Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-05 / 1642. szám
1950. augusztus 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal Csalók vagy okirathamisitók? ilyen írásokat, hanem az érzelmeiket követve visszautasítják, vagy rokonszenvvel fogadják a felvetett állításokat minden további kritika nélkül. Belőlem azonban a Sulner “leleplező” cikkek, mint mondottam azt a véleményt váltották ki, hogy egy, a régi rendszer után vágyó házaspár a már régi kipróbált utón haladva igyekszik jó amerikai dollárokat keresni a “kommunisták leleplezésével”. Tekintettel arra a hü-hóra, amivel ezen cikksorozatokat bejelentették, valószínűleg sikerült is nekik. A Mindszenty ügyre azonban semmi uj fényt sem vetettek. Geréb József CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK azok barátai AUGUSZTUS 6- án vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Leiz Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van. Ebéd gulyás lesz. Vacsora töltöttkáposzta. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Leiz Farm. Akiknek nincsen autójuk, azok d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. Vásárlási őrület A Scripps-Howard újságok és a velük kapcsolatos United Press lapok a múlt héten rendkívül nagy “szenzációt” Ígérő cikksorozatot jelentettek be. A hirdetés szerint a Budapestről még 1949 február 6-án elmenekült Sulner házaspár, akik az ottani rendőrhivatal Írásszakértői voltak, azt állítják és állítólag mindenféle dokumentumokkal igazolják, hogy a Mindszenty tárgyalásnál bemutatott leveleket ők hamisították az Állam Védelmi Hivatal (AVH) parancsára. Ez természetesen bizonyítaná a kardinális ártatlanságát és a kommunista rendőrség gonoszságát, amely igy tesz el láb alól mindenkit, aki utjókba kerül. Évek óta trenírozom magam abban, hogy kontroverzális Írásokat az egyéni érzelmeim kizárásával analizáljak és értékeljek. Az előzetes hirdetések által felkeltett meglehetős kíváncsisággal, de ugyanakkor teljesen elfogulatlanul kezdtem meg Sulner László házaspár cikksorozatának olvasását, várva, egyre várva, hogy mikor kapjuk már meg az előre beígért döntő fontosságú okirathamisitások elvitathatatlan bizonyítékait. Amikor a cikksorozat végére értem, az a vélemény alakult ki bennem, hogy egy a magyarországi uj társadalmi rendszerré! elégedetlen, közönséges dollár-éhes csaló házaspárral' állunk szemben, akik rendőrségi Írásszakértői tisztségüket ily módon akarják kamatoztatni. Mert a nagyon is terjedelmes írásból semmi uj adatot sem tudunk meg. A leközölt okiratok képeit is a magyar kormány által kiadott azon “Sárga” és “Fekete” könyvekből vették át, melyek a Mindszenty pör vádlottai- nak bűnösségét ismertetik. Sulner és felesége azt állítják, hogy ezen okiratok közül kettőt ők hamisítottak, párat pedig az AVH tisztviselői, akiket ők tanítottak be a hamisításra. SOK AZ ÖNDICSÉRET Maga a cikksorozat több ezer szóra terjedő határtalan öndicsérettel kezdődik. Ezen dicsekvés szerint Sulner László, de még inkább a felesége, Fischof Hanna nem csak Magyarország, de egész Európa, sőt az egész világ “legkiválóbb Írásszakértői”. Fischof Hanna, leánya annak a “professzor” Fischof Lajosnak, aki viszont a hires Bertiilon tanítványa volt. Ez elég bizonyíték arra, hogy az öröklés jogán ők lettek a világ leghíresebb írásszakértői, akik még az “irás- hamisitó gépet” is feltalálták. De megtudtuk ebből a nagyon hosszú bevezetésből azt is, hogy Sulnerék a háború befejezte után azonnal ellenszenvvel viseltettek az uj kormánnyal szemben; a sorok közül kiérezhető, hogy a Horthy rendszernek voltak a lojális támogatói és amikor látták, hogy annak az érának ott befellegzett, nyomban készültek az ország elhagyására és keresték az alkalmat a szökésre. A bizalmasabb barátaik is a régi rendszer hívei közé tartoztak és nem egyszer segítették azoknak külföldre való szökését, sőt 1948 decemberétől kezdve “összeköttetést tartottak fenn” egy nyugati hatalom képviselőjével is. Az ilyen “vallomás” után már természetesen élesebb kritikai szemmel kell vennünk a tanúskodást. Fokozta kételyünket a Sülnek házaspár szavahihetőségében a cikksorozat az a része, amelyben ezt írják: A vádlók (a magyar ügyészség) olyan dokumentumokat akartak, amelyek bizonyították volna, hogy a kardinális titokban ellenezte a földreformot, mert nem akarta, hogy a saját és az arisztokrata barátainak a földeit felosz- szák. Pedig mi mindannyian tudtuk, hogy a bíboros helyesli a földreformot (the cardinal favored the land reform). Csak azt kritizálta, hogy a kormány nem adott a parasztoknak felszerelést a föld megmunkálására. Ez annyira ellenkezik minden eddigi ténnyel, a mindkét oldalról jövő eddigi összes állításokkal, hogy joggal kérdezhetjük: lehet-e hinni annak, aki ily vakmerőén hazudik? A KÁBÍTÓ SZEREK MESÉJE Pedig ez az egy hazugságuk legalább eredeti, de mindaz, amit! elmondanak arra, hogy milyen kábítószereket adtak he Mind- szentynek, már csak papagály utánzata előző kalandoroknak. Pedig hasábokon át Írja Sulner, hogy Mindszentynek beadtak astedront, benzedrinet, ampheta- mint, vagy valami más kábítószert. Nem tudja biztosan, hogy melyiket, mert nem látta, amikor beadták, sőt nem is mondotta neki senki, de pár heti fogság után meglátta a Mindszenty Írásán, — ilyen nagy szakértő őkel- me. És ennyire nem meggyőző és bizonyító a többi adat is. Még az sem, hogy bizonyos okiratokat, — amelyek fényképeit leközli, — őhamisitotta volna. Saját szavai szerint is egyes esetekben csak ő tanította meg az AVH ügynököket a hamisításra, akiknek csak “mutatványokat” készített és csak egyszer parancsoltak rá, hogy hamisítson valami levelét, amit a tárgyalásnál tényleg felhasználtak. De ugyanakkor beismeri, hogy Mindszenty eredeti levele, — vagyis amit Sulner maga eredetinek mond, — sokkal inkriminálóbb volt a hamisítványnál. Egyetlen-egy olyan állítást sem találtam a cikksorozatban, amely olyan aktuális tényeken alapulna, amiket el kellene hinni. Minden állítás ereje csak a Sulner házaspár szavahihetőségén nyugszik. Ez pedig igen nagy baj az olyan Írásnál, melyben a fenti idézethez hasonló kitételeket találunk. Mert ha valamely tanú nyilvánvalóan hazudik az egyik állításában, miért higyjem el a másik állítását, ha arra sincs semmi kézzelfogható bizonyíték, csupán a tanú szavahihetősége ? Mindezeket figyelembe kell vennünk az ilyen Írások bírálatánál. Jól tudom, hogy a nagy többség nem igy analizálja az (Vi.) Ezen nem háborúnak nevezett koreai harcok folytán szinte vásárlási láz, vagy helyesebben mondva őrület vette hatalmába az amerikai közönséget. Mostan vakációs időmben, volt alkalmam úgy népekkel, mint üzletemberekkel beszélni, akik látják, sőt maguk is ezen vásárlási láznak lettek áldozatai. Automobil, radio, television, cukor, zsir, hús, kávé, tires, minden de minden annyira meg lett rohanva, hogy még az olyan nagy department storeok is mint Sears, Montgomery-Ward, Hudson, stb. kifogytak ezen árukból, nem győzik szállítani a megrendeléseket. Persze ezzel kapcsolatosah az árak is szöknek az egekig. Miután Truman leszidta az árdrágítókat, de egyszersmint mozgósítást, újabb két millió ember fegyverbe való állítását rendelte el, újabb vásárlási láz, áremelkedés vonult végig az országon. Hiába nem nevezi Truman háborúnak a koreai harcokat, még is a spekulánsok, árdrágítók légiói léptek a harcvonalba és zsebelik ki az agyonijesztett amerikai népet. Mi lesz, ha majd Kínával és esetleg más országokkal is megindul az üyen hadüzenet nélküli ÉPITŐGÁRD A lf)49-50-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland.......10.00 L. Birtalan, Cleveland ..... 4.00 J. Buzay, Cleveland.......... 9.00 L. Decsi, Akron ________12.00 J. Dénes, Detroit ................ 2.00 J. Farkas, Akron ______ 7.00 J. Feczkó, New York ___ 6.00 L. Fishbein, New York__ 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 P. Hering, Buffalo______12.00 S. Juhász, Akron ............. 1.00 G. Kosotán, Los Angeles .. 1.25 A. Köhler, Chicago ........... 7.00 J. Kollár, Cleveland ............12.25 Róza Koncz, Cleveland .... 7.00 E. Kovách, Cleveland...... 5.00 A. Kucher, Pittsburgh __12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 8.00 A. Lelkó, Pittsburgh __...10,00 J. Mogor, Cleveland ...........7.00 A. Molnár, Cleveland ...... 1.00 J. Munczy, Cleveland ...... 2.00 L. Pall, Ambridge .............12.00 St. Phillips. So Bend ...... 2.00 J. Reppman, Detroit .........12.00 Ch. Udvamoky, Flint .......12.00 J. Vizi, Akron ...................12,00 St. Visi, Lincoln Park.......12.00 J. Zára, Chicago ___ 12.00 hadjárat? Amikor megint 15 millió nem pedig négy millió amerikai lesz fegyverben, elvonva a szükséglet termelésétől ? Amig a munkabéreket befagyasztották már régebben a szerződésekkel, az árak jet repülőgép gyorsaságával emelkednek. Egy hét alatt közel 10 százalékkal. Minden háborúban felszínre kerülnek az ilyen rablók, spekulánsok, hadiszállítók, hiába szidja őket Truman, vagy akárki más. A haszon rendszer szent és sérthetetlen, ha a haszon rendszer jó, akkor úgy számítanak és logikusan; hogy mentői több a haszon, annál jobb a rendszer. Nem lehet hideget-meleget fújni a haszon mellett, Ugyan akkor a haszon ellen kapálózni, még az elnöknek sem. A kongresszus még hallani sem akar az árak, bérletek és a haszon szabályozásáról. De a háborús őrületnek, csak kísérő társa az ilyen vásárlási, spekulációs, hadiszálitós műveletek. Azoknak kellett a háború és a néppel, leginkább a munkássággal fizettetik meg úgy vérben, mint pénzel, adóval, uzsorával, még nagyobb kizsákmányolással, elnyomatással. AMERIKA “HANGJA” WASHINGTON — Még nem olyan régen hónapokon keresztül Amerika nagy és kisebb lapjainak headlineja volt úgyszólván naponta Parnell Thomas republikánus képviselő neve, aki minden napra uj és uj leleplezésekkel szolgált Írókról, színészekről, köztisztvis élőkről “Amerika Ellenes” selekvésnek minősítve, ha valakiről megtudta, hogy elfogadta az utcájában olyan lakónak a köszöntését, aki liberális magazint is megvásárolt és azt a bus vagy villamos kocsikban át is nézte. Thomas számtalan vizsgáló- bizottsága egyikének szeme munkája közben olyan állami kiadások felett akadt meg, amelyek szoros összefüggésben voltak Thomas személyével. Hamarosan beigazolást nyert, hogy az Amerika Ellenes vizsgáló-bizottság elnöke több ezer dollárral károsította meg a kincstárt hamis fizetési lista benyújtásával. A bíróság 18 hónapi börtönre ítélte Thomast, aki most előbbi érdemeire való hivatkozással szabadlábra való helyezését kérte. A parole board elutasította a kérelmet, mert Thomas nem méltó arra.
