Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-16 / 1647. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1950. szeptember 16. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL TÁRSASGAZDÁLKODÁS ÚTJÁRA LÉP A MAGYAR FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Alig két esztendeje, hogy megalakultak Magyarországon az első termelőszövetkezeti csoportok. Akkor még csak a dolgozó parasztoknak egy kis része határozta el, hogy szakit az elmaradott eszközökkel, “nadrágszij- parcellákon” folytatott gazdálkodással, amely a legszorgalmasabb munka mellett is csak nyomorúságot és bizonytalanságot hozott számára. A dolgozó pa- , rasztság legöntudatosabb, leg- felvilágosodottabb elemei úttörő munkára vállalkoztak, megpróbálták uj módon gazdálkodni. A közös gazdálkodás egyesítette a kis parcellákat komoly szántóföldi egységekké, amelyek alkalmasak voltak gépi megművelésre és igy mentesültek a legnehezebb fizikai munkától a termelőcsoportok tagjai. A népi demokratikus állam hitelekkel, nemesitett vetőmaggal, műtrágyával, törzstenyészetekkel és nem utolsó sorban szállítási szerződésekkel (tehát azzal, hogy ösz- szes terményfeleslegüknek jó árban való átvételét biztosította) segítette a termelőszövetkezeti csoportokat. Ennek ellenére a kezdet nem volt könnyű. A zsirosgazdák, a dolgozó parasztok ellenségei nem nyugodtak bele abba, hogy a szövetkezés útjára tért kis és törpebirtokosok nincsenek többé kiszolgáltatva kényük-kedvüknek. Rémhírterjesztéssel'és egyéb eszközökkel igyekeztek befolyásolni a parasztságot, s köztük a csoportok tagságát is. Ez év júliusában már 70,000 család volt termelőcsoport tagja. Mindenütt élenjártak a munkák idejében történő és jó elvégzésében. A termelőszövetkezeti mozgalom hatalmas lendületet vett akkor, amikor országszerte ismeretesek lettek a cséplési eredmények és a dolgozó parasztok meggyőződtek róla, hogy a csoporttagok lényegesen könnyebb munkával, jelentős mértékben magasabb terméseredményeket értek el. Nem volt ritka az olyan vidék, ahol a csoporttagok termésátlaga majdnem dupláját tette ki az egyéni gazdákénak. A csoportok gabonájának minősége, fajsulya is jobb volt. A tények önmagukért beszéltek. Megindult a dolgozó parasztok áramlása a termelőszövetkezeti csoportok felé és egyidejűleg az uj csoportok alakítása azokban a községekben, ahol eddig még nem vöt. Augusztus 20-ig közel 20,000 uj családdal gyarapodott a termelőszövetkezetek tagsága. A szövetkezeti tagok mindenütt szives-örömest mutatták meg virágzó gazdaságaikat dolgozó pa- rasztársaiknak és számoltak be arról, hogy kerestükből most már telik uj ruhára, csizmára, rádióra és sok minden másra is. Egészséges, napfényes, uj lakóházak hosszú sora épült a csoporttagok részére. Felvilágosították a még egyénileg dolgozó parasztokat a közös gazdálkodás előnyeiről és arról is,. hogy ez csak biztató kezdet, első pár lépcsőfok a felemelkedés utján. Nem kis része volt ebben a felvilágosító munkban annak a 200 tagú parasztküldötts égnek, amely a közelmúltban néhány hetet töltött a Szovjetunióban a falujába visszatérve elmondta, hogy mit látott ott, hogyan él a szovjet parasztság. A küldöttség tagjai a jövőt látták, gazdag, kulturált, biztonságos életet. És tapasztalataikat elmondták az itthonmaradottak- nak. Az ékesen beszélő példák és a jó felvilágosító munka eredménye, hogy már olyan községek is vannak, ahol valamennyi dolgozó paraszt csatlakozott a termelőcsoporthoz: ilyenek például Felsőszenterzsébet és Magyarföld zalamegyei községek, továbbá Alsószenterzsébet, Kerka- falva és Ramocsa. Turkevés újabban 593 dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdákodás útjára, a máriaké- mendi “Petőfi” termelőszövetkezeti csoport taglétszáma 117 családdal gyarapodott. Az uj belépők között szép számmal vannak középparasztok is. Poroszlón a múlt őszön mindössze tiz család vágott neki az uj életnek. Az általuk megalapított “Béke” termelőszövetkezeti csoportnak már 75 család a tagja és napról-napra csatlakoznak uj jelentkezők a csoporthoz. Tolna megyében Grábóc község halad erőteljesen abba az irányba, hogy még az idén “termelőszövetkezeti falu” legyen. A dolgozó parasztok, 11 család kivételével, már beléptek a szövetkezetbe. A tömeges belépések is nagy hatással vannak a még ingadozókra, határozatlanokra. Lassanként ezek sem hisznek már az ellenség rágalmainak, hanem ők is meglátják a letagadhatatlan eredményeket. Mindez a termelőszövetkezeti mozgalom oly mérvű megerősödéséhez vezet, hogy előreláthatólag az őszi munkák megkezdésekor nem lesz olyan falu az országban, ahol ne alakult volna meg a termelőszövetkezet, vagy a termelőszövetkezeti csoport. RÄTKAI MÁRTON ÉRDEMES MAGYAR MŰVÉSZ “1902-ben kezdtem pályafutásomat a Nemzeti Színházban. Tele voltam lelkesedéssel, az életben ezernyi tehetséges embert láttam magam körül, irók, művészek, színészek vártak arra, hogy felfedezzék őket. Azt hittem: nekem már az első lépés sikerült, most majd megy minden, mint a karikacsapás. Pár év múlva átkerültem a Magyar Színházba, Beöthy László színigazgató “birtoka” lettem. Lelkesen játszottam szerepeimet — drámai szerepeket. Azután minden kérdezés nélkül áthelyezett Beöthy László a 'szintén tulajdonában lévő Király Színházba — operett színésznek. Hányszor próbáltam később is visszakerülni a drámához — nem sikerült. Nem a tehetség döntött abban a korban, hanem a színigazgatók anyagi érdeke. Én az operettben “jó üzlet” voltam, a drámai színpadon pedig azok vonzották a közönséget, akiket a filmgyártás népszerűvé tett. Megbecsülték-e a múltban a művészt? Az olyat ritkán, akinek nem volt társadalmi “összeköttetése”. A tehetsége sohasem vihette odáig, hogy olyan kitüntetésben, megbecsülésben részesülhetett volna, mint amilyen ma a “Kossuth-dij ” vagy a “Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” cim. A régi Nemzeti Színház, vagy a Vígszínház nagy művészei közül is csak nagyon kevesen jutottak el egy- egy odavetett hivatalos elismerésig — Csortos, Törzs Jenő, Kabos Gyula, Fenyvesi Emil még addig sem jutott. A múltban a művész nem volt a népé. Egy vékony rétegnek játszottunk, főleg a városi lakosság egy rétegének, amelynek jutott színházra is. De százezrek — kis- és nagyközségek, bányák, bányatelepek, ipari központok dolgozói — maradiak kultúra nélkül. Milliók nélkülözték a szó nemes értelmében vett művészetet — a művészek a dolgozó népet. Összeköttetés, zsurok, estélyek, sógorság-komaság, öcsém- uram-bátyám: igy ment gyorsabban a dolog a múltban. Ma, ha egy lelket sem ismer a művész a kormány tagjai közül, ha hivatalos alkalmakon kívül nem találkozik velük, de a nép felemelkedése érdekében fejti ki a művészetét, ha művészetének mestere, s mesterségének miivésze — akkor népköztársaságunk megtalálja és kitünteti az arra érdemeseket. Újra és újra felidézem magamban a múlt keserűségeit. Sok kilincselés után néha sikerült prózai szerephez jutni, de a folytatás mindig az operettszin- padon volt. Ott, urasági inasok, öreg pincérek, elnyomott kisemberek alakjában jött ki belőlem az a keserűség, melyet a művészpálya belémcsöpögtetett. Szirupos, népet ámító darabok értek el sikert a felső tízezrekkel megtöltött széksorok előtt. A magyar színház és színpad kimondhatatlanul sokat haladt, amióta a szocializmus útjára lépett. Ma milliós tömegek — a múltban elnyomott tömegei — jutnak a nép államának gondoskodása folytán olyan kicsiszolt, lelkesítő, tanító, művészi magaslaton álló előadásokhoz, amelyektől a múltban távoltartották őket. Ma már azon az utón vagyunk, hogy teljesen összeforrjunk a néppel, a jó színész nem a tehetősek, de a dolgozók szeretett és megbecsült művészévé válik. A nép és a művész egymást szolgálja, egymást tanítja. Engem is tanítottak. Az elmúlt öt év alatt az ő tapsuk, elismerésük — az igazi öröm — tette azt, hogy Moliere, Szimonov, Gorkij-drámák hősei véremmé váltak. Az uj közönség lelkesített úgy, hogy arra törekedtem: a nép ismerje fel alakításomon keresztül a régi, szétrombolt és letűnt múlt ocsmányságait, lássa meg h jelen szépségeit. A múlt évben a művészi alkotómunka legnagyobb megbecsülését jelentő Kossuthdijat kaptam, most pedig népköztársaságunk kitüntetett a “Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” címmel. Elismerték a több mint 40 éves művészi munkát, a dolgozó nép állama ismerte el! Nem a havi 2,400 forintos nyugdíj az ami még jobb munkára ösztönöz. A nép fiainak szerete- te izzítja bennem az el nem alvó lángot. Sok augusztus 20-át szeretnék megérni, amikor a ma általunk nevelt ifjú művészek kapják kézhez a méltó elismerést. Mert mi idősebbek átadjuk tapasztalatainkat, tudásunkat a tehetséges népi fiataloknak, hogy folytassák munkánkat és építsék ki azt a színházat, amelyet a szocializmus korának szelleme hat át. Nyugodt szívvel mondhatom főiskolai tanárságom tapasztalataiból, hogy az ilyen tehetségekből nincs hiány. Öröm és szépség ma a nép művészeinek az útja!” Épül az ország 1200 Falutelefon. A magyar posta 1949-től 1952-ig, három év alatt 1200 községnek távbeszélővel váló ellátását tervezte. A hároméves terv sikere nyomán elhatározták, hogy az 1200 községet két év alatt, tehát 1950. december 31-ig látják el telefonnal. A feladat nagysága uj munkamódszerek bevezetését tette szükségessé. A közlekedésügyi minisztérium és a posta dolgozói a nehézségek elhárítása során számos újítást vezettek be, melyek a munkát meggyorsították és egyúttal jelentős anyagmeg- takaritást eredményeztek. A megrövidített határidő előtt négy hónappal, 1950. augusztusában teljesítették a posta dolgozói vállalásukat és az alkotmány ünnepén, a veszprémme- gyei Dabrony községben felavatták az 1200-ik falutelefont. 12,000 parasztcsalád kérte felvételét a már meglévő termelőcsoportokba augusztus közepéig. Ezek a családok mintegy 50,000 hold földet visznek be a csoportokba. Borsod megyében az ötéves terv első évében 12 helyen épült iskola és tanitólakás. Az iskolák egy, két és négy tanteremmel, a kivánalmaknak megfelelően készültek. Az egyik tanterem színpaddal és emelkedő padlózattal épült, igy kultúrteremnek is alkalmazható. Baranya megyében nap-nap után tömegesen kérik felvételüket a dolgozó parasztok a termelőszövetkezeti csoportokba. Lippón például 30 család csatlakozott a csoporthoz, Ivándárdán húsz, Pécsvecserén húsz, Nagy- budméron 32 család lépett a közös gazdálkodás útjára. A győrmegyei tanács kijelölte a győri .kenyérgyár helyét, amelynek építését még az idén megkezdiki A megyei tanács a dolgozók régi vágyát teljesiti, amikor szabadtéri színpadot építtet. A falusi dolgozók kulturális színvonalának emelésére 25 községben kultúrotthon építését kezdik el, másutt korszerűsítik a meglévő kulturotthono- kat. Pösén villanyhálózat szerelését kezdték meg. Előreláthatóan három hét múlva befejezik a munkát és a községbe bekapcsolják a villanyt. Hajdu-Bihar megyében még ez év folyamán harminc városban és községben létesítenek kul- turotthont. Debrecenben a volt Hungárai filmszínházat alakítják át kulturotthonná. Az alkotmány ünnepén ünnepélyes keretek között avatták fel Berettyóújfalu, Balmazújváros és Földes kulturotthonukat, mig Hajdúszoboszlón, Püspökladányban, Hajdúnánáson, Furtán, Hajdú- böszörményben, Hajduhadházán, Csökmön, Sárrétudvariban és Derecskén szeptember 20-án nyílik meg a kultúrotthon.
