Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. VV. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*$§?*> 42 Nincs ok panaszra Az utóbbi évtizedben az amerikai ujságirodalomban meghonosodott az a szokás, hogy egyes szerkesztők mint “vendég vezércikket” közölnek le más újságokban talált olyan vezércikkeket, amelyek megnyerik tetszésüket. A Bérmunkás nem követte ezt a szokást, leginkább azért, mert eddig még nem találtunk ilyen vezércikkeket. Most azonban nem tudunk ellentállni a kisértésnek s az alábbiakban, némi összevonással, leközöljük az amerikai nagytőke félhivatalos lapjának, a Wall Street Journalnak azon cikkét, amelyet a nagy korporációk féléves nyereség jelentésével kapcsolatban “Nincs ok a panaszra” címmel irt. * * * Az 1950-es év második negyedének jelentéseiből láthatjuk, hogy az adók levonása után maradt üzleti profit ebben a három hónapban 46 és fél százalékkal volt magasabb, mint az előző három hónapban. Igaz ugyan, hogy ez az év némi visszaeséssel kezdődött, de azért mégis ez a profit körülbelül 25 százalékkal magasabb, mint volt 1949 megfelelő három (április, május, junius) hónapos időszakában. Az üzletek a hozadéknak ezen emelkedését még a korai háború előtt érték el, igy bizonyos, hogy az 1950-es üzleti esztendő még kedvezőbben fog végződni. Ezt nem is kell bizonyítani, hiszen mutatja az egyes iparágak nagymérvű fellendülése, amely túlhaladja azt a pontot, amelynél előzőleg ingadozást mutatott. A 321 nagyobb vállalat kimutatásából, iparonként csoportosítva, az alábbi kedvező eredményeket láthatjuk: A profit emelkedés az előbbi három hónaphoz arányitva 1950 második negyedében a következő: Repülőipar 63 százalék, automobil és automobilfelszerelés 51, építőipar 36, vegyipar 20, szénbányák 91, szeszfőzdék 12, orvos-szerek 12, villanykészülékek 13, földmüvelőgépek 82, linoleum-áru 17, vas és acél 37, fémbányászat 45, irodafelszerelés 2, olajtermékek 15, papírtermékek 18, vasúti felszerelés 32, dohányáru 21, szerszám- és gépipar pedig 60 százalékkal emelték nyereségüket az előző 3 hónaphoz viszonyítva. Csupán két iparág mutatott hanyatlást, illetőleg azt, hogy ebben a három hónapban nem csináltak olyan magas profitot, mint az előző háromban. Ez az élelmiszer szétosztó ipar (nem a termelő farmerok), amely 4 százalékos esést mutat ki, de azért itt sem sok ok van a panaszra, mert az év első három hónapjában viszont 42 százalékos profit emelkedést jelentettek. A másik a textilipar, amely viszont az első három hónapban 75 százalékos emelkedést jelentett, amely most 8 százalékkal esett. Nincs ok tehát a panaszra. A 321 nagy üzlet átlagos 32 százalékos nyereség emelkedést jelentett. Aki az újságok pénzügyi rovatait csak a legfelületesebben is nézi, észreveheti, hogy jó üzletévük lesz. így például a Standard Oil of New Jersey 159 millió dollár hasznot ért el az első hat hónapban a múlt évi 137 millió dollár helyett. Ez lehetővé tette, hogy öt dollár és 27 cent helyett most 5 dollár és 54 centet fizethetett egy-egy részvényre. ARMCO Steel 25.7 millió dolláros hasznot jelentett, amiből 6 dollár és 46 cent osztalékot adnak egy-egy részvényre a multévi $4.01 helyett. Parke, Davis and Co. (orvosság gyártók) most csinálták a legnagyobb üzletet 84 éves fenállásuk alatt. Hat hónap alatt 9 millió dollár hasznot értek el, amiből $1.84 osztalék esik a tavalyi $1.07 helyett. % * * Nem folytatjuk tovább az egyes cégek felsorolását, amelyek jelentéseivel a Wall Street Journal bizonyítani igyekszik, hogy április, május és junius hónapokban rendkívül nagy üzleti fellendülés vette kezdetét és igy az amerikai tőkéseknek NINCS OKUK A PANASZRA. A sok számadat láttára elhisszük ezt az álütást. Sőt elhisszük azt is, hogy ez a profit ez év folyamán még mindig emelkedni fog. Elhisszük már csak azért is, mert láttuk, hogy ezen nagy üzleti fellendülést leginkább a háborús hisztéria hatása alatt adott nagy hadirendelések hozták létre. És látjuk, hogy a koreai háború megindítása óta az ilyen hadirendelések olyan méreteket öltenek, hogy azokat csak az asztronómiában használt számokkal tudjuk kifejezni. Elhisszük tehát minden további érvelés és bizonyítás nélkül is azt, hogy az amerikai nagykereskedőknek, szóval azoknak, ti)50;jmgusztus_26^ akiket általában nagykapitalistáknak nevezünk, — nincs okuk a panaszra. Elképzeljük még azt is, hogy a nagy osztalékok láttára miként dörzsölik össze kezeiket megelégedetten s mondják: “Soha ilyen nagyszerű üzleteket még nem csináltunk!” Miért panaszkodnának tehát? Hiszen évek óta erre az alkalomra várnak. Hiszen köztudomású, hogy igazán nagy profitot csak a hadirendeléseken lehet csinálni. És mellékesen még a hazát is szolgálják vele! Nem csoda, hogy az ily üzletemberek szemében a háború gondolata nem oly visszataszító, mint az egyszerű munkásembernél, akinek a háború első sorban is nem profitot, hanem a család egy vagy több tagjának katonai szolgálatra való behívását és a drágaság emelkedését jelenti. A háborút megelőzőleg, vagy annak első fázisában nem kérdezik, hogy az átlagos munkásembernek van-e oka panaszra, vagy nincs. Sőt láthatjuk, hogy a panaszokat milyen hamar és milyen erőszakosan fojtják el. Hamarosan börtönbe kerülnek, — vagy talán meg is lincselik azokat akik a véráldozat, a nagy drágaság, vagy a polgárjogok elkobzása miatt panaszkodni mernek. Hát nem szünt-e meg a nagy munkanélküliség? — kérdezik. És nem keresnek-e jól a munkások is a hadiiparokban? Ennek a félhivatalos parancsra készült közhangulatnak meg- felelőleg tehát mi is rendkívüli nagy örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy az amerikai nagy korporációk még soha Uyen jó üzleteket nem csináltak, mint ebben az évben, az osztalékok még tovább is emelkedni fognak . . . Szóval: NINCS OKUK PANASZRA! IGY MÉRGEZIK A FIATALSÁG LELKÉT! (Az alábbi levélnek egyik amerikai polgári lap a fenti címet adta — Szerk.) A következő levelet egy kislány irta a budapesti Magyar Nemzetnek: Kedves Szerkesztő Pajtás! Én még csak hét és fél éves vagyok, most megyek harmadik általánosba, de már én is olvastam a hős koreaiak szabadságharcáról. Az úttörő pajtásoktól is hallottam, hogy régen, amig a Szovjetunió fel nem szabadította őket, a koreai gyerekek, amikor olyan idősek voltak, mint most én, már nem játszhattak és tanulhattak, hanem nekik is dolgozni kellett, mint szüleiknek. De mégis éheztek, betegek is voltak, mert kifosztották őket az amerikai és japán urak. Most is azért dobálják rájuk a bombákat, hogy az ottani gyerekek ne játszhassanak és tanulhassanak, hanem öröm helyett sírjanak, nekik dolgozzanak és az ő pénzeszsákjaikat tömjék. De a rádió is bemondta, hogy a dolgozó emberek nem engedik ezt, és én sem akarom, hogy ezek a gonosz kapitalisták legyilkolják a koreai pajtásokat, meg szüleiket, meg testvéreiket. Hallottam, hogy mi kórházat és gyógyszereket és injekciós tűket küldünk Koreába és mindenki erre adakozik. Én két éve gyűjtöm a két- filléreseket meg az ötfilléreseket. Már hat forintom van. Anyuka adott még négy forintot és én most elküldöm ezt a tiz forintot a koreai pajtásoknak, hogy gyógyuljanak meg. Nekem úgyis megvan mindenem, gyakran kapok cukrot és süteményt is. Én azt szeretném, hogy ne csak nekem legyen meg mindenem, hanem a világon minden gyereknek. Ezért adok én most tiz forintot a koreai gyűjtésre. Előre! Vámos Éva, a Szorgalom-pajtáscsalád tagja, Budapest, II., Felviczini-ut 17. A napokban Hiroshima polgármestere jelentette, hogy az amerikai repülők által ledobott atombomba kétszázezer ember életébe került. A közeli tavakban még ma sem lehet halakat tenyészteni. A bomba leesésének helyétől néhány mérföldnyi távolságban még ma sem női meg semmiféle növény. Egy fél tucat ilyen bomba Chicago városát teljesen elsöpörheti a föld színéről, hosszú ideig hasznavehetetlenné, terméketlenné teheti a környékbeli talajt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milUói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megv áltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
