Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-09 / 1646. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. szeptember 2, Konvenciós képek Jegyezte: K. E. Dacára a háborús és vörösfaló hisztériának, a beérkező jelentések, már előre mutatták, hogy évtizedek óta nem volt oly széleskörű összejövetel, mint amilyen a Bérmunkás 1950-es Országos Értekezlete lesz. Ebben a feltevésünkben nem csalatkoztunk, mert tényleg az ország sok részéből érkeztek munkástársak és munkástársnők. Ennek a sikeres összejövetelnek két oka volt. Egyrészt a munkástársaknak az az érzése, hogy ez a konvenció döntő jelentőségű a lapunk, a Bérmunkás életében, amelyen eldőlni fog az, hogy a Bérmunkás 38 éves fenállása után megtudják-e fojtani a “testvéri” oldalról, vagy pedig fenmaradva továbbra is folytatja a nyílegyenes forradalmi harcot, a munkásosztály felszabadításáért. Másrészt az a szeretet és tisztelet hozta el őket, amelyet Lef- kovits Lajos munkástárs iránt érez lapunk olvasó tábora, kit ez alkalommal tiszteltünk meg egy Országos Banket keretében, a munkásmpzgalmi működésének több mint 50 éves évfordulója alkalmából. AZ ORSZÁGOS BANKET Már kora esti órákban kezdtek gyülekezni az East Side Munkás Otthon nagytermében a banket vendégei, úgy a távoli vidékekről, mint Cleveland és környékéről, mire a vacsora megkezdésének az ideje elérkezett a szépen megtérített asztalok teljesen megteltek. Már a bevezetésben le kell azt szögezni, hogy itt megmutatkozott, hogy öntudatos munkások jöttek össze, mert 4 óra hosszat tartó vacsora és program idején a legnagyobb figyelemmel, oda- adóan kisérték a lefolyó műsort és felszólalásokat. A kitűnő Vacsora elfogyasztása után a tósztmesteri tisztséget e sorok írója vette át és elsőnek a West Sidei Munkás Dalárdát mutatta be, amelynek a nevében Heinrick Bertalan munkástárs üdvözölte és a Dalárda szép munkás és népdalokkal üdvözölte az ünnepeiteket. A tószt- mester külön köszöntötte a Dalárda legöregebb tagját Funtig Józsefet, aki öregsége és világ- talansága dacára is eljött, hogy régi harcostársát dallal üdvözölje. A közönség meleg tapsai köszöntötte Funtig dal és munkástársat. Fischbein munkástárs New Yorkból volt az ünnepi szónok, ki a tőle megszokott tartalmas szép beszédben méltatta Lefko- vits munkástárs érdemeit. Mig Kovách munkástárs Lefkovits munkástársnő szerepét ismertette, amely tette lehetővé, hogy Lefkovits munkástárs azt a hatalmas munkát elvégezze, amelyet ma itt ünnepelünk. A vidéki és testvérszervezetek küldöttei közül a következők üdvözölték Lefkovits mun- kástársékat: Zára Chicago, Hering Buffalo, Vas New Brunswick, Wiener Gábor Newark, Visi Detroit, Dolgos South Bend, Kucher Pittsburgh, Sisko Toronto Canada, Rosenthal Philadelphia, Török Miami, Gőgös Akron, Cincár Gyula, E. S. Munkás Otthon és a Testvériség Betegsegélyző 1073 osztályának a küldöttei nevében Erdei Mihály a 15-ik osztálytól, Farkas Béla a Dalárda műkedvelői nevében. Levélben küldték el az üdvözletüket a következők államok szerint csoportosítva: Arkansas: Gáspár Miklós. California: J. Geréb, Julius Kish, J. Schubert, F. Pekárovits, A. Adams, G. Bakos, J. Koren, J. Primix, Regina Habán, Julius Simon, A. Patchy. Canada: T. Kiss, Joe Nemes. Connecticut: F. Bleier, D. Maylak, G. Barcza, Mama, Mariska, Helen, Ilonka Váraljai, Mrs. J. Bodnár, J. Zavory, Gy. Gombos, J. Spisak, J. Gombos, J. Hornyák, B. Borbély, J. Bodnár, K. Fehér, Lovász István, J. Chehy István, IWO osztály, J. Váraljai. Florida: Ch. Nagy, R. Deutch, P. Bujáky. Illinois: A. Miklós, A Szászék, J. Szabady, L. Földy, P. Pika, L. Máté, J. A. King, J. Vlad, R. Ferenc, J. Balogh, J. Strohmayer. Indiana: J. Siket, Fűzi Imré- né, A. Halasi, J. Pap, S. Miklós. Michigan: J. Samuel, M. Husz- ka, J. Schneider, J. M., A. Lach- ko, J. Szilvágyi, M. Földi, J. Chory, J. Zsurzsa, Ch. Udvar- noky. New Jersey: J. Deák, A. Klein, A. Réfy, E. J. Havel, F. Vizer, B. Goldstein, J. Kish, L. Bauer, J. Szakasits, S. Regensburger, S. Bihari, A. Grosz, J. Szabó, M. Kassai. New York: J. Pollák, P. Csorba, A. Haas, J. Farkas, J. Balló, V. Kristyán, N. N. J. Feczkó, Mariska, Margitka, Wm. J. Feczkó, S. Haas, M. Krieger. A. Szed- lacsek, G. Szúr, A. Károly, F. Basky, T. Mikolsen, J. Pedery, F. Mészöly, J. Kozsán. Ohio: L. Decsi, A. Fekete, M. Fay, E. May, J. Munczy, M. Rap- paport, R. Klimko, J. Sivák, L. Varga, S. Németh, V. Wymola, P. Turucz, G. Pallagi, G. Kuhn, G. Tóth. Pennsylvania: W. Munkácsy, J. Kathincsak, J. Weidinger, J. Bordás, Budy, Gabriels, B. Varga, Matthew, P. Victor, Elizabeth Bassak. West. Va.: J. Policsányi. Virginia: Ch. Pallos. Encino, Cal.-ból Pekárovics mtárs, a következő “verset” küldte, aki Clevelandban való tartózkodása alatt halásztársa volt Lefkovits mtársnak: Lefkovits munkástárs Hosszú éveken át Fáradhatatlanul szorgalmazza A Bérmunkást Csodálom benne az energiát Amely leküzd minden akadályt. Voltunk együtt halászni Szombat vagy vasárnap De akkor is fő cél, A Bérmunkás. Csodálattal néztem Ahogy hasonfekve Szedéslevonatokat forgatva A cikkeket rendezte. Néha fel-fel nézett A halász botjára Nem-e rángatja meg A huncut poytkája. Kívánok neki még Egészséges hosszú életet. Hogy a Bérmunkás által Árassza a munkás értelmet. Ezek és még más üdvözlő levelek, amelyek még nem lettek elkönyvelve, mindannyi bélelve is volt, egy pár dollárral a Bérmunkás javára, amelyet majd egy későbbi lapszámba nyugtázunk. Kedves élmény volt a résztvevők részére az, hogy munkástársak gyermekei adtak kiváló zenei műsort, nem amatőrök, hanem mindegyike kifort művészek, akikre büszkeséggel tekint a mozgalmunk. Mary Kucher Pittsburgh, Kern Margit és Farkas Jimy Akronból és Ifj. Kollár József Clevelandból, mindegyiket nagy szeretettel ünnepelelte a vendégsereg. Kucher Margitot Shimpf János zenetanár kisérte. Befejezésül Lefkovits Lajos munkástárs egy remek beszédben köszönte meg a saját és a felesége nevében a meleg szeretetteljes ünneplést, amely után éjjel egy órakor oszlott szét a közönség, hogy másnap reggel ismét összejőve a Bérmunkás ügyeit tárgyalják meg. Úgy szokták mondani, hogy a földön csak egyben van egyenlőség és ez a halál. Aki születik, annak meg is kell halni, tekintet nélkül, hogy az itt töltött időt mily körülmények között töltötte; szegény volt-e vagy gazdag; jólétben élt, vagy nyomorban. Vannak ugyan “tucat emberek”, akikből a társadalomnak semmi haszna nem volt és azoknak eltávozása semmi űrt nem hagy maga után. Kotzán Károly munkástársunk nem azok közé tartozott és eltávozása nem csak családja, hanem a társadalomban is pótolhatatlan űrt hagyott. Még ifjú korában került a munkásmozgalomba és haláláig kitartott hite és meggyőződése mellett. E század elején került az Egyesült Államokba és a Szocialista Munkás Párt magyar szekciójában fejtett ki tevékenységet, de a korai 1910-es években, amikor a forradalmi Ipari Unionizmus eszméje az amerikai magyarság között is ismeretes lett, Kotzán munkástársunk is az Industrial Workers of the World-hoz csatlakozott és aktiv harcosa volt az eszmének és a szervezetnek. Az utóbbi években előhaladt kora és az azzal járó gyengélkedések és betegségek a gyakorlati tevékenységtől visszatartották, de az áldozatkészségben haláláig az elsők között volt. Egyetlen akcióból — akár általános mozgalmi, akár védelmi, akár pedig lapunk a Bérmunkás érdekében folyt — nem maradt ki és tehetségéhez mérten mindig készen volt azokat támogatni. Ez a dicséretre méltó áldozatAZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET < Egy kissé nehezen jött össze a delegátusok tábora, a késő éjjelbe nyúló banket után, pedig minden delegátus érezte azt, hogy ismét egy életbevágó fontosságú gyűlésre jöttek össze és eltökélt szándékuk volt, hogy a lapjukat megvédik minden támadással szemben és a Bérmunkást megtartják azon a vonalon, amelyen az elmúlt évek folyamán volt. A jelentésekkel gyorsan végeztek, hogy minél előbb térhessenek a konvenció fő-kérdésére, a lap irányvonalára. Meglepetést keletett az, hogy az értekeletre meghívott és a megjelenését bejelentő Központi Végrehajtó Bizottsági elnök W. V. Bendele munkástárs nem jelent meg és igy előre lehetetlenné tette azt, hogy az értekezlet keretében megbeszélés tárgya legyen a GÉB azon vádja, hogy a Bérmunkás letért az IWW irányvonaláról. A megindult vita újból megmutatta, hogy a delegátusok 99 százaléka feltétlenül helyesli a lap irányvonalát és 6 órai vita után egy ilyen irányú határozati javaslatot elfogadva, mint olyat, amely az IWW országos konvenciója elé terjeszt a Lapbizottság megbízottja. Utána különböző intézkedések történtek a lap megjelenésének a biztosítására. készsége még halála előtti napon is megnyilatkozott, amikor a vele 40 éven át küzdő társa és felesége az orvos ajánlatára kórházba szállította abban a reményben, hogy az oxigén szolgálat még egy időre megmenti az életnek, nem tudni, hogy érezte-e hogy ez az utolsó találkozásuk, de mielőtt eltávozott Kotzán munkástársnőnk, megfogta a kezét s a következő szavakkal bocsátotta el: “Anyukám még egy kérésem volna, a jövő héten lesz Lefkovits munkástársunk 50 éves mozgalmi tevékenységének tiszteletére rendezendő vacsora Clevelandba, küldjél valamelyes összeget tiszteletünk kifejezésére.” Ezen szavak után Munkástársnőnk eltávozott és sajnos ez maradt utolsó kívánságának, melyet feleségével közölhetett, mert másnap, amikor ismét meglátogatta a kórházban, már csak kihűlt tetemét láthatta. Kotzán munkástársunk 70 éves korában dűlt ki sorainkból, augusztus 26-án és az Altman temetkezési intézetben volt felravatalozva, ahol rokonai, munkástársai és ismerősei nagy számmal jelentek meg a következő estéken végtiszteletük kifejezésére. Temetése augusztus 30-án ment végbe. Wiener Andor munkástársunk magyar nyelven méltatta érdemeit, mig Izsák Ignác barátunk angolul mondott búcsút felesége, rokonai és munkástársai nevében. Az Acacia temető hamvasztó- jában Tobias Kekkonen, a férfiszabók szakszervezetének képviselője beszélt és elismeréssel K. E. | KOTZÁN KÁROLY |
