Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-30 / 1661. szám
1950. december 30. B É RMü N K A S 3 oldal Kölcsönös bizalom vesztés (Vi.) Amint a napilapokon keresztül értesülhettünk, az amerikai politikusok kijelentették, hogy elvesztették a bizalmukat Achesonban. Ugyan akkor Attlee és más európai országok vezető egyénei kijelentették, hogy ők is elvesztették a bizalmukat Trumanban, McAr- thurban és ezáltal Achesonban is. Most David Lawrence, a reakciósok szócsöve meg azt állitja, hogy már az amerikai népek is elveszítették a bizalmukat Európába. Ezt a következő szavakkal adja elő: “A jelenlegi realizmus — melyet az angolok, franciák még mindég nem fedeztek fel — az a tény, hogy nagy része az amerikai népességnek (?) elveszíti a bizalmát Európába.” Persze nem Mr. Lawrence, hanem mások írták meg ezelőtt hetekkel, hogy Európa meg elveszítette bizalmát Amerikába. Ezt élő szóval is megmondta Attlee, megírták má^ európai országok kormányainak hivatalos lapjai. Ezt a bizalom vesztést nem is annyira Achesonnak tulajdonítják — aki szintén háborús párti lett az utóbbi hónapokban, talán csak azért, hogy a pozícióját megtarthassa — hanem direkt az Egyesült Államok látható fejének, mert Truman elnökbe vetett bizalmukat veszítették el, melyet olyan nehéz visszaszerezni, mintha csak a Csendes óceán legmélyebb részén sülyed volna az el. ARGENTINA IS BIZALMATLAN A napokban már úgy szerették volna elhitetni az amerikai néppel, hogy a délamerikai diktátor, Francoval, a legkedvesebb barátjával együtt sietni fog az amerikaiak védelmére. Most Peron egy beszédet tartott, melyben az amerikai tudósítók szerint a következőket mondta: “A kommunizmus nem okozója a kapitalizmusnak, hanem eredménye — következménye — visszahat a kapitalizmusra. Hogy a kommunizmust megsemmisíthessük, először meg kell semmisíteni a kapitalizmust.” Azt tudjuk, hogy az összes délamerikai országok között, Argentina a legerősebb, leggazdagabb és legrendezettebb, illetve legerősebben van a kormány megszervezve, amely nagyon is hasonlít a Franco spanyol diktátor kormányához. Ezért legcélszerűbb társai lehetnélek az amerikai fasiszta elméletet magukénak tevő tőkéseknek. Mégis ezek között is ilyen nagy, áthidalhatatlan ellentétekről beszélgetnek. AMERIKÁBAN Hogy a reakciósok is elvesztették bizalmukat Achesonban, annak is érthető magyarázata van. Ugyanis nem jöhetnek ki, hogy Achesonnak a jobb belátása ellenére Mr. Dulles, Harri- man és MacArthur határozták el ezt a formásai, koreai beavatkozást, mely olyan visszafelé i sült el. így a jó republikánus Dulles és nemzetközi bankárok egyik nagyon is befolyásos tagjának, Harrimannak a megvédésére egy áldozatra van szükség, ezt még tavasszal kiszemelték, amikor Dullest és Harrimant küldték MacArthurhoz tárgyal- gatni, határozni. Már akkor nem bíztak Achesonban az amerikai gazdái, a bankárok. Hiába csapott át a középut- ról, a szélsőséges háborús párthoz Acheson, azt sem veszik ma számításba, sőt nagyon is későnek látják és károsnak. Hogy milyen háborús párti lett a szelídnek festett Acheson, legjobb barátja Drew Pearson festi le az uj, megváltozott Achesont, aki még MacArthurnál is vadabb, verekedősebb lett és igy ir róla: “Marshall és Acheson jóbarátok és együtt dolgoztak éveken keresztül a State De- partmentben és ma mégis ellentétben vannak. Acheson talán a legerősebb ellenzéke a megalkuvásnak a mostani adminisztrációban, amely talán a természetes hatása azon igazságtalan vádaknak, hogy ő a kommunistákat akarja kielégíteni és azokkal rokonszenvezik. “Acheson javasolta a kínai partok blokálását, a kínai városok bombázását. Koreában a hadi támpontok megtartását. Ezeket ellenezte Attlee az itteni tárgyalások alatt, szintén ellenezték az amerikai hadiszakértők is, közöttük Marshall hadügyminiszter.” Mégis annyira bizalmatlanok Mr. Achesonnal, Trumannal és egymással szemben is az amerikaiak. Hiszen együtt sülyednek a Csendes tengeren, kell valakit okolni és büntetni érte. J BIZALMATLANOK A NÉMETEKKEL ÉS JAPÁNOKKAL SZEMBEN Ugyan akkor megoszlik Amerika véleménye abban, hogy azokat, akik ellen olyan nagy propagandát, ellenszenvet építettek ki, most annyira megvannak ijedve és annyira szükségük van emberi erőre, ágyutöl- telékre, hogy a német-japán tömegeket, háborús pártiakat, militaristákat is szeretnék keblükre ölelni. De ugyan akkor, nagyon nehéz ötéven keresztül felépített ellenszenvet legyőzni. Nagyon nehéz azokban bízni, akik Pearl Harbort és más tömeggyilkosságokat adtak Amerikának. így egyik része Amerikának azt szeretné, hogy ezeket a régen meggyülöltetett japánokat és németekek fegyverezzék fel, használják az oroszok elleni harcban. Egy másik rész meg agyon van ijedve, * nem bíznak azokban, akikben semmi bizalmat nem helyezhettek a mult- ben, sőt gyűlölni kellett őket. Vannak akik a kínai eseményeket, úgy mérlegelik, hogy 2 és félmillió kínait amerikai tisztek képeztek ki, fegyvereztek fel és most ezek amerikai fegyverekkel, kiképzéssel harcolnak az amerikaiak ellen. Azt mondják I és talán nagyon is helyesen, hogy ez lenne az amerikaiak által kiképzett, felfegyverzett japán-német katonasággal is. Már azt is beszélgetik, Lawrence reakciós csoportjában, hogy legtöbb reakciós politikus és bankár úgy érzi, úgy látja, hogy Európa nem is igen akarja magát megvédeni a kommunisták ellen. Sőt még azt is látják, hogy az orosz megszállást jobban elfogadnák, mint az amerikai felszabadítást. Amint egy német vendéglős mondta: “Azt gondoljuk, hogy még keresztül élhetnénk egy orosz megszállást, de nem igen egy amerikai fel(Feczkó János mtárs. (New York) kapta az alábbi levelet, írója fiatal gyermek volt, apaikor neki a vándorbottal kezében Amerikába kellett jönni. Örömére szolgál, hogy kereszt gyermeke olyan szívvel, meggyőződéssel van a népi demokrácián keresztül a szocializmus megvalósításáért, mint amilyen szilárd meggyőződéssel valja ő, hogy az osztálytudatos ipari szervezet képviseli azt az erőt, amely minden hatalmat a dolgozók kezébe ad — szerk.) Kedves Keresztapa! A népi demokráciánk nehéz harcok, az ellenséggel, a reakcióval vívott küzdelmek révén fejlődött, erősbödött. 1945-ben valóra vált a parasztok évszázados álma: földet kaptak. A párt, a kommunisták vezetésével megindult az építő munka. A súlyos inflációból a párt Vezetésével láboltunk ki. 1946 augusztusában jó forintot teremtettünk, hároméves tervünk nem sokkal később beindult, amit határidő előtt befejeztünk. A fasizták által rombadöntött országot felépítettük s most az ötéves terv megindításával újat építünk, lerakjuk a szocializmus alapjait. A felszabadulás óta egyre nőtt és ma is állandóan nő a dolgozók életszínvonala. A hatalom a mi kezünkben, a dolgozók kezében van. Tudjuk, hogy ez az ország — mint a magyar nép vezetője, Rákosi Mátyás mondotta, “a mienk, magunknak építjük”. Itt minden a dolgozó nép érdekében történik. Egymásután nőnek ki a földből a gyárak, az üzemek. Uj ovódák, szülőotthonok, kórházak, iskolák, szociális otthonok épülnek. Nálunk nincs munkanélküliség. Sőt! azon fő a fejünk, honnan szerezzünk munkaerőt or- szágépitő nagy terveink megvalósítására. A hatalom a dolgozóké. Olyan emberek, akik azelőtt hétrét- görnyedezve mehettek be a községházára, akiket emberszámba se vettek, akiknek bizonytalan volt a holnapuk, ma részesei az állam irányításának, biztos, boldog jövő vár a dolgozókra. A falun egymásután alakulnak a termelőcsoportok. A dolgozó parasztok a Szovjetunió kolhozainak tapasztalatai nyomán nagy örömmel követik, a párt mutatta utat, a nagyüzemi szabaditást.” Ez a megyőződés mindjobban megerősödött a koreai falvak, városok, otthonok, gyárak bombázása folytán, melyet olyan nagy dicsőségnek és győzelemnek állítottak be az amerikai lapok. Azt tudják úgy Japánban, mint Németországban, hogy nincsen elég emberi erő a vörös hadsereget megakadályozni abban, hogy megszállják az országaikat, de azt is tudják, hogy mit jelentene az amerikai bombázás, felszabadítás — kő-kö- vön nem maradna — és abból nem kérnek. mezőgazdság útját. A dolgozó parasztság is soha nem látott jólét, bőség elé néz. Az a cselédember, aki azelőtt 10 pengőt alig látott egy összegben, vagy ha látott is, nagy ritkán, most 10.000 forintot is megkeres egy évben a termelőcsoportban. Ehhez még hozzájárul a kény érfejadag, a sokféle juttatás, a könnyebb munka, segít a gép, segít a traktorállomás. A dolgozók gyermeke ma ott tanul, ahol akar, olyan pályára lép, oly hivatást választ, amit tehetsége megkíván. Én mondom, hogy ezt az életet egyetlen dolgozó ember sem cserélné fel mással. De nem csak, hogy nem cserélné fel, de minden áron kész megvédeni is. Szeretettel vagyunk Gábor és Magda Léh, 1950 nov. 25 PÖR AZ ÚTLEVÉLÉRT Washington — Paul Robeson, hires negró énekes, aki régi idők óta a világ minden részében tart hangversenyeket, a State Department határozata szerint nem mehet külföldre. A State Department úgy tartja, hogy a kommunista mozgalommal kapcsolatot tartó Robeson külföldi útja “nem szolgálná Amerika javát” és azért elrendelte Robeson útlevelének visszavonását, miután az útlevél megvoná- ján követeli útlevelének kiadását, miután az itlevél megvonása akadályozza megélhetési eshetőségében. Miután ez az első ilyen pör, nagy érdeklődéssel várják a bíróság döntését. MEGLEPETÉSI PARTY Szép, meghitt társaság jött össze december 17-én Cuyahoga Fallson Fodor munkástárs lakásán, hogy születése napján átadják neki jókívánságaikat. Gondos felesége, meglepetésként rendezte részére ezt a születésnapi partyt és bizony meg is volt lepve úgy, hogy szólni is alig tudott. A szép kis társaság kitűnő hangulatban töltötte el az estét. ,De ez nem is meglepő, mert ifj. Farkas Imre hegedűn, Kern Margitka meg zongorán kisérve, a legszebb zenei számokkal szórakoztatták vendégeiket. Távozás előtt nem feledkeztünk meg lapunkról sem és a Bérmunkás támogatására 28.00 dollárt adtak össze a megjelent vendégek. Tudósitó. Levelet hozott a posta