Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-16 / 1647. szám

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act #f March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 16 NO. 1647 SZÁM Amerikai “munka-front” A KULOMBSEG WASHINGTONBAN MEGALAKULT A NÁCI MINTÁT KÖVE­TŐ “MUNKA-FRONT” A VÖRÖSFALÓ MUNKÁSVEZÉREK ÉS AZ IPARBÁRÓK KÖZÖTT. IRTA: JOHN B. STONE Washingtonban a munkaügyi minisztérium egyik előszobájá­ban várakoztak az újságírók. Vagy 30 újságíró jött el, hogy hírül adják a világnak a belső irodában lefolytatott igen fontos tanács­kozás eredményét. Végre megnyílt az ajtó, egy irodalány hozta az üzenetet: “Ä munkaügyi miniszter várja önöket”. A terjedemes irodába, amelybe vezettek bennünket és amely­nek ablakai a Constitution Ave-« nuere nyílnak, már tele volt em­berekkel, minden szék el volt foglalva. Ott találtuk a nagyobb hajóstársulatok képviselőit, va­lamint számos hajózási union ve­zetőjét is, kivéve Harry Brid- gest, aki az Internatinal Long­shoremen’s and Warehouse­men’s Union elnökét, de nem volt képviselete a Hugh Bryson által vezetett Marine Cooks and Ste­wards Unionnak sem. Az iparbárók között ülve ott láttuk Joe Currant (Maritime Union), Joe Ryant (Int. Long­shoremen’s Association), V. J. Malonet, a Marine Firemen and Oilers elnökét és több progresz- szivellenes szakadék-szervezet képviselőjét. A magas, nyurga munkaügyi miniszter, aki előke­lő bostoni akcentussal beszél, felolvassa előttünk az “önkén­tes egyezményt, amelyet a mun­káltatók és a szervezett munká­sok vezérei éppen most Írtak alá. Az egyezség célja az Egyesült Államok biztonságának a védel­me. Ezt a biztonságot (security) veszélyeztetik egyes munkások, akiknek tehát nem szabad meg­dolgozzanak. Ezen egyezség sze­rint a Coast Guard, az FBI, az engedni, hogy amerikai hajókon Office of Naval Intelligence, vagy akár maga a Department of Labor mondják meg, hogy melyik munkásba nem lehet bíz­ni, — ki a “poor security risk”, — akit aztán eltávolatanak a hajóról. A unionvezérek aláírták az egyezséget, amelyben meg­ígérik, hogy az eltávolított em­berek helyett másokat küldenek. A munkáltatók és a munkás­vezérek arcai egyforma megelé­gedést mutattak az egyezség aláírása fölött s az idegen nem is tudta volna megkülönböztetni, hogy a munkaügyi minisztert körülvevő emberek közül me­lyik a munkásvezér. A Scripps- Howard újságok vörösfaló vén riportere, Fred Perkins megkér­dezte: “Hát az ILWU-t miért nem hívták meg erre a gyűlés­re?” Tobin munkaügyig minisz­ter méltatlankodva válaszolt: “Gondolja, hogy helyes lett vol­na meghívni olyan embert, mint Harry Bridges egy “security” gyűlésre?” A munkaügyi miniszter aztán megmagyarázta, hogy képvisel­ve vannak az ILWU-ból a Brid- gest ellenző lokálok, itt van pél­dául Tom Kelly a 34-es lokáltól, Phillip Sandin a 10-es lokáltól, stb. Szóval azok, akik Bridges- nek ellenségei. “És azok képe­zik a nyugati partok hajósai kö­zött a többséget”, — vetette köz­be Joseph Curran, aki Bridges- nek köszönheti pozícióját. Vala­ki megjegyezte, hogy a Marine Cooks and Stewards Uniont sem hívták meg. “Hogyisne”, — szólt közbe megint Curran, — “hiszen Bryson csak a Bridges kifutó fiúja”. Ezen aztán na­gyot nevettek az urak. Egy másik riporter azt kér­dezte, hogy a Coast Guard vagy az FBI összeállitották-e már a “szubverziv” hajósok listáját? Tobin ezt nem tudta, de megkér­dezte a Coast Guardot képviselő H. T. Jewell kapitányt, aki azt felelte, hogy egy héten belül megkezdik a lista összeírását. Az egyezség szerint a Coast Guard, vagy az említett intézmé­nyek bármelyike eltávolithat a hajóról bármely munkást, aki a határozatot megfellebezheti egy olyan bizottsághoz, amely­ben a munkáltatók, az unionok s a kormány egyformán képvisel­tetik magukat. Valaki ekkor megkérdezte: “Mi biztosíték van arra, hogy közönséges union aktivitást nem tulajdonitanak-e szubverziv ak­ciónak? Ami azt jelenti, hogy kb dobják a magasabb munkabére­ket és jobb munkaviszonyokat kérő munkásokat. “Nem gondolom, hogy olyasmi megeshetik, hiszen az NLRB elég jó munkát végez, — fejezte be Tobin a gyűlést. (The Guardian) Lee Pressman, a CIO volt ügy­véde, aki bevallotta, hogy egy ideig tagja volt a Kommunista Pártnak, bejelentette, hogy a nagyobb folyóiratokban megje­lenő cikksorozatot fog Írni kom­in u n i sta tapasztalatairól. — Pressman csak most eszmélt rá, hogy az ilyen “megtért bűnös” milyen sok pénzt kereshet a “gyónásával”. A francia szakszervezetek ál­talános sztrájkkal tiltakoznak a kormány azon intézkedése ellen, hogy közel háromszáz külföldi kommunistát lefogatott, köztük majdnem kétszáz spanyol köz- társasági forradalmárt és eze­ket deportálni akarja. Ez a rövid kis hir, minden kommentárnál élesebben világit rá a külömbségre a francia és az amerikai uniók szerepére. Amig az előbbiek általános sztrájkkal tiltakoznak, addig az amerikai uniók elölj árnak a ra­dikális unió tagok üldözésében, nem csak a baloldali szervezete­ket zárják ki, de ott szerepel­nek mindenütt, ahol a baloldali munkások üldözéséről van szó. A jól fizetett unió basák előljár­nak olyan törvények követelésé­be, amelyek á munkájuk elvesz­tését és koncentrációs táborok­ba való elzárást akarnak min­den baloldali munkás számára. Az IWW tagjai saját bőrükön tapasztalták az amerikai szak- szervezeti basák üldözését. Az IWW legdicsőségesebb napjai voltak azok, amikor szembe­szállt a háborús hisztéria min­den üldözésével. Mi nem hisszük azt, hogy a veterán forradalmi szervezetet odáig sülyeszthessék egyes megalkuvó egyének, hogy csatlakozzon az AFL és a CIO vörösfaló szerepéhez. A múltja arra kötelezi az IWW-t, hogy a francia testvérekhez hasonlóan az üldözöttek védelmére álljon ki a gátra és megvetéssel utasítsa el az olyan próbálkozást, amely a dicső forradalmi múltú IWW-t egy vonalba akarja hozni az AFL és a CIO-val, a megalku­vásban és az elv megtagadásá­ban. E.K. A militaristák hatásköre A utóbbi években már több­ször felhívtuk a Bérmunkás ol­vasóinak figyelmét olyan esemé­nyekre, amelyek mutatták, hogy az amerikai militaristák egyre nagyobb hatalomra tesznek szert és döntő szerepet kezdenek ját­szani úgy a hadügyi, mint a bel­ügyi politika irányításában. Az utóbbi időben már a külügyi hi­vatalt is mellőzve adtak le poli­tikai irányt megszabó nyilatko­zatokat olyannyira, hogy végre már Truman elnök is megsokal- ta a dolgot, noha ő igen nagy tisztelője a generálisoknak, de azért most leintette úgy Mac- Arthur generálist, mint Matt­hews tengerészeti minisztert is. Erre a dologra vonatkozólag az igen jó információkkal rendel­kező Drew Pearson az alábbia­kat írja: WASHINGTON — A Fehér­ház végre leintette Mathews ten­gerészeti minisztert és MacAr- thur generálist, mert illetéktele­nül beleavatkoztak a kormány polgári ágának ügykörébe. Az adminisztráció már régebben várt erre az alkalomra. Sok olyasmi történik manapság, ami­ről a nagyközönség mitsem tud, amelyek azonban mind arra mu­tatnak, hogy itt a militarista uralom egyre erősbödik. Ilyen dolog volt az, amikor Johnson honvédelmi miniszter, titokban továbbra is katonai kormányzat alatt akarta tarta­ni Guam szigetet, holott már jú­lius elsején polgári kormányzat alá kellett volna helyezni. Más esetben a Navy akarta a Csen­des tenger néhány szigetét “Trust Island” gyanánt megtar­tani és végre most a MacArthur ismételt kísérletet arra, hogy a militaristák diktálják a külpoli­tikai irányelveket. Ilyen durva beavatkozási kí­sérlet volt az is, amikor 11 gene­rális titokban kérte a kongresz- szust, hogy szavazzák meg a 100 millió dollár kölcsönt a spanyol Franco kormánynak, holott a Fehérházban székelő főparancs­nokuk ellenezte ezt a kölcsönt. Truman jéghideg lett, amikor ezt a dolgot tudomására hozták a minisztertanácson, erősen ki­hangsúlyozva szólt rá Johnson honvédelmi miniszterre: “Nem akarom, hogy többé az ön gene­rálisai a kongresszushoz fordul­janak a Franco kölcsön ügyé­ben”. A GENERÁLISOK HÁBORÚT AKARNAK A két nyílt megintés legin­kább MacArthur felé irányult, habár közvetve Johnson honvé­delmi és Matthews tengerészeti minisztereknek is szólt. Valójá­ban Secretary Matthews egy na­gyon őszinte, ideális, kedves sze­mély, egyike az amerikai kato­likusok vezetőinek, akit sem a külügyi hivatal, sem a Fehérház nem akart megbántani. Minda­zonáltal azt a nyilatkozatot — méghozzá egy kabinet-minisz­tertől, — hogy preventív (meg­előző háborút kell kezdem, a (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents