Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-01 / 1637. szám
1950. julius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal A "SZENT" KORONA “Az Egyesült Államok kormánya tárgyalásokat folytat a magyar kormánnyal a kémkedésért 15 évre Ítélt Vogeler szabadonbocsájtása érdekében. A magyar kormány állítólag hajlandó erre a következő feltételek mellett: — 1. A magyar szent korona — mely állítólag a pápa kezében van ezidősze- rint — a magyar kormánynak kiadandó. 2. Az összes lezáratott amerikai magyar konzulátusok megnyitandók. 3. A Magyarországra való utazást betiltó rendelet visszavonandó.” így szól az amerikai lapok híradása. A magyar kormány még nem nyilatkozott a dologban. A pesti lapok csak 10-15 nap alatt érnek ide. De már nyilatkoztak az amerikai magyar reakció újságjai és szervezetei. Rugdalódznak a tervezett egyezség ellen. Erkölcstelennek, kártékonynak, ostobának szidalmazzák. “A magyar “Szent” koronát nem szabad a bolseviki magyar kormány kezére juttatni, mert az a magyar szabadság és függetlenség jelképe!” “A bolseviki magyar kormány ki akarja szedni a ‘Szent’ koronából a gyémántokat, hogy eladja!” Ilyen és hasonló badarságokat hadar vüággá az amerikai reakciós kórus a new yorki 79- edik uccától a clevelandi Buckeye Roadig. Tudatlan fajankók ezek a magyar hazafiak, amikor igy óbé- gatnak. Nem igaz, hogy a “Szent” korona valaha is jelképe volt a magyar nép szabadságának és függetlenségének. Nem is volt, nem is lehetett az, — mert a magyar népnek sohase volt se szabadsága, se függetlensége. Most már talán lesz. Mert a magyar nép elindult azon az utón, amely a szabadsághoz vezet. Ez a függetlenségnél is fontosabb. Az oroszok majd adnak a magyar népnek függetlenséget is. Hiszen a vérük bő hullaj- tásával szerezték meg a magyaroknak a szabadságot. Ez pedig nem szó-fia beszéd, hanem tény. Tudja ezt mindenki Magyarországon. Az se igaz, hogy a magyar bolsevik kormány ki akarja szedni a “Szent” koronából a gyémántokat, mert hiszen nincs benne egyetlen gyémánt. A koronát diszitő ékkövek rosszul csiszolt és másodrangu kövek. A drágakő piacon ezek be nem hoznák egy repülőgép árát. A korona aranyértéke is jelentéktelen. Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről ezt a “Szent” koronát ! Hol és hogyan szerezték a magyar királyok? Mert az biztos, hogy se Etelközből, se az Ural-Altáj hegyekből nem hozták magukkal. Szva- topluktól se lopták. Tőle csak földet loptak. A hitelt érdemlő feljegyzések szerint a korona két részből áll. A felső, kupolaszerű részt Vajk, a későbbi István kapta II. Sylvester pápától az 1000-ik esztendőben — keresztény erényeiért. Mik voltak e keresztény erények? Az első keresztény erénye az volt, hogy cserbenhagyta a régi, magyar hitet. A második, hogy a régi hithez ragaszkodó Kop•--------------------------------------------pányt és követőit felnégyeltette. A harmadik, hogy a magyarság többségét bekorbácsolta a pápista egyházba. Holta után a pápa ezért szentté avatta! A korona alsó részét 1-ső Géza király kapta Dukas bizánci görög császártól valamilyen hü- ségfogadalomért, vagy más szolgálatért. Ezt a két koronát később eggyé forrasztották. Az idők folyamán ezt a koronát a magyar urak maguk avatták “Szent”-té. A magyar urak eljárása érthető volt. A korona “Szent”-sé- ge, hatalma, ereje, tekintélye szolgálatos volt nekik. A korona körül sereglett fegyveresekkel tartatták meg rablott jószágaikat, kiváltságaikat és közterhek viselésétől való mentességüket. Minthogy sohase szerettek megválni anyagi javaiktól, a korona iránti hálájukat se rótták le készpénzben. Inkább “Szent”- té avatták. Ez hatásosabb és olcsóbb is volt. Ezt már a római pápától tanulták. így lett “Szent” a magyar korona, amely majdnem ezer éven át segítette a tízezer magyar úri naplopót abban, hogy húsz millió magyart és nem magyart ké- nye-kedve szerint kizsákmányolhasson, elnyomhasson, elbutit- hasson, állati sorban tarthasson és mindenkori háborúiban lemészárolta thasson. De akármilyen “Szent” is volt nekik ez a korona, — ha érdekük úgy kívánta — adták, vették, csere-berélték. Horthy idején még egy angol ujságkalmár fiának is felajánlották. Ilyen “Szent” volt nekik a drágalátos koronájuk. Öt évvel ezelőtt végeszakadt a korona “Szenf’-ségének is, csudatékony erejének is. Elpárolgott mindakettő. Úgy történt a dolog, hogy megjöttek az orosz katonák. De nem úgy mint 97 évvel előbb. Most nem letaposni, hanem kivívni a magyar szabadságot. Ki is vívták. Nem lehet, nem szabad ezt elfelejteni soha. A magyar urak és véreskezü nyilas hóhéraik erre Nyugat felé menekültek gaz uralmuk bűneinek számonkérése elől. Magukkal vitték a koronát is. így került az ősi magyar ereklye az amerikai hadsereg, majd állítólag a római pápa kezére. . Ezer évvel ezelőtt részben a pápától jött, — most meg visz- szament' hozzá. Legyen boldog vele. A dolgozó magyar nép már nem kér a korona áldásaiból. Meg tud lenni ez áldások nélkül is. A pápa’ most már felteheti a sutra. Vagy elküldheti egy olyan népnek, akit majd ezután korbácsolnak be a római egyházba. Azaz, hogy mégse . . . A pápa nem teheti ezt, mert a | magyar kommunista kormány visszaköveteli. Vájjon mi szüksége van a kommunista kormánynak a “Szent” koronára? Mi célra? Mi okra? El se'tudjuk képzelni! Nem is vitatkozunk hát rajta, ők biztosan tudják, hogy mit akarnák. A kérdésben való különvéleményünket igy összegezzük: A magyar kormánynak azt kellett volna kikötni első feltételül, hogy a pápa és Uncle Sam hit alatt tegyenek erős ígéretet — és az Ígéret mellé megfelelő biztosítékot adjanak arról, hogy soha többé meg nem engedik a magyar koronának magyar földre való visszatérését. E követelésben lett volna humor, erő, méltóság és igazságtevés. Uncle Sam el is vállalhatta volna ezt a feltételt. Hiszen kora ifjúságában úgy tudott csak elindulni mai nagysága, hatalma és gazdagsága felé, hogy egy véres, forradalmi háborúban kiverte az amerikai földről az angol királyt és az angol “Szent” koronát. Felért volna egy friss májusi esővel, ha a kis Magyarország szerény kormánya ráemlékeztette volna a világ első nagyhatalmának kormányát ragyogó ifjúságának e tündöklő cselekedetére. Kár volt ezt elmulasztani! NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók és barátaik, julius 2-án, vasárnap egész napos kirándulást tartanak az ismert Donaldson parkba, a Highland parki oldalon. Figyelmesen gondoskodunk mindenről, ami a találkozást kellemessé teszi. Legyünk ott mindannyian. Mi lesz most, ha a pápa és Uncle Sam teljesitik a magyar kormány kívánságát? Hogy zavarba ne legyen a kormány, amikor a postás leszállítja a koronát tartalmazó csomagot, javasolom a következőket: Helyeztesse el a kormány a koronát a Petőfi Házban egy üvegszekrénybe. A korona előtt helyezzék el a legszebb Petőfi kötetet kinyitva, azon az oldalon, ahol az “Itt a nyilam” cimü vers van. És szép piros tentával húzzák alá minden magyar nemzedékek okulására a vers eme strófáját: “A korona nagyon drága. Nem való az a királyra! A királyra? Ugyan minek Szamárra a bársony nyereg? Javaslatom elfogadását kérve, vagyok elvtársi üdvözlettel Lagmaci József Kényszer munkatáborok...? A hidegháborús hisztéria fokozására, kitalálnak minden el és el nem képzelhető okokat, hogy kellő ellenszenvet gerjesz- szenek a népi köztársaságok társadalmi rendszere ellen. Egyike ezeknek az orosz kényszer- munka táborok létezése. Ezen mese szerint az oroszok kényszermunka táborokba kényszerítik a lakosság nagy részét, igy megrabolják őket a legminimálisabb emberi szabadjogoktól, mely intézménnyel a világ iparát és kereskedelmét teljesen aláássák. Szerintük a Co- operativák egyszerűen nem léteznek, csakis börtöntáborok. Legutóbb már annyira mennek, hogy a NY Times egy utóbbi számában felhívást közölnek a nagyközönséghez segítséget kérve egy nagyszabású mozgalom pénzeléséhez, hogy egy állandó kivizsgáló bizottságot tartsanak permanenciában, amely az orosz büntető táborokból megszökött személyek segélyével, de amerikai protekcióval, kivizsgálná a fenti kérdést. Eme felhívás a UN bizottságban történt felsülés eredménye. Ugyanis az angol bizottsági tag indítványozta, hogy e kérdést a UN keretében vizsgálják ki, amit persze az amerikai delegátus melegen pártolt. Az orosz delegátus szívesen magáévá tette a kérdést, azzal a feltevéssel, hogy akkor legyen minden ország, de különösen az angol tartományok munkásságának helyzete is kivizsgálva. Erre aztán frontot változtattak és szégyenszemre visszavonták az indítványt. így került az ügy egy másik bizottság kezébe, amely most már a humanizmus nevében kéri a nagyközönség támo-1 gatását. Nem beszélve arról,' hogy egy ilyen egyoldalú eljárást egy ország sem tűrne meg. Az orosz büntetőkönyv rendelkezése szerint, mindazokat akiket társadalom-ellenes vagy kriminális cselekedeteket követnek el, biróságilag elitélik, büntetésük kitöltésére munkatáborokba utalják, melynek kezelési módja szükséges esetekben nem nagyon rózsaszínű. Vannak azonban rendelkezései, melyek nagyban eltérnek a tőkés országok börtön törvényeitől. így pl. a fogolynak vannak bizonyos jogai, úgymint látogatási szabadság, irás, olvasás, iskola, szakmatanulás, szorgalmáért külön díjazás, sport, művészet kulti- válási lehetőség. Minden eszköz rendelkezésére áll, mely alkalmas félrebillent jellemét — a társadalom és az egyén javára — helyreállítani. Természetes, hogy a háború alatt az ellenséggel együttműködő, a fasizmus tévtanától megmérgezett, megrögzött bűnösöket kivételes figyelembe részesítik és ilyen megszökött alakokból akarják a vizsgáló bizottságot összeállítani. A szovjet büntető eljárás alapmotívuma szerint, a bűnöző ideológiájának helyreállítása a a fő cél, nem pedig mint a tőkés országokban a bűnözők szellemének még mélyebbre való sü- lyesztése. Az említett felhívás célját tévesztette, mert amint a hidegháború köde felszáll, a világ népe képes lesz tiszta fogalmat alkotni a kényszer munkatáborok céljáról. Kiderül, hogy sokkal célravezetőbb, mint a bűnözésbe való belefullasztás. No de hát a hisztéria fokozására minden eszköz megengedhető . . .? bu.
