Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. augusztus 26. Milyen demokráciát véd Amerika Koreában? (Vi.) A National Guardian hetilapban többeken, akik évekig voltak Koreában, részben az amerikai kormány odaküldött emberei nyilatkozatot adtak, melyeket az amerikai nagy lapok agyonhallgattak, vagy kigu- nyoltak, de hogy az igazságot legalább a Bérmunkás olvasói megismerjék, leközlünk kettőt, akiket még Koreában való küldés előtt, az amerikai FBI megvizsgált és egyetlen egy csep piros festéket, vagy érzést nem talált bennük. Az egyik Stanley Earl, titkára volt az Oregon állami CIO councilnak és a Marshall tervezet koreai megbízottja volt. Earlt, aki csalódottan lemondott az állásáról, több újságíró megintervjuolta és a következőket mondta: “Az egész politikai, társadalmi és gazdasági felépítmény a köztársaságban (Dél-Korea) helytelen. Az nem demokrácia. Inkább egy teljes rendőrállam. “Mondhatom nektek, igazán és becsületesen, hogy a pana- mázás mindennapi jelenség. Tetejétől az aljáig, a kormány körökben mindenki korrupt. A rendőrségi szekciók azon alapultak, azzal működtek. A hadsereg azon működött, a minisztériumok azon működtek, a kormány rendszeresen rabolta ki a koreai köztársaságot. “Én úgy határoztam, hogy nem maradok Koreában, nem adok segítséget — az amerikai munkásmozgalom jó nevét — olyan korruptsághoz, mely ott létezik. Úgy érzem, hogy a közönségnek meg kellene tudni, hogy miért halnak meg a fiaink ottan. Hogy azok a rothadt Rhee kormányért halnak meg, hogy valamit ott meg kell változtatni. MUNKÁSOK A RÁCSOK MÖGÖTT Tudomásotokra akarom hozni, hogy ott nem volt egyetlen társadalmi, ipari törvény, amit a dél-koreai kormány képviselőháza hozott volna. Nem volt egyetlen egy törvény, amely a koreai nép érdekében lett volna hozva. Nem volt semmi próbálkozás, hogy a korrupciót, a pa- namázást megszüntessék. Nem volt semmi próbálkozás, hogy kigyomlálják azt a rothadt, korrupt rendőrséget, amely még a japánok alatt működött, harminc évig. Akikkel én dolgoztam, állandóan a börtönbe lettek dobva. Nekem nem voltak támogatóim. Engem lekapcsoltak. A múlt évben a Rhee kormány börtönbe tett 150.000 embert, családjaikkal egyetemben. A börtönök tömve vannak. Én keresztül mentem azokon, de senki más nem. A munkásoknak nem volt bizalma a korrupt union vezérekben, a kormány által uralt unionokban, vagy magában a kormányban, hogy orvosolni fogják sérelmeiket.” A másik egy vasutas, akit az amerikai kormány azért küldött oda, hogy a dél-koreai vasutakat rendbehozza. Houston W. Meade, aki a reakciós Taft-fele republikánus párti ember, tehát nem vörös, szinte visszakerült, több évi ott tartózkodás után és a következőket mondta: “Nekünk nincsenek szövetségeseink Koreában. Azok a népek a saját szabadságukért, függetlenségükért harcolnak. Nem látnak bennünket másképpen, mint a japánokat látták. Mi megsemmisíthetjük a koreai népet, de nem nyerhetjük meg. Mi csak kivonulhatunk onnan. Az északi és déli koreaiak csak any- nyiban külömböznek egymástól, mint a dél és északi Jersey állambeliek. Azok mind koreaiak és az országot megakarják tartani és kormányozni. Az bolond kérdés, hogy ki lőtt először, amikor a 38-as fokot, mint maradandó határt tekintették, mi biztosítottuk a lövöldöző háborút. Az oroszok nem hívták őket “gooks” (gúnynéven). Ők úgy kezelték a koreaiakat, mint emberi lényeket. Az oroszok nem csináltak kommunistákat a koreaiakból, a japánok csinálták és mi csinálunk. Amig nekünk az az álláspontunk, hogy azok alsóbbrendű lények, mi nem nyerhetünk Koreában, de sehol sem Ázsiában. Dr. Rhee lehet, hogy olyan jó amerikai, mint amilyen egy koreai lehet, de lehet, hogy nem az amit a koreai nép akar. ő soha nem ment ki 30 testőr nélkül, amig az országban járt szónokolni. Az IWW magyar lagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 3-án, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptember 3-án Clevelandon legyenek, hogy megfelelő elintézést nyerjenek mindazok az ügyek, amelyek a Bérmunkás körül az utóbbi hónapokban felmerültek. Ugyancsak kérjük azokat, akiknek kifogásaik vannak a Bérmunkás irányvonala ellen, hogy akár levélben vagy személyesen azt itt jelentsék be. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. A harmadik lehetőség: Én hiszek a szabad vállalkozásban. Ha az üzletemberek akarnak üzletet csinálni külföldön, menjenek csináljanak, de amikor azt követelik, hogy az amerikai fiuk áldozzák fel az életüket azokért a befektetésekért, ez az idő amikor megálljt kell parancsolni. Milyen szabad vállalkozás, melyet a B-29 bombázóknak kell támogatni. Nekünk három lehetőségünk van amint én látom. Mi küldhetünk hadosztályokat hadosztályok után ezen véres mészárlásban és kik akarják azt? Vagy mi ledobhatjuk az atombombát, mely miatt elvesztenénk egész Ázsiát és esetleg megindítanánk a harmadik világháborút. Vagy kivonulhatunk és hagyjuk a koreaiakat elrendezni saját országukat. Én úgy gondolom, hogy nekünk ki kell vonulni.” Ha jön az atombomba... (Folytatás az 1-ső oldalról) ez a robbanás nagyon heves földrengésszerű lökést eredményez úgy, hogy 3-4 mérföldnyi környezetben minden épület összedől. Éppen ezért, ez a fajta A-bomba nagyon alkalmatos a Kremlin és környékének az elpusztítására, avagy a new yorki felhőkarcolók, a subway és hasonló építmények tönkretételére, — jegyzik meg a szakértők. Az ily robbanásnál levegőbe vetett homok, anyag, kőtörmelék, stb. mind radioaktív lesz, vagyis magukba veszik a halálos sugarakat és jó ideig minden élőlényre halálos veszedelmet jelentenek. Ugyanez az eset áll be a viz alatt elrobbantot A-bombánál is, amikor nagy mennyiségű viz veszi magába a halálos sugarakat. A nagy hő következtében ez a viz gyorsan párolog, gőzzé válik, majd felhőket alkot. Az ily vízgőz még mindig radioaktiv és képes egész vidékek lakóinak kiirtására. Másik veszedelme a tenger alatt elrobbantot A-bom- bának az, hogy óriási nagy hullámokat küld a part felé és a közeli parti városokat radioaktív viz alá meríti. RADIOAKTÍV FEGYVEREK Az Atom Energy Commission egyébiránt tanulmányozza a “Radiological Warfere” módszeI réket, ami alatt azt értik, hogy radioaktívvá tesznek bizonyos anyagokat, mint például vizet, homokot, stb. és azokat re] (ülőgépekről a városokra szórják, vagy fecskendezik. A kézikönyv nyíltan megmondja, hogy mindezen dolgokat nem csak Amerika tudja megcsinálni az ellenségnek, ha- | nem fordítva is. És éppen az a | célja ennek a kézikönyvnek, hogy az ily támadás esetén mit tehet az individuális polgár? A kézikönyv irói is beismerik, hogy bizony nem valami sokat tehet. A legsikeresebb védekezési mód lenne a városok teljes átépítése; a gyáraknak és üzleteknek a földalá helyezése, hatalmas, legalább is két láb vastag betonból épített búvóhelyek építése, stb. Ezek azonban nemcsak túlságos költségesek, de nagyon sok időbe kerülnének ugyannyi- ra, hogy jelenleg semmi gyakorlati értelemmel sem bírnak. Mindazonáltal a kézikönyv a bomba-biztos védhelyek építését ajánlja, valamint azt, hogy figyelemmel kell kisérni és követni a helyi polgári védelmi intézmények rendeletéit. A könyv irói céloznak arra is, hogy az orvosi tudomány is mutat valami haladást a radioaktivitás okozta betegségek gyógyításában s ez napról-napra emelkedik. Ez a hivatalos kézikönyv teljes mértékben ismerteti az atombomba veszedelmét, de még inkább azt, hogy a védekezés csaknem lehetetlen. A földre-hasa- lás az egyetlen gyakorlati tanács, amit kapunk belőle. Az atombombának, az atomháborúnak, — avagy bármiféle más háborúnak a teljes kiküszöbölése az emberiség életéből már kiesik a kézikönyv keretéből. Részlet egy levélből Szabó Ferenc clevelandi olvasónk a Csehszlovákiához tartozó Kosice (volt Kassa) kapott levelet, amelyből közöljük az alábbi részleteket, amik éles cáfolatai az amerikai reakció nap-nap utáni hazugságainak. (Szerk.) . . . Levelüket megkaptuk a küldött dollárral, amiért nem készpénzt, de vásárlásra alkalmas utalványt kapunk, amelyért többet tudunk vásárolni, mint készpénzért. . . . Sajnálattal látjuk, hogy Koreában újabb háborút élesztenek. Bár hisszük, hogy békés elintézést nyer annak a felismerésével, hogy a dél-koreai nép is szabadságra vágyik. Mi, akiknek már része volt a brutális öldöklésben, mindent megmozgatunk, hogy elkerüljük a háborút. Tessék megbocsátani, hogy ezeket leirom, de én már felismertem, hogy évekig munkanél- kül hagytak nyomorogni, de amikor a földesurak, bankárok befektetései háborút követeltek, azonnal megtaláltak és a harctérre vittek, ahonnan mint any- nyi társam rokkantán kerültem vissza. Most magunknak építjük az országot. Sok tenni való van még, hogy minden a népé legyen, de már most is azokat az üdülőhelyeket, amelyeket eddig a hercegek, grófok és a nagy pénzemberek használhattak csak, ma a dolgozó munkásság és azok családjai használják az évi munka megérdemelt pihenésére. Hiszem, hogy legközelebbi levelemben az előrehaladás újabb állomásairól számolhatok be. Tisztelettel Lajos, Margit, Ancsi. AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETRE már eddig is többen jelentették részvételüket. Kérjük clevelandi Munkástársnőinket és mindazokat, akik egy-két éjjelre szállást tudnak valakinek adni, legkésőbb a szombat esti vacsoránál jelentsék azt be.
