Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-15 / 1639. szám
1950. julius 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal A lehetőségek hazája El kell ismernünk, valóban nagy igazságot tartalmaz ez a megállapítás: Amerika a nagy lehetőségek hazája! Amikor e század elején a vasúti hálózatok kiépítése befejezést nyert, a gazdaságtudósok szomorúan állapították meg, hogy bezárult az utolsó terület is a meggazdagodásra, a nagy vagyonok szerzésére. Pedig valójában csak akkor nyíltak meg az uj határok; az automobil, a vegyitermékek, a,filmipar, a rádió és a repülőgépipar újabb és újabb területeket nyújtottak a vagyonszerzésre. El is dicsekszenek ezzel az amerikai gazdasági rendszer hívei, de nem említik azt az uj területet, amelyen nagy vagyonokat szereznek vagyon- termelés nélkül is. Ezen az uj területen, amely napról-napra bővíti határait, csak gyűlöletet termelnek. Igen, embergyülöletet, amelynek termeléséből és szállításából jelenleg ezer és ezer ember él, amely ma már valóságos nagy iparrá lett. Nem uj foglalkozás ez, hiszen akadtak követői már az őskorban is. De mint minden más ipart, úgy ezt is csak kicsinyben gyakorolták azelőtt, most azonban a technika minden csodájának felhasználásával az egész világra kiterjedő nagy iparrá fejlesztették, amelyben az individuális mestereken kívül számos nagy céget külömböztetünk meg. Ilyen gyülöletgyártó, hirdető és terjesztő amerikai nagy- vállalatok a következők: Committee for Constitutional Government National Economic Council Constitutional Educati o n a 1 League American Enterprise Association America’s Future, Inc. Constitutional and Free Enterprise Foundation Economists National Committee Foundation for Economic Education Public Affairs Institution (Washington). íme egy csomó olyan cég, amelyek mindegyike a gyűlölet- hintésből, népellenes aktivitásból él. Legalább is azt mondja az a kongresszusi bizottság, amelyik a “lobby” (kijárás) ipart vizsgálja felül. Ez a bizottság, amelynek elnöke a csendes, de alapos képzettséggel biró Frank Buchanan (R. Pa.) képviselő, azt kutatja, hogy a képviselőket és szenátorokat milyen szervezetek (vagy egyének) akarják befolyásolni? Kik pénzelik őket és általában mi a céljuk? Ezt a bizottságot az utóbbi időben nagyon támadja a kereskedelmi sajtó, mert a bizottság valami nyilatkozatot tett közzé, amelyben felsorolják az ország 166 legnagyobb korporációját és iparvállalatát, amelyek pénzelik a kijárókat és a munkásellenes, reakciós, fasizta intézményeket és szervezeteket. Ezen utóbbiak csoportjába tartoznak a fentebb felsorolt vállalatok, amelyek rendesen csak egy kis irodával bírnak, de abból aztán teljes gőzzel ömlik a gyűlölet minden formája; az sötét füst terjengett a város fölött, mert néhány házat, kazlat és csűrt már felgyújtottak a bé- kétlen vásárosok. — Ez az újság, Dublin apó — ismételte Vincent Brakuet —, megvertek a hajcsárok és méghozzá közben, hogy hivatásomat teljesítettem. Én nem is tudom mivel szolgált rá erre az istentelen csapásra Rouen, miért kell a vásárosoknak, zarándokoknak erre elvonulniok! És méghozzá minden esztendőben! És évről- évre mind vadabbul, mint féktelenebből ! Ilyen még, mint az idei év, még nem volt soha. A kereskedőket kifosztották és nyílt utcákon, fényes nappal megtámadják a városi lakosságot, nőket, férfiakat, aggokat egyaránt . . . Thurron városi tanácsos ur lányát a hid alá hurcolták, az alsóvárosban pedig nem is egy szalmakazlat felgyújtottak gyertyájukkal már a zarándokok . . Ha a kormányzat nem avatkozik közbe és a város körül el nem tiltja a vásárosokat, meg a zarándokokat, egy-két év alatt elpusztul Rouen . . . — Ez mind azért van, mert a lakosság érdektelen és nem törődik a város, meg a közös népesség dolgaival — mondotta Dublin apó és riadt tekintetét a földre szegezve azon volt, hogy átvergődjön és visszajusson a korcsmába az ellenségesen körülöttük álldogáló vásárosok ésj zarándokok sürü csoportja kö-1 zött. — Azt éppen nem lehet mondani, hogy a lakosság érdektelen — válaszolta Vincent Brakuet éjjeliőr és nehéz mozdulattal felemelkedett. — Mindenki az utcán van és ki szép szóval, ki fenyegetéssel, ki könyörgéssel és ki erőszakkal igyekezik belátásra bimi a vásárosokat . . Az egész város kinn van az utcán, kivéve természetesen Gusta- vot, aki évek óta csak a házában ül és talán még azt sem tudja mi folyik kinn a világban köröskörül . . . Most is ott ül és firkál rendületlenül . . . Még a füstön át is ide látszik tőle a vüágos- ság . . . És valóban, ahogy a dombról a város felé lemutatott, egy magas kőfallal kerített nagy ház néhány kivilágított ablaka derengett a gomolygó füstön át, sürü fák és bokrok közül,. Benn a házban a falhoz tolt asztal mellett egy magas, szikár férfi ült, könyvek, irományok, jegyzetek és üres papírlapok főié hajolva, egy zöldernyős petróleum- lámpa világában. Ez volt Gustave Falubert. Hogy tépelődött-e, foglalkozott-e, egyáltalán törődött-e a város, a városi népesség és a világ bajaival, gondjaival, ugyan akadt-e volna éjjeliőr, korcsmáros, vásáros vagy ^zarándok, aki megtudta volna ezt akkor pontosan mondani? Mindenesetre éjjel és nappal irt, ! gondolkozott és dolgozott. Irta éppen a Bovarynét . . . antiszemitizmus, a négergyiilö- let, az idegenek elleni uszítás, a unionok gyalázása, a liberálisok elleni áskálódás és természetesen a kommunisták elleni ádáz gyűlölet, amit az oroszok elleni harcra való felhívással egyesítenek. Az átlagos ember nem is hinné el, hogy ilyen gyűlölet-gyártó gyár alakulhat, mégkevésbé azt, hogy prosperáljon is. Azért mondottuk, hogy Amerika a nagy lehetőségek hazája. Nézzünk csak közelebbről egy ilyen gyűlölet-gyártó céget. És nézzük ezt egy közismert kolumnista, Frederick Othman szemén keresztül. Othmanról igazán nem lehet elmondani, hogy kommunista, még talán azt sem, hogy liberális. Mégis a National Economic Councilról s annak elnökéről, Merwin K. Hart-ról igy emlékszik meg: Merwin K. Hart nagyban űzi a lobby mesterséget, amivel évente legalább 140,000 dollárt keres. És éppen az érdekelte legjobban a törvényhozókat, hogy a National Economic Council őszhaju elnöke miként tudja oly játszi könnyűséggel kiszedni a gazdagoktól ezt az óriási összeget? Mert ha megtanulhatnák a módszerét, akkor alkalmazhatnák azt a választási kampányoknál a pártkassza emelésére. Annyi bizonyos, hogy Hart igazi nagy művész ezen a téren. Senki nálánál jobban nem érti a gazdagoknak fájdalom-nélküli “letéjeltetését”, szinte megköny- nyebbülnek, amikor a zsíros checkeket kiírják neki. Természetesen aki ilyen “üzletbe megy”, annak jól kell ismerni az “üzletfeleit”, akiktől kontribuciót, támogatást várhat. Ezek azon nagy mogulok, akik a “New Deal” meg a “Fair Deal”- ben jogaik megsértését látják. Ezek szívesen adnak támogatást a népjóléti intézkedések elleni propagandára. A baj csak az, hogy az ilyen adományok nem esnek adókivétel alá s az Economic Councilt nem lehetett jótékonysági egyesületnek mondani. Az olyan lángész mint Hart, megoldotta ezt a problémát. Ahelyett, hogy egyszerűen támogatást (ajándékot) kérne ügyfeleitől, felajánlja azoknak a propaganda füzeteit és egyben szétküldését is. Ilyen füzet például az, amit a kommunizmusról irt, egy másik, amiben a demokráciát ismerteti, (amelyben azt ajánlja minden “hűséges” amerikainak, hogy fegyvert vigyen magával, hogy legyen mivel védelmezni magát, ha a kommunisták megtámadják). Nagyon jó füzetek lehetnek ezek, mert számos nagy korporáció vásárolt belőle sok-sok ezer dollár árát. Sőt mi több, a füzeteket ijem is vették át, hanem Hartra bízták, hogy ossza ki a papok, a könyvtárak, iskolák és hazafias egyesületek részére. A leguagyobbszerü dolog az, hogy ebben az esetben a korporációk már nem adományokat adnak, hanem VÁSÁROLNAK VALAMIT, tehát az ily KIADÁS ADÓMENTES. Ugy-e milyen ügyesen elintézte Hart ezt a dolgot?! Még azt a listát is elküldi a korporációknak, amelyen kimutatja, hogy kiknek küldi el a megrendelt brosúrákat. Ezt a listát aztán kívánatra be lehet mutatni az adóhivatalban. Igaz, néha volt egy kis baj is, mint például akkor, amikor a Delaware államba való Irene du Pont 11,000 dolláros rendelését tévedésből adománynak könyvelték el, mire du Pont panaszt emelt. Hart nyomban összeállította a listát, hogy hová küldte a füzeteket. Mindezeket Hart maga mondotta el a lobbyt vizsgáló kongresz- szusi bizottság előtt, mire Clarence Brown képviselő megjegyezte, hogy azon füzetek nem lehetnek valami sikeresek, mert a “Fair Deal” még most is tartja magát. De Hartnak azt is be kellett ismerni, hogy a füzetein kívül még halomszámra küldi a táviratokat is a törvényhozóknak minden olyan javaslat tárgyalásánál, amely ellen, avagy amely érdekében az ügyfelei érdeklődnek. Azt a trükköt használja, — vallotta be szerényen, — hogy csak azon törvényhozókat igyekszik befolyásolni, akik a választásnál csak kevés szavazattal győztek. Ezek félnek a következő választástól és mindenkit ki akarnak elégíteni, hogy ismét többséget kapjanak. A Lobby Bizottság adatai szerint 166 nagy korporáció pénzeli állandóan az olyan irodákat, mint a Harté is. Óriási összegeket költenek népellenes propaganda céljaira és méghozzá a Hart-féle módszer alapján még adómentesen. Ezen kongresszusi bizottság adatai szerint csak maga Hart ilyen támogatást kapott néhány nagy korporációtól az említett Irene du Ponton kívül: Lamont du Pont $16.000, Robert E. Wood (Sears, Roebuck) $16.00, T. F. Patton (Republic Steel) $10.000, R. A. Hummel (Lone Star Cement) $5.750, Donaldson Brown (General Motors) $5,000, F. M. Stesse (National Steel) $5.000, Eastern Air Line (Eddie Rickenbackef) $5.500, John J. Raskob $4.500. És ezt csak egy gyülölethintő kapta, mekkora lehet tehát az az összeg, amit erre az iparra költenek Amerika gazdag emberei? Ugy-e igaz, hogy Amerika a lehetőségek hazája?! GYÁRI KOZMETIKA Budapesten eddig 15 üzemben, ahol sok nő dolgozik, villámgyorsan óriási népszerűségre tettek szert. Üzemi munka közben a gőz, a lerakodó por tönkreteszi a nők arcbőrét. Ezt azonban most már meg tudják akadályozni a szakorvosok által vezetett korszerű gyári kozmetikai intézetek rendszeres kezelésével. A népi demokrácia gondoskodása most már erre is kiterjed. A munkásasszonyok, leányok már nem kormos, poros, foltos arccal jönnek ki az üzemekből, hanem a friss zuhanytól felfrissülve, az egészséges tiszta öltözőkben utcai ruhába átöltözve, ápolt bőrrel, vidám arccal. Minden vonalon megkapják és élvezik a szocializmus építőinek kijáró megbecsülést.
