Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-05 / 1642. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. augusztus 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGÁRIÁN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Börtön volna a helyük Los Angeles újságjaiban a napokban olyan helyi érdekű szenzációs rendőr-riport jelent meg, amelyre érdemes nyomatékosan felhívni az amerikai közönség figyelmét, mert valószinü, hogy ha a koreai háború és az azzal kapcsolatos háborús uszítás még sokáig tart, akkor sok hasonló hirt fogunk hallana az ország külöm- böző részeiből is. Ez az “igaz történet” igen szépen mutatja, hogy a félkegyelmű, vagy szereplési viszketegségben szenvedő gonosz egyének miként kezdenek csőcselék akciókat, amelyeknek sok ártatlan ember esik áldozatul. Szól pedig ez a történet bizonyos Frank F. Zaffina nevű, 32 éves egyénről, aki a múlt háborúban a tengerészeknél szolgált, most rezervista és várja, hogy a közeli napokban behívják tényleges szolgálatra. “De mi haszna van annak, hogy mi a tengerentúl harcolunk a kommunisták ellen, ha azok itt, a saját városunkban szabadon garázdálkodhatnak?” — gondolta Zaffina, mint később azt az újságíróknak elmondotta. És a gondolatot a közmondásnak megfelelőleg “a tett követte”. Tudva azt, hogy a Chrysler automobilgyár munkásai Detroit és egyéb városokban nemrégiben fejezték be a hónapokig tartó sztrájkot. Ez csak elég bizonyíték arra, hogy sok kommunista van közöttük. A Chrysler Corporation-nak East Los Angelesben is van telepe. Zaffina, aki egy vasuttárságnál kocsivizsgáló munkát végzett, bejáratos volt oda a teherkocsik felülvizsgálására. Ismert is ott pár munkást, akkinek elmondotta, hogy szeretne “elbánni a kommunistákkal,” csak mutassák meg neki, hogy ki a kommunista. Végre akadt egy-két olyan “veterán társra”, aki vállalkozott a kommunisták kijelölésére. Ez a Zaffina nagyon alapos ember, tudta, hogy nem sokat ér a kommunisták elverése nagy publicitás nélkül. Azért betelefonált az egyik újsághoz, hogy délután négy órára, amikor a munkások kijönnek a gyárból, küldjenek fotó-riportereket a főbejárathoz, ahol Zaffina és társai lesbe álltak és amikor a gyanútlanul kijövő munkások között a festő departmentben dolgozó Leo Blanket átlépte a kaput, a lesbenállók egyike megjegyezte, hogy “ez úgy néz ki, mintha kommunista lenne.” Ez a leírás teljesen elég volt Zaffinának, valami bot félével úgy fejbevágta a mitsem sejtő munkást, hogy az azonnal összeesett. Hasonló módon bántak el az assembly-vonalon dolgozó Arthur Freeman, 35 éves munkással, majd Tom Creeddel is, aki maga is háborús veterán. Pezsgő a háborúban Ezt az önfeláldozó bátorságot, — amire az egyik amerikai generális ezt mondotta: “Eddig megvetettem a koreaiakat, de most már respektálom őket”, — sokféle módon próbálják magyarázni. Egyesek azt mondják, hogy a koreaiak “tudják, hogy miért harcolnak”, azért olyan bátrak; mások szerint ideológiaüag az oroszok, illetőleg a kommunisták befolyása alá kerültek, vagyis a kommunisták “elbolonditják” őket. De akadt olyan is, aki azt irta, hogy a halál ily semmibevevése az alkohol befolysának az eredménye. Bizony a háború nem “piknik” nem szórakozó kirándulás, — tartja egy amerikai közmondás. A vérontás olyan látvány, amit sok embernek az idegei nem bírnak ki. Régismert dolog, hogy ily esetekben az alkoholt sikeresen használják a “bátorság emelésére”. Megtették ezt még eddig minden háborúban. így nem csodálkozunk azon, hogy egyes amerikai újságírók szerint a koreai katonákat is lerészegitik az ütközetek előtt. Ha ez igaz, valószniü, hogy az oroszok által kedvelt “vodkát” kapnak. Az orosz fegyverek mellett nem is képzelhetünk el másféle italt. És az is valószinü, hogy nem csak a közlegények, hanem még a tisztek is csak vodkát isznak, hiszen hallottuk már, hogy vodkaivással vádolják még a legmagasabbrangu orosz diplomatákat is. Az amerikai hadseregben azonban ugylátszik, másképpen áll ez a dolog. Legalább is azt látszik bizonyítani a United Press szolgálatában álló Peter Kalischer tudósitó azon távirata, amelyben elmondja, hogy az amerikai katonáknak milyen nehézségekbe ütközik a koreai tankok elleni védekezés. A tankok elleni támadások buzdítására az Első Cavalry Divízió parancsnoka, Máj. General Hobart Gay ezt az ajánlatot tette: Kitüntetek minden bazuka-együttest (team), amely elpusztít egy-egy ellenséges tankot és azonkívül még minden második embernek adok egy üveg pezsgőt! Ebből az egyetlen mondatból két érdekes dolgot tudunk meg, amiket felemlíthetünk anélkül, hogy hadititkokat árulnánk eL Az egyik az, hogy az amerikai hadseregnél is értékelik a szeszes italt, természetesen az amerikai gazdasági viszonyoknak megfelelőleg, valószínűleg csak közönséges whisky jut a katonáknak, mig a pezsgő jár ki a tiszteknek, amiben nincs semmi megvetni való, hiszen ilyen időkben a tiszteknek is szükségük van egy kis “sziverő- sitőre”. A másik ugyancsak figyelemre, jobban mondva dicséretre méltó dolog, hogy Gay tábornok milyen demokratikus érzelmű ember. íme a saját és tiszttársai számára szerzett s gondosan elszállított, bizonyára nagyon kitűnő pezsgőt hajlandó megosztani az orosz tankokat megrohanó katonákkal, ha a tankokat tönkreteszik, vagyis ha élve visszajönnek. A “First Calvary Division”-ban bizonyára sok olyan katona szolgál, aki még soha sem ivott pezsgőt. Gay tábornok most alkalmat nyújt nekik ezen rendkívüli, eddig csak a gazdagoknak kijáró élvezeti cikk megkóstilására! AZ ÁRAK EMELKEDÉSÉVEL 400,000 GENERAL MOTORS MUNKÁS KAP ÓRABÉR EMELÉST órabér javításhoz jutnak. Az árak emelkedését a hivatalos statisztikai hivatal állapította meg. DETROIT — A General Motors és az autó unió között legutóbb aláirt egyezmény szerint a vállalat 400,000 munkása a felszökött árak folytán szeptem- ber elsejétől 4 centig terjedő A General Motors meg sem érzi ezt a munkabér többletet, mert az év második negyedében rekord üzletet csináltak, amely lehetővé tette, hogy az egyes részvények után $6.14 osztalékot fizessenek ki. ELV IN YIL ATKOZ AT Közben Blanket magához tért és feltápászkodott, Zaffina és társai nekirohantak. Ugylátszik azonban, hogy ez a Blanket erős ember lehet, mert az ütés dacára is felvette a harcot többszörös támadóival. Viszont ebből Zaffina azt látta, hogy ez az ember egész biztosan kommunista, másképpen miért védekezne, miért harcolna? Az ártatlan ember nem védekezik s aki igy harcol, az nem lehet más, mint bűnös azaz százper centes kommunista. Nosza nekiestek tehát s hamarosan parázs verekedés támadt, amely nagy néptömeget, majd a rendőrséget is érdekelni kezdte. A “nagy csatának” akadt még egy negyedik áldozata is. Ez a máskülönben nagyon is komoly dolognak egy kis humoros izt ád, mert nem volt más, mint Floyd McCarty fotóriporter, akit azon újság küldött ki, ahová Zaffina előzőleg telefonált. A nagy zavarban McCartyt is leütötték lábáról. Amikor a rendőrség végetvetett Zaffina “igazságszolgáltató expedíciójának,” az áldozatok természetesen érdeklődtek, hogy miért támadták meg őket és bámulva hallották, hogy “kommunis- tasággal” vádolják őket. “Fogalmam sincs róla, hogy mi a kofnmunizmus és kik a kommunisták”, — mondotta a csúnyán összevert Blanket, amikor megtudta, hogy miről van szó, — “de annyit most megtanultam, hogy kik a fasiszták!” A veterán egyesületek meg a rendőrség most azon fáradoznak, miként lehetne “elsimítani” alapos megbüntetés helyett a túlbuzgó Zaffina azon bűnét, hogy mások életbiztonságát ily módon A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mUliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bér-endszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” , ft . A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra veszélyezteti. j kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a Pedig az ilyen emebereknek akiknek száma egyre szaporodni bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer- fog, valóban a börtönökben volna a helyük! opretet énitiük a régi társadalom keretein belliL
