Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-15 / 1639. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 15. Hajszálon függő kormányok borút a korrupt, leszavazott south-koreai kormány robbantotta ki, hogy igy meneküljön a bukástól és Amerika beavatkozása programszerű volt, hogy ürügy legyen az uj megszállásra és az ázsiai nép felszabadulási törekvésének a megakadályozására. Ezt igazolja az, hogy Amerika elnöke elrendelte a kínai Formosa sziget és Vite Nam “védelmét”, ami azt jelenti, hogy fegyveresen avatkozunk bele a kinai polgárháborúba és a népek felszabadulási harcába. Az amerikai fiuknak azért kell meghalniok, hogy a kinai, south-koreai korrupt kormányok uralmon maradjanak, hogy a francia tőkések továbbra is igában tartsák a népet. Ezek a kormányok és az egész rendszerünk nem érik meg egyetlen amerikai fiú életét, nem hogy miattuk egy világégés lehetőségét idézzük elő. EMELKEDETT LOS ANGELES LAKOSSÁGA Amerika leggyorsabban növekedő városa Los Angeles. A lakossága száma tiz év alatt 2,916,403-ról 4,330,962-re emelkedett. Az uj lélekszámba beletartoznak Los Angeles megye és Oranke megye összes lakói, akik összeségükben Greater Los Angeles lakosai. A város kiterjedése tiz év előtt 1540 négyzetmérföld volt; a mostani hozzácsatolásokkal a város terület 2860 négyzetmérföldre széleseb- bedett ki. (Vi.) Már három hete a franciáknak nincsen kormányuk, mégis minden jól megy, már ahogyan ment, akkor amikor még volt kormányuk. A legújabb kormány, melyet a reakciósok alakítottak, két napig létezett. Elismerik, hogy ha a szocialisták és a kommunisták együtt szavaznak, más, félig-meddig liberális párttagokkal, akkor azok nélkül nem lehet ottan kormány. De ugyan akkor az amerikai parancsra, ezeket nem szabad volna a kormányba bevenni, leginkább a kommunistákat. Ez azt is bizonyítja, hogy nagyon sok országban már a nép akarata ellenére nem igen mernék a politikusok háborúba vinni az országot. Mostan az amerikai beavatkozás Koreában, a harmadik világháború kitörésével fenyegeti a világot és nem igen akad olyan erős francia párt, vagy csoport, amely felelőséget merne vállalni ezen beavatkozásban. Ámbár szeretnék amerikai fiukkal és pénzel megvédetni Indo-Kinában az uralmukat, de még sem mernének nyíltan a háborús amerikai intézkedésekkel közösséget vállalni. BELGIUM A legújabb belga választások szerint, a királypárti katholiku- sok szereztek egy pár szavazat többséget. Most a királyt akarják vissza és valószínűleg visz- szaállitják az összeomlott trónjára. Ezzel bizonyítják a vörösök azon állítást, hogy mindenfelé, még az ócskaságok közzé tartozó trónokat akarják visszaállítani és arra a szentnek, sérthetetlennek hirdetett kisiste- nekké emelt királyokat felültetni. Mi tudjuk, állítottuk, hogy a katolikus egyháznak mindenfelé az a fő célja, hogy az ily szentnek beállított királyokat, trónokat állítson fel, azért tiltakoznak kézzel-lábbal az ellen, hogy az amerikaiak visszaadják Magyarországnak a királyi koronát, melyet még a pápa szeretne valamelyik Habsburg csemete fejére tenni, hogy azokon keresztül a pápa uralhatná Magyarországot is. így megérthetjük, hogy nem annyira a korona iránti szeretet, hanem inkább az a félelem, hogy még sok buta által szentnek hitt korona, valamelyik Habsburg fejére tételével, még bajt okozhatnának Magyarországon, — ezért akarj a a magyar kormány visszaszerezni a királyi koronát. A belgiumi parlamentben 90- 83 arányban szavazott arra, hogy visszaállítsák Leopoldot a trónra. Egyszóval hét szavazat- többség, melytől függ úgy a kormány, mint a királyság kérdése. ANGLIÁBAN Ahol állítólagosán munkás kormány van, még arról sem mernének vitatkozni, hogy he- lyes-e a királyság? Ottan úgy a hivatalos (munkás) kormány, mint a toryk, a lordok, szinte természetesnek veszik, hogy nekik kell a király, anélkül nem is tudnának élni. Mégis ott is csak 6 szavazattól függ a kormány létezése. Ha valamikor a konzervatívok megakarják dönteni a kormányt, csak arra kell vár- niok, amikor a kormánypártiak közül egynéhány beteg lesz, vagy kiküldhetik az országból és megdönthetik a kormányt, bármilyen kicsi kérdésből kifolyólag is. Most ez a kormány, illetve a munkáspárt kevésbé szereplő tagjai, akik még elég közel vannak a tömegekhez, megijedtek a háború lehetőségétől, arra két rik indítványban a kormányt, hogy üljenek le az amerikai és orosz kormányokkal és teremtsenek békét, akadályozzák meg a háború felé való rohanást. Ezt nem csak a józanabb angol munkáspártiak követelik, hanem a nagy tömegek minden országban. A pártvezéreknek is az a része, amely már látja a háború felé való rohanást, leginkább a tömegeket szeretné kielégíteni a béke követelésével. Olaszországban is nagyon gyenge lábon áll a kormány, egy világháború kitörése elseperné ezen három fontos országban a kormányt, vagy a kormányoknak kellene éppen olyan terrorhoz, erőszakhoz fordulni a nép és a képviselők többsége ellen is, amint a dél koreai kormány tette, bebörtönöztette a megválasztott ellenzéki képviselőket, mert csak is úgy tudott megmaradni a hatalmon. Rendőri erőszakkal, terrorral, mely viszont a polgárháborúkat robbantja ki mindenfelé, amint Kínában, Koreában, Görögországban tette. TÁRCA A VIRRASZTÓ Irta: Remenyik Zsigmond A Sayville felé vezető országúton már napok óta vonultak a fuvarosok, árusok, lacikonyhá- sok és mindama zagyva, mohó és tülekedő népség, mely szokás szerint és különösen az év erre rendelteit időközeiben meg szokta tölteni a vásártereket. Voltak akik csoportokba verődve vonultak szinte fürtökben lepve el az országutakat, de az országutakon kívül a járási dülőutakat is, sőt még a kocsi járásra alig-alig alkalmas, erdei ösvényeket is, szinte feldúlva és megbolygatva a rouenkörnyéki erdőségeket. És mintha összebeszéltek volna, vagy méginkább, hogy egymás szándékát kihívóan keresztezzék, szinte akadályokat gördítve ennek a végeredményben békés és hasznothajtó vonulásnak, az ellenkező irányból kegyes zarándoklók haladtak át a síkságon a tenger felé, mert az évszakok fordultában éppen eljött az ideje annak, hogy a békés tengeri Szűz ünnepén a számtalan bis- cavai-öblök egyikében lévő kegy- helyen megjelenjenek. Mindez késő ősszel történt, mint minden évben hosszú idők óta, talán évszázadok óta már. Ez volt az az idő és alkalom, méghozzá emberemlékezet óta, amely kissé élet- rekeltett, bár ugyanakkor nyugtalanította és aggodalomba is ejtette az álmos roueni polgárokat. Erre természetesen meg is volt az okuk, hisz amióta akép- pen alakult ki a rend, hogy az őszi vásárok útvonalába került Rouen és ugyanabban az időben indultak céljaik felé zarándokok és vásárosok, sohasem múlt el békésen egy év. Tolvajlások, gyújtogatások, verekedések történtek arról nem is szólva, hogy ezekben a hetekben mintha csak felforditották volna a várost, botrányos kurjongatások nyugtalanították éjszakánként a roueni népesség álmait. Mintha már ez lett volna a rend, itt és éppen Rouenben itták le magukat a vásárosok, kezdték véres verekedésüket a lacikonyhások, itt a város határában elterülő rétek mögötti erdőségek szélén károsították meg egymást a kirakodó árusok, békétlen összetűzéseket kezdve a tenger felé vonuló zarándokokkal, akiket nem egyszer, sőt majdnem minden esztendőben kivétel nélkül véresre is vertek, illetlen és durva szavakkal illetve a szerencsétleneket. De a zarándokok között is akadtak békétlenek, hisz alig néhány évvel előbb, pontosan 1851-ben éppen egy eszétvesz- t-ett zarándok gyújtott fel egy kazlat, méghozzá a város belterületén, tiszta vigyázatlanságból, bár egyesek szerint gonosz szándékból, ami bár nem nyert bizonyítást a későbbi vizsgálat során, de a zarándokot a feldühödt polgárok mindenesetre agyonverték és még azt sem engedték meg, hogy hozzátartozói elföldeljék a város határában. 1857-ben is ez történt, méghozzá a már megszokottnál is törvériytelenebb és vadabb formákban szinte már a megszokott méreteket is túlhaladva, kemény és kegyetlen felfordulások között. Legalább is igy emlékezett erre az évre Vincent Brakuet, az éjjeliőrök egyike, amikor még évek múltán is a városra zuduló bajra, gondra és szerencsétlenségre visszaemlékezett. (Ez a Brakuet éjjeliőr egyébként magas, csontos, ne- hézjárásu ember volt, széltől, hótól, hidegtől sötétbarnára száradt arccal. Csendes, békés ember volt és mint ilyen módfelett kedvelt a város lakói előtt. Valaha mint favágó az erdőkben dolgozott, de egyik karját megnyomorította egy ledőlt fa, erre mint született roueni származékot, éjjeliőrnek alkalmazta a városi tanács.) Nos, ez a Vincent Brakuet mint aki maga is a rövidebbet húzta a féktelen vásárosokká dúló küzdelemben (a támadás, melynek áldozatául esett, kél hajcsár részéről érte őt, akiket a felfordulás napján éppen csak és méghozzá szépszóval figyelmeztetett, hogy kíméljék a városi tanács által ültetett fiatal hársfákat) — már éppen azon volt ezen az éjszakán, hogy megszakítja őrségét és kerülő utón hazavánszorog, hogy a további és még nagyobb veszedelmektől megmenedekjék. De amint hazafelé ment, hogy vackába térjen útja az öreg Dublin apó korcsmája mellett vezetett el, amely most nyüzsgött, szortyogott és forrott az átutazó vásárosok és a tenger felé vonuló zarándokok zagyva, békétlen és egymással versengő lármájától. — Nos, mi az újság, Vincent? — kérdezte az öreg Dublin apó aggodalommal és még hozzátette, szinte már szokásból és mert jól tudta, hogy az éjjeliőrrel szembe mi a kötelessége: — Akarsz egy pohárka italt? — és már öntötte is a nehéz, sürü pálinkát egy kicsiny, vastag pohárba, reszkető kézzel és szemében hangjában riadt aggodalommal. Vincent Brakuet felhajtotta a pohárka italt, zubbonya szárával megtörölte száját és lassú mozdulattal leemelte fejéről, vértől összecsomósodott szürke hajáról kucsmáját, megmutatta Dublin apónak arcán végighúzódó véres csikókat. Dublin apón kívül az éjjeliőrt most már nagy karéjban vásárosok és zarándokok is állták körül. — Ez az újság, Dublin apó — válaszolta Vincent Brakuet éjjeli őr és nehéz mozdulattal letelepedett egy nagy terméskőre, a korcsma bejárata elé, szemben a korcsmaudvaron nyüzsgő vásáros haddal. Lenn a domb alján
