Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-16 / 1647. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act #f March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 16 NO. 1647 SZÁM Amerikai “munka-front” A KULOMBSEG WASHINGTONBAN MEGALAKULT A NÁCI MINTÁT KÖVETŐ “MUNKA-FRONT” A VÖRÖSFALÓ MUNKÁSVEZÉREK ÉS AZ IPARBÁRÓK KÖZÖTT. IRTA: JOHN B. STONE Washingtonban a munkaügyi minisztérium egyik előszobájában várakoztak az újságírók. Vagy 30 újságíró jött el, hogy hírül adják a világnak a belső irodában lefolytatott igen fontos tanácskozás eredményét. Végre megnyílt az ajtó, egy irodalány hozta az üzenetet: “Ä munkaügyi miniszter várja önöket”. A terjedemes irodába, amelybe vezettek bennünket és amelynek ablakai a Constitution Ave-« nuere nyílnak, már tele volt emberekkel, minden szék el volt foglalva. Ott találtuk a nagyobb hajóstársulatok képviselőit, valamint számos hajózási union vezetőjét is, kivéve Harry Brid- gest, aki az Internatinal Longshoremen’s and Warehousemen’s Union elnökét, de nem volt képviselete a Hugh Bryson által vezetett Marine Cooks and Stewards Unionnak sem. Az iparbárók között ülve ott láttuk Joe Currant (Maritime Union), Joe Ryant (Int. Longshoremen’s Association), V. J. Malonet, a Marine Firemen and Oilers elnökét és több progresz- szivellenes szakadék-szervezet képviselőjét. A magas, nyurga munkaügyi miniszter, aki előkelő bostoni akcentussal beszél, felolvassa előttünk az “önkéntes egyezményt, amelyet a munkáltatók és a szervezett munkások vezérei éppen most Írtak alá. Az egyezség célja az Egyesült Államok biztonságának a védelme. Ezt a biztonságot (security) veszélyeztetik egyes munkások, akiknek tehát nem szabad megdolgozzanak. Ezen egyezség szerint a Coast Guard, az FBI, az engedni, hogy amerikai hajókon Office of Naval Intelligence, vagy akár maga a Department of Labor mondják meg, hogy melyik munkásba nem lehet bízni, — ki a “poor security risk”, — akit aztán eltávolatanak a hajóról. A unionvezérek aláírták az egyezséget, amelyben megígérik, hogy az eltávolított emberek helyett másokat küldenek. A munkáltatók és a munkásvezérek arcai egyforma megelégedést mutattak az egyezség aláírása fölött s az idegen nem is tudta volna megkülönböztetni, hogy a munkaügyi minisztert körülvevő emberek közül melyik a munkásvezér. A Scripps- Howard újságok vörösfaló vén riportere, Fred Perkins megkérdezte: “Hát az ILWU-t miért nem hívták meg erre a gyűlésre?” Tobin munkaügyig miniszter méltatlankodva válaszolt: “Gondolja, hogy helyes lett volna meghívni olyan embert, mint Harry Bridges egy “security” gyűlésre?” A munkaügyi miniszter aztán megmagyarázta, hogy képviselve vannak az ILWU-ból a Brid- gest ellenző lokálok, itt van például Tom Kelly a 34-es lokáltól, Phillip Sandin a 10-es lokáltól, stb. Szóval azok, akik Bridges- nek ellenségei. “És azok képezik a nyugati partok hajósai között a többséget”, — vetette közbe Joseph Curran, aki Bridges- nek köszönheti pozícióját. Valaki megjegyezte, hogy a Marine Cooks and Stewards Uniont sem hívták meg. “Hogyisne”, — szólt közbe megint Curran, — “hiszen Bryson csak a Bridges kifutó fiúja”. Ezen aztán nagyot nevettek az urak. Egy másik riporter azt kérdezte, hogy a Coast Guard vagy az FBI összeállitották-e már a “szubverziv” hajósok listáját? Tobin ezt nem tudta, de megkérdezte a Coast Guardot képviselő H. T. Jewell kapitányt, aki azt felelte, hogy egy héten belül megkezdik a lista összeírását. Az egyezség szerint a Coast Guard, vagy az említett intézmények bármelyike eltávolithat a hajóról bármely munkást, aki a határozatot megfellebezheti egy olyan bizottsághoz, amelyben a munkáltatók, az unionok s a kormány egyformán képviseltetik magukat. Valaki ekkor megkérdezte: “Mi biztosíték van arra, hogy közönséges union aktivitást nem tulajdonitanak-e szubverziv akciónak? Ami azt jelenti, hogy kb dobják a magasabb munkabéreket és jobb munkaviszonyokat kérő munkásokat. “Nem gondolom, hogy olyasmi megeshetik, hiszen az NLRB elég jó munkát végez, — fejezte be Tobin a gyűlést. (The Guardian) Lee Pressman, a CIO volt ügyvéde, aki bevallotta, hogy egy ideig tagja volt a Kommunista Pártnak, bejelentette, hogy a nagyobb folyóiratokban megjelenő cikksorozatot fog Írni komin u n i sta tapasztalatairól. — Pressman csak most eszmélt rá, hogy az ilyen “megtért bűnös” milyen sok pénzt kereshet a “gyónásával”. A francia szakszervezetek általános sztrájkkal tiltakoznak a kormány azon intézkedése ellen, hogy közel háromszáz külföldi kommunistát lefogatott, köztük majdnem kétszáz spanyol köz- társasági forradalmárt és ezeket deportálni akarja. Ez a rövid kis hir, minden kommentárnál élesebben világit rá a külömbségre a francia és az amerikai uniók szerepére. Amig az előbbiek általános sztrájkkal tiltakoznak, addig az amerikai uniók elölj árnak a radikális unió tagok üldözésében, nem csak a baloldali szervezeteket zárják ki, de ott szerepelnek mindenütt, ahol a baloldali munkások üldözéséről van szó. A jól fizetett unió basák előljárnak olyan törvények követelésébe, amelyek á munkájuk elvesztését és koncentrációs táborokba való elzárást akarnak minden baloldali munkás számára. Az IWW tagjai saját bőrükön tapasztalták az amerikai szak- szervezeti basák üldözését. Az IWW legdicsőségesebb napjai voltak azok, amikor szembeszállt a háborús hisztéria minden üldözésével. Mi nem hisszük azt, hogy a veterán forradalmi szervezetet odáig sülyeszthessék egyes megalkuvó egyének, hogy csatlakozzon az AFL és a CIO vörösfaló szerepéhez. A múltja arra kötelezi az IWW-t, hogy a francia testvérekhez hasonlóan az üldözöttek védelmére álljon ki a gátra és megvetéssel utasítsa el az olyan próbálkozást, amely a dicső forradalmi múltú IWW-t egy vonalba akarja hozni az AFL és a CIO-val, a megalkuvásban és az elv megtagadásában. E.K. A militaristák hatásköre A utóbbi években már többször felhívtuk a Bérmunkás olvasóinak figyelmét olyan eseményekre, amelyek mutatták, hogy az amerikai militaristák egyre nagyobb hatalomra tesznek szert és döntő szerepet kezdenek játszani úgy a hadügyi, mint a belügyi politika irányításában. Az utóbbi időben már a külügyi hivatalt is mellőzve adtak le politikai irányt megszabó nyilatkozatokat olyannyira, hogy végre már Truman elnök is megsokal- ta a dolgot, noha ő igen nagy tisztelője a generálisoknak, de azért most leintette úgy Mac- Arthur generálist, mint Matthews tengerészeti minisztert is. Erre a dologra vonatkozólag az igen jó információkkal rendelkező Drew Pearson az alábbiakat írja: WASHINGTON — A Fehérház végre leintette Mathews tengerészeti minisztert és MacAr- thur generálist, mert illetéktelenül beleavatkoztak a kormány polgári ágának ügykörébe. Az adminisztráció már régebben várt erre az alkalomra. Sok olyasmi történik manapság, amiről a nagyközönség mitsem tud, amelyek azonban mind arra mutatnak, hogy itt a militarista uralom egyre erősbödik. Ilyen dolog volt az, amikor Johnson honvédelmi miniszter, titokban továbbra is katonai kormányzat alatt akarta tartani Guam szigetet, holott már július elsején polgári kormányzat alá kellett volna helyezni. Más esetben a Navy akarta a Csendes tenger néhány szigetét “Trust Island” gyanánt megtartani és végre most a MacArthur ismételt kísérletet arra, hogy a militaristák diktálják a külpolitikai irányelveket. Ilyen durva beavatkozási kísérlet volt az is, amikor 11 generális titokban kérte a kongresz- szust, hogy szavazzák meg a 100 millió dollár kölcsönt a spanyol Franco kormánynak, holott a Fehérházban székelő főparancsnokuk ellenezte ezt a kölcsönt. Truman jéghideg lett, amikor ezt a dolgot tudomására hozták a minisztertanácson, erősen kihangsúlyozva szólt rá Johnson honvédelmi miniszterre: “Nem akarom, hogy többé az ön generálisai a kongresszushoz forduljanak a Franco kölcsön ügyében”. A GENERÁLISOK HÁBORÚT AKARNAK A két nyílt megintés leginkább MacArthur felé irányult, habár közvetve Johnson honvédelmi és Matthews tengerészeti minisztereknek is szólt. Valójában Secretary Matthews egy nagyon őszinte, ideális, kedves személy, egyike az amerikai katolikusok vezetőinek, akit sem a külügyi hivatal, sem a Fehérház nem akart megbántani. Mindazonáltal azt a nyilatkozatot — méghozzá egy kabinet-minisztertől, — hogy preventív (megelőző háborút kell kezdem, a (Folytatás a 4-ik oldalon)
