Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-01 / 1637. szám

1950. julius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal A "SZENT" KORONA “Az Egyesült Államok kormánya tárgyalásokat folytat a magyar kormánnyal a kémkedésért 15 évre Ítélt Vogeler szabadonbocsájtása érdekében. A magyar kormány állítólag hajlandó erre a következő feltételek mellett: — 1. A magyar szent korona — mely állítólag a pápa kezében van ezidősze- rint — a magyar kormánynak kiadandó. 2. Az összes lezára­tott amerikai magyar konzulátusok megnyitandók. 3. A Ma­gyarországra való utazást betiltó rendelet visszavonandó.” így szól az amerikai lapok híradása. A magyar kormány még nem nyilatkozott a dologban. A pesti lapok csak 10-15 nap alatt érnek ide. De már nyilatkoztak az ame­rikai magyar reakció újságjai és szervezetei. Rugdalódznak a tervezett egyezség ellen. Er­kölcstelennek, kártékonynak, ostobának szidalmazzák. “A magyar “Szent” koronát nem szabad a bolseviki magyar kormány kezére juttatni, mert az a magyar szabadság és füg­getlenség jelképe!” “A bolseviki magyar kormány ki akarja szedni a ‘Szent’ koro­nából a gyémántokat, hogy el­adja!” Ilyen és hasonló badarságo­kat hadar vüággá az amerikai reakciós kórus a new yorki 79- edik uccától a clevelandi Bucke­ye Roadig. Tudatlan fajankók ezek a ma­gyar hazafiak, amikor igy óbé- gatnak. Nem igaz, hogy a “Szent” ko­rona valaha is jelképe volt a ma­gyar nép szabadságának és füg­getlenségének. Nem is volt, nem is lehetett az, — mert a magyar népnek sohase volt se szabadsá­ga, se függetlensége. Most már talán lesz. Mert a magyar nép elindult azon az utón, amely a szabadsághoz ve­zet. Ez a függetlenségnél is fon­tosabb. Az oroszok majd adnak a magyar népnek függetlensé­get is. Hiszen a vérük bő hullaj- tásával szerezték meg a magya­roknak a szabadságot. Ez pedig nem szó-fia beszéd, hanem tény. Tudja ezt minden­ki Magyarországon. Az se igaz, hogy a magyar bolsevik kormány ki akarja szedni a “Szent” koronából a gyémántokat, mert hiszen nincs benne egyetlen gyémánt. A ko­ronát diszitő ékkövek rosszul csiszolt és másodrangu kövek. A drágakő piacon ezek be nem hoznák egy repülőgép árát. A korona aranyértéke is jelenték­telen. Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről ezt a “Szent” koro­nát ! Hol és hogyan szerezték a ma­gyar királyok? Mert az biztos, hogy se Etel­közből, se az Ural-Altáj hegyek­ből nem hozták magukkal. Szva- topluktól se lopták. Tőle csak földet loptak. A hitelt érdemlő feljegyzések szerint a korona két részből áll. A felső, kupolaszerű részt Vajk, a későbbi István kapta II. Sylvester pápától az 1000-ik esz­tendőben — keresztény erényei­ért. Mik voltak e keresztény eré­nyek? Az első keresztény erénye az volt, hogy cserbenhagyta a régi, magyar hitet. A második, hogy a régi hithez ragaszkodó Kop­•--------------------------------------------­pányt és követőit felnégyeltet­te. A harmadik, hogy a magyar­ság többségét bekorbácsolta a pápista egyházba. Holta után a pápa ezért szent­té avatta! A korona alsó részét 1-ső Gé­za király kapta Dukas bizánci görög császártól valamilyen hü- ségfogadalomért, vagy más szol­gálatért. Ezt a két koronát később eggyé forrasztották. Az idők fo­lyamán ezt a koronát a magyar urak maguk avatták “Szent”-té. A magyar urak eljárása ért­hető volt. A korona “Szent”-sé- ge, hatalma, ereje, tekintélye szolgálatos volt nekik. A korona körül sereglett fegyveresekkel tartatták meg rablott jószága­ikat, kiváltságaikat és közter­hek viselésétől való mentességü­ket. Minthogy sohase szerettek megválni anyagi javaiktól, a ko­rona iránti hálájukat se rótták le készpénzben. Inkább “Szent”- té avatták. Ez hatásosabb és ol­csóbb is volt. Ezt már a római pápától tanulták. így lett “Szent” a magyar ko­rona, amely majdnem ezer éven át segítette a tízezer magyar úri naplopót abban, hogy húsz mil­lió magyart és nem magyart ké- nye-kedve szerint kizsákmányol­hasson, elnyomhasson, elbutit- hasson, állati sorban tarthasson és mindenkori háborúiban lemé­szárolta thasson. De akármilyen “Szent” is volt nekik ez a korona, — ha érde­kük úgy kívánta — adták, vet­ték, csere-berélték. Horthy ide­jén még egy angol ujságkalmár fiának is felajánlották. Ilyen “Szent” volt nekik a drágalátos koronájuk. Öt évvel ezelőtt végeszakadt a korona “Szenf’-ségének is, csudatékony erejének is. Elpá­rolgott mindakettő. Úgy történt a dolog, hogy megjöttek az orosz katonák. De nem úgy mint 97 évvel előbb. Most nem letaposni, hanem ki­vívni a magyar szabadságot. Ki is vívták. Nem lehet, nem sza­bad ezt elfelejteni soha. A magyar urak és véreskezü nyilas hóhéraik erre Nyugat fe­lé menekültek gaz uralmuk bű­neinek számonkérése elől. Ma­gukkal vitték a koronát is. így került az ősi magyar erek­lye az amerikai hadsereg, majd állítólag a római pápa kezére. . Ezer évvel ezelőtt részben a pápától jött, — most meg visz- szament' hozzá. Legyen boldog vele. A dolgozó magyar nép már nem kér a korona áldásaiból. Meg tud lenni ez áldások nélkül is. A pápa’ most már felteheti a sutra. Vagy elküldheti egy olyan népnek, akit majd ezután kor­bácsolnak be a római egyházba. Azaz, hogy mégse . . . A pápa nem teheti ezt, mert a | magyar kommunista kormány visszaköveteli. Vájjon mi szüksége van a kommunista kormánynak a “Szent” koronára? Mi célra? Mi okra? El se'tud­juk képzelni! Nem is vitatko­zunk hát rajta, ők biztosan tud­ják, hogy mit akarnák. A kérdésben való különvéle­ményünket igy összegezzük: A magyar kormánynak azt kellett volna kikötni első felté­telül, hogy a pápa és Uncle Sam hit alatt tegyenek erős ígéretet — és az Ígéret mellé megfelelő biztosítékot adjanak arról, hogy soha többé meg nem engedik a magyar koronának magyar föld­re való visszatérését. E követelésben lett volna hu­mor, erő, méltóság és igazságte­vés. Uncle Sam el is vállalhatta volna ezt a feltételt. Hiszen ko­ra ifjúságában úgy tudott csak elindulni mai nagysága, hatalma és gazdagsága felé, hogy egy vé­res, forradalmi háborúban ki­verte az amerikai földről az an­gol királyt és az angol “Szent” koronát. Felért volna egy friss májusi esővel, ha a kis Magyarország szerény kormánya ráemlékeztet­te volna a világ első nagyhatal­mának kormányát ragyogó ifjú­ságának e tündöklő cselekedeté­re. Kár volt ezt elmulasztani! NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók és ba­rátaik, julius 2-án, vasárnap egész napos kirándulást tar­tanak az ismert Donaldson parkba, a Highland parki ol­dalon. Figyelmesen gondoskodunk mindenről, ami a találkozást kellemessé teszi. Legyünk ott mindannyian. Mi lesz most, ha a pápa és Uncle Sam teljesitik a magyar kormány kívánságát? Hogy zavarba ne legyen a kor­mány, amikor a postás leszállít­ja a koronát tartalmazó csoma­got, javasolom a következőket: Helyeztesse el a kormány a koronát a Petőfi Házban egy üvegszekrénybe. A korona előtt helyezzék el a legszebb Petőfi kötetet kinyitva, azon az olda­lon, ahol az “Itt a nyilam” cimü vers van. És szép piros tentával húzzák alá minden magyar nem­zedékek okulására a vers eme strófáját: “A korona nagyon drága. Nem való az a királyra! A királyra? Ugyan minek Szamárra a bársony nyereg? Javaslatom elfogadását kér­ve, vagyok elvtársi üdvözlettel Lagmaci József Kényszer munkatáborok...? A hidegháborús hisztéria fo­kozására, kitalálnak minden el és el nem képzelhető okokat, hogy kellő ellenszenvet gerjesz- szenek a népi köztársaságok társadalmi rendszere ellen. Egyi­ke ezeknek az orosz kényszer- munka táborok létezése. Ezen mese szerint az oroszok kény­szermunka táborokba kénysze­rítik a lakosság nagy részét, igy megrabolják őket a legmini­málisabb emberi szabadjogok­tól, mely intézménnyel a világ iparát és kereskedelmét telje­sen aláássák. Szerintük a Co- operativák egyszerűen nem lé­teznek, csakis börtöntáborok. Legutóbb már annyira mennek, hogy a NY Times egy utóbbi számában felhívást közölnek a nagyközönséghez segítséget kér­ve egy nagyszabású mozgalom pénzeléséhez, hogy egy állandó kivizsgáló bizottságot tartsanak permanenciában, amely az orosz büntető táborokból megszökött személyek segélyével, de ame­rikai protekcióval, kivizsgálná a fenti kérdést. Eme felhívás a UN bizottság­ban történt felsülés eredménye. Ugyanis az angol bizottsági tag indítványozta, hogy e kérdést a UN keretében vizsgálják ki, amit persze az amerikai delegá­tus melegen pártolt. Az orosz delegátus szívesen magáévá tet­te a kérdést, azzal a feltevéssel, hogy akkor legyen minden or­szág, de különösen az angol tar­tományok munkásságának hely­zete is kivizsgálva. Erre aztán frontot változtattak és szégyen­szemre visszavonták az indít­ványt. így került az ügy egy másik bizottság kezébe, amely most már a humanizmus nevé­ben kéri a nagyközönség támo-1 gatását. Nem beszélve arról,' hogy egy ilyen egyoldalú eljá­rást egy ország sem tűrne meg. Az orosz büntetőkönyv ren­delkezése szerint, mindazokat akiket társadalom-ellenes vagy kriminális cselekedeteket követ­nek el, biróságilag elitélik, bün­tetésük kitöltésére munkatábo­rokba utalják, melynek kezelési módja szükséges esetekben nem nagyon rózsaszínű. Vannak azonban rendelkezései, melyek nagyban eltérnek a tőkés orszá­gok börtön törvényeitől. így pl. a fogolynak vannak bizonyos jo­gai, úgymint látogatási szabad­ság, irás, olvasás, iskola, szak­matanulás, szorgalmáért külön díjazás, sport, művészet kulti- válási lehetőség. Minden eszköz rendelkezésére áll, mely alkal­mas félrebillent jellemét — a társadalom és az egyén javára — helyreállítani. Természetes, hogy a háború alatt az ellenség­gel együttműködő, a fasizmus tévtanától megmérgezett, meg­rögzött bűnösöket kivételes fi­gyelembe részesítik és ilyen megszökött alakokból akarják a vizsgáló bizottságot összeállí­tani. A szovjet büntető eljárás alapmotívuma szerint, a bűnöző ideológiájának helyreállítása a a fő cél, nem pedig mint a tőkés országokban a bűnözők szelle­mének még mélyebbre való sü- lyesztése. Az említett felhívás célját té­vesztette, mert amint a hideg­háború köde felszáll, a világ né­pe képes lesz tiszta fogalmat al­kotni a kényszer munkatáborok céljáról. Kiderül, hogy sokkal célravezetőbb, mint a bűnözésbe való belefullasztás. No de hát a hisztéria fokozására minden esz­köz megengedhető . . .? bu.

Next

/
Thumbnails
Contents