Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-16 / 1660. szám

1950. december 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal ^ Vérvörös kérdőjelek (Vi.) Utóbbi időkben az újsá­gok gyakran hoznak vörös head- lineokat, leginkább a koreai ese­ményekkel kapcsolatosan. A hálaadás napján már úgy lát­szott, hogy lesz miért hálát ad­ni, a rádiókon azt sejtették ve­lünk, hogy az angolok közbejá­rása folytán végetvetnek a ko­reai háborúnak. Ugyanis az angolok amerikai belegyezéssel azt Ígérték a kí­naiaknak, hogy harminc mér- földes semleges zónát állítanak fel a mandzsuriai határon. Erre a kínai és észak koreai csapatok visszavonultak ezen zónába. Visszaengedtek sok amerikai se­besült folyókat, megmondták ne­kik, hogy ők nem akarnak elle­nük harcolni, ha békén hagyják őket. / Ez nem tetszett MacArthur- nak, már attól rettegett, hogy vége lesz az öldöklésnek, mely­nek ő annyira örült. Vége lesz a pünkösdi királyságnak, ha vé- geszakad a háborúnak. így mint a napfényes égből a villám, úgy csapott le a vörösökre. Szemé­lyesen ment oda megindítani a végsőnek beígért harcokat, tá­madásokat, még azt is beígérte, hogy olyan gyorsan fog minden menni, hogy a fiuk hazamehet­nek karácsonyra. A vörösök ál­tal kiürített húsz mérföldet be is futották két nap alatt, már úgy látszott, hogy elfoglalhat­ják mandzsuria lelkét, a villany­telepeket, melyekkel az egész Mandzsúriát ellátják. De a kí­naiak valóban megijedtek ezen lehetőségtől és mi elhisszük, hogy nagyon sokan önkéntesen vállalkoztak, hogy megmentik ezen nagyon is fontos, életet, termelést jelentő villánytelepe- ket. Amerikai jelentések, beis­Amig 1944-ben egy könnyüjáraT tu “tank” 27 ezer dollárba ke­rült, ma, ugyan ezen “tank” elő­állításáért a jó hazafiak 225 ezer dollárt számítanak. 1942- ben egy bombázó repülőgép 300 ezer dollárba került, ma 5 millió dollár. Egy hadihajó, ami hat évvel ezelőtt 7 millió dollárba került, ma 45 millió dollár. 1944- ben 30 millió dollárba került egy páncélos hadsereg felszerelése, ma 225 millió dollár. Ezeket látva, van arcuk pa­naszkodni, hogy ehetünk steak- et, vagy bárányhust. Ezeket a lukszus ételeket nem nekünk ál­lították elő. Már a vágóhídon kiválogatják őket, első, máso­dik és harmadik osztályra és ami azonfelül marad, azt a bér­rabszolgák által látogatott mé­szárszékekbe szállítják. Az élel­miszerrel éppen úgy van, mint minden más áruval. A munkás, aki előállítja a legszebb és leg­jobb ruházati cikkeket, “over- alls”-ban jár, amelyet már nem is lehet kimosni, mert vagy rö­vid lesz, vagy széjjel szakad. A lakásokkal éppen igy van. Felé­piti a kényelmesebbnél kényel­mesebb palotákat és annak kul­csát a semmitevő, parazita osz­tálynak adja át, ő maga pedig odúkban, viskókban, istállókban húzódik meg az idő viszontagsá­gaitól. Az Egyesült Állmokban a ka­pitalizmus fejlődése óta, gomba­merések szerint 300,000 kínai c s u f o san megszalasztotta a 160,000 főnyi UN csapatokat. Azóta megállás nem volt sehol sem. TRUMAN ÍRÁS NÉLKÜL BESZÉLT Mi már régen tudjuk, hogy Trumannak friások — okosabb emberek — szokták leimi, hogy miket mondjon. Azonban novem­ber 30-ikán, sajtókonferencia volt, ahol kérdéseket tettek fel, amelyre nem volt neki leírva a válasz, igy Saját szivéből, eszé­ből válaszolt. Nagy páthosszal kijelentette, hogy igen is szá­mításban van az atombomba használata, melyet ő fog meg­mondani, hogy mikor és hol fog­ják használni. Valamint azt is mondta, hogy védeni fogják Formosát. Erre éppen olyan nagy zavar lett az egész világon, mintha már csakugyan lecsapott volna az atombomba. De nem olyan hatása lett, amint Truman, és társai elgondolták. Nem a kína­iak, az oroszok, hanem az ango­lok, franciák ijedtek halálra. Az angol parlament mely éppen ülé­sezett, azonnal felbomlott és sürgős, titkos tárgyalások soro­zatát kezdték. Még azon este legtöbb nyugat európai ország kormányától tiltakozás jött, az ilyen atombombás fenyegetés el­len, udvariasan csak könnyelmű beszédnek (loose talk) nevez­ték. Leginkább az angoloknak és franciáknak volt nagy okuk agyonijedni. Ugyanis ők szövet­ségben állnak Amerikával, de azonkívül az angol szigeteken vannak a nehéz amerikai bom­módra nőttek úgynevezett mun­kásszervezetek, amelyek apró- cseprő sztrájkokkal, vagy anél­kül, kívánják reformok megadá­sára kényszeríteni a profitéhes kizsákmányoló osztályt. Az Egyesült Államokban 1905 nyarán alakult egy tényleges munkásszervezet, amely céljául tűzte ki nem csak az Egyesült Államok, hanem a világ bérrab­szolgáinak, a kapitalista járom, a magántulajdon alóli felszaba­dítását. Elvinyilatkozatában tisztán és érthetően kimondja, hogy a “munkásosztály és a munkálta­tó osztály között semmi közös­ség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nél­külözés található a dolgozó em­berek milliói között s az élet ösz- szes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. “E két osztály között küzde­lemnek kell folynia mindaddig, amig a világ munkásai mint osz­tály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszkö­zöket és megszüntetik a bér­rendszert.” Amig eme elvinyilatkozat vég­rehajtására nem szervezkedik a világ munkássága, addig kizsák­mányolás, háború, nyomor, szen­vedés jut azoknak osztályrészül, akik az élet javait előállítják és azt a jogtalan bitorlóknek en­gedik át. Köhler. bázók telepei. Ha az atombom­bát viszik, vagy bármely más bombát az amerikai halálmada­rak, akkor azoknak a fészkét, Angliát kell elseperni a védeke­ző erőknek. Ezt még az öreg ró­ka, az első osztályú háborús uszító Churchill is tudja, azért ők is nagyon megijedtek. De az egész világ népe meg volt ijed­ve, mert tudják, hogy ártatlan gyermekeket, nőket, polgári egyéneket gyilkolnának halom­ra az tombombával, amint Hiro­shima és Nagasaki városokban 300.000 ilyen egyént gyilkoltak meg. PROPAGANDA HADAKOZÁS Amig Truman az ő egyszerű, gyerekes gondolkozása folytán azt hitte, hogy agyonijeszti a kínaiakat, éppen ellenkező si­kerrel járt. Ha a kommunisták fizettek volna neki egy millió dollárt ezen kijelentéséért, ak­kor sem tudott volna Amerika és a tőkésosztály részére ártal­masabb kijelentést tenni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az angolok, franciák azonnal összedugták a fejeiket és Mr. Attlee, az angol miniszterelnök, tehát Anglia kormányának leg­nagyobb embere, amire még az utóbbi öt évben nem volt példa, vagy elég nagy ok, szaladt ide, hogy helyreigazítsa azon baklö­vést, melyet Truman saját esze után elkövetett. Egy néhány nap múlva már még MacArthur is kijelentette, — pedig az már nagy szó — hogy nem fogják az atombombát használni a kínai­ak, vagy a koreaiak ellen. Ugyan akkor az amerikai po­litikusok, háborús uszítok is egymás hajába kaptak. Egyik csoport igen is követeli az atom­bomba használatát, Formosa és Chiang védelmét, sőt még a Kremlin atombombázását is. Truman ezen hisztérikus kije­lentése megbolygatta a darázs­fészket, nem csak az amerikai háborús uszítok között, hanem az esetlegesen atombombázásra Ítélt tömegek között is. Arra kényszeríti a kínai és orosz kor­mányokat, hogy minden eszköz­zel ha csak lehet, mentői távo­labbra tolják el maguktól ezen atombombázásra vágyó ameri­kaiakat. Ha eleinte nem is, de ezen atombomba fenyegetésre azt hihetjük, hogy nagyon sok kínai és japán is önkéntesen vál­lalkozik az amerikaiak elleni harcra. Már azok tudják, hogy milyen veszedelmes az atom­bombázókat a keblükön melen­getni. NAGYFONTOSSÁGU TÁRGYALÁSOK Nagyfontosságu tárgyalások vannak folyamatban Washing­tonban Attlee és Truman kö­zött, valamint az Egyesült Nem­zetek tanácsaiban. Három napos tárgyalások következtében még csak annyit értek el, hogy Tru­man megígérte, hogy az atom­bomba használatát nem fogja elhatározni Anglia, Canada és Franciaország nélkül. Az amerikaiak elállták azon követelésüktől, hogy a kiniakat parancsolja vissza az Egyesült Nemzetek gyülekezete. Ezt leg­inkább azért kellett elejteni, AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAI anyagi támogatására a Gene­ral Defence Committee new yorki 8-ik csoportja december 23-án, vasárnap este 213 E. 82 St.-i Hallban PROGRAMOS TÁNCESTÉT rendez, amelyre ezúttal is meghívja a Bérmunkás olva­sóit. Belépő dij 50 cent. mert az angolok megmondták, hogy ha az a hatalmas amerikai hadsereg, hadirepülő, hadihajó nem tudják őket visszaparan­csolni, akkor gyerekes dolog hatezer mérföldre ülésező, fegy­vertelen, öreg emberektől remél­ni, hogy azok vissza tudják a kínaiakat parancsolni Koreából. Azt szokták mondani, hogy “hajnal hasadás előtt legsöté­tebb az éjszaka” ez is ugylát- szik, hogy most közelebb állunk a békéhez, mint két héttel eze­lőtt. Ezen fontos tárgyalások meghozzák az eredményt, lega­lább is azt reméljük. Éppen Mr. Truman akaratlanul is, legna­gyobb szerepet azzal játszotta ezen béke lehetőségekben, hogy rémségesen akarta ijesztgetni a világot az atombombával. így felébresztette az angolokat és franciákat azon tudatra, hogy milyen veszedelmes kezekben vannak azon atombombák és a saját országaiknak a sorsa, me­lyet Amerikához — az atom­bombához láncoltak. A VASÁRNAPI CSÓK LONDON — A “Lord’s Ob­servance Society” nevű vallásos egyesület vezetősége hosszas tanácskozás után azt a nyilat­kozatot tette, hogy a szentirás- ban nem találtak semmi olyas­mit, ami megtiltaná a hívőknek, hogy vasárnap megcsókolják egymást. Erre a nyilatkozatra azért volt szükség, mert mint kiderült, még a puritán vallásu Oliver Cromwell diktátor uralma ide­jén (1653 és 1658 között) tör­vényt hoztak, hogy vasárnapot, miután az az Ur napja, teljesen az isten dicsőítésére kell szen­telni igy azon a napon tilos még a csókolódzás is. Még a férjnek is tilos volt megcsókolni a fele­ségét ezen a szent ünnepnapon. A tilalmat megszegőket persze erős büntetéssel sújtották. Miután ezt a törvényt soha vissza nem vonták, —noha fe­ledésbe ment — a szabadgondol­kozók egy csoportja követeli a törvény szigorú végrehajtását, hogy annak nevetséges voltára felhívja az angol közönség fi­gyelmét. Követelik a rendőrök­től, hogy a parkokban csókolód- zó párokat tartóztassák le, amit a rendőrök persze nem teljesíte­nek. Ugylátszik, hogy a “Lord’s Observance Society” a fenti nyi­latkozattal mutatni akarta, hogy a törvény visszavonását az egyház nem ellenzi. Szóval a gyakorlat következ­tében valószínűleg legalizálni fogják a vasárnapi csókolódzást, amit majd a szentirással igazol­nak éppen úgy, mint ahogy ar­ra hivatkozva tiltották be 300 évvel ezelőtt.

Next

/
Thumbnails
Contents