Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-30 / 1661. szám

1950. december 30. B É RMü N K A S 3 oldal Kölcsönös bizalom vesztés (Vi.) Amint a napilapokon keresztül értesülhettünk, az amerikai politikusok kijelentet­ték, hogy elvesztették a bizal­mukat Achesonban. Ugyan ak­kor Attlee és más európai orszá­gok vezető egyénei kijelentet­ték, hogy ők is elvesztették a bizalmukat Trumanban, McAr- thurban és ezáltal Achesonban is. Most David Lawrence, a reak­ciósok szócsöve meg azt állitja, hogy már az amerikai népek is elveszítették a bizalmukat Európába. Ezt a következő szavakkal adja elő: “A jelenle­gi realizmus — melyet az ango­lok, franciák még mindég nem fedeztek fel — az a tény, hogy nagy része az amerikai népes­ségnek (?) elveszíti a bizalmát Európába.” Persze nem Mr. Lawrence, ha­nem mások írták meg ezelőtt hetekkel, hogy Európa meg el­veszítette bizalmát Amerikába. Ezt élő szóval is megmondta At­tlee, megírták má^ európai or­szágok kormányainak hivatalos lapjai. Ezt a bizalom vesztést nem is annyira Achesonnak tu­lajdonítják — aki szintén hábo­rús párti lett az utóbbi hónapok­ban, talán csak azért, hogy a pozícióját megtarthassa — ha­nem direkt az Egyesült Államok látható fejének, mert Truman elnökbe vetett bizalmukat ve­szítették el, melyet olyan nehéz visszaszerezni, mintha csak a Csendes óceán legmélyebb ré­szén sülyed volna az el. ARGENTINA IS BIZALMATLAN A napokban már úgy szeret­ték volna elhitetni az amerikai néppel, hogy a délamerikai dik­tátor, Francoval, a legkedve­sebb barátjával együtt sietni fog az amerikaiak védelmére. Most Peron egy beszédet tartott, melyben az amerikai tudósítók szerint a következőket mondta: “A kommunizmus nem okozója a kapitalizmusnak, hanem ered­ménye — következménye — visszahat a kapitalizmusra. Hogy a kommunizmust megsem­misíthessük, először meg kell semmisíteni a kapitalizmust.” Azt tudjuk, hogy az összes délamerikai országok között, Argentina a legerősebb, leggaz­dagabb és legrendezettebb, illet­ve legerősebben van a kormány megszervezve, amely nagyon is hasonlít a Franco spanyol dik­tátor kormányához. Ezért leg­célszerűbb társai lehetnélek az amerikai fasiszta elméletet ma­gukénak tevő tőkéseknek. Még­is ezek között is ilyen nagy, át­hidalhatatlan ellentétekről be­szélgetnek. AMERIKÁBAN Hogy a reakciósok is elvesz­tették bizalmukat Achesonban, annak is érthető magyarázata van. Ugyanis nem jöhetnek ki, hogy Achesonnak a jobb belátá­sa ellenére Mr. Dulles, Harri- man és MacArthur határozták el ezt a formásai, koreai beavat­kozást, mely olyan visszafelé i sült el. így a jó republikánus Dulles és nemzetközi bankárok egyik nagyon is befolyásos tag­jának, Harrimannak a megvédé­sére egy áldozatra van szükség, ezt még tavasszal kiszemelték, amikor Dullest és Harrimant küldték MacArthurhoz tárgyal- gatni, határozni. Már akkor nem bíztak Achesonban az ame­rikai gazdái, a bankárok. Hiába csapott át a középut- ról, a szélsőséges háborús párt­hoz Acheson, azt sem veszik ma számításba, sőt nagyon is késő­nek látják és károsnak. Hogy milyen háborús párti lett a sze­lídnek festett Acheson, leg­jobb barátja Drew Pearson festi le az uj, megváltozott Achesont, aki még MacArthurnál is va­dabb, verekedősebb lett és igy ir róla: “Marshall és Acheson jóbarátok és együtt dolgoztak éveken keresztül a State De- partmentben és ma mégis ellen­tétben vannak. Acheson talán a legerősebb ellenzéke a megalku­vásnak a mostani adminisztráci­óban, amely talán a természetes hatása azon igazságtalan vá­daknak, hogy ő a kommunistá­kat akarja kielégíteni és azok­kal rokonszenvezik. “Acheson javasolta a kínai partok blokálását, a kínai váro­sok bombázását. Koreában a hadi támpontok megtartását. Ezeket ellenezte Attlee az itteni tárgyalások alatt, szintén elle­nezték az amerikai hadiszakér­tők is, közöttük Marshall had­ügyminiszter.” Mégis annyira bizalmatlanok Mr. Achesonnal, Trumannal és egymással szemben is az ameri­kaiak. Hiszen együtt sülyednek a Csendes tengeren, kell valakit okolni és büntetni érte. J BIZALMATLANOK A NÉMETEKKEL ÉS JAPÁNOKKAL SZEMBEN Ugyan akkor megoszlik Ame­rika véleménye abban, hogy azo­kat, akik ellen olyan nagy pro­pagandát, ellenszenvet építet­tek ki, most annyira megvan­nak ijedve és annyira szüksé­gük van emberi erőre, ágyutöl- telékre, hogy a német-japán tö­megeket, háborús pártiakat, mi­litaristákat is szeretnék keblük­re ölelni. De ugyan akkor, nagyon ne­héz ötéven keresztül felépített ellenszenvet legyőzni. Nagyon nehéz azokban bízni, akik Pearl Harbort és más tömeggyilkos­ságokat adtak Amerikának. így egyik része Amerikának azt szeretné, hogy ezeket a ré­gen meggyülöltetett japánokat és németekek fegyverezzék fel, használják az oroszok elleni harcban. Egy másik rész meg agyon van ijedve, * nem bíznak azokban, akikben semmi bizal­mat nem helyezhettek a mult- ben, sőt gyűlölni kellett őket. Vannak akik a kínai esemé­nyeket, úgy mérlegelik, hogy 2 és félmillió kínait amerikai tisz­tek képeztek ki, fegyvereztek fel és most ezek amerikai fegyve­rekkel, kiképzéssel harcolnak az amerikaiak ellen. Azt mondják I és talán nagyon is helyesen, hogy ez lenne az amerikaiak ál­tal kiképzett, felfegyverzett ja­pán-német katonasággal is. Már azt is beszélgetik, Law­rence reakciós csoportjában, hogy legtöbb reakciós politikus és bankár úgy érzi, úgy látja, hogy Európa nem is igen akarja magát megvédeni a kommunis­ták ellen. Sőt még azt is látják, hogy az orosz megszállást job­ban elfogadnák, mint az ameri­kai felszabadítást. Amint egy német vendéglős mondta: “Azt gondoljuk, hogy még keresztül élhetnénk egy orosz megszállást, de nem igen egy amerikai fel­(Feczkó János mtárs. (New York) kapta az alábbi levelet, írója fiatal gyermek volt, apai­kor neki a vándorbottal kezé­ben Amerikába kellett jönni. Örömére szolgál, hogy kereszt gyermeke olyan szívvel, meg­győződéssel van a népi demok­rácián keresztül a szocializmus megvalósításáért, mint amilyen szilárd meggyőződéssel valja ő, hogy az osztálytudatos ipari szervezet képviseli azt az erőt, amely minden hatalmat a dolgo­zók kezébe ad — szerk.) Kedves Keresztapa! A népi demokráciánk nehéz harcok, az ellenséggel, a reak­cióval vívott küzdelmek révén fejlődött, erősbödött. 1945-ben valóra vált a parasztok évszáza­dos álma: földet kaptak. A párt, a kommunisták vezetésével megindult az építő munka. A súlyos inflációból a párt Vezetésével láboltunk ki. 1946 augusztusában jó forintot te­remtettünk, hároméves tervünk nem sokkal később beindult, amit határidő előtt befejeztünk. A fasizták által rombadöntött országot felépítettük s most az ötéves terv megindításával újat építünk, lerakjuk a szocializmus alapjait. A felszabadulás óta egyre nőtt és ma is állandóan nő a dol­gozók életszínvonala. A hatalom a mi kezünkben, a dolgozók ke­zében van. Tudjuk, hogy ez az ország — mint a magyar nép vezetője, Rákosi Mátyás mon­dotta, “a mienk, magunknak építjük”. Itt minden a dolgozó nép ér­dekében történik. Egymásután nőnek ki a föld­ből a gyárak, az üzemek. Uj ovódák, szülőotthonok, kórhá­zak, iskolák, szociális otthonok épülnek. Nálunk nincs munkanélküli­ség. Sőt! azon fő a fejünk, hon­nan szerezzünk munkaerőt or- szágépitő nagy terveink megva­lósítására. A hatalom a dolgozóké. Olyan emberek, akik azelőtt hétrét- görnyedezve mehettek be a köz­ségházára, akiket emberszámba se vettek, akiknek bizonytalan volt a holnapuk, ma részesei az állam irányításának, biztos, bol­dog jövő vár a dolgozókra. A falun egymásután alakul­nak a termelőcsoportok. A dol­gozó parasztok a Szovjetunió kolhozainak tapasztalatai nyo­mán nagy örömmel követik, a párt mutatta utat, a nagyüzemi szabaditást.” Ez a megyőződés mindjobban megerősödött a ko­reai falvak, városok, otthonok, gyárak bombázása folytán, me­lyet olyan nagy dicsőségnek és győzelemnek állítottak be az amerikai lapok. Azt tudják úgy Japánban, mint Németországban, hogy nin­csen elég emberi erő a vörös hadsereget megakadályozni ab­ban, hogy megszállják az orszá­gaikat, de azt is tudják, hogy mit jelentene az amerikai bom­bázás, felszabadítás — kő-kö- vön nem maradna — és abból nem kérnek. mezőgazdság útját. A dolgozó parasztság is soha nem látott jólét, bőség elé néz. Az a cselédember, aki azelőtt 10 pengőt alig látott egy összeg­ben, vagy ha látott is, nagy rit­kán, most 10.000 forintot is megkeres egy évben a termelő­csoportban. Ehhez még hozzá­járul a kény érfejadag, a sokféle juttatás, a könnyebb munka, se­gít a gép, segít a traktorállo­más. A dolgozók gyermeke ma ott tanul, ahol akar, olyan pá­lyára lép, oly hivatást választ, amit tehetsége megkíván. Én mondom, hogy ezt az éle­tet egyetlen dolgozó ember sem cserélné fel mással. De nem csak, hogy nem cserélné fel, de minden áron kész megvédeni is. Szeretettel vagyunk Gábor és Magda Léh, 1950 nov. 25 PÖR AZ ÚTLEVÉLÉRT Washington — Paul Robeson, hires negró énekes, aki régi idők óta a világ minden részében tart hangversenyeket, a State De­partment határozata szerint nem mehet külföldre. A State Department úgy tartja, hogy a kommunista mozgalommal kap­csolatot tartó Robeson külföldi útja “nem szolgálná Amerika javát” és azért elrendelte Ro­beson útlevelének visszavoná­sát, miután az útlevél megvoná- ján követeli útlevelének kiadá­sát, miután az itlevél megvoná­sa akadályozza megélhetési es­hetőségében. Miután ez az első ilyen pör, nagy érdeklődéssel várják a bíróság döntését. MEGLEPETÉSI PARTY Szép, meghitt társaság jött össze december 17-én Cuyahoga Fallson Fodor munkástárs la­kásán, hogy születése napján átadják neki jókívánságaikat. Gondos felesége, meglepetés­ként rendezte részére ezt a szü­letésnapi partyt és bizony meg is volt lepve úgy, hogy szólni is alig tudott. A szép kis társaság kitűnő hangulatban töltötte el az estét. ,De ez nem is meglepő, mert ifj. Farkas Imre hegedűn, Kern Margitka meg zongorán kisérve, a legszebb zenei szá­mokkal szórakoztatták vendége­iket. Távozás előtt nem feledkez­tünk meg lapunkról sem és a Bérmunkás támogatására 28.00 dollárt adtak össze a megjelent vendégek. Tudósitó. Levelet hozott a posta

Next

/
Thumbnails
Contents