Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-09 / 1646. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Kényszeritett kooperálás Világszerte nagy izgalmat keltett Francis P. Matthews amerikai tengerészetügyi miniszter Boston városban tartott beszéde, amelyben többek között azt mondotta, hogy ha szükségét látják, akkor az “Egyesült Államok mutasson hajlandóságot a ‘preventív’ háború megindítására, hogy kikényszeritse a békére való kooperációt”, (to compel cooperation for peace). Matthews beszéde nyüvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államokban igen nagy erők és érdekeltségek sürgetik a harmadik világháború megindítását. Ügyes, diplomatikus nyelven ezt “preventív” háborúnak nevezik, mert szerintük a háború most már kikerülhetetlen s igy azt akarják, hogy a United States kezdje meg azonnal, amíg az atombombákban fölénye van. így tehát háborút akarnak, hogy megelőzzék, vagy eltereljék (prevent) a háborút. Ugyanilyen furfangos okoskodásra mutat az a nézet is, hogy az oroszok nem akarnak békét, igy meg kell indítani ellenük a háborút, dobáljuk rájuk az atombombát mindaddig, amig készen lesznek, hogy “kooperáljanak” velünk a béke megteremtésében. Tudjuk jól, hogy az ilyen embertelen gondolkozásnak igen sok hive van Amerikában, hiszen a háború vámszedői szolgálatában álló sajtó, rádió és egyéb olyan intézmények, amelyek a közvéleményt szolgálják, már évek óta ezt a felfogást terjesztik, de ez az első eset, amikor a kormány ily magasrangu tagja ilyen nyilatkozatot tett. így nem volt meglepő, hogy az ezen hadüzenetnek beillő beszédre Dean Acheson külügyminiszter Truman elnök tudtával még aznap kijelentette, hogy a kormány nem osztja Matthews felfogását. Másnap pedig ugyancsak Truman elnökkel való tanácskozás után Philip C. Jessup, Truman “vándorló nagykövete” adott le hosszabb nyilatkozatot, amelynek legfontosabb része ez: A világ problémáit nem lehet megoldani azzal, hogy a Szovjet Unionra atombombákat dobunk. A háború nem kikerülhetetlen. A háború pusztítása olyan katasztrofális, hogy minden követ meg kell forgatnunk annak elhárítására s biztonságunk kiépítésére békés utón. Kormányunknak az a meggyőződése, hogy ez lehetséges. Természetesen akadtak elegen, akik Matthews mellé álltak, még a kongresszus tagjai között is. így például John Walsh (D. Ind.) képviselő, aki tagja a hadibizottságnak, nagy hive a Szovjet Union elleni “atom-blitz” háborúnak, mert mint mondotta, most “már van 250 atombombánk és százféle módon is el tudjuk juttatni Oroszország szivébe”. Hozzájárult a háborús hisztéria fokozásához MacArthur generális üzenete, amelyet a chicagói veterán egyesületnek küldött s amelyben azt mondotta, hogy Formosa szükséges az Egyesült Államok biztonságához, mert “a háborút partjainkhoz hozná, ha ez a sziget ellenséges kezekbe kerülne”. Miután az újságok már előzőleg közreadták az üzenet szövegét, Truman elnök elrendelte, hogy MacArthur vonja vissza azt, amit igy nem olvastak fel, mint előre tervezték. A Matthews és MacArthur generális üzenete mutatják, hogy a hadsereg vezetősége kezébe akarja ragadni a háború megindításának a jogát, amit eddig csak a kongresszus gyakorolt. Még jobban mondva, magasrangu katonatisztek politikai iránytszabó nyilatkozatokat tesznek, amelyekben más hatalmakat fenyegetnek s ezzel siettetik a háború kitörését. Kétségtelen, hogy a háborún hihetetlen nagy profitot zsaroló amerikai nagytőkések a nülitaristák mögött állnak, azért vesznek maguknak olyan bátorságot, hogy úgy az elnököt, mint a külügyminisztériumot semmibe sem véve tesznek üyen fenyegető nyilatkozatokat. A háborús uszitóknak mondotta Jessup: Amerika nem fog meglepő atom-támadást intézni Oroszország ellen, hogy elejét vegye az onnan jövő aggressziónak. Nem tudom megérteni, hogyan gondolkozik az, aki úgy hiszi hogy jobban járnánk, ha atombomba dobálással elejét vennénk a háborúnak? Először is kérdés, hogy vájjon az atombombákkal ki tudnánk-e ütni Oroszországot és igy elejét tudnánk-e venni a borzalmas harmadik világháborúnak? De ha 1950. szeptember 2. sikerülne is, mekkora területet kelleni megszállni? mekkora meszálló csapatra volna szükségünk? Ez és az elpusztított világ újjáépítése akkora problémát szolgáltatna, amihez képest a jelenlegi háború-utáni problémák csak gyerekjátékká lennének. De azonkívül feláldoznánk a világ többi nemzeteinek támogatását és velünk szembeni tiszteletét is. Valóban ideje lenne, hogy a kardcsörtető militaristák és a mögöttük álló háború profitharácsolók megszívlelnék Jessup szavait. Tartunk azonban attól, hogy ezeket a vérszag és a profit már annyira megvaditotta, hogy nem hallgatnak senkire, egyre fokozzák befolyásukat s végre beleviszik az emberiséget a végső nagy tragédiába. És ironikusan azt állítják, hogy ezt a rettenetes nagy tragédiát a béke érdekében idézik elő, mert mint Matthews mondotta: ’’Rákényszeritjük őket arra, hogy ‘kooperáljanak’ velünk a béke létrehozásában”. Az amerikai militaristák szerint tehát a kooperálás legjobb módja az ágyukkal, tankokkal, TNT-vel és ha kell, az atombombával való KÉNYSZERÍTÉS. Mit várhatunk olyan békétől, ami a KÉNYSZERITETT KO- OPERÄLÄSON NYUGSZIK? Deszpota uralmat teremt “Ha ilyen törvényeket hozunk, akkor az országunk tele lesz besúgókkal, árulkodókkal és kémekkel, mert az Uy rossz- illatú férgek és csúszó-mászók a deszpota uralom fényében gyorsan tenyésznek. Ezektől nem leszünk biztonságban sem a bizalmas baráti körben, sem meghitt családi otthonunkban. Ne higyjétek el, hogy a/ idegen hatalom elleni támadásra erősebbek leszünk, ha itthon zsarnokuralmat teremtünk. Micsoda abszurdum szabadnak nevezni magunkat akkor, amidőn olyan törvényeket sürgetünk, amelyek a barbár középkornak is a szégyenére válnának.” Ezen szavak kétség kívül azon törvényekre vonatkoznak, amelyeket mostanában a koreai háború által felkeltett hisztéria hatása alatt úgy a szövetségi, mint állami, megyei és városi törvényhozó testületek hoznak a “kommunizmus” elnyomására. Mert az ilyen törvények rendőr-állammá változtatják a legdemokratikusabb országot is és a mitsem sejtő polgárok, akiknek nemtörődömségével az ilyen törvényeket életbeléptetik, egyszer csak arra ébrednek, hogy félelem, rettegés közepette élnek, mert a ha- talomrajutott “csúszómászók” besugásától kell tartaniok. Nagyon tisztán látta ezt a dolgot Edward Livingston képviselő, aki a fenti szavakkal ellenezte az amerikai kongresszusban az első “árulási törvényt” (Sedition Act) még 1798-ban. Az azóta elmúlt másfélszáz év története mutatja, hogy az igazi hazafiak milyen tisztán látták ezt a dolgot már abban az időben. De a százpercentes álhazafiak akkor is keresztülerőszakolták az árulási törvényeket s rémuralmat teremtettek, mint amilyenhez útban vagyunk ma is. Az országos törvényt még csak tárgyalják s máris számos helyi rendeleteket adtak ki a kommunisták jelentkezésére, vagy kitiltására és tele vannak a lapok hihetetlen atrocitásokkal, miket legtöbb esetben hivatalos közegek követnek el, vagy adnak hozzá segítséget. Mutatónak ime itt van két ilyen eset a sok közül: Pár héttel ezelőtt Los Angeles városban bizonyos Frank Zaf- fina nevű “patrióta” elhatározta, hogy megtisztítja az itteni Chrysler telepet a kommunistáktól. Azért néhány társával egyetemben a gyár kapuja előtt várták a kijövő munkásokat és Leo Blanket és még két másik munkást alaposan összevertek, “mert úgy néztek ki, mint a kommunisták”. A bírósági tárgyaláson Zaf- fina elismerte bűnösségét, hazafias felhevülésére hivatkozott, amit a biró tudomásul vett és ezt a nyüvánvalóan közveszélyes gézengúzt csak arra Ítélte, hogy fizessen 100 dollárt a megvert ember orvosi költségeire, a 15 napi börtönbüntetést pedig felfüggesztette. Amikor Zaffina kifizette a száz dollárt, öntelten mondotta: “No ennyit igazán megért!” A biró a további vádat az ügyész ajánlatára elejtette. Most hasonlítsuk ezen Ítélethez ízt, amit Jacksonville, Fia. városban Charles Miller rendőrbiró szabott ki az idős Alexander W. Trai- norra, aki a floridai kommunista párt titkára és a már előbb hozott állami törvénynek megfelelőleg ezt be is jelentette. Pár nappal ezelőtt Jacksonville városi tanácsa rendeletben eltiltotta a kommunistákat, hogy a városba jöjjenek. Az 54 éves Trainor, aki egyszerű munkásember, gépész, nem tudván a rendeletről, bement a városba valami ügyének elintézésére, mire a rendőrök elfogták. Hiába mondotta, hogy még nem tudott a rendeletről, a biró kárörvendve mondta: “Kilencven nap kényszermunka a börtön-farmon!” Az 1798-as rémuralomnak Jefferson és társai vetettek véget. Úgy látjuk, hogy Livingstouokra, Jeffersonokra újból igen nagy szüksége van ennek az országnak. SÜRGETI AZ ULTIMÁTUMOT WASHINGTON — Harold A. Stassen, aki aspirált a republikánus elnökjelölti tisztségre s jelenleg a Pennsylvania Egyetem igazgatója, rádió beszédet tartott, amelyben azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok küldjön ultimátumot a Szovjet Uni- onnak. Az ultimátumban mondja ki, hogy azonnal háborút üzen, mihelyt Hátsó Indiában, Burmában, Görögorszá g b a n, vagy bármely országban is a koreaihoz hasonló háború üt ki. “Ez esetben a háború szinterét azonnal át kell tenni Ukrajnába, vagy Moszkvába, — mondotta Stassen. Stassen újból pályázik a republikánus elnökjelöltségre s ez volt az első programbeszéde.
