Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-04-07 / 1675. szám

1951. április 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Gondolhatják olvasóink, hogy e rovat Írójának is éppen most kell lélegzetet venni és éppen ar­ról az eseményről, mely már az oldalukon nő ki s sok televíziós nézegetés után. Van azonban egy magyar nóta, mely arról szól, hogy “szeretnék még egy­szer húsz éves lenni” s tapasz­talatom az, hogy minél több­ször húsz éves valaki, annál in­kább több érzéssel dúdolják ezt a nótát visszagondolva a fiatal éveikre. A mostani politikai mo­csár alvilági alakjainak szeme­im előtt való felvonulását lát­va, akaratlanul is a fiatal éve­imre gondolok vissza s mintha valami jól elkészített festmény tárulna elém, abban az időben túlzásnak minősített álláspont, melynek lényege az volt, min­dent erőt az ipari szervezkedés­re, óvakodjatok a politikai pár­toktól. Abban az időben is megvolt a politikai pártcsatorna bűze, csak nem engedték ennyire nyíltan a nép orra elé tódulni. A pártcsa­torna bűzének távoltartásánál aztán nem kis része volt a szo­cialista és más munkáspártok­nak, akik azt igyekeztek elhi­tetni a néptömegekkel, hogy a politikai pártcsatornát csak meghódítani kell és aztán egy csapásra eltűnik minden bűz onnét. Addig mig ez valóra vá­lik, lankadatlanul kell folytat­ni a propagandát a pártcsator­nák bűze ellen. Hogy aztán en­nek a propagandának 40 éves eredménye mire vezetett, most aztán láthatjuk a nyolc milliós várost vezető polgármester üzérkedéseiben és abban a tény­ben, mely határozottan bizonyít­ja, hogy a világ legnagyobb vá­rosának polgármesterét az al­világi banditák fővezére válasz­totta meg. De ne gondolja senki, hogy az a gangszter uralom, mely ma is dívik New Yorkban, kizárólag New York városára szorítkozik, igy van ez legtöbb helyen, sőt magában a kormányban is, csak bizonyos helyeket egy kicsit erő­sebben kéne megvakarni és az alvilági gangszterek sápja azon­nal ott tündökölne. Ez az a po­litikai mocsár, melynek ágai az alvilági törvénytelen gangszte­rek mellett, elnyúlnak a disz- tingvált s törvényes gangszte­rek kezeihez, akik a Wall Streeten törvényesen üzérked­nek. Onnét irányítják a politi­ka mocsarát úgy, ahogyan az érdekeiknek legmegfele 1 ő b b, akár hideg, akár meleg háború­ról lévén szó, a néptömegek szavazása csak szemfényvesztés s mint demokratikus • takarót használják a törvénytelen és törvényes banditák garázdálko­dásainak takarására. Nincs hát igaza annak a ba­rátomnak, aki a múlt évben is azzal állt elém, hogy ma már nisták, szocialisták, katolikusok által vezetett szakszervezetek munkásai 48 órás általános sztrájkot rendeltek' el. Francia- ország vasutai a kormány keze­lésében vannak, ennélfogva ott is, mint Amerikában a hadsereg rendelkezik a munkások sza­badsága felett. A francia had­ügyminisztérium a vasúti mun­kások 430 ezer főnyi seregének személyes levelet küldött, amely­ben felszólítják a vasúti mun­kásokat, a munka azonnali fel­vételére, ellenkező esetben pénz­bírságban. öt évi börtönbünte­tésben részesülnek. A katonaság elfoglalta a villany, gáz és egyéb müveket. A sztrájkoló francia bérrab­szolgák harca bérjavitásért fo­lyik, mert az utolsó hónapokban ott is, mint nálunk, tűrhetetlen­né vált az élelmiszerek árainak emelkedése. Fnanfurt, Németországból hoz hirt a táviró, hogy Nyu- gat-Németországban mindenfe­lé általános sztrájkok vannak és hatalmas demonstrációkat rendeznek a rohamosan emelke­dő árak ellen. A Ruhr kerületé­ben Wuppertal nevű 325 ezer la­kosságú városban a viz, gáz és villany, valamint a szállító mun­kások letették a ^szerszámot. Nurenbergben 70 ezer főnyi tö­meg emelte fel tiltakozó szavát, ugyancsak a drágaság ellen. Mu- nih, Augsburg és más városok­ban 30.000 főnyi bérrabszolga tiltakozott. Tehát nem minden sendes a nyugati fronton. Az olasz parlamentben akadt a kommunista képviselők között két Budenz, akik a Marshall dol­lárok kecsegtetésének fejében széjjel akarták szakítani az olasz kommunista pártot. Az olasz szervezett munkások hig­gadtságán mullott, hogy ézek- nek az iskáriot judásoknak ter­vük nem sikerült. Pedig már az Egyesült Államokban heteken keresztül hozsannát zengedez- nek az olasz kommunista párt szétzüllésének. Kelet-Németországban, a kép­viselőház elfogadta, hogy a kor­mány vegye át saját kezelésbe a föld kincseit és a jelenlegi tu­lajdonosoknak semmilyen kár­pótlást nem fizetnek. Iránban több ezer kommu­nista tüntetett a* parlament előtt, követelve, hogy a kor­mány azonnal vegye át az 585 millió dollár befektetéssel ren­delkező Anglo-Iranian olajtár­saság vagyonát. A fentihez ha­sonló tüntetések voltak az egész országban.. Az iran parlament egyhangúlag, a szenátus nagy többséggel fogadta el az olaj termékek állami kezelésbe véte­lét. Ausztráliában az ország leg­magasabb törvényszéke, a Sup­reme Court, hatályon kívül he­lyezte a kormány azon törvé­nyét, hogy a kommunista párt Ausztráliában törvénytelen,, en­nélfogva uj választásokat ren­delnek el, amelyben a kommu­nista párt is hivatalosan részt - vesz. Az Egyesült Államok iparte­lepein az 1950-ik esztendőben, amint azt az állam munkügyi minisztériuma jelenti, egy mülió 952 ezer munkás szenvedett sé­rülést, 84.900 munkáson operá­ciót voltak kénytelenek végre­hajtani, 15.500 munkás halálát lelte az ipari mágnások profit­éhségének csillapítására. Köhler. A BÉRMUNKÁS OLVASÓI ÉVKÖZI ÉRTEKEZLETÜKET Clevelandon, ÁPRILIS 15-én, vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel a Bérmunkás- 8618 Buckeye Road-i iroda helyiségében tartják meg. A Bérmunkás olvasóit ezúttal meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. nem jó az az álláspont, melyet 20 éves koromban követtem, a haladás útjára kell lépni, mely mégis a politikai pártokhoz ve­zet. Dehogy, dehogy! Ha még egyszer húsz éves lehetnék, ma még inkább ott állnék azon a platformon, mely a pártpolitikát a néptömegek félrevezetésének minősiti. Sőt még inkább túlzás­ba mennék és valahányszor po­litikáról beszélnék, mindig be­fognám az orrom. Mert mindig jobb az elővigyázatosság, mint oly helyzetbe kerülni mint azok akik éppen a pártpolitika ingo- ványain haladva O’Dwyerra sza­vaztak. A nagy cirkusz most be­fejeződik, de jön a választás s kezdődik az uj. Ez a kör­forgás addig fog tartani, mig a nép töm egek a saját szemeikkel látni és saját fejükkel gondol­kozni nem fognak. Az amerikai magyar berkek­ben ismét nagy bajok vannak, ugyanis az uj jövevények nem tudnak megegyezni a konczon a régiekkel és a félig megmelege­dett barátaikkal. Sokan az uj jövevények között a régieket magyar árulóknak nevezik, akik szőröstől-bőröstől eladták ma­gukat Amerikának, azért a ron­gyos havi 375 dollárért, amit mint kommunista ellenes politi­kai' menekültek kapnak. Az uj jövevények szerint ez a legköny- nyebb foglalkozás és ha már van demokrácia, akkor vagy mindnek kéne, hogy adjanak, vagy egynek sem. Az az elvi ellentét, ami az annyira hírhedt múltú Amerikai Magyar Szövetségben most fo­lyik, tulajdonképen ekörül a té­ma körül fordul meg és minden egyéb csak látszat, amit a nyi­lasok és Horthy legények ma­guk között folytatnak. Ezek ed­dig csak rémhíreket terjesztet­tek Magyarországról, melynek mindennapos témája az volt, hogy ezrével szállítják a ma­gyar munkásokat Szibériába, már értve azokat, akiket nem akasztanak föl. Ha összeszámol­nánk az amerikai magyar nyi­las újságokban közölt ilyen ada­tokat, akkor Magyarországon már egyetlen élőlény sem ma­radt volna. Ugylátszik, hogy ebből a pro­pagandából már kezdenek ki­fogyni, vagy az olvasó közönsé­gük megsokalta, mert legújab­ban már azzal állnak elő, hogy a halottakat kiássák a sírból és azokat akasztják föl újra Ma­gyarországon. Valahogy azon­ban furcsa egy propaganda ez is, mert ugyanazok az újságok azt irtják, hogy a magyar mun­kásokat a‘ speed-up rendszerű termeléssel naponta 10-12 órát I agyonhajszolják. Ezek a mun- . kások aztán a nehéz munka után azzal szórakoznak, hogy holtakat akasztgatnak, hát az ilyesmi csak megkergült agyve­lők találmánya lehet ismét. Az öntudatos amerikai ma­gyar munkásságnak ügyelni kell, hogy elsősorban a végtelen túlzásba sülyedt rágalmazó pro­pagandát a magyar nép harca ellen minden erővel igyekezzen ellensúlyozni és visszaverni. Ugyanúgy azonban vigyáznia kell arra is, hogy a magyar nép felszabadulási harcát ne tegyék nevetségessé olyan propagandá­val, mintha a magyar nép ma már tej jel-mézzel folyó kana- ánban élne. A nagy harcban nem szabad az elért eredménye­ket lebecsülni, de túlbecsülni sem, mert csak az igazság fegy­verével megnyert tömegek azok, akikre a harcokban támaszkod­ni lehet. Mint már számtalanszor ki­jelentettük, bármi legyen Ma­gyarországon csak az ne legyen ami volt. A régi rendszert áhi- tozók a munkásosztály ádáz el­lenségei, akiknek ármánykodá­saival szembe kell szállnunk s amennyire lehetséges terjeszke­désüket megakadályozni. Ez azonban nem zárja ki azt a jó- akaratu kritikai jogot, különö­sen az amerikai magyar mun­kások részére, akik bizonyos változásokat elsősorban az ame­rikai helyzetet illetőleg máskép látnak és máskép bírálnak el. Az öntudatos amerikai magyar munkások felé kritikai jog, a nyilasok felé kíméletlen harc, az a mérleg melyen az amerikai magyar munkásság megtalálhat­ja méltó helyét a magyar nép nagy fölszabadulási harcának elősegítésére. SZÁJKOSÁR MacARTHUR- NAK Tokyo — Valószínű, hogy ezentúl jobban kell vigyázni MacArthur generálisnak arra, hogy mi a katonai és mi a poli­tikai nyilatkozat. Itt kiszivárgó hírek szerint MacArthur rende­letet kapott Truman elnöktől, hogy ezentúl minden fontosabb nyilatkozatát előzetesen hagyas­son jóvá Washingtonban. Ha még nem küldte be a nap­tár árát, ha előfizetésével hátra­lékban van, kérjük rendezze azt az április 15-iki értekezlet előtt, hogy a lapbizottság megközelítő kimutatást készíthessen ezen akciók anyagi forgalmáról.

Next

/
Thumbnails
Contents