Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-30 / 1661. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. december 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy .................«... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki íj közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonc _k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*@*»42 Boldog Újévet Kívánunk Ma már tradcióvá fejlődött az a régi idők óta fentartot|t szo­kás, hogy az újságok szerkesztői és kiadói az újév napját mege­lőző lapszámban BOLDOG ÚJÉVET kívánnak az olvasóknak. Követjük a tradíciót, habár bevalljuk, hogy az egyre széles- bülő háború és mind féktelenebbé váló háborús uszítás közepette csaknem ajkunkra fagy ez a kívánság, mert jól tudjuk, hogy a boldog évnek elengedhetetlen feltétele a BÉKE. A háború nem hoz boldogságot, — legalábbis nem azoknak, akiknek mi igazán szívből küldjük ezt a jókívánságot; osztályunknak, — a munkás- osztálynak. A háború, amelynek lényege az, hogy a külömböző orszá­gok munkásságát egymás ellen uszítják a háborús profitélvezők, a munkásosztálynak csak veszteséget, szenvedést és boldogtalan­ságokat hozhat. Ezért elszorult szívvel figyeljük, hogy még mun­káscsoportok, sőt “szervezett” munkások is lelkesednek a hábo­rúért. Mert a munkások között is akadnak sokan, akiket félre­vezetnek azon téves feltevéssel, hogy a békét ki lehet erőszakolni, győzelmes háborúval rá lehet kényszeríteni az ellenfél gyanánt kiszemelt nemzetekre. Hiszen a történelem már eléggé bizonyította ezen feltevés hamis voltát. A legyőzött ellenfél fokozott hévvel készül a vissza- ütésre; a háború újabb háborúkat szül. És mégis itt, Amerikában most ez a hamis feltevés annyira úrrá lett a közvéleményen, hogy az ellentmondó véleménynek semmi teret sem engednek. Sőt, áru­lónak, szabotálóknak nevezik azon keveseket, akik szóvá merik tenni, hogy a békét barátságos tárgyalásokkal és nem a fegyve­rek mutogatásával, az atombombával való fenyegetéssel lehet el­érni. A háború vámszedői, akik kezükbe kerítették a sajtót, — amelybe most már beleértjük a rádiót és a közönséget informáló minden más intézményt, — annyira félrevezetik az amerikai mun­kásságot, hogy azok nem látják, hogy valójában “nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Lehetővé tette az amerikai munkásság ily könnyű félreve­zetését az, hogy a unionok megalakításánál NEM “mint osztály” szervezkedett, hanem csak szaktudásának, munkaerejének ela­dására s ennek megfelelőleg az amerikai munkások nagytömegei­nél az OSZTÁLYTUDAT ismeretlen fogalom. Ezért elhiszik, hogy kizsákmányolóikkal azonos érdekeik vannak s miután azoknak a háború nagy profitot hoz, ők is lelkesednek érte. Ily körülmények között az újévre vonatkozó leghőbb kíván­ságunk az amerikai munkásságnak osztálytudatra ébredése, mert jól tudjuk, hogy az osztálytudatos munkásság végetvetne a ki­zsákmányolásnak és azzal megszüntetné a háború okait, tehát ugyanakkor megteremtené a békét is. Abban a reményben kívánunk olvasóinknak Boldog Újévet, hogy ebben az 1951-es évben az amerikai munkásság osztálytu­datra ébredése nagyot fog haladni. A nagy kérdés az Egyesült Államok s talán az egész világ legnagyobb iparválla­latainak, visszavonta a piacról azon idei automobilokat, amelyek­re az áremelés vonatkozott és feltételekhez szabta az árvisszavo­nást. Beavatottak állítása szerint amikor ezen feltételeket telefon utján bemondták Valentine stabUizier direktornak, az felhábo­rodva kiáltott fel: — Hát végre is, ki parancsol ebben az országban? A General Motors Corporation, vagy pedig a kormány? Mi is ezt kérdeztük már igen sokszor, csak éppen a General Motors helyett a nagy korporációkat említettük. Mindenféle szentek Vatikáni híradás szerint az 1950-es évben, amit a pápa “szent” évnek nyilvánított, i Katolikus Egyház nyolc egyént ava­tott szentté, nyolc másikat pedig “boldoggá”, vagyis fél-szentté. A szentek száma tehát ebben az évben alaposan megszaporodott. Noha a közmondás szerint minden szentnek maga felé haj­lik a keze, mégis a vatikáni nyüatkozat szerint külömböző rang­fokozatba tartoznak. Úgy látjuk, hogy vannak egész-szentek, fél­szentek és valószínűleg ál-szentek is. Maga az 1950-es év sem iga­zi, hanem csak olyan “ál-szent” év volt, mert a több száz évvel ezelőtt hozott határozat szerint az ilyen megkülömböztetésben csak a 100-as (a két nullával végződő) évek részesültek. XII. Pius pápa azonban kitűnő üzletember, jól tudja, hogy a szentté és bol­doggá avató ceremóniák nem csak kitűnő propaganda alkalmat nyújtanak, de egyben nagy anyagi hasznot is hajtanak az egyház­nak. Ezért ezen üzleti érzékének sugalatára, (amit természetesen isteni sugalatnak nevezett), az 1950-es évből is “szent” évet csi­nált. Az uj szentek fele az olaszok közül került ki; hármat a spa­nyolok, hármat a franciák, egyet Canada és egyet Délamerika szolgáltatott. Mindezen országokban nagy tevékenységet váltot­tak ki a szentté avatások. De azonkívül a katolikus hívők százez­rei zarándokoltak Rómába is és mint mondani szokás ezen akti­vitások “nagy erkölcsi és anyagi haszonnal jártak”. A szentekről szóló leírás szerint az uj szentek között van Maria Goretti Ids leány, akit 12 éves korában, 1902-ben meggyü- koltak; egy olasz gyereket pedig, aki 1857-ben 14 éves korában tuberkolózis betegség áldozata lett, boldoggá avattak. Xn. Pius merészségére, avagy a katolikusok meghunyászkodására vall, hogy két ilyen gyereket, akiknek már koruknál fogva sem lehe­tett alkalmuk kiérdemelni ezt a tisztséget, rájuk erőszakol s a hó­dolat alanyává tesz. Vagy talán erről a kettőről elmondhat­ják, hogy nem voltak álszentek? Mert a többiek esetében sokszor jogos ez a feltevés. A pápák szaporítják a szenteket dacára annak, hogy most már nem tudják, hogy mit csináljanak velük. Eredetileg ugyanis a Szent Péter bazilika fülkéiben helyezték el a szentek szobrait. A fülkék azonban már régen megteltek és az uj szenteknek úgy csináltak helyet, hogy az öregebbek közül azokat, akik már fele­désbe merültek, vagy az alcsonyabb ranguakat kilakoltatták, le­vitték őket a pincébe. Még jó, hogy azt nem mondják nekik: Már nem hoztok hasznot, tehát mehettek a pokolba. Lesznek olyanok, akik ezen tréfás megjegyzésre azt mond­ják, hogy a vallást csúfoljuk. Dehogyis csúfoljuk. Csupán arra akarunk rámutatni, hogy az emberek vallásos érzelmeit az egy­házak miként használják k üzleti célokra. És ebben a Katolikus Egyház jelenlegi feje igazi nagymester. A háború hiénái Az amerikai sajtó örömteljes jelentése szerint december 16- án, amikor Truman elnök bejelentette a “national emergency” név alá vett háború állapotot, a new yorki tőzsdén azonnal rohamosan emelkedtek egyes részvények árai. A tőzsdén 1949 óta nem volt olyan óriási forgalom, mint a Truman deklarációját követő na­pokban. Egyes részvények árai 3-4 dollárral is ugrottak. Különösen a háborús iparok részvényei mutattak nagy emel­kedést. Ezen iparokat a “war babies” név alatt említik. Az ily “háborús bébik” ezen pár nap alatt két billió dollár hasznot hoz­tak tulajdonosaiknak. Az ily részvények után olyan nagy volt a kapkodás, hogy a vásárlást jelző szalagok két órai késéssel dol­goztak. íme a háború szele ilyen állapotot keltett a new yorki tőzsdén. Érthető, hogy a háború ily hiénái »örömmel fogadták a há­borút. A koreai háború megindítása óta a gyárosok és kereskedők egyre emelik az árakat, a megélhetés napról-napra drágább lesz. Nyilvánvaló, hogy ha ez igy halad zabolátlanul, akkor hamarosan itt is olyan infláció lesz, mint aminőt átszenvedtek az európai és ázsiai népek. Az egyre fenyegetőbb infláció meggátlására Truman elnök kinevezte az Economic Stabilization Agency (ESA) bizottságot, amelynek elnöke Alan Valentine. Ez a bizottság felkérte a Gene­ral Motors, a Ford Company és egyéb automobil társulatokat, hogy a most bejelentett áremelést vonják vissza. Amig a Ford Company teljesítette a kérelmet, addig a General Motors kereken megtagadta, mire a kormány nevében intézkedő bizottság most már rendeletileg utasította a nagy automobil társulatot az árak visszavonására. Az újságok jelentése szerint a General Motors, amely egyike ÜLDÖZIK A KÍNAIAKAT WASHINGTON — A kínai követség panaszt emelt az ame­rikai kormánynál, hogy a túlzó hazafiak az ország külömböző részein bántalmazzák a kínaia­kat mióta a kínai csapatok tá­madásba mentek Koreában. A washingtoni kínai követség ter­mészetesen a kínai nemzeti (Chiang Kai-shek) kormányt képviseli. A panasz szerint a ko­reai háborúban beállt fordulat óta egyes városokban, mint pél­dául San Franciscóban, vagy New Yorkban, ahol nagyszámú kínai él, a túlzó-hazafias csőcse­lék bántalmazza , a békés kínai­akat. A kínai követség azt akarja, hogy a kínaiakra vonatkozó minden írásban jelezni kell, hogy kétféle kínai van: ameri­kai barát és “vörös” kínai. A követség véleménye szerint az amerikai kínaiak között a kom­munisták, vagy azokkal szimpa­tizálók száma igen kicsi.

Next

/
Thumbnails
Contents