Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-23 / 1648. szám

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act #f March S, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 23 NO. 1648 SZÄM A szenátus kommunista­III TI KKÓMKA ellenes törvényjavaslata A SZENÁTUSBAN NAGY SZAVAZATTÖBBSÉGGEL MENT KERESZTÜL A DRASZTIKUS KOMMUNSTA-ELLENES JA­VASLAT. — MÉG KONCENTRÁCIÓS TÁBORT IS AKARNAK. WASHINGTON — A szenátus 70 szavazattal 7 ellenében el­fogadta a Mund-Fergusson kommunista-ellenes javaslatot, amely­hez az utolsó pillanatban még hozzácsatolták McCarran szenátor­nak a koncentrációs táborokra vonatkozó függelékét is. Soha még ilyen drasztikus törvényjavaslatot nem szavaztak meg egyetlen amerikai törvényhozó testületben sem. Ez a javas­lat elrendeli, illetőleg hatalmat»--------------------------------------­ád az igazságügyminiszternek arra, hogy elfogasson és kon­centrációs táborba zárasson min­den kommunistát, még akkor is, ha semmiféle bűncselekményt sem követett el. Ez a javaslat, sokkal draszti­kusabb az alsóház által elfoga­dott javaslatnál, igy azt a két háznak egyeztetni kell s ha Tru­man elnök aláirja, avagy vétó esetén újból elfogadják kéthar­mad szótöbbséggel, akkor tör­vényerőre emelkedik és akkor a kommunista párt minden tagjá­nak regisztrálni kell, de azért magát a kommunista pártot nem nevezi meg törvényellenes­nek. A -javaslat 5000 dollár pénz­bírságot és ötévi börtönt szab ki azon kommunistára, aki nem jelentkezik. De azonkívül 10,000 dollárral és 10 évi börtönnel sújtja azokat, akik “összeesküd­nek arra, hogy Amerikát idegen diktatúra hatalma alá vegyék”. A törvény egyéb szakaszai szigorítják a bevándorlási törvé­nyeket és intézkednek arról, hogy másodrendű diplomaták ne jöhessenek ide “kommunista propaganda élesztősére”. És vé­gül bevették Eilender szenátor azon módositványát is, hogy a szövetségi bíróságok, bírósági épületek piketelése is tilos. Ez­zel el akarják tiltani, hogy po­litikai pörök alkalmával a kö­zönség tüntetéseket rendezzen. Európa várja a háború kitörését AZ EURÓPAI FŐVÁROSOKBAN AZ A HÍR TERJEDT EL, HOGY HARMINC NAPON BELÜL KITÖR A HARMADIK VI­LÁGHÁBORÚ. NEW YORKBÓL INDULT EL A RIASZTÓ HÍR. NEW YORK — A United Press hírszolgáltató vállalat ripor­tereinek jelentése szerint az európai országok fővárosaiban a nép körében az a hir terjedt el, hogy a harmadik világháború igen rö­videsen, talán már 30 napon belül ki fog törni. Ezen rémhír alap­jául Thomas E. Dewey, New York állam kormányzójának az a ki­jelentése szolgált, hogy “megbízható emberek mondották neki, hogy a világháború még ebben •-----------------------------------------­a hónapban (szeptember) ki fog törni, habár ő nem hiszi azt”. Pár nap múltán számos euró­pai városban már úgy beszélték, mintha biztos forrásból tudnák, hogy Dewey valóban megbízha­tó értesülést nyert. A “beavatot­tak” szerint Oroszországban lá­zas sietséggel végzik a gabona betakarítását, ami állítólag szin­tén annak a jele, hogy készülnek a háborúra. Mások a háború kitörését az amerikai-angol-francia külügy­miniszterek gyűlésével hozzák kapcsolatba. Acheson előzetes nyilatkozata szerint most fogják elhatározni Nyugat-Németor- szág felfegyverzését, válamint azt is, hogy mekkora amerikai hadsereget küldjenek át Euró­pába, ami elegendő lenne a Szovjet haderő feltartóztatásá­ra abban az esetben, ha az való­ban támadna. Dacára a rémhíreknek, Dewey nem egyedüli, aki nem hiszi, hogy a harmadik világháború ily rövid időn belül megindul. Az amerikai sajtónak adott nyilat­kozataik szerint Truman elnök és Acheson külügyminiszter sem adnak hitelt ennek a rémhírnek. A “hivatalos” amerikai felfogás az, hogy a harmadik világhábo­rú elkerülhető, ha Amerika “ke­mény öklöt” mutat Oroszország felé. Ezzel szemben sokan azt mondják, hogy éppen ez a rideg, fenyegető politika teszi kikerül- hetetlenné a világháborút. És hamár kikerülhetetlen, — mond­ják ezek, akkor kezdjük meg már most, amig Amerika még előnyben van az atombombával. 450 ATOMBOMBA Amerikában nagyon sokan (Folytatás a 3-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ma már gyanús szemmel néz­nek még azokra az egyénekre is, akik különösen a múlt napok­ban az iskolai idény megnyitása előtt, kiálltak a pódiumra és hangoztatni merték, hogy ebben az országban nincs elég iskola, mig az ellemi iskolai tanítókban olyan hiány van, hogy bizonyos helyeken 150 tanuló van össze­zsúfolva egy tanító előtt való tanulásra. Iskolai épületekben nagy a hiány és ahol már meg is kezdődtek bizonyos építkezések, csiga lassúsággal haladnak. Az alig háromnegyed bülió dollár, mely az iskolai költségvetésre előirányozva van, meg sem köze­líti azt az összeget amire szük­ség volna. A tanítók fizetése pe­dig jóval alatta áll minden más intellektuális szakmának, igy nem is csoda, hogy már a kikép­zett tanítók tömegesen hagyják ott állásaikat. A nagyobb városokban a ta­nítók fizetése jóval alatta áll a képzett ipari munkások fizeté­sének, mig vannak bizonyos he­lyek, különösen a déli államok­ban, ahol egyes tanítóknak az évi fizetése nem éri el az ötszáz dollárt sem. Az ilyen éhbérekkel ellátott tanítóktól követelik az­tán azt, hogy mindenáron azt oltsák be a tanulók agyvelejébe, hogy itt minden embernek egy­formán van kiszabva a boldo­gulás útja, melyen haladva egy­formán megtalálhatják a jólét­hez vezető utat. Az olyan taní­tók, akik mint minden más hasz­nos munkát végző munkásembe­rek, a saját sorsuk javítására és védelmére unionokba szervez­kedtek s ott bátor magatartás­sal a közös érdekeik céljából ki­merték nyitni a szájukat, azo­kat egyszerűen “kommunista” jelzővel ellátva kizárták a taní­tói hivatalból, akik most kenye­rüktől megfosztva járják a jó­léthez és boldogsághoz vezető utat. Ezek most már egy egész kis csapatot tesznek ki New York­ban, akikhez csatlakoznak azok a tanítók, akik önként lemonda­nak hivatalukról, mert nem akarnak állandóan a megfélem- litési kényszerzubbonyban élni s inkább lemondanak a kenyérke­reseti lehetőségükről, semhogy szellemi függetlenségüket fel­adják, s hatalmon levő politikai klikk reakciós embereinek a szolgáivá szegődjenek. Mindig jobban és jobban tárul elénk mint elvitathatatlan bizonyíték, hogy a politika a gazdasági rendszernek a visszatükröződé­se és annak lényegét adja visz- sza. A kapitalista rendszernek a lényege a kizsákmányolás, ennek érdekében történik minden poli­tikai jelenség, a tanítók szellemi gúzsbakötése is ezt a célt szol­gálja. A tanítóknak nem szabad tudomásul venni, hogy a nemzet és a világ keretén belül két osz­tály van, a kizsákmányoltak és a kizsákmányolok osztálya és ezeknek az érdekei ellentétesek. Az egyik kevesebb kizsákmá­nyolást és végül a kizsákmányo­lás teljes megszüntetését akarja elérni, a másik több kizsákmá­nyolást és azon keresztül még több profitot. A “jó” tanító az, aki ezekkel a tényekkel szem­ben teljesen süket és vak marad. A társadalmi fejlődés nyomán azonban mindig találkoztunk olyan emberekkel, akik ember­társaik érdekeit a saját érdekeik fölébe helyezték, és a társadal­mi jelenségeket mindenkor a társadalom többségének az érde­kei szerint bírálták el, avagy se­gítették azokat a többségi érde­keknek megfelelően átformálni. Az ilyen emberek kiváltak a társadalom nagy többségéből mint harcosok, akik a társadal­mi rendszer hibáira minden idő­ben rámutattak. Hogy aztán ez még nem idézett elő társadalmi változást ez egyáltalán nem vál­toztat a tényen, mert a történe­lem azt mutatja, hogy a többsé­get nem lehet megnyerni egy­könnyen, bármilyen világosan és kizárólag a többség érdekéről is volt szó. Mert az emberek gondolatát, értelmét és lelkivilágát nem le­het csakúgy máról-holnapra a külső formán előidézhető divat szerint átformálni. Addig amig egy egész csapat ember külsőleg bizonyos egyforma megjelenést mutat, mondjuk pl. mindannyian nyakkendőt viselnek (aminek máskülönben semmi értelme sin­csen) gondolkodásuk még csak meg sem közelítette belsőleg az egységes formát a nyakkendő­höz való viszonylatban. Még ak­kor sem egységesek, ha a meg­lévő társadalmi rendszer védel­mezői, vallási és faji származott- ság révén egymásban ellenséget látnak. Az iskolai nevelés eddig ezen vajmi keveset változtatott és ma is pl. éppúgy találunk írástudó néger lincselőket, mint évtizedekkel ezelőtt voltak telje­sen analfabéta fajgyölettől hab­zó lincselők. . Az iskolai nevelésnek kellett volna odairányulni, hogy az ipa­rilag teljesen modern embert, szellemileg legalább annyira mo­dernizálja, hogy gondolatvilága legalább annyira különbözzön az ősember gondolatvilágától, hogy szomszédjától s embertársától

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents