Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-25 / 1657. szám
1950. november 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az olasz munkásmozgalom — Egy amerikai folyóirat érdekes adatokat tartalmozó cikke — Irta: CLAIRE NEIKIND Az olasz munkásság nagy küzdelem előtt áll. A három nagy munkásszövetség, amelyekből egyik a kommunisták, a másik a keresztény demokraták, a harmadik pedig a független szoialisták vezetése alatt áll, egyöntetűen megegyeztek a gazdasági követelményekben. , A két utóbbi, anti-kommunista munkásszövetséget a múlt év vége felé szervezték a kommu-*------------------------------------nista vezetés alatt álló CGILi (Általános Olosz Munkászövet- ség) ellensúlyozására, ezek közül az egyik — CISL — a “keresztény” munkásokat gyűjtötte egybe, a másik — UIL — pedig a független szocialistákat. | De dacára az amerikai financiális segítségnek és a Vatikán brutálisan hatásos rendőrségének, valamint az olasz kommunisták taktikai tévedéseinek, a kommunista szervezet a két és egynegyed milliónyi tagságával messze túlszárnyalja a másik kettőt, sőt a legnagyobb munkásszervezet, ami eddig Olaszországban létre tudott jönni. De azonkívül ez a szervezet számíthat legalább egy millió szimpatizálóra is és igy dacára a másik két szervezet fejlődésének, még mindig a CGIL a domináló munkásszervezet Olaszországban, különösen az északi ipari városokban. A kommunisták ügyes taktikája, hogy ha valamely követelésüket megnyerik, akkor azt mondják, hogy a győzelemért az érdem őket illeti; ha veszítenek, akkor meg azt hangoztatják, hogy a munkások nem boldogulhatnak addig, amig a tőkés rendszert meg nem döntik. Amennyiben az olasz kapitalisták működése igazolja őket, a kommunisták nem bánják, ha veszítenek is. “Tanto peggio, tanto meglio”, — mondják, (Minél rosszabb, annál jobb). ELÉGTELEN KERESET A kormány által kiadott statisztikai adatok érthetővé teszik a munkások elégedetlenségét, tartozzanak bár akármelyik szervezetbe is. Ezen adatok szerint az olasz munkáscsalád fen- tartásának havi minimális követelménye 51,452 lira (körülbelül $8Ó). Ezzel szemben a munkások átlagos keresete 36,- 000 lira, beleértve az összes jóléti kedvezményeket. A munkások termelő képessége 1947 óta 15 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a 67 legnagyobb korporáció 1948-as 77 billió lírát kitevő profitja 1949-ben 111 billióra emelkedett. Ezen idő alatt a munkabérek úgyszólván mitsem változtak. A unio- nok azért még sem annyira béremelést követelnek, mint inkább a fizetés rendszer reformálását, mert rendikül nagy a külömb- ség a képzett és szakmanélküli munkások keresete között. Nagyon sok szakmunkás és “fehér- galléros” munkás keresete jóval alatta áll az 1938-asnak. Ennek korrigálása a jelenlegi bérek öt százalékos emelését jelentené. A másik követelés az, hogy a unionoknak legyen valami beleszólásuk a munkások elbocsáj- tásába. Az olasz gazdaság még mindig nem tudja felszívni a körülbelül két milliónyi munkanélkülit s ezért gyakori a tömeges elbocsájtás, amikor százakat, sőt ezreket tesznek le munkából. AMERIKAI TÁMOGATÁS A kommunista CGIL megtörésére már 1947-ben megtették az első lépéseket, de csak a következő év tavaszán, a Marshall- terv kimondásának idején lett nyilvánvalóvá. Ezen a nyáron követtek el merényletet Palmiro Togliatti kommunista vezér ellen, amire a CGIL nagy általános sztrájkkal válaszolt, amit ki akart nyújtani, de a Keresztény Demokraták ellenezték és Gui- seppe Pastore vezetése alatt kiléptek a szövetségből. Körülbelül 750,000 ember követte ezt a munkásvezért, akinek klerikális összeköttetéseit mindenki ismerte és követőit leginkább a “Katolikus Akció” táborából nyerte. Pastore kijelentette, hogy vallás és politika mentes munkásszervezetet akar alakítani, amiért óriási támogatást kapott az Olaszországban járó amerikai munkásvezértől. David Dubinski, Luigi Antonini és Jay Lovestone az International Ladies Garment Workers Uniontól, Irving Brown az AFL- től nem csak erkölcsileg, de financiálisán is segítették Pastore mozgalmát 1948-49 telén át. A szociáldemokraták Pastore előtt kezdtek kiválni a nagy CGIL szöveségből. Már 1947- ben kivált két csoport, az egyiket Pietro Nenni, a másikat Giuseppe Saragat vezette. A Sara- gat csoport a De Gaspari kormány támogatója lett, a szocialisták többsége azonban Nenni- vel tart. A múlt évben a Saragat szocialisták egy uj csoportot alakítottak, amelynek az Olasz Munkások Szövetsége nevet adták. MEGGYÖNGÜLT MOZGALOM < Az amerikai munkásvezérek, akik azon fáradoztak, hogy Olaszországban kommunistaellenes munkásszövetséget hozzanak létre, financiális segítséget adtak ezen uj alakulatoknak. Az ily segítség nélkül azok gyorsan elbuktak volna. De ugyanakkor az amerikaiak erős nyomást gyakoroltak ezen uj szervezetekre, hogy egyesüljenek, így jött létre a kommunistaellenes munkásszövetség — LCGIL —, amelyhez Pastore, aki 600,- 000 követővel dicsekedett, de aligha volt neki a fele, legfeljebb csak 100,000 embert tudott magával vinni. A többiek, szocialisták és köztársaságiak egyaránt, csatlakoztak az UIL szövetséghez, amelynek körülbelül 300,000 tagja van. Ezen szakadások természetesen meggyöngitették az olasz munkásmozgalmat s ennek következtében nem voltak képesek kivívni jelentős gazdasági előnyöket, mire az összes szervezetek kezdték veszíteni tagságukat, legalább is két millióra becsülik azokat, akik összetépték union kártyájukat, növelve a legalább 7 millió szervezetlen munkások tömegét. A legtöbbje a szervezetlen munkásoknak nem kommunista, de hogy másfél év múltán, amikor a választások esedékesek, nem-e a kommunistákra adott szavazatával fogja nyilvánítani elégedetlenségét, azt ma bajos megmondani. Sokan azt hiszik, hogy az olasz munkásokon is az amerikai tipusu munkásmozgalom segítene, amely nem osztálytudatos, hanem csak a munkaalkalomra helyezi a súlyt. Ennek AZ OSZTÄLYHARC FOGLYAI anyagi támogatására a General Defence Committee new yorki 8-ik csoportja december 23-án, vasárnap este 213 E. 82 St.-i Hallban PROGRAMOS TÁNCESTÉT rendez, amelyre ezúttal is meghívja a Bérmunkás olvasóit. Belépő dij 50 cent. azonban legnagyobb akadályát az olasz munkáltatók állják, akik nem fogadták még el a kollektiv egyezkedés elvét. így a munkásoknak nem marad más ut, mint a sztrájk, amit a munkáltatók és a kormány, — miután az ipar 65 százalékát financiálisán támogatja, — erősza- I kos utón igyekszenek megtörni. (The Riporter) Az öregség tudománya NEW YORK — Az öregség nyújtotta problémák egy uj tudományágat hoztak létre, amelyet “gerontológia” név alatt említenek. A gerontológia tudománynak köszönhető, — mondja Dr. Charles E. Dutchess, az uj todmány egyik ismertebb vezető képviselője, — hogy az emberek átlagos élethossza sokat emelkedett; a férfiaknál elérte a 66, a nőknél pedig a 71 évet. Miután ez az átlagos élethossz tehát sokan nem érik el. Dr. Dutchess véleménye szerint néhány egyszerű életrendi szabály betartásával ezeknek legtöbbje is elérhetné ezt a kort. A Dr. Dutchess által adott szabályok egyrésze az étkezésre, másrésze az általános életmódra vonatkozik. Az étkezést az életkornak megfelelőleg változtatni kell, de mindig kerülni kell a túl kövérséget. A tudós orvos szabályai szerint vigyázni kell arra, hogy elegendő vitamint kapjon a test, ne legyen a vérben túl sok cholesterol, de legyen a táplálékban elegendő choline, inositol és phrodoxine, amelyek szükségesek a protein felépítésére. Ez a sok idegen szó, bármilyen tudományos szint adnak is a jó doktor nyilatkozatának, az átlagos embernek mitsem jelentenek. Ehelyett Dr. William C. Lieb, a geronotológia egy másik neves képviselője, a túl táplálkozásra vonatkozólag ezt mondja: “Gondoljunk csak a tömött libára. Tudjuk, milyen nagyra nő annak a mája a tömés következtében; miként lus- tul el, amikor vastag zsir-réteg veszi körül más szerveit; egyre jobban veszti el mozgóképességét, piheg, végre alig áll a lábán és bizonyosan hamarosan elpusztulna, ha a jótékony mészároskés meg nem váltaná szenvedéseitől. A libát erőszakkal tömik, mert máskülönben volna elegendő esze arra, hogy csak annyit egyen, amennyire éppen szüksége van. Csupán az ember az — dacára annak, hogy annyira kérkedik a műveltségével, — hogy minden kényszer nélkül tömi önmagát és elhízik akárcsak a tömött liba.” Ilyen egyszerű szavakkal, tudományos hókusz-pókusz nélkül magyarázza azon egyszerű szabályokat, amelyekkel a hosz- szu és boldog öregkort érhetjük el Dr. Lieb “A hosszú élet titkai” cimü valóban igen értékes cikke a Bérmunkás 1951-es naptárában, amelyre ezúton is felhívjuk az 50 évet elért olvasóink figyelmét. Princeton, N.J. — Az “American Institute of Public Opinion” megvizsgálta, hogy az amerikai nép mennyire hisz még a babonákban, illetőleg mennyire gyakorolja a babonás szokásokat, ha mindjárt komolyan nem is hisz azokban. Ilyen szokások és hiedelmek például az, hogy a 13- as számot balszerencsét hozónak tartják és azért a hó 13-án nem kezdenek semilyen uj vállalatba. Egy másik gyakori amerikai szokás, hogy valami szerencsés állapot említése után megütnek egy fadarabot (knock on wood), hogy a szerencse továbbra is megmaradjon. Ilyen babonás hiedelmekkel kapcsolják össze a fekete macskával való találkozást, a só elszórását, stb. A közvéleményt Kutató Intézet körkérdéseire beérkezett válaszokból tűnt ki, hogy az amerikai nép 29 százaléka még mindig hisz ezen babonás hiedelmek valamelyikében s igen sokszor szinte öntudatlanul gyakorolja a babonás szokásokat. Wilton, England — Két angol vegyész, — John Whinfield és I. J. Dickson a gyapotnál erősebb, a molynak és időjárásnak ellent- álló uj mesterséges szövetanyagot állított elő, amit “terylene” név alatt hoznak ’forgalomba. Az Imperial Chemical Industries cég nagy gyárat épít _ az uj szövetanyag gyártására, amely szerintük olyan változást fog előidézni a gyapot textiliparban, mint a rayon és naylon idéztek a selyem termelésben. Boston — A CIO-hoz tartozó Textile Workers Union konvenciója elhatározta, hogy 70,000 tagja részére lényeges bérjavi- tást, 100 dolláron felüli nyugdijat és évenkénti két ünnepnappal többet fog kérni a munkáltatókhoz beadandó bérkövetelésében.
