Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-09 / 1646. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 9 NO. 1646 SZÁM ABridges-ügy fejleményei Vélemények a háborúkról A HAJÓMUNKÁSOK VEZÉRÉT ÚJBÓL SZABADLÁBRA HELYEZTÉK. — A FELLEBVITELI BÍRÁK NYILATKOZATA. — HIHETETLEN HAJSZA BRIDGES BEBÖRTÖNZÉSÉRE. SAN FRANCISO — A háromtagú fellebviteli bíróság két szavazattal egy ellenében kimondotta, hogy George B. Harris szövetségi biró hibát követett el, amikor visszavonta Harry Bridges 25,000 dolláros biztosítékát és börtönbe vetette mielőtt a felsőbb bíróságnak alkalma lett volna tárgyalni Bridges fellebezését. Ezért a felsőbb bíróság elrendelte, hogy Bridgest újból szabadlábra kell helyezni. •----------------------------------------Ezt a döntést a két szövetségi biró, — William E. Orr és William Healy, — azzal indokolták meg, hogy “az ítélet óta Bridges nem követett el semmi olyasmit, ami mutatná, hogy szabotá- lást, vagy sztrájkokat ajánlott volna, piket vonalat sem állított a kikötőkben s azonkívül már magát az eredeti Ítéletet is olyan körülmények között hozták ellene, hogy bail ellenében adott szabadsága méltányos volt’’. “Nyomatékosan kihangsúlyozzuk” — mondta ez a két biró a döntésben, — “hogy bármennyire nem kedvünkre való is a bírósági tekintély fentartása az ilyen feszült és izgalmas időkben, mégis szilárdul ellen kell ál- lanunk a bíróság tekintélyét aláásó eljárásoknak. Bridgest kiszemelték önhatalmú bírósági eljárásra, ami sokkal nagyobb veszedelmet jelent az ország alkotmányára s általában az egész nemzetre, mint az, hogy Bridges szabadon van bail ellenében.” Ugyancsak ellenezte ez a két biró azt, hogy a Bridges ügybe “katonai hatóságok is beleavatkozzanak”, mert a bail visszavonását követelő Joseph Donohue, szövetségi ügyész azon az alapon követelte Bridges bebörtönzését, hogy a hajósok vezére veszélyezteti a koreai háború sikerét, amennyiben a vezetése alatt álló munkásokat a háborús erőkifejtés ellen hangolja. A fel- lebbviteli bíróság döntése után Donohou kijelentette, hogy lemondott állásáról. Másnap azonban már örömmel közölte az újságírókkal, hogy J. Howard McGrath igazságügyminiszter nem fogadta el a lemondását. A Bridges ügyben hozott döntés miatt nagyon dühösek lettek a Bridges eltávolításán dolgozó reakciós elemek. Ezeknek nevében Szenátor Milliam Langer (R. N.D.) agitált a kongressus tagjai között, hogy küldjenek ki vizsgálóbizottságot annak megvizsgálására, vájjon a Bridges javára döntő két szövetségi biró nem-e kommunista ? Langer szerint minden biró, aki még a kommunizmussal vádolt egyénekkel szemben is betartja a törvényt, gyanús s valószínű maguk is kommunisták, vagy legalább is “hívei a Marx által hirdetett kormányrendszernek s szimpatizálnak a szubverziv organizációkkal”. A BRIDGES ÜGY története Az amerikai nagymérvű “hivatalos” munkásellenes aktivitások mellett, mint például a Haymarket tragédia, Tom Mooney bebörtönzése, a Sacco-Van- zetti kivégzése, az IWW vezetőinek bebörtönzése, stb. most méltó helyet foglal el a Harry Bridges ügy. A jelenleg 48 éves, állítólag vallásos érzelmű Harry Bridges Ausztráliában született, ahonnan 1920-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol a nyugati kikötőkben a rakparti munkások között dolgozott. Kiváló szervező képessége első ízben 1934-ben tűnt fel a san-francis- coi rakparti munkások sztrájkja alkalmával. Éttől az időtől kezdve vezető szerepet vitt a ten- genhajózási munkások bérharcaiban és militáns tevékenységének elismeréséül 1937-ben megválasztották az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union elnökévé. Vezetése alatt ez a szervezet gyors fejlődést mutatott s az eddig végtelenül kizsákmányolt hajómunkások életszínvonalát nagymértékben emelte. Természetes, hogy a kaliforniai hajóstársulatok s általában a kaliforniai munkáltatók azonnal megindították a hajszát Bridges eltávolítására. Politikai befolyásukkal már 1936-ban rávették a munkaügyi minisztriu- mot, hogy kíséreljék meg Bridges deportálását. Ettől az időtől kezdve állandóan folyik a Bridges elleni hajsza. Noha 1936-ban a Department of Labor (akkor ez a minisztérium kezelte a bevándorlási ügyeket) nem talált legális alapot a deportálásra, két évvel később, 1938 március havában kiadták ellene a deportálási rendeletet azon az alapon, hogy kommunista. Ezen rendelet ellen Bridges a bírósághoz fordult. Hosszadalmas tárgyalások következtek s végül 1939-ben a bíróság kinevezett egy bizottságot a Bridges-ügy kivizsgálására. (Folytatás a 7-ik oldalon) AZ ELSŐ világháborúban a hadseregek fővezére John J. Pershing ezt mondta: “Megkérdezhetnénk saját magunktól, hogy a civilizáció nem-e fogja elérni azt a fokot, ahol önmagát semmisíti majd meg és a mi végzetünk fejjel lefelé visz bennünket egy romboló háborún ke- . resztül a sötét barbarizmusba.” Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt, Amerika népéhez intézett rádió beszédében többször hangoztatta, hogy “Gyűlölöm a háborút”. A világháború befejezése után ezt mondotta: “Az erőszakhoz való menekvésünk az elmúlt nagy háborúban, nem hozott nyugalmat. Győzelem vagy veszteség egyformán meddő marad. Ezt a leckét a világ megtanulhatta.” Frederick the Great: “Ha az én katonáim tényleg gondolkodnának, egyikük sem maradna a szolgálatban.” Napoleon Bonaparte: “Minnél többet tanulmányozom a világot, annál inkább meggyőződök arról, hogy a nyers erőszak nem alkot semmi kívánni valót.” Duke of Wellington: “Ha csak egyszer látnál egy napig háborút, az istenhez fohászkodnál, hogy soha többet ne láss egy másikat.” Adolph Hitler: “A háború mindenkor haszontalan volt. Minden háború először is kiirtja a nemzet legjavát.” General Grant: “Véleményem szerint soha nem volt olyan idő, hogy ne lehetett volna megtalálni az útját a háború megakadályozásának.” Az orosz hadsereg koreai fő- parancsnoka 1945-ben, miután leverték a japánokat, a következőket mondotta: “Korea polgárai! Az országotok most már szabad. De ez csak Korea történetének az első oldala.” “Éppen úgy, mint ahogyan egy virágzó kert az ember munkájának gyümölcse, a boldogságot is csak hősies önfeláldozással, küzdelemmel és fáradhatatlan munkával, csak a koreai nép hozhatja létre.” “Korea polgárai! Ne feledjétek el, hogy a boldogság a ti kezetekben van! A szabadságotok most már meg van. Most már minden tőletek függ. A szovjet hadsereg megteremtette azt a helyzetet, amely lehetővé teszi Korea népének, hogy munkájával szabadon alkothat. Csak ti magatok kell, hogy legyetek a saját boldogságotok alkotó munkásai.” MacArthur Í945 szeptember havában az alanti rendeletet adta ki South Korea népéhez: “A kormányzás teljes hatalma Korea területén, délre a 38-as fokmérőtől az én fenhatóságomhoz tartozik. A lakosság minden fen- tartás nélkül kell, hogy engedelmeskedjen mindazon rendeleteknek, amelyek az én aláírásommal jelennek meg. Mindazok, akik ellenszegülnek az ok- kupáló hadseregnek vagy megszegik a rendeleteket és a nyugalmat, irgalmatlanul és súlyosan büntetve lesznek. A katonai megszállás idejére az angol nyelv lesz hivatalosan bevezetve.” Eme hasonlatból, amelyet a két hadvezér intézett Korea népéhez, fölösleges akadémiai érettség ahhoz, hogy megtudja külömböztetni, hogy melyik beszélt a néphez, a nép érdekében, a népért. K-r. ' “TISZTOGAT” A CIO WASHINGTON — A Congress of Industrial Organization (CIO) szervezet Végrehajtó Bizottsága 41 szavazattal 2 ellenében kizárta soraiból a Harry Bridges vezetése alatt álló International Lonshoremen’s and Warehousemen’s Union szervezetet azon vád alapján, hogy ez a szervezet a kommunista irányvonalat követi. Az ILMU kizárásával a CIO befejezte a “tisztogató” munkáját, amennyiben kizárta mindazon unionokat, amelyek politikai függetlenséget követeltek. A kizárás természetesen egyben azt jelenti, hogy a megfelelő iparokban a CIO uj szervezeteket alakit és harcot idéz fel a munkások között. A munkásoknak ily módon való egymás elleni fordítását a munkáltatók örömére a CIO “tisztogatásnak” nevezi. TITO SEMLEGES AKAR MARADNI BELGRAD — Marshall Tito hosszas intervjut adott Kama- lesh Benerji indiai szocialista újságírónak, amelyben többek között ezt mondotta: “Egyetlen agresszív állam sem számíthat a jugoszláv nép szimpátiájára. A támadás nem a mi módszerünk. Azért a támadó segítése erkölcsi szempontból helytelen. Ezért Jugoszlávia nem fogja támogatni az agressziót, bármely oldalról jöjjön is az. Jugoszlávia csak akkor fog harcolni, ha megtámadnak bennünket. Akkor természetesen fegyverrel védjük magunkat.” Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act »f March 3, 1879
