Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-09 / 1646. szám
1950. szeptember 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szerkesztői jelentés az országos értekezlethez Tisztelt Munkástársak:— A harmadik világháborút egyre közelebbhozó események toriiyosulása tisztán mutatja, hogy valóban sorsdöntő, történelmi időket élünk. A világtörténelem legnagyobb méretű társadalmi forradalmának kora köszönt ránk, folyik szemeink előtt s ennek akarva vagy nem akarva, mi is részeseivé lettünk. A szemünk előtt folyó események igazolják azon feltevést, hogy a társadalmi rendszerek is követik az örök fejlődés, az örök változás törvényét; születnek, kifejlődnek, megöregs zenek, majd kimúlnak és átadják helyüket az újabb rendszernek. A változás igazi oka a termelőeszközök és módszerek fejlődése. Attól a perctől kezdve, amikor az ember rájött, hogy a faágat emelőrudnak, a követ kalapácsnak vagy baltának használhatja, a szerszámok fejlődése megindult, soha meg nem állott, halad még ma is előre, méghozzá egyre gyorsulóbb iramban. Közönséges nyelven szólva, ezt a civilizáció fejlődésének mondjuk. A társadalmi változásokat figyelők már régen észrevették, hogy minden kort annak a kornak a szerszámai jellemeznek, a szerszámoktól függ annak a kornak nemcsak a termelése, de a társadalmi rendszere is. Amint a szerszámok lényeges változáson mennek át, megváltozik a termelés formája és ez magaután vonja a társadalmi rendszerek változását is. Ez a változás éppen úgy, mint maga a civilizáció a Föld különböző helyein, a külömböző népeknél más és más időközökben jelentkezik és részleteiben esetleg külömböző karaktert mutat, de abban mind megegyeznek, hogy a technikai tudás emelkedésének gyorsuló tempójával arányos maga a társadalmi változások tempója is. HARC A GAZDASÁGI SZABADSÁGÉRT Sok százéves küzdelembe került a rabszolgarendszer eltörlése. Mint tudjuk, abban a rendszerben egyik ember megvásárolhatta a másikat, avagy önmagát is eladhatta. A rabszolgaság elleni harc a háborúk egész sorozatát idézte elő, amelyekben milliók vesztették életüket, de az igy nyert egyéni, vagy politikai szabadság nem hozta meg a kivánt eredményt, mert közben a szerszámok fejlődése újból nagyot haladt, úgy a ter- melvények, mint a termelő gépek egyre komlikáltabbakká lettek s a“ felszabadított rabszolgák helyére a bérrabszolgák kerültek. A bérrabszolga nem önmagát, hanem csak munkaerejét, — szellemi vagy fizikai képességét __adja el. Az ily rendszerben a termelőeszközök valamint a termelt javak is a kisebbséget alkotó “tulajdonosok” osztályának birtokát képezik, akik a termelésen nyert profitot felhalmozva bizonyos idő múltán olyan kontrol alá veszik az élethez szükséges összes javakat, hogy a berrabszolgák egyéni politikai szabadsága értéktelenné lesz gazdasági szabadság nélkül. A KOLLEKTIV TERMELŐ RENDSZER A társadalmi fejlődés ily menete körülbelül egy évszázaddal ezelőtt már látható lett s a tudományos szocializmus megalapítói figyelmeztették rá az emberiséget. Ezzel megindult a harc azért, hogy egyik ember ne vásárolhassa meg a másik munkaerejét és képességét, hogy azt profitra felhasználhassa, — ép- penugy, mintahogyan végetve- tettek annak, hogy egyik ember megvásárolhatta a másikat. E helyett olyan rendszer alakul ki, amelynél az individuális egyén vagy saját maga, vagy társaival együtt kollektiv alapon használja fel munkaerejét. Ezért ezen uj termelési rendszert kollektiv termelésnek nevezik. Félredobva a most felszínre vetett politikai szólamokat és frázisokat, tisztán láthatjuk, hogy az úgynevezett “hideg háború” — amelyet Koreában már alaposan felmelegitettek, — ezen gazdasági szabadság kivívásáért folyik. Ezért fegyverkeznek olyan lázasan az egész világon, azért tartják készenlétben az atombombákat és igyekszenek létrehozni a még jobban pusztító hidrogénbombát is. A második világháború befejezése után sokan úgy hitték, hogy a két világháborúban már elegendő vér folyt el, már elegendő vagyon pusztult el arra, hogy a fejlődésnek vérmentes szabad utat engedjen. Ezek úgy tartották, hogy a kollektiv termelő rendszer, ha csak kezdetlegesen is, de már elegendő teret kapott arra, hogy tovább fejlődhessen és versenyezve a tőkés termelő rendszerrel megmutassa, hogy milyen módon tudja emelni az emberiség kulturális és gazdasági színvonalát. Az a feltevés, hogy a két rendszer “fennállhat egymás mellett”, ugylátszik megbukott a tőkés termelő rendszer urainak akaratán, akik a jelek szerint az uj rendszert nem csak lokalizálni, hanem még a már elnyert területeiről ’ is visszaszorítani igyekszenek. HÁBORÚS HISZTÉRIA • A termelőeszközök mai fej-/ lettsége lehetővé teszi, hogy az ily eszközök tulajdonosai a világ minden részéről szedik a tulajdonjoggal járó profitot. A kollektív rendszer azonban véget- vet ennek a profitlehetőségnek. Nem csoda tehát, ha a tulajdonosok kiváltságos osztálya élethalál harcot indított ezen uj rendszer ellen. Ennek a harcnak az eredménye az a háborús hisztéria, amelynek tanúi vagyunk. És ennek a háborús hisztériának az eredménye a polgári szabadságjogok megnyirb á 1 á s a szerte a világon. Ez oly méreteket öltött itt már eddig is, aminőhöz hasonlót nem ismer az amerikai történelem. Ily körülmények között mind nehezebbé vált a napi események regisztrálása és analizálása. A hisztéria által felkorbácsolt szenvedélyek hatása alól csak igen kevés ember mentes. Mi, a Bérmunkás irói igyekeztünk megtartani tisztánlátó képességünket és írásainkban csak a munkásosztály érdekeit tartva szemelőtt, bátran, úgy a jobb, mint a baloldali sovinizmustól mentesen világítottunk rá az eseményekre. Ezért érthető az is, hogy az elfogultak, — úgy a jobb, mint a baloldaliak — támadtak bennünket. Mi azonban jól tudjuk, hogy a Bérmunkás olvasó tábora csak ilyen, bátor, őszinte írásokat vár tőlünk, azért nyugodt lelkiismerettel jelentjük a konvenciónak, hogy dacára a nehéz körülményeknek, ez évfolyamán is őszinte és tehetségünkhöz képest híven szolgáljuk a munkás- osztályt. Geréb József A MODERN HÁBORÚ NAGYON KÖLTSÉGES WASHINGTON — Az amerikai légierő parancsnoka a koreai háborúban, George E. Sta- temeyer generális részletes kimutatást adott arról, hogy az amerikai repülők mennyi robbanóanyagot dobtak az ellenségre, milyen károkat okoztak és hogy hány repülőgépet és személyzetet vesztett az amerikai repülő haderő a koreai háború két hónapjában. A jelentés mutatja, hogy a modern háború még az atombomba nélkül is milyen rettenetes ember- és anyagi áldozattal jár. A jelentés főbb adatai a következők: A koreai háború első hatvan napjában az amerikai légierő 58 repülőgépet vesztett, 94 személyzettel, ezek közül 26 halott, 23 sebesült, a többi pedig eltűnt. Ezzel szemben az amerikaiak elpusztítottak 72 észak-koreai repülőgépet, 111 tankot, 142 mozdonyt, 800 vasúti kocsit, 212 hidat, 3133 mindenféle automobilt, 180 nagyobb ágyút, számos katonai raktárt és épületet. Ezen adatokba nem vették be a B-29 bombázók által okozott károkat, amelyek között felemlitésre méltó legalább 500 vasúti koc$i és mozdony. I A fenti károkat az F-80, F-82 és F-51 jelzésű, továbbá a B-26 könnyű bombázók okozták részben éjjeli, részben nappali ‘misz- sziókkal”. Hatvan nap alatt ezen harcigépek 13,000 támadást (sorties) intéztek, amelyben 115,000 “general purpose” bombát dobtak le, felét ennek ipari célpontokra, másik felét pedig gyárakra, vasutakra, állomásokra, hidakra és utakra dobálták. MI A KÜLÖMBSÉG? CONCORD, N.H. — Mi a kü- lömbség a posta utján elkövetett csalás és a posta megcsalása között? — kérdezi Wesley Powell szenátor jelölt a jelenlegi szenátortól, aki újból pályázik erre a tisztségre. A törvény ugyanis tiltja a posta utján elkövetett csalást. Wesley viszont azt állítja, hogy Charles W. Tobey, a jelenlegi szenátor magát a postát csalta meg körülbelül 3000 dollár értékben, amikor felhasználta a szenátoroknak ( és képviselőknek adott azon kedvezményt, hogy közérdekű dolgokról portómentes borítékban értesíthessék választóikat. Tobey most 100.000 kortes-füzetet küldött ki portómentesen, amely füzetekben csak önmagát dicséri és érvel, hogy miért érdemelte ki az újbóli megválasztást. A portómentesség, nyilvánvalóan nem szól ilyesmire. Azért tette fel Powell a fenti kérdést. A koreai balsikerekért sokan Johnson honvédelmi minisztert okolják s követelik Truman elnöktől, hogy csapja el a minisztert. — Most várják, hogy az ily követelődzőket mikor fogja már Truman kinevezni az S.O.B. társaságba. MOST VASÁRNAP a szezon utolsó piknikjét tartják Chicagóban az IWW tagjai. A Bérmunkás olvasói tartsák kötelességüknek ott megjelenni és az ott levő konven- ciós delegátusokat informálják a Bérmunkás nemzetközi irányvonaláról. Chicagóban az IW Wtagjai. EIVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL.!" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
