Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
1950. augusztus 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A FORRONGÓ ÁZSIA A koreai háború, amely polgárháborúnak indult, de amely lehet, hogy előjátéka a régen fenyegetővé váló világháborúnak, ráterelte az újságolvasók figyelmét Ázsiára és Afrikára is. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy csak Korea és Kina az a terület, amelyeket forradalmi hullám sepert végig. Mert az egész ázsiai kontinens egy forrongó katlan, amelynek a délázsiai részén évtizedek óta tart az elnyomott gyarmati népek fel- szabadulási küzdelme. Az európai gyarmati imperial lizmus elleni küzdelem Kinában és Indiában lángolt fel első Ízben. Kina küzdelme az európai és kínai elnyomók ellen Sun Yet Sen vezetésével megdöntötte a kínai feudális uralmi rendszert, elkergette az elnyomó dinasztiát. Megindult a polgárosodási folyamat, amelynek a kifejlődését Sun Yet Sen korai halála szakított meg, amely után a hatalom sógorának Chiang Kai- Sheknek a kezébe került, ki magaköré gyűjtve teremtette meg a világ legkorruptabb, legreak- ciósabb rendszert, amelyben jobban elnyomták és kirabolták a népet, mint a régi császári uralom alatt. A másik nagy ázsiai birodalomban Indiában, évtizedeken keresztül folyt az angol imperializmus elleni harc, Mahatma Ghandi vezetésével. A kegyetlen angol gyarmatosítók számtalan lázadást nyomtak el véres harcok árán, de a függetlenségi mozgalmat megszüntetni nem tudták és a második világháborúban meggyengült Anglia kénytelen volt engedni a forradalmi erőknek és India, Egyiptom, az arab államok több-kevesebb függetlenséget nyertek, de jórészt megmaradtak az angol imperializmus gazdasági és politikai befolyása alatt. Ezekben az országokban csak nemzeti “felszabadulás“ történt, de a gazdasági rendszer változatlan maradt. Ahol a mindjobban kifejlődő proletáriátus rá fog jönni arra, hogy az elért nemzeti függetlenség csak az elnyomók személyében hozott változást, de a tényleges felszabadulást csak a társadalom uj gazdasági felépítménye fogja meghozni. Dél-Ázsiában egészen másként alakult ki a helyzet. Ennek az oka nem az, amit a Bérmunkás július 29-én megjelent számában Allen Griffin lapkiadó “elmélete” állít, amely szerint az “elmaradt népek azért fogadják el könnyebben a szocialista elméletet” —“a benszülötteknek nincs pénzük befektetésre, nem tudják mit jelent az üzletbe fektetett tőke után járó profit szerzése.” Ez az elmélet hamis, tudománytalan és minden alapot nélkülöz, mert hisz az indiai vagy egyiptomi proletáriátusnak sincsen pénze befektetésre, mégis más irányt vett a gyarmati fel- szabadulás alóli harcuk. Nem beszélve arról, hogy az előrehaladott francia, angol, német, stb. munkások sem ismerik a “befektetések” után járó profit gyönyöreit. Maga az amerikai munkásság többsége is csak olyan összeköttetésben van a bankokkal, hogy azok fojtogatják a házukon levő adóságokkal. Korea, Kina, Burma, Malay, Indo-Kina, Indonézia gyarmati vagy fél-gyarmati országoknak is megvan a benszülött burzsoáziájuk is, akik a proletáriátust igyekeztek befogni a maguk szekerébe, hogy saját egyeduralmukat kiharcolják, ahogy ez történt Dél-Koreában és a Holland gyarmatokból alakult Indonéziában, ahol az uralomra jutott benszülött burzsoázia a gazdasági hatalmon megosztozva a volt gyarmati burzsoáziával (Indonézia), a “felszabadító hatalommal (Dél-Korea) véres terrorral verték le a proletáriátus gazdasági elnyomatás elleni törekvéseit. Ilyen törekvése az egyesült, külső és belső elnyomóknak, azonban csütörtököt mondott Kinában, ahol a proletáriátus győzelmes forradalma minden amerikai segítség dacára is elűzte Chiangot és korrupt bandáját, akik most az amerikai hadihajók védelme alatt játszák tovább az amerikai adófizetők pénzén a kormányosdit — Formosa szigetén. Vitenamban a francia, Burma, Malay, Siámban az angol imperializmus évek óta folyó harca nem képes leverni a népek for- rac^lmát, sőt a forradalmárok folyton tért nyernek és a leggyalázatosabb terror sem képes a népek felszabadulási harcát letörni. Nem nagy dicsősége az amerikai kormánynak, hogy mindegyik helyen ott asszisztál az elnyomók oldalán. Hogy ezekben a gyarmati és félgyarmati országokban, miért történik egyszerre a felszabadulási harc a függetlenségért és a gazdasági felszabadulásért, arra nem Mr. Griffin adja meg a magyarázatot, hanem az a tény, hogy egyrészt példaképen ott áll előttük a szomszédságban a Szovjet és most már Kina uj gazdasági rendszere és igy helyes irányba terelődött a felszabadulási küzdelmük. Másrészt nincsennek hamis elméleteik, amelyekkel megbontsák a proletáriátus egységét. Nincsenek a burzsoáziával lepaktáló szocde- mek, nincsenek AFL és CIO féle, a kapitalizmust védő szak- szervezeteik. De nem dűlnek be a “Free Enterprise” tudósainak sem, hanem megspórolva a második forradalmat, egy csapásra akarják elérni a felszabadulásukat, úgy a nemzeti, mint a gazdasági elnyomás alól. A koreai nép erőmutatása, bárhogy is végződjön az, csak megerősíti a gyarmati népeket a kettős fel- szabadulási törekvéseikbe és Korea teljes szétbombázása csak gyűlöltebbé teszi nem csak a saját elnyomóikat, hanem a harcukba beleavatkozó imperialista hatalmakat is. A forrongó Ázsiát ma már nem lehet szuronyokkal elnyomni, ott állandó forradalom lesz mindaddig, amig meg nem szabadulnak úgy a bel-, mint a külföldi elnyomóiktól. Ez áll nem csak Vitenam, Burma, Sziám és Malay népeire, hanem az amerikai gyarmati állapotból felszabadult Philippine szigetekre is, ahol szintén erősödnek azok a forradalmi erők, amelyek nem csak a nemzeti felszabadulást akarják Amerikától, de meg akarnak szabadulni az amerikai és hazai tőkéseknek a kizsákmányolásától is. A KLERIKALIZMU S VERESÉGE \ A Magyar, Népköztársaság legmakacsabb ellensége, a magyar katolikus püspöki kar. A Mindszenty érsek ügye után egy időre, miután a magyar kormányzat erős kezet mutatott, a főpapság elcsendesedett, hajlandónak mutatkozott arra, hogy miként a többi felekezetek, a katolikus egyház is megegyezzen a kormánnyal és felhagyjon a nem is ellenzéki, hanem ellenséges álláspontjával. Az akkor megindult tárgyalás a Vatikán utasítására amelyben eltiltotta a püspököket a megegyezéstől, meghiúsult s azóta fokozatosan mind élesebben fordul szembe az uj rendszerrel. Megtagadta az álammal szemben a hűség eskü letételét és állandóan ellenséges magatartásra utasította az alsó papságot és a férfi és női szerzetes rendeket. Ennek a parancsnak a papság egy jórészénél és az apácák túlnyomó többségénél meg is volt a hatása, mert minden vonalon megnehezítették az ország felépítését, szervezték a szabo- tálásokat, a hitbeli befolyással igyekeztek különösen a falvak népét lebeszélni az annyira fontos termelés emeléséről, a termelőszövetkezetek alakításáról. Ők igyekeztek zavart kelteni a rémhírek terjesztésével, amit szervezetten űztek az egész országban. Természetellenes volt az, hogy a kormányzat újra olyan türelmes volt ezzel az ellenséges magatartással, amikor nyüvánvaló, hogy a katolikus dolgozók túlnyomó része teljesen beleilleszkedett az uj rendszerbe, de ugyanez mondható az alsó papság egy jó részéről is. Dacolva a püspöki paranccsal, sőt terrorral, igyekeztek alkalmazkodni az uj rendszerhez. Végtére is a kormány is meg- sokalta a klerikális bajkeverők aknamunkáját és egy pár helyen fülöncsipte és bíróság elé állította az uszitókat. Azokat a szerzetes rendeket, amelyek a kolduláson kívül csak a rémhírek terjesztői voltak, feloszlatta. A kemény kéz után a püspökök újra tárgyalni kezdtek, de nyilvánvalóan csak azért, hogy újra megpuhitsák a kormány rendcsináló terveit, de most meglepetés érte a főpapokat, mert megmozdult az alsó papság és egy 36 tagú ideiglenes bizottságot alakítva, gyűlésre hívta az ország alsó papságát azzal a kimondott szándékkal, hogy nyomást gyakoroljanak a főpapságra a megegyezésre, az ellenséges magatartás elhagyására. Felhívásukban leszögezik a meglevő vallásszabadságot és a meg nem egyezésért a főpapságot teszik felelőssé. Felhívásukat a következőkkel fejezték be: “Az eddig követett ut zsákutcába vezetett. Meg kell keresnünk és találnunk azt az uj utat, melyen egyházunk a magyar nép alkotmányában biztosított vallásszabadsággal élve , szabadon fejlődhetik tovább és amely utón mi, római katolikus papok szabadon hirdethetjük Krisztus evangéliumát, amelynek lényege a békeszeretet, az emberszeretet és a munka megbecsülése. E hármas tanítás szellemében kell támogatnunk a magyar dolgozó népet, kormányzatunkat, az ország újjáépítésében, dolgozó népünk életszínvonalának emelésében, uj, igazságos társadalmi rendszer megteremtésében és a külső és belső béke biztosítására irányuló törekvésében. Krisztus Urunk nevében hívjuk fel római katolikus anyaszentegyházunk minden papját, hogy egyházunk és hazánk iránti hűségben és sze- retetben az egész békeszerető magyar néppel egyesülve támogassák mozgal munkát, mellyel egyházunk és államunk javára, a belső és külső békefront megerősítésére elősegíteni kívánjuk az egyház és az állam végleges megegyezését.” A felhívás meglepően eredményes volt, dacára a püspöki tilalomnak, sőt az egyházból való kiátkozással való fenyegetőzésnek, az ország minden részéből a papok százai jöttek össze, akik követelték a megegyezést. De ettől függetlenül is, a legteljesebb együtt működésre, a Népi Köztársasághoz való hűségre tettek fogadalmat. Elhatározták a megkezdett szervezkedés folytatását és az esetleges püspöki terrorral való szembehelyezke- dést. Jellemző a Vatikán kétszínű politikájára, hogy amig Lengyelországba nem gördített akadályt az állammal való megegyezésre és hogy a főpapok is letegyék a hüségesküt az államra, addig nem csak Magyarországon, de Csehszlovákiában is eltiltotta ezt. Ma már az összes népi demokráciákban erős akció van folyamatban az alsó papság között, amely elfogadja a pápa irányítását a vallási dolgokban, de megtagadja, hogy a pápa vagy a püspökök utasításait az államrendszerhez való viszonyukba elfogadják. A Vatikán a múltjához híven ismét maradéktalanul a reakció, az imperializmus oldalán, sőt az élén áll, de lassan nem csak a hívek, de az alsó papság is mind nagyobb tömegekben helyezkedik szembe a klerikális elnyomó és háborúra uszító politikájával szembe. KIBŐVÍTIK A TÁRSADALMI BITOSITÁST WASHINGTON — A kongresszus alsóháza elfogadta azon javaslatot, amely részben^ felemeli a társadalmi biztosítás révén járó összegeket, részben pedig újabb 5 millió embert von be a biztosítás körébe. Ha a javaslatból törvény lesz, akkor arra jogosult lesz körülbelül 1 millió farm-munkás, 1 mülió házimunkás és sok, csak önmagát alkalmazó kisiparos is. SZOMBATON, szeptember 2- án, a Bérmunkás iroda helyisége, 8618 Buckeye Roadon déli egy órától estig nyitva lesz.
