Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-16 / 1660. szám
1950. december 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal ^ Vérvörös kérdőjelek (Vi.) Utóbbi időkben az újságok gyakran hoznak vörös head- lineokat, leginkább a koreai eseményekkel kapcsolatosan. A hálaadás napján már úgy látszott, hogy lesz miért hálát adni, a rádiókon azt sejtették velünk, hogy az angolok közbejárása folytán végetvetnek a koreai háborúnak. Ugyanis az angolok amerikai belegyezéssel azt Ígérték a kínaiaknak, hogy harminc mér- földes semleges zónát állítanak fel a mandzsuriai határon. Erre a kínai és észak koreai csapatok visszavonultak ezen zónába. Visszaengedtek sok amerikai sebesült folyókat, megmondták nekik, hogy ők nem akarnak ellenük harcolni, ha békén hagyják őket. / Ez nem tetszett MacArthur- nak, már attól rettegett, hogy vége lesz az öldöklésnek, melynek ő annyira örült. Vége lesz a pünkösdi királyságnak, ha vé- geszakad a háborúnak. így mint a napfényes égből a villám, úgy csapott le a vörösökre. Személyesen ment oda megindítani a végsőnek beígért harcokat, támadásokat, még azt is beígérte, hogy olyan gyorsan fog minden menni, hogy a fiuk hazamehetnek karácsonyra. A vörösök által kiürített húsz mérföldet be is futották két nap alatt, már úgy látszott, hogy elfoglalhatják mandzsuria lelkét, a villanytelepeket, melyekkel az egész Mandzsúriát ellátják. De a kínaiak valóban megijedtek ezen lehetőségtől és mi elhisszük, hogy nagyon sokan önkéntesen vállalkoztak, hogy megmentik ezen nagyon is fontos, életet, termelést jelentő villánytelepe- ket. Amerikai jelentések, beisAmig 1944-ben egy könnyüjáraT tu “tank” 27 ezer dollárba került, ma, ugyan ezen “tank” előállításáért a jó hazafiak 225 ezer dollárt számítanak. 1942- ben egy bombázó repülőgép 300 ezer dollárba került, ma 5 millió dollár. Egy hadihajó, ami hat évvel ezelőtt 7 millió dollárba került, ma 45 millió dollár. 1944- ben 30 millió dollárba került egy páncélos hadsereg felszerelése, ma 225 millió dollár. Ezeket látva, van arcuk panaszkodni, hogy ehetünk steak- et, vagy bárányhust. Ezeket a lukszus ételeket nem nekünk állították elő. Már a vágóhídon kiválogatják őket, első, második és harmadik osztályra és ami azonfelül marad, azt a bérrabszolgák által látogatott mészárszékekbe szállítják. Az élelmiszerrel éppen úgy van, mint minden más áruval. A munkás, aki előállítja a legszebb és legjobb ruházati cikkeket, “over- alls”-ban jár, amelyet már nem is lehet kimosni, mert vagy rövid lesz, vagy széjjel szakad. A lakásokkal éppen igy van. Felépiti a kényelmesebbnél kényelmesebb palotákat és annak kulcsát a semmitevő, parazita osztálynak adja át, ő maga pedig odúkban, viskókban, istállókban húzódik meg az idő viszontagságaitól. Az Egyesült Állmokban a kapitalizmus fejlődése óta, gombamerések szerint 300,000 kínai c s u f o san megszalasztotta a 160,000 főnyi UN csapatokat. Azóta megállás nem volt sehol sem. TRUMAN ÍRÁS NÉLKÜL BESZÉLT Mi már régen tudjuk, hogy Trumannak friások — okosabb emberek — szokták leimi, hogy miket mondjon. Azonban november 30-ikán, sajtókonferencia volt, ahol kérdéseket tettek fel, amelyre nem volt neki leírva a válasz, igy Saját szivéből, eszéből válaszolt. Nagy páthosszal kijelentette, hogy igen is számításban van az atombomba használata, melyet ő fog megmondani, hogy mikor és hol fogják használni. Valamint azt is mondta, hogy védeni fogják Formosát. Erre éppen olyan nagy zavar lett az egész világon, mintha már csakugyan lecsapott volna az atombomba. De nem olyan hatása lett, amint Truman, és társai elgondolták. Nem a kínaiak, az oroszok, hanem az angolok, franciák ijedtek halálra. Az angol parlament mely éppen ülésezett, azonnal felbomlott és sürgős, titkos tárgyalások sorozatát kezdték. Még azon este legtöbb nyugat európai ország kormányától tiltakozás jött, az ilyen atombombás fenyegetés ellen, udvariasan csak könnyelmű beszédnek (loose talk) nevezték. Leginkább az angoloknak és franciáknak volt nagy okuk agyonijedni. Ugyanis ők szövetségben állnak Amerikával, de azonkívül az angol szigeteken vannak a nehéz amerikai bommódra nőttek úgynevezett munkásszervezetek, amelyek apró- cseprő sztrájkokkal, vagy anélkül, kívánják reformok megadására kényszeríteni a profitéhes kizsákmányoló osztályt. Az Egyesült Államokban 1905 nyarán alakult egy tényleges munkásszervezet, amely céljául tűzte ki nem csak az Egyesült Államok, hanem a világ bérrabszolgáinak, a kapitalista járom, a magántulajdon alóli felszabadítását. Elvinyilatkozatában tisztán és érthetően kimondja, hogy a “munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet ösz- szes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, amig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Amig eme elvinyilatkozat végrehajtására nem szervezkedik a világ munkássága, addig kizsákmányolás, háború, nyomor, szenvedés jut azoknak osztályrészül, akik az élet javait előállítják és azt a jogtalan bitorlóknek engedik át. Köhler. bázók telepei. Ha az atombombát viszik, vagy bármely más bombát az amerikai halálmadarak, akkor azoknak a fészkét, Angliát kell elseperni a védekező erőknek. Ezt még az öreg róka, az első osztályú háborús uszító Churchill is tudja, azért ők is nagyon megijedtek. De az egész világ népe meg volt ijedve, mert tudják, hogy ártatlan gyermekeket, nőket, polgári egyéneket gyilkolnának halomra az tombombával, amint Hiroshima és Nagasaki városokban 300.000 ilyen egyént gyilkoltak meg. PROPAGANDA HADAKOZÁS Amig Truman az ő egyszerű, gyerekes gondolkozása folytán azt hitte, hogy agyonijeszti a kínaiakat, éppen ellenkező sikerrel járt. Ha a kommunisták fizettek volna neki egy millió dollárt ezen kijelentéséért, akkor sem tudott volna Amerika és a tőkésosztály részére ártalmasabb kijelentést tenni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az angolok, franciák azonnal összedugták a fejeiket és Mr. Attlee, az angol miniszterelnök, tehát Anglia kormányának legnagyobb embere, amire még az utóbbi öt évben nem volt példa, vagy elég nagy ok, szaladt ide, hogy helyreigazítsa azon baklövést, melyet Truman saját esze után elkövetett. Egy néhány nap múlva már még MacArthur is kijelentette, — pedig az már nagy szó — hogy nem fogják az atombombát használni a kínaiak, vagy a koreaiak ellen. Ugyan akkor az amerikai politikusok, háborús uszítok is egymás hajába kaptak. Egyik csoport igen is követeli az atombomba használatát, Formosa és Chiang védelmét, sőt még a Kremlin atombombázását is. Truman ezen hisztérikus kijelentése megbolygatta a darázsfészket, nem csak az amerikai háborús uszítok között, hanem az esetlegesen atombombázásra Ítélt tömegek között is. Arra kényszeríti a kínai és orosz kormányokat, hogy minden eszközzel ha csak lehet, mentői távolabbra tolják el maguktól ezen atombombázásra vágyó amerikaiakat. Ha eleinte nem is, de ezen atombomba fenyegetésre azt hihetjük, hogy nagyon sok kínai és japán is önkéntesen vállalkozik az amerikaiak elleni harcra. Már azok tudják, hogy milyen veszedelmes az atombombázókat a keblükön melengetni. NAGYFONTOSSÁGU TÁRGYALÁSOK Nagyfontosságu tárgyalások vannak folyamatban Washingtonban Attlee és Truman között, valamint az Egyesült Nemzetek tanácsaiban. Három napos tárgyalások következtében még csak annyit értek el, hogy Truman megígérte, hogy az atombomba használatát nem fogja elhatározni Anglia, Canada és Franciaország nélkül. Az amerikaiak elállták azon követelésüktől, hogy a kiniakat parancsolja vissza az Egyesült Nemzetek gyülekezete. Ezt leginkább azért kellett elejteni, AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAI anyagi támogatására a General Defence Committee new yorki 8-ik csoportja december 23-án, vasárnap este 213 E. 82 St.-i Hallban PROGRAMOS TÁNCESTÉT rendez, amelyre ezúttal is meghívja a Bérmunkás olvasóit. Belépő dij 50 cent. mert az angolok megmondták, hogy ha az a hatalmas amerikai hadsereg, hadirepülő, hadihajó nem tudják őket visszaparancsolni, akkor gyerekes dolog hatezer mérföldre ülésező, fegyvertelen, öreg emberektől remélni, hogy azok vissza tudják a kínaiakat parancsolni Koreából. Azt szokták mondani, hogy “hajnal hasadás előtt legsötétebb az éjszaka” ez is ugylát- szik, hogy most közelebb állunk a békéhez, mint két héttel ezelőtt. Ezen fontos tárgyalások meghozzák az eredményt, legalább is azt reméljük. Éppen Mr. Truman akaratlanul is, legnagyobb szerepet azzal játszotta ezen béke lehetőségekben, hogy rémségesen akarta ijesztgetni a világot az atombombával. így felébresztette az angolokat és franciákat azon tudatra, hogy milyen veszedelmes kezekben vannak azon atombombák és a saját országaiknak a sorsa, melyet Amerikához — az atombombához láncoltak. A VASÁRNAPI CSÓK LONDON — A “Lord’s Observance Society” nevű vallásos egyesület vezetősége hosszas tanácskozás után azt a nyilatkozatot tette, hogy a szentirás- ban nem találtak semmi olyasmit, ami megtiltaná a hívőknek, hogy vasárnap megcsókolják egymást. Erre a nyilatkozatra azért volt szükség, mert mint kiderült, még a puritán vallásu Oliver Cromwell diktátor uralma idején (1653 és 1658 között) törvényt hoztak, hogy vasárnapot, miután az az Ur napja, teljesen az isten dicsőítésére kell szentelni igy azon a napon tilos még a csókolódzás is. Még a férjnek is tilos volt megcsókolni a feleségét ezen a szent ünnepnapon. A tilalmat megszegőket persze erős büntetéssel sújtották. Miután ezt a törvényt soha vissza nem vonták, —noha feledésbe ment — a szabadgondolkozók egy csoportja követeli a törvény szigorú végrehajtását, hogy annak nevetséges voltára felhívja az angol közönség figyelmét. Követelik a rendőröktől, hogy a parkokban csókolód- zó párokat tartóztassák le, amit a rendőrök persze nem teljesítenek. Ugylátszik, hogy a “Lord’s Observance Society” a fenti nyilatkozattal mutatni akarta, hogy a törvény visszavonását az egyház nem ellenzi. Szóval a gyakorlat következtében valószínűleg legalizálni fogják a vasárnapi csókolódzást, amit majd a szentirással igazolnak éppen úgy, mint ahogy arra hivatkozva tiltották be 300 évvel ezelőtt.
