ideje, hogy minden törvényhozó jövedelmét nyilvánosságra hozzák.
