Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-30 / 1661. szám

1950. december 30.

BfiRMDNE. S

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

KARÁCSONY UTÁN

Ne tessék megijedni, nem követem az irógárdista társaim példáját, nem fogok karácsonyi legendáról Írni, annál inkább se, mert soha olyan aljas hipokra- tizmussal nem Írtak és -szónokoltak, Krisztus királyról, a béke fejedelméről, mint ez év karácsony hetében.

Folyt a vita rendületlenül, hogy használja-e Amerika az atombombát vagy sem. Megöljenek-e egyszerre százezernyi asszonyt és gyermeket vagy se. Egy neves katolikus pap, valami Welsh nevű, miután prédikálta a krisztusi szeretet nagyszerűségét, farizeusi pofával javasolta az atombomba használatát, megelőzve • az oroszokat (kik ugyan nem fenyegetőznek annak használatával), azzal indokolva, hogy ha megvárjuk mig az oroszok használják, úgy esetleg nem lesz rá mód, hogy használhassuk, mert a szovjet pusztít el bennünket.

Lapjaink és egyéb propaganda szerveink, ugyan ezt fújják, a külügyi államtitkárunk, a karácsony hetében fektette le az európai kollekáival azt a hatal- európai kollegáival azt a hatal- lesz megvívni a harmadik világháborút.

El kell ismerni, hogy ennek a propagandának a hatása olyan hatalmas, hogy a koreai borzalmas veszteségek dacára is, azt a pár józan hangot, amelynek még van bátorsága a háborús hisztéria dacára felemelni a szavát és óva figyelmeztetni az intéző köröket arra a katasztrófára, amelyet egy háború jelentene, nem csak az egész világra, hanem magára Amerikára is, meg sem hallják, de meg sem hallhatják, mert a lapok csak eldugva a hírek között, vagy egyáltalán meg sem emlékeznek róla.

Az ideérkezett európai lapok, tele vannak a múlt hónapban Varsóban tartott béke vüág- kongresszusról, amelyben 72 ország, több mint 2000 delegátussal képviseltette magát. Erről a kongresszusról még a legreakci- ósabb lapok is megállapítják, hogy óriási jelentőségű és százmilliókat képviseltek a delegátusok. Az amerikai lapok, amelyek oldalakat fecsegnek össze egy-egy európai hercegnő szerelmi kalandjairól, teljesen elhallgatták, a világ népeinek ezt a nagyszerű megmozdulását.

Milyen nagy publicitást kapott a múltban Hoover, Amerika egyetlen élő volt elnöke, minden megnyilatkozása, még a közelmúltban is. Most, amikor az európai viszonyok ismerete és ismertetése alapján óva inti az országot, hogy Európába mégis-, mételjen egy még katasztrófáli- sabb Koreát, csak eldugva Írnak róla. Hoover hivatkozik arra, hogy az amerikai fiuk százezrei pusztulnának el és az átküldött hadianyag, amely billiókba kerül, az “ellenség” kezébe fog jutni, mint Kínában és most Koreában.

Dr. Abba Hillel Silver, nemzetközileg elismert rabbi, szintén megpróbált megálljt kiáltani a háború őrületnek. Beszédében megállaptja, hogy Amerika külpolitikája azóta került a háborús vágányra, amióta az elnök elkezdte a “Truman elv alapján az egész világon támogatni a reakciós korrupt kormányokat azon a címen, hogy azok szovjet ellenesek.

Megállapítsa, hogy az elnök azután kérte a UN hozzájárulását a koreai beavatkozáshoz, amikor az már megtörtént, követelve, hogy a nemzetek segítése a UN-en keresztül történjen.

Ellenzi, hogy Amerika fegyverezze fel a fél világot, a világ másik fele ellen, amely Amerikát gazdasági csődbe fogja vinni. Sürgeti a megértést és megegyezést a Szovjettel.

Mind a két szónok hangsúlyozta, hogy egy európai kalandba Amerika egyedül fog lenni, mert a szövetségesei cserben fogják hagyni.

Pedig ez a két ur sem nem kommunista, sem nem “társutas”, sőt a Szovjet halálos ellenségének tekintik, de a józan ész szavára hallgatva, emelték fel szavukat a háborús készülődés ellen a sorsuk agyonhall- gatás, miután őket nem lehetett mint Moszkva zsoldosait lebun- kózni.

A Cleveland Plain Dealer vezércikkben foglalkozik a Gallup intézmény európai közvélemény vizsgálatának az eredményével, amely szerint Franciaországban a szavazók 35 százaléka ma kommunista, mig egy év előtt csak 28 százalék volt az. A katonaköteleseknek 40 százaléka kommunista, mig a 60 százaléknak nagyrésze szintén háború éllenes. Miután az Atlanti Szövetségben a szárazföldi hadsereg zömét Franciaország kell, hogy adja, joggal kérdi a fenti lap, hogy vájjon nem inkább ellenség lesz a 20 francia hadosztály, mint szövetséges. A helyzet ugyan ez Olasz és Dél-Né- metországban is. A tömegek háború ellenesek és soha sem fognak szövetségesként harcolni a Plain Dealer szerint, az utat fogják simává tenni a Szovjet számára, amely a szövetségeseivel két héten belül, egész Európát és annak egész termelési aparátusát Amerikával szembe fogja állítani.

Amit a Gallup vizsgálat megállapít, az nem túlzás, hanem enyhítése a helyzetnek. Nem csak, hogy Európa népei nem akarnak háborút, hanem az ellen cselekvőleg fognak fellépni.

Szovjet ellenes megfigyelők állítása szerint, az atombomba használata, nem csak Európát, de Ázsiát is Amerika ellen fordítaná.

TÖRVÉNY A HÁBORÚS

USZÍTÁS ELLEN

Minden terror és lehurrogás ellenére is, még hallatszanak józan hangok, amelyek megmutatják azt a katasztrófát, amely felé roham léptekkel haladunk.

A koreai események nem csak azt igazolták, hogy ma már nem lehet a felszabadulást akaró népeket, “rendőri akciókkal” elintézni, hanem azt is, hogy ez az “önkéntes” csendőr szerep minden terhét Amerikának kell viselnie, hogy a Marshallizált és az Amerikától függő Délamerikai országok ugyan megszavazzák az ilyen “rendőri” akciókat, de abban résztvenni nem óhajtanak, de nem is tudnak.

Ezt ma már mindenki látja ebben az országban, hogy még sem indul komoly tárgyalás a háború veszélyének az elhárítására, annak az oka nem kis mértékben az amerikai “közvélemény” gyárosok rovására írandó.

Soha aktuálisabb nem volt a Bérmunkás múlt heti számában közölt Lasalle beszéd, mint éppen most. Soha még igy nem nyilvánult meg az, hogy a sajtó és rádió, televízió mennyire az imperialista tőke szolgálatába áll, mint jelenleg.

Ez természetes is, hiszen a lapok, a rádió, televíziós állomások is nagyvállalatok, amelyeket a hirdetésekkel vesznek meg a háború profitolói. Minden^ újságíró, minden újság és rádió kommentátor, a nagytőkének a felbérelt szolgája, ha akad egy- egy merészebb hang, az rögtön lekerül a lapok hasábjairól, vagy a rádió és televíziós programról.

Autó, gumi, sör, hadiszer gyárosok, nagy kereskedelmi és ipari vállalatok, bankok irányítják a közvéleményt, terjesztik a kezükben levő propaganda szervek utján a gyűlöletet, megmérgezik nem csak a felnőttek, de a gyermekek lelkeit is. hiszen még a “funy”-ban is a szovjet és a vörösök elleni gyűlöletet hirdetik.

Oly óriási ez a gyűlölet hirdetés, háborús uszítás, hogy nagyon kevés ellenhang mer nyilvánosságra jönni, de azt is megakadályozzák, hogy ezt a hangot a tömegek megismerjék.

Ha Amerika törvényhozása, a “közveszély”-re való tikentettel egy törvényt hozna, amely legalább négy hétre betiltaná az üzleti alapú sajtó és más propaganda szervek háborús uszítását, gyűlölet keltését és ugyan akkor komoly elhatározással a tárgyaló asztalokhoz ülnének az ellentéteket, ha nem is megszüntetni, de legalább is annyira enyhíteni lehetne, hogy elmúlna az emberiség feje felől a fenyegető katasztrófa.

De nálunk sajtó és szólásszabadság van, vagyis akinek a kezében van a propaganda gépezet, — sajnos itt a nagytőke^ kezében van — annak szabadságában van a gyűlölet terjesztése és a népnek “szabadsága” lesz ennek a következtében százezrével elpusztulni.

A világ népei tiltakoznak a háború lehetősége ellen, amely rettenes katasztrófába döntené az emberi civilizációt. Ennek a hatalmas, gazdag országnak a

hivatása volna, az élére állni ennek a mozgalomnak és megmenteni az emberiséget attól, hogy vérbe és könybe fuladjon bele.

Hogy ez nem igy történt, annak főleg a közvélemény gyártók és azok felbérelt cselédei, a politikusok, újságírók, kommentátorok az okai.

Karácsonykor a béke és a szeretet fejedelmének Krisztusnak születése napján, megszólalt az ő földi helytartója, a római pápa is. Szózatot intézett az egész emberiséghez és az egyházhoz méltóan, megtagadva Krisztus tanítását, odaszólt a felhívás, hogy a világ egyik, fele egyesüljön, a másik fele ellen. Már előre odaadja az áldását a nagy tömeggyilkossághoz.

Mennyivel különbek, menynyivel méltóbbak voltak azok a lengyel, francia, olasz, magyar, ir, stb. katolikus papok, akik a varsói gyűlésen a béke mellett álltak ki. Akik az atombomba, bacilus háború megtiltását, a fegyverkezési verseny megállítását, más országok belügyeibe való beavatkozás megtiltását követelték.

Kik arra kérték a nagyhatalmakat, hogy üljenek össze, tárgyaljanak, egyezzenek meg a fegyverkezés korlátozásában.

Ezek a papok ellentétbe a pápa őszentségével azt hirdetik, hogy a két gazdasági rendszer megélhet egymás mellett. Nem fegyverrel, hanem a nép jólétének emelésével versenyezve mutassák meg, hogy melyik gazdasági rendszer jobb. Bízzák a népek akaratára, minden külső beavatkozás nélkül, hogy ők döntsenek afelett, hogy milyen gazdasági rendszerben óhajtanak élni.

A mi lapunk nem kommunista lap, még csak társutasok sem vagyunk. Semmiféle kapcsolatunk nincs, semmiféle párttal. A Bérmunkás egy kis munkáslap, amelyet önzetlen munkások Írnak, munkásoknak. Ez a lap rendületlenül hirdeti, hogy az amerikai nép a boldogságnak, jólétnak, szabadságnak a csúcspontját éri el, ha megvalósul az Ipari Demokrácia, amelyben rjem lesz se kizsákmányolt, se kizsákmányoló, minden ember egyenlő és szabad lesz. A termeléshez mindenki képessége szerint járul hozzá és a termelt javakból a szükséglete szerint részesül.

De ezt a meggyőződését nem fegyverrel, hanem a dolgozó népeknek Ipari Unionokba való megszervezésével véli elintézni.

A meggyőződését hirdeti, de nem óhajtja azt erőszakkal sem az amerikai, sem más népekre ráerőszakolni, örömmel látja azt, ha az emberiség felszabadulását más népek, más utón érik el, nem idegenkedik, nem gyűlölködik és egyet ért azokkal, akik azt hirdetik, hogy minden népnek a legbelsőbb ügye az, hogy miként rendezi be a saját társadalmi rendszerét. Nem hiszünk abba, hogy a szocializmust fegyverrel lehet importálni egyik országból a másikba, de nem hiszünk abban sem, hogy ha egy nép a szocialista társadalmi rendszert akarja megvalósítani, azt egy más országnak joga volna megakadályozni fegyveres erővel.

Halálosan gyűlöljük a hábo-