Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-09 / 1646. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Kényszeritett kooperálás Világszerte nagy izgalmat keltett Francis P. Matthews ame­rikai tengerészetügyi miniszter Boston városban tartott beszéde, amelyben többek között azt mondotta, hogy ha szükségét látják, akkor az “Egyesült Államok mutasson hajlandóságot a ‘preven­tív’ háború megindítására, hogy kikényszeritse a békére való ko­operációt”, (to compel cooperation for peace). Matthews beszéde nyüvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Ál­lamokban igen nagy erők és érdekeltségek sürgetik a harmadik világháború megindítását. Ügyes, diplomatikus nyelven ezt “pre­ventív” háborúnak nevezik, mert szerintük a háború most már ki­kerülhetetlen s igy azt akarják, hogy a United States kezdje meg azonnal, amíg az atombombákban fölénye van. így tehát háborút akarnak, hogy megelőzzék, vagy eltereljék (prevent) a háborút. Ugyanilyen furfangos okoskodásra mutat az a nézet is, hogy az oroszok nem akarnak békét, igy meg kell indítani ellenük a há­borút, dobáljuk rájuk az atombombát mindaddig, amig készen lesznek, hogy “kooperáljanak” velünk a béke megteremtésében. Tudjuk jól, hogy az ilyen embertelen gondolkozásnak igen sok hi­ve van Amerikában, hiszen a háború vámszedői szolgálatában ál­ló sajtó, rádió és egyéb olyan intézmények, amelyek a közvéle­ményt szolgálják, már évek óta ezt a felfogást terjesztik, de ez az első eset, amikor a kormány ily magasrangu tagja ilyen nyi­latkozatot tett. így nem volt meglepő, hogy az ezen hadüzenetnek beillő be­szédre Dean Acheson külügyminiszter Truman elnök tudtával még aznap kijelentette, hogy a kormány nem osztja Matthews felfo­gását. Másnap pedig ugyancsak Truman elnökkel való tanácsko­zás után Philip C. Jessup, Truman “vándorló nagykövete” adott le hosszabb nyilatkozatot, amelynek legfontosabb része ez: A világ problémáit nem lehet megoldani azzal, hogy a Szovjet Unionra atombombákat dobunk. A háború nem kike­rülhetetlen. A háború pusztítása olyan katasztrofális, hogy minden követ meg kell forgatnunk annak elhárítására s biztonságunk kiépítésére békés utón. Kormányunknak az a meggyőződése, hogy ez lehetséges. Természetesen akadtak elegen, akik Matthews mellé álltak, még a kongresszus tagjai között is. így például John Walsh (D. Ind.) képviselő, aki tagja a hadibizottságnak, nagy hive a Szovjet Union elleni “atom-blitz” háborúnak, mert mint mondotta, most “már van 250 atombombánk és százféle módon is el tudjuk jut­tatni Oroszország szivébe”. Hozzájárult a háborús hisztéria fokozásához MacArthur ge­nerális üzenete, amelyet a chicagói veterán egyesületnek küldött s amelyben azt mondotta, hogy Formosa szükséges az Egyesült Ál­lamok biztonságához, mert “a háborút partjainkhoz hozná, ha ez a sziget ellenséges kezekbe kerülne”. Miután az újságok már elő­zőleg közreadták az üzenet szövegét, Truman elnök elrendelte, hogy MacArthur vonja vissza azt, amit igy nem olvastak fel, mint előre tervezték. A Matthews és MacArthur generális üzenete mutatják, hogy a hadsereg vezetősége kezébe akarja ragadni a háború megindí­tásának a jogát, amit eddig csak a kongresszus gyakorolt. Még jobban mondva, magasrangu katonatisztek politikai iránytszabó nyilatkozatokat tesznek, amelyekben más hatalmakat fenyeget­nek s ezzel siettetik a háború kitörését. Kétségtelen, hogy a há­borún hihetetlen nagy profitot zsaroló amerikai nagytőkések a nülitaristák mögött állnak, azért vesznek maguknak olyan bátor­ságot, hogy úgy az elnököt, mint a külügyminisztériumot semmibe sem véve tesznek üyen fenyegető nyilatkozatokat. A háborús uszitóknak mondotta Jessup: Amerika nem fog meglepő atom-támadást intézni Orosz­ország ellen, hogy elejét vegye az onnan jövő aggressziónak. Nem tudom megérteni, hogyan gondolkozik az, aki úgy hiszi hogy jobban járnánk, ha atombomba dobálással elejét ven­nénk a háborúnak? Először is kérdés, hogy vájjon az atom­bombákkal ki tudnánk-e ütni Oroszországot és igy elejét tud­nánk-e venni a borzalmas harmadik világháborúnak? De ha 1950. szeptember 2. sikerülne is, mekkora területet kelleni megszállni? mekkora meszálló csapatra volna szükségünk? Ez és az elpusztított világ újjáépítése akkora problémát szolgáltatna, amihez ké­pest a jelenlegi háború-utáni problémák csak gyerekjátékká lennének. De azonkívül feláldoznánk a világ többi nemzetei­nek támogatását és velünk szembeni tiszteletét is. Valóban ideje lenne, hogy a kardcsörtető militaristák és a mögöttük álló háború profitharácsolók megszívlelnék Jessup sza­vait. Tartunk azonban attól, hogy ezeket a vérszag és a profit már annyira megvaditotta, hogy nem hallgatnak senkire, egyre fokoz­zák befolyásukat s végre beleviszik az emberiséget a végső nagy tragédiába. És ironikusan azt állítják, hogy ezt a rettenetes nagy tragé­diát a béke érdekében idézik elő, mert mint Matthews mondotta: ’’Rákényszeritjük őket arra, hogy ‘kooperáljanak’ velünk a béke létrehozásában”. Az amerikai militaristák szerint tehát a kooperálás legjobb módja az ágyukkal, tankokkal, TNT-vel és ha kell, az atombom­bával való KÉNYSZERÍTÉS. Mit várhatunk olyan békétől, ami a KÉNYSZERITETT KO- OPERÄLÄSON NYUGSZIK? Deszpota uralmat teremt “Ha ilyen törvényeket hozunk, akkor az országunk tele lesz besúgókkal, árulkodókkal és kémekkel, mert az Uy rossz- illatú férgek és csúszó-mászók a deszpota uralom fényében gyorsan tenyésznek. Ezektől nem leszünk biztonságban sem a bizalmas baráti körben, sem meghitt családi otthonunkban. Ne higyjétek el, hogy a/ idegen hatalom elleni támadásra erő­sebbek leszünk, ha itthon zsarnokuralmat teremtünk. Micso­da abszurdum szabadnak nevezni magunkat akkor, amidőn olyan törvényeket sürgetünk, amelyek a barbár középkornak is a szégyenére válnának.” Ezen szavak kétség kívül azon törvényekre vonatkoznak, amelyeket mostanában a koreai háború által felkeltett hisztéria hatása alatt úgy a szövetségi, mint állami, megyei és városi tör­vényhozó testületek hoznak a “kommunizmus” elnyomására. Mert az ilyen törvények rendőr-állammá változtatják a legdemokrati­kusabb országot is és a mitsem sejtő polgárok, akiknek nemtö­rődömségével az ilyen törvényeket életbeléptetik, egyszer csak arra ébrednek, hogy félelem, rettegés közepette élnek, mert a ha- talomrajutott “csúszómászók” besugásától kell tartaniok. Nagyon tisztán látta ezt a dolgot Edward Livingston képvi­selő, aki a fenti szavakkal ellenezte az amerikai kongresszusban az első “árulási törvényt” (Sedition Act) még 1798-ban. Az azóta elmúlt másfélszáz év története mutatja, hogy az igazi hazafiak milyen tisztán látták ezt a dolgot már abban az időben. De a százpercentes álhazafiak akkor is keresztülerőszakolták az árulási törvényeket s rémuralmat teremtettek, mint amilyen­hez útban vagyunk ma is. Az országos törvényt még csak tárgyal­ják s máris számos helyi rendeleteket adtak ki a kommunisták jelentkezésére, vagy kitiltására és tele vannak a lapok hihetetlen atrocitásokkal, miket legtöbb esetben hivatalos közegek követnek el, vagy adnak hozzá segítséget. Mutatónak ime itt van két ilyen eset a sok közül: Pár héttel ezelőtt Los Angeles városban bizonyos Frank Zaf- fina nevű “patrióta” elhatározta, hogy megtisztítja az itteni Chrysler telepet a kommunistáktól. Azért néhány társával egye­temben a gyár kapuja előtt várták a kijövő munkásokat és Leo Blanket és még két másik munkást alaposan összevertek, “mert úgy néztek ki, mint a kommunisták”. A bírósági tárgyaláson Zaf- fina elismerte bűnösségét, hazafias felhevülésére hivatkozott, amit a biró tudomásul vett és ezt a nyüvánvalóan közveszélyes gézengúzt csak arra Ítélte, hogy fizessen 100 dollárt a megvert ember orvosi költségeire, a 15 napi börtönbüntetést pedig felfüg­gesztette. Amikor Zaffina kifizette a száz dollárt, öntelten mon­dotta: “No ennyit igazán megért!” A biró a további vádat az ügyész ajánlatára elejtette. Most hasonlítsuk ezen Ítélethez ízt, amit Jacksonville, Fia. városban Charles Miller rendőrbiró szabott ki az idős Alexander W. Trai- norra, aki a floridai kommunista párt titkára és a már előbb ho­zott állami törvénynek megfelelőleg ezt be is jelentette. Pár nap­pal ezelőtt Jacksonville városi tanácsa rendeletben eltiltotta a kommunistákat, hogy a városba jöjjenek. Az 54 éves Trainor, aki egyszerű munkásember, gépész, nem tudván a rendeletről, be­ment a városba valami ügyének elintézésére, mire a rendőrök el­fogták. Hiába mondotta, hogy még nem tudott a rendeletről, a biró kárörvendve mondta: “Kilencven nap kényszermunka a bör­tön-farmon!” Az 1798-as rémuralomnak Jefferson és társai vetettek véget. Úgy látjuk, hogy Livingstouokra, Jeffersonokra újból igen nagy szüksége van ennek az országnak. SÜRGETI AZ ULTIMÁTUMOT WASHINGTON — Harold A. Stassen, aki aspirált a republi­kánus elnökjelölti tisztségre s jelenleg a Pennsylvania Egye­tem igazgatója, rádió beszédet tartott, amelyben azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok küld­jön ultimátumot a Szovjet Uni- onnak. Az ultimátumban mond­ja ki, hogy azonnal háborút üzen, mihelyt Hátsó Indiában, Burmában, Görögorszá g b a n, vagy bármely országban is a ko­reaihoz hasonló háború üt ki. “Ez esetben a háború szinterét azonnal át kell tenni Ukrajnába, vagy Moszkvába, — mondotta Stassen. Stassen újból pályázik a re­publikánus elnökjelöltségre s ez volt az első programbeszéde.

Next

/
Thumbnails
Contents